Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 27. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1943. április 3 békülést. Bánky Zsuzsát elsőrendű színészi kvalitásai, kiszámított finom játéka predesztinálták erre a szerepre Pataky Jenő mellé, akinek nagy művészi értéke és kiváló egyéni játszóképessége volt. Majd ismét C setényi József aratott mindig jobban fokozódó sikert. Gábor Magda fiatal énekművésznő lépett a deszkákra és egy-két részben filmekből, részben a rádióból jól ismert, szívesen hallgatott dalt énekelt elragadó előadással, kiváló koloratúrával. Befejezésül „Minden elmúlik egyszer . ..", a belgrádi rádió naponként ismétlődő, kicsit mélabús, mégis bizakodó dalát énekelte, amelyet a lelkes hallgatóság újra és újra megismételtetett vele. A szemek csillogtak, az érzés a szív közepéből bugyant elő, a lelkekben felszakadtak a közelmúlt emlékei s szállt a borongó melódia, betöltötte az e gesz termet. A kivánsághangverseny befejezéséül Magyari Tibor, mint hasbeszélő könnyekig kacagtatta meg a kora délutáni órákig együtt volt hallgatóságot. A műsor befejezésekor az egyesület kedves esztergomi emlékekkel kedveskedett a szereplőknek, akiket nagy lelkesedéssel és kitörő ovációval ünnepelt a nézőtér közönsége. A rendezőség e helyen mond hálás köszönetét Holop Mihálynak, aki a művészek részére teljesen díjmentesen adott virágot. A kivánsághangverseny emléke sokáig emlékezetes lesz a városban és emléke sokáig fog élni a 222-es hadikórházban ápolt sebesült honvédek között. Az esztergomi belvárosi temető sirlampái meíiöl. 2LXI. béta a halottak varosának utcain. A családba tartozók nyugosznak a sor csatlakozó vonalán két egymás mellé került sírhelyen. Az elsőnek dombja tövéről vörös mészkőből taragott sírkereszt őrködik a múlás és feledes kis országában, figyelmet kapó az üdvösség jelének elhelyezese. Mintha tornyosuló nullám tetejen állana a hányódások között is mindig győzedelmes kereszt, Védő ölén a lent szunnyadó Gerendás Borbála-roi emlékezik az írás, aki 72 esztendőnek örömmel, banattal vegyes napjai után hagyta itt az ideiglenes lakas négy falát, .Szinte követte őt szeretett lérje : Szoaa Mihály életének 83, évében." Az öreg síron duzzadt húsú jázminszárak zöldje zeng az újuló életről, a bársonyos arcú tavaszról. Fass István-né Szóda Klára a következő sír lakója. 73 éves korában szállott messzire övéinek köréből. Három esztendővel idősebb férje, Vűss István, a hűséges élettars elköltözése után csaknem egy évre rótta le el nem halasztható adójat a dajkáló és visszaváró tőiddel szemben. Porladt testük fölött szálegyenes tartassál ugyancsak vörösmarvany-kereszt küzd a lathatatlan idővel. Bírja 1 Az eddig megvívott 40 esztendő nem latszik meg izmos kőtestén. Földbe gyökerezett lába töretlen erővel tartja gazdáját, mely valóságos márvány Botond módjára vívja szívÓ3 harcát könyörtelen ellenfelével, boltozatos mellével, roppantó kar javai a körülötte csoportosuló gyengébb, szerényebb baj társak csendes seregében. A magyar dülőutak fából faragott keresztje integet felénk a gondolattársítás jóságából, mikor a 33 éves Jung bereue nevét olvassuk az apró márványtabla fehér lápján. A ráfeszített Krisztus-testről sírja az alföldi tájak szomorú költője : „Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A temető népét nézi csendesen, Amint ballagva munkából megyen. Testvéri áldással tekint feléjük s bíztatja híveit." A síron kopár, összeomlott hantok közül selyemtestű fűszálak hajladoznak elő. A természet igyekszik kertészkedő kezével életet sarjasztani a dombháton, mely virágot nem ismer . Fehér kövek zárják körül a kis, tizen- kétéves csongrádi Tölgyessy Viola sírhelyét. A kőkereszt fejénél nyitott fülke márványfalán megindítóan bájos vers mosolyog végig az aranyarcú betűk futó Ha c»endes estén fenn az Égen tgy arany csillag felragyog, Kereső szemmel nézetek lel é> meglátjátok, hogy én vagyok ! A fülke két oldalán friss virágok szí- neskednek. Szalagos koszorú borul a lilaszínű üvegbura megcsillanó falára. Legeiül hamvas karácsonyfa néz szét idegenül. Világát elragadta a száguldó idő. Az ő levelei csak havas sírokon tudnak énekelni. A szomszédos vörösmárvány emlék lapján nem futnak még emlékező sorok. Az üres kőmező nyugodtan, türelmesen várja a nem tudott időt, amikor majd neki is lesz jeleznivalója. A mostani emlék előtt szürkegránit obeliszk hirdette a korábbi gazdának, Braunsteiner Sán- dor-nak emlékét. A régebbi Esztergom jómódú, szorgalmas kereskedőjének jól- menő rövidárú kereskedése ott hívogatta üzletébe a vásárlókat, ahol ma a volt Schrank-féle likőrgyár ablakai szomor- kodnak. A temetőbe kikerült gazda kőemlékének pusztulása után a pár írott szó merít a feledés kútjából néhány emléket. Testvérei egyre mélyebbre kerülnek, hogy végre teljesen eltűnjenek. A régi sírkő testén zarándokoló betűk Braunsteiner Sándorné és Viszkay Antal síri lakását is jelölték. Fényezett fakereszt fekete bádoglapján fehér betűk Körmendy Károly ny. erdőfőtanácsos célhoz érkezett földi pályájának végéről beszélnek. Tükröző szürke márvány aranyos sorai Kovács Pál-nak, Esztergom vármegye főpénztárosának elszállott életét hívogatják a temető testetlen árnyai közül, Keller Anna neve tűnik fel tovább az elmúlás gyászos útján. Özv. Kovács Pálné Keller Terézia szállott le utoljára az elhalt kedvesek közé, hogy íöldi árvasága után a messzi tájakon találkozzék velük. Újra magányos sír fölött emlékezik a vörös mészkő gyászoló oszlopa. Fenn, a köbe karcolt szomorúfüz csenevész ágai borulnak a halott gazda neve fölé. Odro- wazy lovag Sypniewski Vince m. kir. mérnök emléke merül fel a múltat gyengén támasztó sorok lakó betűi mögül. A negyedik telekrész utolsó sorának sarkán íeketemárvány emlék a Cserép- család sírí lakása “fölött csillog, tükrözik. Arányos testének tetejéről az üdvösség jele indul el kiütköző vonalaival, hogy lejjebb egyre vékonyodó felülettel beleolvadjon a márvány tömb hívogató ölelésébe. Cserép Lajosné Kiss Anna nevét hordozzák az arannyal ékesített betüszol- gák a vígasztalas simogató szeretetével : A viszontlátás édes és biztos reménye adjon neked csendes, békés pihenést. Búcsúzásul még egyszer végigjárjuk a határt és számbavesszük zarándok látogatásunkat. Lassan szedjük a lépést, hiszen nem könnyű szakadni az ismert helyekről, ahonnan ismeretlenül is annyi ismerős arc integet felénk. Az útszél közepe táján terebélyes, vén diófa tövében kidőlt kőkereszt könyörög meghallgatást. Aki valamikor szebb napok látója kiterítve fekszik a száraz gyep barna szőnyegén. Ódon szavakat mormol. Mi mást tehetne ? EZEN SIRHALOM FÖDÖZI RÉTZKY GYÖRGY ESZTERGÁM SZABAD KIRÁLYI VARAS POLGÁRIA HOLTTETEMEIT. AKI MEGHALT 1823. ESZTENDŐBEN. Ifjúsága virágában magabízón, fényes ruhában állta a vártát. Beljebb, a XII. sor 16. számú sírhelyén katinai Katinszky Lipót kőkeretes, marvanylapos sírdombjának szomszédságában. Az idő érckeze azonban idesodorta, hogy várja ismeretlen sorsát. Mert nemcsak az ember hal meg, a pusztulás útjara vetődik a kő is ! Méltán ! Az idő gyermeke nem kerülheti el könnyes végzetét ! Hetyke szél toppan a hűvösödő levegőbe. láncos lejtésére a Massza Károly plébános sírja közepéből égnek szökő hatalmas tujafának örökzöld kúpsátora bor- zolódni kezd. Apró neszek kisérik sejtelmes zúgását. A város felől gyakorlatukról hazatérő katonák éneke száll a csend kertje felé. Érctorkukból kavarog a nóta, mint csengő labdák pergő zuhataga. A ravatalozó kápolna kis terének tájáról felsír az Egyház éneke. Búcsúztatja az élettől elvált gyermekét, aki utolsó útját készül megjárni. Búcsúzik az élőktől s a hit világosságával indul mély sírja nyugtató éjjelébe. Szaggatottan ver a lélekharang mellkasának ércszíve ! Kíséri az alázatos gyászmenetet. A 83 éves Mráz József né Mészáros Teréziá-1, Mráz József temetőfelügyelő édesanyját siratja. Ott pattogó nóta szól, itt Isten elé megtérő örök életről cseng a búcsúének. Az is, ez is a végtelenség harmóniája felé tör. Az utóbbi már közelebb ért hozzá. Lassan, lassan a sötétedő, mély égbolt borul fölénk, „ahol felírva minden, mi szép idelenn." Nagy, bújó csillagok ütnek át rövidesen a könnyű fátyolon. Megcsillognak az égi mécsesek a föld fölött, melynek ravatalán fehér sírok fekete éjében alusznak, szunnyadnak a pihenni tért fáradt, gyötrött embertestek ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Felépült a Szent István Lövészszakosztály iőcsarnoka A MOVE Esztergomi Társadalmi és Sport Egyesület kebelében működő Szent István Géllövöszakosztaly 15 évi működése alatt elért sikerei révén országos viszonylatban az elsők közé küzdötte tel magat még vitéz Matus Gyula parancsnok, szakosztályi elnök vezetése alatt s olimpiai és nemzetközi versenyzőket nevelt. Eveken keresztül veretlen bajnok volt a csapat a MOV'E és más testületek országos versenyein a hadifegyver és kispuska versenyszámokban, s az utóbbi években az országos versenyeken a pisztolyszámban abszolút első helyen áll Tölgyessy Sándor szereplése révén és a két év előtt megszervezett hölgycsapaia is mar az első versenyen való szereplés alkalmával országos és kerületi bajnokságot szerzett, a csapat és egyéni versenyszámokban, Ezeket a nagy teljesítményeket csak azok a sportférliak tudják értékelni, akik ismerik az Esztergomi MOVE Egyesület és a Céllövőszakosztály nagy szegénységgel küzdő működését és hogy mégis ily nagy eredményeket tud felmutatni, annak titka egy olyan szervező erőben rejlik, akinek hivatalos elfoglaltsága mellett erőntúli munkát kellett végeznie, éjt nappallá tennie a szervezés terén, bizalmat önteni a kellő anyagi támogatás hiányában meg-megtorpanó egyesületi élet láttán elcsüggedt tagok leikébe. Ez a szervező erő 15 éven keresztül fanatikus hittel s törhetetlen akarattal küzdött céljáért : a lőcsarnok megépítéséért, amit most a szakosztály működésének 15-ik évfordulóján meg is valósított. Felépült a lőcsarnok a szakosztály tagjainak áldozatos hozzájárulásával, ami olyan erős alap volt, melynek láttán a felsőbb sportvezetőség nem zárkózhatott el a segély megadása elől. Fazekas József szakosztályvezető titkár 1939. márciusában az elnökválasztó közgyűlésen bemutatta az éveken át leikébe zárt lőcsarnok építési tervéi, melyet a közgyűlés elfogadott és felkérte dr. Etter Kálmán megválasztott elnököt az építési költségeit segélykérés útján való megszerzésére. Dr. Etter Kálmán elnök magáévá tette a lőcsarnok építési ügyét és megtette az első lépéseiket, melyek igen örvendetes úton haladtak. A segélykérésre elsőnek jelentkezett a nyergesújfalui Eternit Pala és Tetőfedöanyaggyár Rt. igazgatósága és nagy bőkezűséggel kb. 12.000 drb. palát adományozott. Majd kéréssel fordult Kunder Antal kereskedelmi miniszterhez, városunk országgyűlési képviselőjéhez, ki líjQO P segély folyósítását helyezte kilátásba. De a közbejött változás miatt a kérést nem valósíthatta meg. Esztergom vármegye és város nemes közönsége is nagy megértéssel fogadta a segélykérést és alispánunk és polgármesterünk előterjesztésére 200—200 P segélyt szavazott meg. Így már 1939-ben tetőfedőanyag és 400 P epítésí-alap volt, amely összeggel azonban az építkezést nem kezdhették meg, csak a lőtéren az életveszélyes helyeket javíttathatták meg. Ismét a csüggedés ülte meg a lelkeket, csak Fazekas titkár nem csüggedt el, nem lohadt le lángoló lelkesedése, erős akarata, bizalommal volt tele s tudta, hogy eljön az idő, amikor tető alatt tarthatják lövészi edzéseiket és versenyeket rendez- majd edzéseiket és versenyeket rendezhetnek eső és zivatarmentesen. Újra kezébe vette az építés nagy gondját és dr. Etter Kálmán elnök lemondása után hozzáfogott, hogy a tetőfedőanyaghoz megszerezze az épület építéséhez szükséges tökét. így először a szakosztály tagjai között gyűjtést indított, mely gyűjtés eredménye 205 P lett. Majd rendezett egy országos nyílt versenyt, mely kedvező idő mellett példás rendben folyt le és 300 P jövedelmével 505 P-re emelte az építési alapot. Ezzel a tőkével a kezében felkérte vitéz dr. Bánomy Antal főjegyző, egyesületi elnököt és dr. Abonyi Géza adóhivatali főnök, főtitkárt, hogy segély iránti kérvényt terjesszenek fel az Országos Sport Központhoz és a MOVE Lövész Ligához. Mindkét felsőbb vezetőség látva a nagy akaraterőt és a tagok lelkes áldozatkészségét, 500—500 P segélyt utallak ki a lőcsarnok építési költségeihez 1942. október és december havában. Ez a két nagy adomány úgy hatott a csüggedők lelkére, mint a tavaszi eső a vetésre. Felvidultak a lövészek, örömük határtalan lett s bizalmuk egyszerre megerősödött, mert tudták, hogy az építés ügye olyan kézben van, aki azt minden erejével meg is fogja valósítani, még ha a mai idők súlyos nehézségeivel is kell szembeszállnia. És hála a Gondviselésnek — mondják a lövészek — már befejeződött a nagy munka, a lőcsarnok szerény keretben, csinos egyszerű kivitelben, készen áll, igaz, hogy a pénz a mai viszonyok között kevés lett, de Fazekas titkár előteremtette személyi kölcsön útján azt a pár száz pengőt, amelyhez még kell pénz, hogy az egész lőteret, a fekhelyeket, a őállásokat, a futóárkot, a lőcsarnok csinos egyszerűségéhez hasonlóvá tehessék. A locsarnok munkálatait házilag végeztettek es a munkaiatok vezetései ba- zeüas Tivadar epitöíechmkus, a lövész- garcia tagja, díjtalanul iáua ei, sót anyagi segítséggel is hozzájárult. Az építési Költség meghaladta a z-ioü pengőt. Nagy a remény, nogy akadnak még nemesen gondolkodó, sportszerető iériiak, intézmények, kereskedők es iparosok, akik latva e nemes es hazafias célt szolgáló sportegyesulei küzdelmet és annak áldozatkész tagjait es vezetőjének küzdelmes munkáját, a szakosztály 15 eves evloruulója aikaimaoól nem zárkóznak el, ha a szakosztály elnöksége kéréssel lordul hozzájuk a lőtér további építéséhez szükséges anyagiakhoz való szives hoz- zajaruia.séri, valamint, hogy a leiavam ünnepséget és a vele kapcsolatos evior- duiot egy országos nyiltverseny rendeze- sevei szeobé és nagyobbá tehessék, szives adományaikkal és verseny dijak adományozásával azt elősegítsék. A lőcsarnok építéséhez a tagok közül a következők adakoztak : Erdödy Miklós m, kir. erdötanácsos és neje 25, Bognár János, Fazekas József 20—20, Bántay Hilda, dr. Abonyi Géza, Bátori István, Kuglits Imre, Madarász Gyula, Martsa István, Németh Ferenc, Ray Béla, Sülle Mihály, Szabó Kálmán, Szűts Béla, Tölgyessy Sándor 10—10, Földeáki Jenő ó, Ágotái László 5, Badacsonyi Ferenc 4 P. Adományokat, illetve segélyeket adtak még : Esztergom vármegye főispánja és alispánja, Esztergomi Székesfökáptalan 50—50, MOVE Esztergomi TSE 250, N. N. 20, Schönwälder József 5 P-t adományozott, ’Taky Imre építőmester pedig 19 drb, három méteres gömbfát adott az épülethez. Fazekas József 300, Szilas János 200, Fazekas Tivadar pedig 100 P kölcsönnel járultak hozzá az építés költségeihez, mely nemes adományokért ezúton is hálás köszönetét mond a szakosztály elnöksége. További szives adományokat „MOVE Esztergomi Szent István Céllövőszakosztály Elnöksége" címre hálás köszönettel fogad az Elnökség. illlBlllliaillllBIIIIIMIllllBlUliBlllliflUlUBIIHI Az Esztergomi Borászati Egylet B. T. közgyűlése Városunk életében igen fontos gazdasági tényező, az Esztergomi Borászati Egylet R. T. március hó 28. napján tartotta meg a 64. évi rendes közgyűlését. A közgyűlést a Magyar Hiszekegy vezette be, mely után Brandt Vilmos ny. főispán, a vállalat elnöke mondott beszédet. Az elnök meleg szavakkal üdvözölte a majdnem teljes számban megjelent részvényeseket, akiknek élén ott láttuk dr. Késmárki Frey Vilmos főispánt, vitéz Szivós-Waldvogel József ny. vezérőrnagyot, dr. Etter Jenő polgár- mestert, dr. Jánoska Tibor rendőrfőtanácsost, Reusz Ferenc és Hollósy Mátyás bankigazgatókat, Csics Ákos kir. járásbírósági alelnököt és a vállalat tisztviselőit. Jedlicska István ismertette a vállalat 1942. évi mérlegét, ezt a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette és egyben úgy a felügyelőbizottságnak, valamint az igazgatóságnak a felmentvényt egyhangúlag megadta. Végül a közgyűlés elhatározta, hogy részvényenként az 1942. üzleti évre 50 fillér osztalékot fizet a vállalat, melyet 1943. III. 29. napjától kezdve a részvényszelvények ellenében az Esztergomi Takarékpénztár R. T. főpénztára folyósít. Katolikus sajtógyűlés F. hó 1-én délután 5 órakor az esztergomi egyházközségek espereskerületi sajtóosztálya szervező gyűlést tartott a városháza kis tanácstermében vitéz Szi- ’ós Waldvogel József ny. tábornok elnökletével. A gyűlésen résztvett Gregorovits Lipót protonotárius kanonok, az Actio Catho- lica főegyházmegyei igazgatója is. Miután a sajtóosztály az esztergomi egyház- községek sajtóosztályainak vezetőiből megalakult, Szalva Lászlót választotta meg jegyzővé. A beérkezett jelentések alapján a katolikus sajtó állásáról és az ezzel kapcsolatos teendőkről számolt be ezután az elnök. Többek között elhatározta a sajtóosztály, hogy a többi egyház- községre is kiterjeszteni kívánja a belvárosi egyházközségi határozatot, amely szerint minden egyes képviselőtestületi tag köteles előfizetni a Magyar Katolikus Akció c. lapra. A sajtónapok rendezéséről tárgyalt ezután a gyűlés, — nevezetesen elhatározta, hogy az egyes plébániákon szorgalmazni fogja a sajtóvasárnapok rendezését és a sajtóestek tartását is reod- 1 szeresíteni.
