Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 12. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fiilé Megjelenik minden szerdán és szombaton. ** Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér Börtönbe a rémhirterjesztőkkel! HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Baranyai Lipót megvált a Magyar Nemzeti Bank elnökségétől. — Tiz éve, hogy meghalt gróf Apponyi Albert. — 7209 könyv jelent meg Budapesten a múlt évben. — Öt- milliárd pengővel emelkedett 15 év alatt a magyar részvénytársaságok tőkeereje. — Huszonnégy új felső­házi tagot nevezett ki a kormányzó. — Közel 30 millió pengő Újpest ingatlan vagyona. — Kecskemét vá­rosa három finn hadiárva nevelését vállalta. KÜLFÖLD Mussolini átalakította kormányát­— A Szovjet minden elérhető tar­talékát a küzdelembe vetette. — 47.000 sebesült katonát mentettek ki a német repülők Sztálingrádból. — Megrongálták Lenin mellszobrát Londonban. — Amerika egyre ke­vesebb élelmiszert küld Angliának. — Sztálingrád hősei emlékére Né­metországban zárva voltak az ösz- szes szórakozóhelyek. — Németor­szágban beszüntetnek minden olyan üzemet, mely nem a hadigazdálko­dás céljait szolgálja. — A német munkafront mozgósításával 300.000 új munkaerőt nyertek. — Hollandiá­ban nemzetiszocialista kormányt ala­kítanak. — Hazatérnek az ausztrá­liai csapatok Japán elleni védeke- kezésre. — Százezernél több üzle­tet zártak be Németországban a to­tális háború miatt. — Tilos a pá­linkafélék készítése Olaszországban. — Sztálingrád miatt Horvátország­ban is bezárták 3 napra a szórako­zóhelyeket. — Korlátozták a vasúti forgalmat Olaszországban. — Ciano grófot vatikáni nagykövetté nevez­ték ki. — Bevezették a sajtócenzu- rát Bolíviában is. — Novorosszijszk- nál partraszálltak a szovjet csapa­tok, de megsemmisítették őket. — Japán kijelentette, hogy semmiféle területi szándéka nincs Indiában. — Közel 9 millió nőt hívtak be Ang­liában katonai szolgálatra. — Lon­donban értekezletre ülnek össze a semleges államok. — Olaszország­ban is elrendelték a totális mozgó­sítást. — A zsidók visszakapták minden előjogukat Észak-Afrikában. — A német nemzeti jövedelem 45 milliárdról 105 milliárd márkára emelkedett. — Berlinben van a vi lág legnagyobb konyhája, mely napi 60.000 adagot termel. — Dániában a szivacsot megeszik az emberek. — Merényletet terveztek Nogues fő­kormányzó ellen. — Olaszországban naponta csak 4 órát szabad trafikot árulni. — Amerika kötelezte Belga- Kongót, hogy nyersanyagot szállít­son. — Amerika nagy propagandát fejt ki Spanyolországban. — A ró­mai Szent Péter templom alatt temp­lomot építenek. — Churchill 15.000 km-es repülőút után hazatért Lon­donba. — Feloszlatták az idegenlé­giókat a Francia-Afrikában. — Az angolokat nagyon aggasztja az in­diai éhínség. — Spanyol munkások nagyobb számban utaznak. Német­országba. — Giraud ellen tüntettek z afrikai mohamedánok. A magyar miniszterelnök minapi egyik beszédében a rémhírterjesztők megfékezéséről beszélt. De vájjon van-e okunk félni bármely oldalról jövő rémhírterjesztéstől, ha nyitott szemmel figyeljük az eseményeket? Háborúban élünk és jól tudjuk, hogy ott nem mindig egyformán áll a hadiszerencse, ez azonban még semmi esetre sem jelenti azt, hogy akár az egyik fél végleges győze­lemre, akár a másik végveszélyre gondolna, mert végül is az a sereg viszi el a győzelmi pálmát, amely a legkitartóbban, legösszeszedet- tebben viselkedik. Csak a hisztérikusok maradnak alul. A libabőrözők, a szepegve ag­godalmaskodók persze rögtön vesz­tett csatától zokognak és ezt a ma­guk számára el is érik álmukban, mert az úgy szokott lenni, hogy a nappali töprengéseket éjjelre az álomporral adja be nekik a vigyorgó Lucifer. . . A magyar embernek azonban nem kenyere a gyávaság. Örök szégyen volna reánk nézve, ha az istentele­nek jutnának győzelemre velünk szemben, akiknek Krisztus van a szívünkben és az ajkunkon ! Nem szégyenük magukat azok, akik a rémhírterjesztők ugrasztásai- nak felülnek? Nem pirulnak el, ha hallják, hogy a bolseviki hadak, amelyeknek se istenük, se családi otthonuk, kitartanak minden elké­pesztő veszteségeik ellenére is? Nem bújnak a föld alá ezek a sápítozók, hogy a bolsevikiek az eddig elszen­vedett óriási veszteségeik és min­den értéket magukban foglaló terü­leteik elvesztése után sem tették le fegyvereiket, hanem tovább harcol­nak az elveiknek, vagy legalább an­nak a sáros, mocsaras rögnek a megmentéséért, amelyen a lábukat ezideig még megvethetik? Nálunk meg a legkisebb megpróbáltatásra is már végveszedelemről óbégatnak? Mi kezdtük ezt a háborút? Vagy egyáltalában akartuk-e ? Érdekünk­ben volt-e bármilyen hadműveletbe fogni másért, mint ősi földünknek, szeretteinknek megvédéséért? Nem azért ragadtunk-e fegyvert, hogy az Ázsiából összeszedett hordák szeny- nyes áradatától, a szovjetmundérba bújtatott ázsiai félvad tatárcsordától megkíméljük hazánkat? És most akadna bárki ebben az országban, aki gyáva megfutamodást „java­solna“ ?! Magyarok, legyetek ébren! Ne hagyjá'ok magatokat félrevezettetni lelkiismeretlen gonosztevőktől! Nem gyáva rémület, hanem egyakarat kell most nekünk. Egység az aka­ratban, egység a győzelmi hitben és egység a további lemondásban mindaddig, míg a végső győzelmet ki nem vívtuk. Nem vagyunk koránt­sem legyűrve, sehol sem maradtunk alul, ezután se fogunk maradni. A frontoknak néhol való józan kiigazí­tása még nem veszteség, hanem a higgadt hadvezérek okos. taktikája. Amit a szovjethadak most véghez- visznek, az már a végső kétségbe­esés vak küzdelme. Az elmúlt év telén is elértek némi területnyere­séget. Akkor is hallottuk a szükölő- ket, a reszkető inakkal vonyítókat. A rémhírterjesztőkkel szemben im­már megszűnt a kesztyűs kéz poli­tikája! Nem fognak szuggerálni ben­nünket! A mi katonáink ott messzi frontokon nem rettennek meg a köz­vetlen veszedelmektől, golyótól, bom­bától és 30 fokos fagyoktól, — itt­hon sem fogjuk engedni, hogy a gyávák telenyivákolják a levegőt! A magyar ember ma már tudja, hogy elődei a történelem folyamán mindig csak akkor vesztettek csa­tákat, ha megfeledkeztek kötelessé­geikről, ha ellanyhult az összetartás, és ha Krisztust háttérbe szorították. Ulászló királyunk várnai csatája örökké emlékezetesen vesztett csa- tája"marad történelmünk — éppen ennél az oknál fogva ... A tatár­járás, a mohácsi vész és sok más vesztett háború mind az összetartás és egyakarat hiánya miatt okozta romlásunkat. Az első világháborút követő szégyenteljes összeomlás sem következhetett volna be, ha nem lettek voina, akik a rémhírterjesz­tek, az előzetes puhítok, az elerőt- lenítésre utazó sajtó és ügynökök szószátyárkodásaira hallgattak. Ezt nem felejtjük el soha, és fő­leg nem engedjük megismétlődni többé ! (Ky.) Hány féle adó van? Az adóstatisztika tanúsága szerint a fő adónemek a következők : Egyenes­adók, forgalmiadók, illetékek, fogyasz­tási adók, vámok, állami egyedárúságok, ezenkívül tekintélyes terhet rónak a tár­sadalomra az OTI, MABI és Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnek fi­zetett járulékok is. A legnagyobb adóterhet természete­sen az úgynevezett egyenesadók jelen­tik, amelyekből 1939-ben 54,74 P, 1940- ben pedig 62,63 P terhelte átlagban az ország minden egyes lakosát. Az egye­nesadók között a legnagyobb fej átlag a házadóra esik, amely egyénenként 7.94 P, utána közvetlenül a községi pótadók következnek, fejenként 7.79 P átlaggal, Az egyéb adónemek közül az állam legnagyobb bevétele a forgalmiadókból tevődik össze, amelyek közül az általá­nos forgalmiadó 31 pengő 34 fillér ter­het ró minden lélekre. A mindennapi életet terhelik a különböző fogyasztási adók fejenként 15,54 P-vel, de még en­nél is drágábbak a mindennapi élvezeti cikkek (szesz, dohány), amelyek fejen­ként 26.59 pengőt juttatnak a kincstár­nak. Az egyes adónemek gyűjtőfogalma alatt természetesen a legkülönbözőbb cí­mű közterhek szerepelnek. így az egye­nesadók 24 félék, a forgalmiadófélék száma 4, illetékek 8, fogyasztási adók 16, vámok 7, jövedékek 5, biztosítási já­rulékok 3 különböző tételből tevődnek össze. Érdekes megállapítani, hogy az 1,947.793.000 pengőt kitevő összes köz­terhekből 1 milliárd 69.734.000 pengő jut az államkincstárnak, 'a többi pedig megoszlik a vármegyék, városok, közsé­gek és egyéb közjogi társulatok között. Utóbbiak a vizitársulatok, kereskedelmi és iparkamarák, mezőgazdasági kama­rák, egyházak, stb. A vármegyék összes jövedelme a köz­terhekből 68.051.000 P, Budapest szé­kesfővárosra jut 144,694.000 pengő, a törvényhatósági jogú városokra 41 mil­lió 546.000, a megyei városokra 51 millió 40.000, a községekre 90,712.000, egyéb intézményekre 52,362.000 pengő. A biz­tosító intézetekre 142,756.000 pengő jut, (amiből az OTI-járulék 111 millió 991.000 pengő.) Érdekes megemlíteni, hogy a 22 millió 580.000 pengőt kitevő útadót majdnem teljes összegben a vármegyék, városok és községek kapják, mert ebből mind­össze 323,000 pengő jut az államkincs­tárnak. Hogy az emberi szenvedélyek milyen jelentős mértékben járulnak hozzá az államgépezet fenntartásához, bizonyítja a dohányjövedék 153,776.000 pengős tiszta jövedelme, A játékszenvedély sem egészen rossz üzlet & kincstárnak, bár a sorsjáték jelentékeny forgalma mellett eltörpül annak tiszta jövedelme, amely 2.903.000 pengőt jelentett. t\ népszámlálás eredménye A népszámlálás eredménye szerint Magyarországon — beleértve a vissza­csatolt területeket is — 13.63 millió a lakosság száma. Nagy haladás ez úgy erőben mint tekintélyben. Húsz évvel ezelőtt Csonka-Magyaror- szágnak csak 7.99 millió lakosa volt. A mai létszámból 2.33 millió lélek él a tör­vényhatósági városokban és 1.65 millió lakos a megyei városokban, A várme­gyékben élő lakosság összesen 11.3 mil­lió lélekre rúg. Feltűnő körülmény, hogy a megyék la­kossága csak 6.4 százalékkal szaporo­dott, miközben a városok lakóinak lét­száma 12,2 százalékkal nőtt meg tiz esz­tendő alatt. Az országos szaporodási százalék 7,3. Erőteljesen megduzzadtak vezető vá­rosaink Nagy-Budapest 1.7 millió lakos­sal szerepel. A legnagyobbak : Szeged 135.959, Debrecen 125.789, Kolozsvár 110.369, Nagyvárad 92.797, Kecskemét 87.381, Miskolc 77,290, Pestszenterzsébet 76.000, Újpest 76.000, Pécs 72.500 lakos­sal. 25 olyan települése van Magyaror­szágnak, amelynek lélekszáma megha­ladja a negyvenezret. Örvendetes, hogy az egész országban hozzávetőlegesen 11 millió főre rúg a magyar anyanyelvűek száma, ami 80 százaléknak felel meg. Figyelemreméltó, hogy míg a községekben 9.65 millió lé­lek él, a városok lakossága már 4 mil­lióra rúg. Ez olyan aránytalanul nagy szám, aminek szociális következményeit az ország társadalmi és gazdasági meg­szervezésénél figyelembe kell venni. Gyászhir. Kottra Ferencné szül. Tihláry Gizella f. hó 8-én életének 68-ik, házasságának 53-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Te­metése f. hó 11-én fél 5 órakor lesz a szentgyörgymezei temetőben. Korlátozták a mezőgazdasági ter­mények ipari feldolgozását. A kor­mány rendeletet adott ki, amely ki­mondja, hogy babot, borsót, len­csét, mákot, őszi borsót és tavaszi bükkönymagot csak a közellátás- ügyi miniszternek a földmívelésügyi és az iparügyi miniszterrel, hajdi­nát, kölest, lóbabot, cirokmagot, mu­harmagot, csillagfürtöt és szárított cukorrépát pedig ezenkívül a pénz­ügyminiszterrel is egyetértve meg­adott engedélyével szabad ipari úton feldolgozni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a borsó hajdina, köles és cirokmag hántolására. Az enge­dély iránti kérvényt a m. kir Köz­ellátási Hivatalhoz (V., Széchenyi- rakpart 6) kell benyújtani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom