Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 88. szám
2 1943. november 6 áSZTIROOH «i YIDIKI nem szabad ! Az egyház nem engedett, mert nem engedhetett. Ez volt az egyház viselkedése már lassan húsz évszázad óta és ez is lesz mindig. Ezen a téren nem enged sem a hatalmasok fenyegetéseinek, sem a kicsik siránkozásainak. Ha tehát reformot emlegetünk, értsük meg, hogy ezen a téren is szükséges a reform, de itt azután gyökeres és sürgős reformot kívánunk. A világot nemcsak gazdasági krízis, hanem inkább szellemi krízis fenyegeti. Mily boldog az a nemzet, ahol nem lehetséges az elválás, ahol még ma sem tudott érvényt szerezni saját nézetének a szabad- kőműves befolyás a törvényhozásban, és mily szerencsétlenek azok a népek, Lefekszünk egyszer, mint a többi estén, Kezünk mellett a könyv, a lámpafény Szelíden biztat : „Olvass, rossz keresztény, Tán van számodra biztató remény." És olvasunk, de hirtelen, szivünket Vad fájdalom villáma fúrja át S míg kérdezzük riadtan: „Jaj! ki büntet!" Megízleltük immár a bús halált. [ként, Fekszünk az ágyon, hitvány, néma tárgy- Elszenvedtük, amit orozva ránk mért Á sors. Többé nem jajgatunk soha ; Nem halljuk, hogy a langyos csillagoknak ▲ fák s virágok, égve, mit zokognak S mit énekel a vágyak ostroma. (Komjáthy Aladár.) Az elősettenkedő árnyékok eltemették a fények koronás királyát. Hűlő tüzko- rongjanak elalélt sugarai pár perccel előbb még erre futkaroztak a virágos sírdombokon, az utak porában, átsuhantak a fák aranyban, bíborban, smaragdban, rubiniban fürdő hervadt lombjai között. Tüzarannyal átszőtt színes szemfedőt ragyogtattak fel utoljára a haldokló táj felett. A felkerekedő hűvös szellő melléből sóhajok fuldoklanak elő. Panaszokká sűrűsödnek, hogy iramló napok múlásával hideg őszi eső könnycseppjeivel sirassák el tovaszállott nyári boldogságukat. Némán, merengve, finom rajzként válnak ki az ereszkedő sötétségben a fák álomszerű körvonalai, hogy lassankint maguk is beleolvadjanak a színeket, tárgyakat elnyelő feketeségbe. Mindenszentek estéje ! Mécsek világa nem ragyog, gyertyák erdeje nem lobog a domboit sírokon ! Csak fenn, az égbolt magasán csillannak meg a nyájas csillagok. Bizonyára azért, hogy bízzunk a legsötétebb éjtszakában is ! Milyen jó is igy ! Elérhetetlen messzeségben világítanak. Emberkéz el nem érheti, nem zavarhatja pályájukat, ahová tündökölni szánta őket egykor az Isten. Ezért a csillogó apró fények táborában örök szakadatlanul loboghatnak az égi mécsesek. Megszokottak, köznapiak, de mindig jók, áldók, simogatok, mint a verőfény és az édesanya csókja. Kézenfogó vezetői mindazoknak, akik a föld sötét éj t- szakájában járnak, botorkálnak. Nem jelentkeznek az élet hamis csil- logású napjaiban, de mikor elborulnak a színek, kihúnynak a fények, felszikráznak, előtűnnek. S minél vigasztalanabb az éj, annál jobban átvernek a sötét alapon. Viharok száguldása nem szórja szét őrtüzeiket. Minden sötétségbe fúlhat, biztató világuk csak beleragyog a bolyongó lélekbe. Számára nem fon szemfedőt a hervadás, hisz sorsa indulás a szebb fényű csillagokba. Fényjelükre meg-nieglebben, pár pillanatra felszakad a fátyol, közelebb ér a távol, ahol „élnek, amik itt csupán bánatos, fájó melódiák." A titkokkal terhes éjtszaka sejtelmes- sége zár körül mindenünnen. Pár imbolygó árnyék halad erre-arra. Neveket suttognak. Megrezzen a lélek ! Méltán ! Elvégre az élet és halál egybefolyó országúján járunk, a mesgyén, ahol lecsapódik a sorompó, elakad a föld fiának járása, csaknem áthatolhatatlan függöny ereszkedik eléje. Mégsem ! A betlehemi csillag s a Kálvária Keresztje el nem múló fényt sugároz a sötét este borulásában. A sokszor megjárt út sarkához érkeztünk. Behúnyt szemmel is tájékozódhatunk. A sok látogatás teleírt lapjairól egymásután bontanak szárnyat a fel- gomolygo visszaemlékezések. A hetedik telekrész kezdő sírjának sokmázsás kő- és márványtömege bontakozik elő és emelkedik magasra a szerényebb szomszédok környezetében. Karrarai márvány habfehér testén nemesi címer alatt tünedezik fel revisnyei ahol sok harc és a jobb érzésűek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült kiirtani a nyilvános életből ezt a rettenetes rákfenét. Mindenki látja, hogy a mai bajoknak nagy százaléka csak innen ered és nem igen lehet segíteni, mert egy elenyésző kevés szám, amely azonban itt nagyon érdekelt, nem engedi, hogy ezen a téren bármilyen kezdeményezés is sikert arasson. A magyar népnek nem kell az elválás, nem tud mit csinálni csak a polgári kötéssel, mert ellenkezik ősei hitével és becsületével, Vissza tehát a régihez, a szentségi és felbonthatatlan házassághoz. Ezt követeli az Isten törvénye, ezt édes Hazánk ügye és ezt a józan magyar ész Reviczky Károly neve. Maga nem itt nyugszik, a nehéz kőlapok fedele alatt. Birtokán, Bikol-pusztán őrzi porait a családi sírbolt. Itt, az esztergomi temető kriptájának egyetlenegy lakója van csak. Iklandi György Ernőd ny. orvosezredes talált benne pihenőre. Földváry Imre 1848-ban az érseki tanítóképző padjaiból szállott ki a csaták tűzesőjébe s kötött kardot a délvidéki forrongás fenyegette magyar haza védelmére. Huszárfőhadnagyként vere- kedte végig a szabadságharcot. A harci tüzek kihúnyása után hazakerült a legendás Görgey katonája. „Esztergom város árva-pénztárnoka" lesz. 48 éves korában fektették koporsójába, „Vele nyugosznak kicsiny gyermekei : Ernő, Anna, József, Ágnes, Ferenc s nagy hajadon leánya, Ilonka.“ Tragikus sorsú húgának emlékét a gyászoló szív csordultig telt kesergésével siratja bátyja, Földváry István, a város későbbi híres ügyésze : Nyugodj ! Ne verje föl álmod Bánatunk sírása, Hús kies tavasznak, Elhervadt viraga ! A síremlék alsó szalagján özv. Földváry Imréné Niedermann Anna neve néz szembe a búcsúzkodó sírokkal s a szomorú feledéssel. Tagen Teréz a rokoni kapcsolatok révén nevének erejével Esztergom híres fiáról, Tagen János-ról eleveníti fel az emlékezést. A nagymüveltségű pap a nagyváradi szekestőkáptalan kanonokja, majd nagyprépostja lett. Idővel a király drivesti c. püspökké nevezte ki. A bencés gimnázium számára tett alapítványa nemes jóságának megőrzését hosszú időre biztosította szülővárosában. Kőbe formált rohamsisak az arcvonal hősi szolgálatát idézi Mészáros Alajos sírjánál. Aranyos betűk, csillogó füzére villan meg az apró márványtábla fehér falán s gondoskodik hősi emlékének fennmaradásáról, A síremlékek költőibb versei itt-ott megragadják a sirató gyászolók figyelmét, s rávésetik elhúnyt szeretteik márványára a szomszédos kövek könnyes sorait. A „bimbokorában halál letépte" kis Kovács Mihály ká-nak s nénjének, Kovács Terká-nak sírkeresztjén a közeli Földváry-síremlék kesergő verse olvasható csekély változtatással. Fehér márvány hatalmas tömbjéről Krisztus keresztja magasodik az alacsonyabb emlékek kőseregében. A hold idevetődő fénye rávillan a bronzból öntött Krisztus-testre. Az elmúló nevek csapatában a 82 esztendős Bucskovics Imre jár elől a halottak élén. Felesége, Czentár Borbála után Bránik Julianna következik sorra az elmúlás menetében. Lenn, az emlék talapzatának széles sávján a 80 esztendős Kubovics Antal megsokasodott éveit számlálja elő a feljegyzés. — A síri felvonulás végén K. Antalné Bucskovics Magdolná-nak emléke jár vissza. 8Í esztendő örömét, bánatát zárta le koporsójának csukódó fedele. Nagy Ferenc 48-as honvéd teste fölött márvány kereszt virraszt. Kelte- geti az elsuhant idők felkísértő árnyait, kiknek hús- és véralakja egykor itt, az esztergomi tájak dombját-völgyét járta egyszer a hősi vállalkozások lendületével, máskor a szűkebb polgári élet kenyeret kereső, eldolgozgató napszamában. Pifkó Imre egyszerű katonasírja az első világháború hős honvédéről beszél. Azokról, kiknek emlékét felejtés soha, soha meg ne tépje ! A hold ezüstszín fátyolét a sírokra szórja. Hideg szemével holt arcoknak vak tükrébe bámul. Kinn lázas törtetés ! Hírre, aranyra, dicsőségre, babérra szomjú- hoznak. Lenn a sötét gödrök alján oszló testek foszladoznak dermedt álomban, érzéketlen, öntudatlan várakozásban 1 (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Kitüntetések a honvédségnél A Kormányzó Ur Öfőméltósága a honvédelmi miniszter előterjesztésére elrendelte, hogy Dicsérő Elismerése tud- tul adassék Tenke Lajos idt. ny, á. ezredesnek a haderőn kívüli kiképzés terén elért kiváló eredményekért. A Kormányzó Ur Öfőméltósága a Szovjet elleni hadjárat alkalmával elért eredményes szolgálatáért Dicsérő Elismerése és a Hadiszalag egyidejű adományozása mellett tudtul adassék Heincz Ádám százados (Esztergom), Kovács József tart. zászlós (Dorog), királyfiakarcsai Iványi Pál tart. zászlós (Esztergom), a Magyar Nagyezüst Vitézségi Érmet Monos János tizedes (Bajna), Bogár László tsz. szakaszvezető (Sárkányfalva), Miriák János tsz. szakaszvezető (Bátorkeszí), a Magyar Ezüst Érdemérmet a hadiszalagon Ujváry Mihály tart. c. őrmester (Esztergom), a Magyar Kisezüsi Érdemérmet Mocsi István póttart. honv. (Bart), a Magyar Bronz Érdemkeresztet a hadiszalagon Skrován János szakaszvezető (Szögyén), Rendes Ferenc tsz. szakaszvezető (Párkány), a Magyar Bronz Érdemérmet hadiszalagon Soproni István tart. honv., c. őrvezető (Garamkövesd), Szőnyeg László tart. honvéd (Lábatlan), Saláta Sándor szakaszvezető (Kéménd), Rák Márton honv., c. őrvezető (Kéménd). tllllSíiiílSilllll^ílí'l^iiiliBtlIlüBUÜlSinilBllllllHIIillSill'IISIIÜIBIIIIIKílilill Missiós hét a Szent /Inna plébániatemplomban Részletes programm : Nov. 9., kedd : Este fél 7 órakor Veni Sancte. Bevezető beszéd. Szónok : Bólé Kornél. Nov. 10., szerda : Reggel fél 8 órakor Missiós beszéd. 8 órakor Orgonás mise. Este fél hét órakor Missiós beszéd. Nov. 11., csütörtök : Reggel úgy mint szerdán. Délután 5 órakor Konferencia beszéd csak asszonyoknak. Utána gyóntatásuk. Este fél hét órakor Missiós beszéd. Nov. 12., péntek : Reggel fél 8 órakor Missiós beszéd. 8 órakor Orgonás mise. 9 órakor Diák-mise szentbeszéddel. Délután 3 órakor Diák-szentbeszéd, kereszt- út. 5 órakor Konferencia beszéd nagyleányoknak. Fél 7 órakor Missiós beszéd. Nov. 13., szombat : Reggel minden úgy, mint pénteken. Délután 3 órakor Diák- szentbeszéd, utána gyóntatásuk. 5 órakor Konferencia beszéd férfiaknak és gyóntatásuk. Fél 7 órakor Missiós beszéd és gyóntatás. Nov. 14., vasárnap : Reggel egynegyed 8 órakor leventék miséje szentbeszéddel és közös áldozásukkal. Fél 9 órakor Asszisztenciás mise közös szentáldozással. Délután 5 órakor : Befejező szentbeszéd, pápai áldás. Ünnepélyes körmenet a legmélt. Oltáriszentséggel. Te Deum, áldás. — Az Asszisztenciás misét pontifikálja és a körmenetet vezeti dr. Drahos János prel.-kanonok, érseki ált. helytartó. Gyóntatás : Gyónási alkalom bőven lesz. Szentmisék : Naponta reggel 6, 7, 8 órakor, pénteken és szombaton 9 órakor is, Vasárnap reggel fél 7, fél 8, fél 9, fél 11 és fél 12 órakor. A két őszi dátum amelyek közül az egyik a szomorú októbervégi forradalmat, a másik az örömteljes novembereleji felvidéki bevonulást jelzi, a naptárban közel esik ugyan egymáshoz, de jelentőségben jóval messzebb áll egymástól, mint időben a közöttük eltelt húsz esztendő. Történelmi események zajlottak le magyar nemzeti szempontból a hírhedt októbervégi napokon és a felejthetetlen novembereleji napokon, őszirózsásnak hívták a forradalmat és őszirózsával voltunk tele húsz év után is. Az október végi őszirózsás bódulat végveszélybe sodorta a nemzetet, a novembereleji őszirózsás honvédsapkák, puskák és ágyúk a magyar feltámadás hitét és önbizalmát adták vissza amagyarnak. Tanulnunk kell abból, amit a két őszi dátum beszél. A magyar történelem szavát kell megértenünk mindkettőből. Az egyikből azt, hogy mit nem szabad tennünk és mit nem szabad megengednünk, mire nem szabad hallgatnunk soha, — a legsúlyosabb körülmények között sem. Az elsőből meg kell tanulnunk azt, hogy történelmi időkben mit kell szeretnünk, milyen eszményeket kell követnünk, hogy is. Äz esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLII. Séta a hatottak városának utcáin. VII. soha a magyarságtól idegen gondolatokat el ne fogadjunk és hogy a rendet, biztonságot és becsület fegyverét soha el ne dobjuk. A másikból viszont meg kell tanulnunk azt, hogy a magyarnak a legreménytelenebb és a legmostohább sorsban sem szabad elcsüggednie, — de meg kell tanulnunk azt is, hogy soha el ne bizakodjunk. Számoljunk mindenkor azzal, hogy mi marad akkor, ha a hangulati elemeket elhagyjuk. Az okos számvetést a sorssal és a józan előrelátást kell megtanulnunk abból, amit a második őszirózsás dátum jelent. Ez a számvetés és előrelátás pedig azt mondja, hogy fogjunk össze minden nemzeti erőt és legyünk készen minden áldozatra, hogy magyarságunkat megtartva, jövőnket a magyar földön biztosíthassuk. Emlékezzünk a két őszi dátumra és mérlegeljük komoly magyar lélekkel azt, ami ezelőtt huszonöt esztendővel és ami ezelőtt öt évvel történt. Igen tanulságos az, amiről a negyedszázados és az ötéves forduló beszél a magyar ember számára. Kitüntetés. Az ifjúság honvédelmi nevelésének és a testnevelésének országos vezetője, Béldy Alajos altábornagy, Bády István városi tanácsosnak a leventeképzés és nevelés érdekében kifejtett érdemeinek elismeréséért az I. osztályú levente díszjelvényt adományozta. Őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy a csendben folytatott, lelkes, nagy munkára a felső helyen felfigyeltek és városunk egyik köztiszteletben álló vezető tisztviselőjét kitüntetésben részesítették. Egyházi hír. Dr. Serédi Jusztinián bí- bornok hercegprímás dr. Gianits József érseki tanítóképzőintézeti tanárt a KALaSz főegyházmegyei lelkiigazgatójává nevezte ki. — Melisek Jánost Nagyölvedre, Tompa Nándort Piszkére és Gábris Istvánt Tokodra nevezte ki káplánokká a hercegprímás. Esküvő. Tóth János m. kir. rendőr és Kertész Jucika vasárnap, f, hó 7-én fél 5 órakor tartják esküvőjüket a Szent Anna plébániatemplomban. (Minden külön értesítés helyett). Emelkedik a ianuiólétszám a városi népiskolában. Esztergom város Szent Imre-utcai közs. népiskolájában az idei tanév kezdetéig 700-ra emelkedett a beiratkozott tanulók létszáma. Ez a szám határozottan emelkedést jelent a tavalyi létszámmal szemben, amely 650 körül mozgott. Még szembetűnőbb az emelkedés, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tavalyi létszámban benne voltak az egyesítés folytán megszűnt Szent István fiúiskola és a Szent György fiúiskola 1—II. osztály növendékei is. Ezek most a Szent Anna zárdái, illetve szent- györgymezei zárdái iskolába járnak, igaz, hogy viszont a mostani létszámhoz hozzá kell számítani az ugyancsak megszűnt vízivárosi zárdái népiskola növendékeit is, ezeknek a leánytanulóknak egy része a zárdái gyakorlóba, egy része azonban a város népiskolájába iratkozott. Azoaban beleszámítva is emelkedés mutatkozik. Nem szabad ugyanis elfelednünk azt a körülményt sem, hogy a felsöosztályokból számos tanuló a polgári iskolába iratkozott be. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a városi népiskola tanítói testületéből egy tanító, Szalva László, a polgári fiúiskolához ment át, ahol ugyanis nagy a tanárhiány, — a városi népiskolában a tanulólétszám további szaporodása esetén — mint látszik — egy tanítói állás betöltésére kerülhet sor. Felvidék felszabadításának emlékünnepe. A Felvidék visszatérésének ötödik évfordulóján mindenfelé ünnepségeket rendeznek. Az évforduló alkalmából 9-én Léván és 10-én Verebélyen dr. Kubinyi László OTI aligazgató mond ünnepi beszédet. Húszezer pengő jutalmat tűztek ki a baromfivész leküzdésére. A baromfi- tenyésztők szövetkezete elhatározta, hogy küzdelmet indít a baromfibetegségek ellen. Erre a célra 20 ezer pengőt fordítanak. 10 ezer pengőt juttatnak az állategészségügyi intézetnek kísérletek céljaira szükséges anyagok beszerzéséhez, ezen felül ugyancsak 10 ezer pengő jutalmat tűzött ki a szövetkezet azok számára, akik hatásos és bárki által olcsón beszerezhető gyógyszereket találnak fel a baromfivész ellen. Papszentelés. Alszerpappá szentelték október 31-én az esztergomi szeminárium V. éves növendékeit. Az új alszerpapok : Bednarik Dénes, Czinka Antal, Kacsák Imre, Paxy László, Szuchy Béla, Zentay Imre. A Klosz jelenti, hogy a legközelebbi gyűlés november hó 8-án, hétfőn este fél 7 órakor lesz a Krisztus király ün- nepséggel kapcsolatban.
