Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 88. szám

2 1943. november 6 áSZTIROOH «i YIDIKI nem szabad ! Az egyház nem engedett, mert nem engedhetett. Ez volt az egyház viselkedése már lassan húsz évszázad óta és ez is lesz mindig. Ezen a téren nem enged sem a hatalmasok fenyegetéseinek, sem a ki­csik siránkozásainak. Ha tehát reformot emlegetünk, értsük meg, hogy ezen a téren is szükséges a reform, de itt azután gyökeres és sür­gős reformot kívánunk. A világot nem­csak gazdasági krízis, hanem inkább szellemi krízis fenyegeti. Mily boldog az a nemzet, ahol nem lehetséges az elválás, ahol még ma sem tudott ér­vényt szerezni saját nézetének a szabad- kőműves befolyás a törvényhozásban, és mily szerencsétlenek azok a népek, Lefekszünk egyszer, mint a többi estén, Kezünk mellett a könyv, a lámpafény Szelíden biztat : „Olvass, rossz keresztény, Tán van számodra biztató remény." És olvasunk, de hirtelen, szivünket Vad fájdalom villáma fúrja át S míg kérdezzük riadtan: „Jaj! ki büntet!" Megízleltük immár a bús halált. [ként, Fekszünk az ágyon, hitvány, néma tárgy- Elszenvedtük, amit orozva ránk mért Á sors. Többé nem jajgatunk soha ; Nem halljuk, hogy a langyos csillagoknak ▲ fák s virágok, égve, mit zokognak S mit énekel a vágyak ostroma. (Komjáthy Aladár.) Az elősettenkedő árnyékok eltemették a fények koronás királyát. Hűlő tüzko- rongjanak elalélt sugarai pár perccel előbb még erre futkaroztak a virágos sírdombokon, az utak porában, átsuhan­tak a fák aranyban, bíborban, smaragd­ban, rubiniban fürdő hervadt lombjai kö­zött. Tüzarannyal átszőtt színes szemfe­dőt ragyogtattak fel utoljára a haldokló táj felett. A felkerekedő hűvös szellő melléből sóhajok fuldoklanak elő. Panaszokká sű­rűsödnek, hogy iramló napok múlásával hideg őszi eső könnycseppjeivel sirassák el tovaszállott nyári boldogságukat. Né­mán, merengve, finom rajzként válnak ki az ereszkedő sötétségben a fák álom­szerű körvonalai, hogy lassankint maguk is beleolvadjanak a színeket, tárgyakat elnyelő feketeségbe. Mindenszentek estéje ! Mécsek világa nem ragyog, gyertyák erdeje nem lobog a domboit sírokon ! Csak fenn, az égbolt magasán csillannak meg a nyájas csilla­gok. Bizonyára azért, hogy bízzunk a legsötétebb éjtszakában is ! Milyen jó is igy ! Elérhetetlen messze­ségben világítanak. Emberkéz el nem ér­heti, nem zavarhatja pályájukat, ahová tündökölni szánta őket egykor az Isten. Ezért a csillogó apró fények táborában örök szakadatlanul loboghatnak az égi mécsesek. Megszokottak, köznapiak, de mindig jók, áldók, simogatok, mint a verőfény és az édesanya csókja. Kézenfogó veze­tői mindazoknak, akik a föld sötét éj t- szakájában járnak, botorkálnak. Nem jelentkeznek az élet hamis csil- logású napjaiban, de mikor elborulnak a színek, kihúnynak a fények, felszik­ráznak, előtűnnek. S minél vigasztala­nabb az éj, annál jobban átvernek a sö­tét alapon. Viharok száguldása nem szórja szét őrtüzeiket. Minden sötétségbe fúlhat, biztató világuk csak beleragyog a bo­lyongó lélekbe. Számára nem fon szem­fedőt a hervadás, hisz sorsa indulás a szebb fényű csillagokba. Fényjelükre meg-nieglebben, pár pil­lanatra felszakad a fátyol, közelebb ér a távol, ahol „élnek, amik itt csupán bána­tos, fájó melódiák." A titkokkal terhes éjtszaka sejtelmes- sége zár körül mindenünnen. Pár im­bolygó árnyék halad erre-arra. Neveket suttognak. Megrezzen a lélek ! Méltán ! Elvégre az élet és halál egybefolyó or­szágúján járunk, a mesgyén, ahol le­csapódik a sorompó, elakad a föld fiá­nak járása, csaknem áthatolhatatlan függöny ereszkedik eléje. Mégsem ! A betlehemi csillag s a Kálvária Keresztje el nem múló fényt sugároz a sötét este borulásában. A sokszor megjárt út sarkához érkez­tünk. Behúnyt szemmel is tájékozódha­tunk. A sok látogatás teleírt lapjairól egymásután bontanak szárnyat a fel- gomolygo visszaemlékezések. A hetedik telekrész kezdő sírjának sokmázsás kő- és márványtömege bon­takozik elő és emelkedik magasra a szerényebb szomszédok környezetében. Karrarai márvány habfehér testén ne­mesi címer alatt tünedezik fel revisnyei ahol sok harc és a jobb érzésűek min­den erőfeszítése ellenére sem sikerült kiirtani a nyilvános életből ezt a rette­netes rákfenét. Mindenki látja, hogy a mai bajoknak nagy százaléka csak in­nen ered és nem igen lehet segíteni, mert egy elenyésző kevés szám, amely azonban itt nagyon érdekelt, nem engedi, hogy ezen a téren bármilyen kezdemé­nyezés is sikert arasson. A magyar népnek nem kell az elvá­lás, nem tud mit csinálni csak a polgári kötéssel, mert ellenkezik ősei hitével és becsületével, Vissza tehát a régihez, a szentségi és felbonthatatlan házassághoz. Ezt követeli az Isten törvénye, ezt édes Hazánk ügye és ezt a józan magyar ész Reviczky Károly neve. Maga nem itt nyugszik, a nehéz kőlapok fedele alatt. Birtokán, Bikol-pusztán őrzi porait a családi sírbolt. Itt, az esztergomi te­mető kriptájának egyetlenegy lakója van csak. Iklandi György Ernőd ny. orvosezredes talált benne pihenőre. Földváry Imre 1848-ban az érseki tanítóképző padjaiból szállott ki a csa­ták tűzesőjébe s kötött kardot a dél­vidéki forrongás fenyegette magyar haza védelmére. Huszárfőhadnagyként vere- kedte végig a szabadságharcot. A harci tüzek kihúnyása után hazakerült a legendás Görgey katonája. „Esztergom város árva-pénztárnoka" lesz. 48 éves korában fektették koporsójába, „Vele nyugosznak kicsiny gyermekei : Ernő, Anna, József, Ágnes, Ferenc s nagy hajadon leánya, Ilonka.“ Tragikus sorsú húgának emlékét a gyászoló szív csor­dultig telt kesergésével siratja bátyja, Földváry István, a város későbbi híres ügyésze : Nyugodj ! Ne verje föl álmod Bánatunk sírása, Hús kies tavasznak, Elhervadt viraga ! A síremlék alsó szalagján özv. Föld­váry Imréné Niedermann Anna neve néz szembe a búcsúzkodó sírokkal s a szomorú feledéssel. Tagen Teréz a rokoni kapcsolatok révén nevének erejével Esztergom híres fiáról, Tagen János-ról eleveníti fel az emlékezést. A nagymüveltségű pap a nagyváradi szekestőkáptalan kanonokja, majd nagyprépostja lett. Idővel a király drivesti c. püspökké nevezte ki. A ben­cés gimnázium számára tett alapítványa nemes jóságának megőrzését hosszú időre biztosította szülővárosában. Kőbe formált rohamsisak az arcvonal hősi szolgálatát idézi Mészáros Alajos sírjánál. Aranyos betűk, csillogó füzére villan meg az apró márványtábla fehér falán s gondoskodik hősi emlékének fennmaradásáról, A síremlékek költőibb versei itt-ott megragadják a sirató gyászolók figyel­mét, s rávésetik elhúnyt szeretteik már­ványára a szomszédos kövek könnyes sorait. A „bimbokorában halál letépte" kis Kovács Mihály ká-nak s nénjének, Ko­vács Terká-nak sírkeresztjén a közeli Földváry-síremlék kesergő verse olvas­ható csekély változtatással. Fehér márvány hatalmas tömbjéről Krisztus keresztja magasodik az alacso­nyabb emlékek kőseregében. A hold idevetődő fénye rávillan a bronzból öntött Krisztus-testre. Az elmúló nevek csapatában a 82 esztendős Bucskovics Imre jár elől a halottak élén. Felesége, Czentár Borbála után Bránik Julianna következik sorra az elmúlás menetében. Lenn, az emlék talapzatának széles sávján a 80 esztendős Kubovics Antal megsokasodott éveit számlálja elő a feljegyzés. — A síri felvonulás végén K. Antalné Bucskovics Magdolná-nak emléke jár vissza. 8Í esztendő örömét, bánatát zárta le koporsójának csukódó fedele. Nagy Ferenc 48-as honvéd teste fö­lött márvány kereszt virraszt. Kelte- geti az elsuhant idők felkísértő árnyait, kiknek hús- és véralakja egykor itt, az esztergomi tájak dombját-völgyét járta egyszer a hősi vállalkozások lendületé­vel, máskor a szűkebb polgári élet kenyeret kereső, eldolgozgató napsza­mában. Pifkó Imre egyszerű katonasírja az első világháború hős honvédéről beszél. Azokról, kiknek emlékét felejtés soha, soha meg ne tépje ! A hold ezüstszín fátyolét a sírokra szórja. Hideg szemével holt arcoknak vak tükrébe bámul. Kinn lázas törtetés ! Hír­re, aranyra, dicsőségre, babérra szomjú- hoznak. Lenn a sötét gödrök alján oszló testek foszladoznak dermedt álomban, ér­zéketlen, öntudatlan várakozásban 1 (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Kitüntetések a honvédségnél A Kormányzó Ur Öfőméltósága a honvédelmi miniszter előterjesztésére elrendelte, hogy Dicsérő Elismerése tud- tul adassék Tenke Lajos idt. ny, á. ez­redesnek a haderőn kívüli kiképzés terén elért kiváló eredményekért. A Kormányzó Ur Öfőméltósága a Szovjet elleni hadjárat alkalmával el­ért eredményes szolgálatáért Dicsérő Elismerése és a Hadiszalag egyidejű adományozása mellett tudtul adassék Heincz Ádám százados (Esztergom), Kovács József tart. zászlós (Dorog), királyfiakarcsai Iványi Pál tart. zászlós (Esztergom), a Magyar Nagyezüst Vitézségi Érmet Monos János tizedes (Bajna), Bogár László tsz. szakaszvezető (Sárkány­falva), Miriák János tsz. szakaszvezető (Bátorkeszí), a Magyar Ezüst Érdemérmet a hadi­szalagon Ujváry Mihály tart. c. őrmes­ter (Esztergom), a Magyar Kisezüsi Érdemérmet Mocsi István póttart. honv. (Bart), a Magyar Bronz Érdemkeresztet a hadi­szalagon Skrován János szakaszvezető (Szögyén), Rendes Ferenc tsz. szakasz­vezető (Párkány), a Magyar Bronz Érdemérmet hadisza­lagon Soproni István tart. honv., c. őr­vezető (Garamkövesd), Szőnyeg László tart. honvéd (Lábatlan), Saláta Sándor szakaszvezető (Kéménd), Rák Márton honv., c. őrvezető (Kéménd). tllllSíiiílSilllll^ílí'l^iiiliBtlIlüBUÜlSinilBllllllHIIillSill'IISIIÜIBIIIIIKílilill Missiós hét a Szent /Inna plébániatemplomban Részletes programm : Nov. 9., kedd : Este fél 7 órakor Veni Sancte. Bevezető beszéd. Szónok : Bólé Kornél. Nov. 10., szerda : Reggel fél 8 órakor Missiós beszéd. 8 órakor Orgonás mise. Este fél hét órakor Missiós beszéd. Nov. 11., csütörtök : Reggel úgy mint szerdán. Délután 5 órakor Konferencia beszéd csak asszonyoknak. Utána gyón­tatásuk. Este fél hét órakor Missiós be­széd. Nov. 12., péntek : Reggel fél 8 órakor Missiós beszéd. 8 órakor Orgonás mise. 9 órakor Diák-mise szentbeszéddel. Dél­után 3 órakor Diák-szentbeszéd, kereszt- út. 5 órakor Konferencia beszéd nagy­leányoknak. Fél 7 órakor Missiós beszéd. Nov. 13., szombat : Reggel minden úgy, mint pénteken. Délután 3 órakor Diák- szentbeszéd, utána gyóntatásuk. 5 órakor Konferencia beszéd férfiaknak és gyón­tatásuk. Fél 7 órakor Missiós beszéd és gyóntatás. Nov. 14., vasárnap : Reggel egynegyed 8 órakor leventék miséje szentbeszéddel és közös áldozásukkal. Fél 9 órakor Asszisztenciás mise közös szentáldozás­sal. Délután 5 órakor : Befejező szent­beszéd, pápai áldás. Ünnepélyes kör­menet a legmélt. Oltáriszentséggel. Te Deum, áldás. — Az Asszisztenciás misét pontifikálja és a körmenetet vezeti dr. Drahos János prel.-kanonok, érseki ált. helytartó. Gyóntatás : Gyónási alkalom bőven lesz. Szentmisék : Naponta reggel 6, 7, 8 órakor, pénteken és szombaton 9 órakor is, Vasárnap reggel fél 7, fél 8, fél 9, fél 11 és fél 12 órakor. A két őszi dátum amelyek közül az egyik a szomorú októ­bervégi forradalmat, a másik az örömtel­jes novembereleji felvidéki bevonulást jelzi, a naptárban közel esik ugyan egy­máshoz, de jelentőségben jóval messzebb áll egymástól, mint időben a közöttük eltelt húsz esztendő. Történelmi események zajlottak le magyar nemzeti szempontból a hírhedt októbervégi napokon és a felejthetetlen novembereleji napokon, őszirózsásnak hívták a forradalmat és őszirózsával vol­tunk tele húsz év után is. Az október végi őszirózsás bódulat végveszélybe so­dorta a nemzetet, a novembereleji őszi­rózsás honvédsapkák, puskák és ágyúk a magyar feltámadás hitét és önbizalmát adták vissza amagyarnak. Tanulnunk kell abból, amit a két őszi dátum beszél. A magyar történelem sza­vát kell megértenünk mindkettőből. Az egyikből azt, hogy mit nem szabad ten­nünk és mit nem szabad megengednünk, mire nem szabad hallgatnunk soha, — a legsúlyosabb körülmények között sem. Az elsőből meg kell tanulnunk azt, hogy történelmi időkben mit kell szeretnünk, milyen eszményeket kell követnünk, hogy is. Äz esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLII. Séta a hatottak városának utcáin. VII. soha a magyarságtól idegen gondolatokat el ne fogadjunk és hogy a rendet, bizton­ságot és becsület fegyverét soha el ne dobjuk. A másikból viszont meg kell tanulnunk azt, hogy a magyarnak a legreménytele­nebb és a legmostohább sorsban sem sza­bad elcsüggednie, — de meg kell tanul­nunk azt is, hogy soha el ne bizakod­junk. Számoljunk mindenkor azzal, hogy mi marad akkor, ha a hangulati eleme­ket elhagyjuk. Az okos számvetést a sors­sal és a józan előrelátást kell megtanul­nunk abból, amit a második őszirózsás dátum jelent. Ez a számvetés és előrelátás pedig azt mondja, hogy fogjunk össze minden nemzeti erőt és legyünk készen minden áldozatra, hogy magyarságunkat meg­tartva, jövőnket a magyar földön bizto­síthassuk. Emlékezzünk a két őszi dátumra és mérlegeljük komoly magyar lélekkel azt, ami ezelőtt huszonöt esztendővel és ami ezelőtt öt évvel történt. Igen tanulságos az, amiről a negyedszázados és az ötéves forduló beszél a magyar ember számára. Kitüntetés. Az ifjúság honvédelmi ne­velésének és a testnevelésének országos vezetője, Béldy Alajos altábornagy, Bády István városi tanácsosnak a le­venteképzés és nevelés érdekében ki­fejtett érdemeinek elismeréséért az I. osztályú levente díszjelvényt adomá­nyozta. Őszinte örömmel tölt el ben­nünket, hogy a csendben folytatott, lel­kes, nagy munkára a felső helyen fel­figyeltek és városunk egyik köztiszte­letben álló vezető tisztviselőjét kitünte­tésben részesítették. Egyházi hír. Dr. Serédi Jusztinián bí- bornok hercegprímás dr. Gianits József érseki tanítóképzőintézeti tanárt a KALaSz főegyházmegyei lelkiigazgató­jává nevezte ki. — Melisek Jánost Nagyölvedre, Tompa Nándort Piszkére és Gábris Istvánt Tokodra nevezte ki káplánokká a hercegprímás. Esküvő. Tóth János m. kir. rendőr és Kertész Jucika vasárnap, f, hó 7-én fél 5 órakor tartják esküvőjüket a Szent Anna plébániatemplomban. (Minden kü­lön értesítés helyett). Emelkedik a ianuiólétszám a városi népiskolában. Esztergom város Szent Imre-utcai közs. népiskolájában az idei tanév kezdetéig 700-ra emelkedett a beiratkozott tanulók létszáma. Ez a szám határozottan emelkedést jelent a tavalyi létszámmal szemben, amely 650 körül mozgott. Még szembetűnőbb az emelkedés, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tavalyi létszámban benne voltak az egyesítés folytán megszűnt Szent István fiúiskola és a Szent György fiú­iskola 1—II. osztály növendékei is. Ezek most a Szent Anna zárdái, illetve szent- györgymezei zárdái iskolába járnak, igaz, hogy viszont a mostani létszámhoz hozzá kell számítani az ugyancsak meg­szűnt vízivárosi zárdái népiskola növen­dékeit is, ezeknek a leánytanulóknak egy része a zárdái gyakorlóba, egy része azonban a város népiskolájába iratko­zott. Azoaban beleszámítva is emelke­dés mutatkozik. Nem szabad ugyanis elfelednünk azt a körülményt sem, hogy a felsöosztályokból számos tanuló a polgári iskolába iratkozott be. Ha te­kintetbe vesszük azt, hogy a városi nép­iskola tanítói testületéből egy tanító, Szalva László, a polgári fiúiskolához ment át, ahol ugyanis nagy a tanárhiány, — a városi népiskolában a tanulólétszám további szaporodása esetén — mint látszik — egy tanítói állás betöltésére kerülhet sor. Felvidék felszabadításának emlékünne­pe. A Felvidék visszatérésének ötödik évfordulóján mindenfelé ünnepségeket rendeznek. Az évforduló alkalmából 9-én Léván és 10-én Verebélyen dr. Kubinyi László OTI aligazgató mond ünnepi be­szédet. Húszezer pengő jutalmat tűztek ki a baromfivész leküzdésére. A baromfi- tenyésztők szövetkezete elhatározta, hogy küzdelmet indít a baromfibetegsé­gek ellen. Erre a célra 20 ezer pengőt fordítanak. 10 ezer pengőt juttatnak az állategészségügyi intézetnek kísérletek céljaira szükséges anyagok beszerzésé­hez, ezen felül ugyancsak 10 ezer pengő jutalmat tűzött ki a szövetkezet azok számára, akik hatásos és bárki által ol­csón beszerezhető gyógyszereket talál­nak fel a baromfivész ellen. Papszentelés. Alszerpappá szentelték október 31-én az esztergomi szeminárium V. éves növendékeit. Az új alszerpapok : Bednarik Dénes, Czinka Antal, Kacsák Imre, Paxy László, Szuchy Béla, Zentay Imre. A Klosz jelenti, hogy a legközelebbi gyűlés november hó 8-án, hétfőn este fél 7 órakor lesz a Krisztus király ün- nepséggel kapcsolatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom