Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 7. szám
2 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 1943. január 23 mely nem egyedül neki szól, hanem a sok munkáskéznek is, mely a munkadélutánokon együtt szorgoskodott vele. Most, hogy ő elbetegesedett, kéri is mindenki támogatását, segítését. Ezután Tarda Jenő igazgató beszédében megköszöni dr. Városy István szíves közreműködését. Most sikerült ide elhozni, elsőízben az őrségváltás óta Városyt, ki előtte 8 évig működött, mint az Oltáregylet igazgatója. A kitüntetettek fél évszázadon át, a világháború és összeomlás ideje alatt is, szolgálták az eucharisztikus Krisztust, áldozatosan, elévülhetetlen munkával. Külön kiemeli, hogy özv. Magos Sándorné mily sok anyagi áldozatot hozott az egyesületért. Köszönetét mond és 'a jó Isten áldását kéri az egyesület jótevőjére. Kitér arra, hogy Serédy Sándoré O. E. tag is ily pápai kitüntetésnek van birtokában. Ez a hármas kitüntetés — úgymond — buzdítja az egyesületet még fokozottabb munkára. Tarda elnök megemlékezik még a hercegprímás 15 éves főpásztori jubileumáról. —• Úgy háláljuk meg figyelmét, ha még buzgóbbak leszünk. Idáig is nemcsak egyházmegyénk templomainak dolgoztunk, de Kárpátalja több templomának elrongyolódott holmiját hoztuk itt helyre — mondotta. Végül Tarda köszöneté, hálája a pápa felé száll, ki a háborús időkben reánk tekintett és jutalmazta 'az Isten tetszésére végzett munkát. Klement J. Válasz a „Második szavam minden esztergomihoz“ cimű cikkre Az „Esztergom és Vidéke” f. hó 16-iki számában Szabadi István úr tollából „Második szavam minden esztergomihoz" címmel cink jelent meg, amelynek, egyes kitételei nem éppen a legkedvezőbb színben mutatják De az esztergomi kereskedőket és iparosokat. A mai rendkívüli idők sehogysem alkalmasak ilyen hírlapi polémiák íolyta- tasara s a Cikkíró ma, midőn a magyar összetartásról oly sokat hallunk, igazan a legrosszabbkor vetett lel olyan vadakat, amelyek normális gazdasági állapotok mellett sem illethetik Esztergom varos iparosait és kereskedőit. A Cikkíró úr azzal vádolja meg a helybeli kereskedőket és iparosokat, hogy nem tudnak a vevővel bánni, nem szolgáljak ki őket rendesen, üzleteik nem Ideinek meg meg a mai kor követelményeinek, nem tudnak kalkulálni és ebből arra a következtetésre jut, hogy nem Ideinek meg a mai kor köve- közönség Testen igyekszik beszerezni szükséglétét, ahol mindent lehet kapni, ahol a kereskedők tart karokkal varjak tele árúval, minden jóval a vevőt. Pestre invitálja a Cikkíró Esztergom varos közönségét, mert ott nincs kenyszergazdal- kodas, ott nincsenek háborús viszonyok, ott mindenki kap mindent és ott a vevőket nagy készlettel rendelkező, szépen kivilágított üzletekben varja az illedelmes, jómodorú és a mai viszonyok mellett mindig alázatosan mosolygó és a vevők minden igényét és óhajat kielégítő kereskedő. Az ember a cikk elolvasása után méltán gondolhatja, hogy az Arkormanybíz- tossagot, a kötött háborús gazdálkodást, a különböző anyagkiutalasi szerveket, csak a vidék számara állították lel, ahol bizony sok cikket már alig lehet beszerezni, míg Budapesten minden van, csak el kell érte menni. Az igen tisztelt Cikkíró úr bizonyára nem tudja, hogy a normális gazdasági viszonyok mellett mit nyújtott az esztergomi iparos és kereskedő. Hiszen olyan rövid ideje van alkalmunk és szerencsénk a Cikkíró urat Esztergom város ősi falai között üdvözölhetni, hogy nem vehetjük rossz néven, ha nem ismeri Esztergom város tisztes múltú kereskedőit és iparosait. Ezek a kalkulálni nem tudó, rossz modorú, udvariatlan kereskedők a múltban csakúgy, mint ma, igen nehéz viszonyok között mindig tudták hivatásbeli kötelességüket, fizetik a nagy adókat, vállalják a háború okozta igen súlyos közterheket és kiveszik a részüket minden olyan hazafias mozgalomból, amelyek a magyart a magyarral összefűzik, nem pedig mesterségesen egymás ellen uszítják és hova tovább a gyűlölet csíráit hintik el a társadalom különböző rétegében. Modort, jóizlest a vevőkkel való bánásmódot az esztergomi kereskedők és iparosok tisztes elődeiktől, de semmiesetre sem a Cikkíró úrtól tanulták. Az esztergomi kereskedők és iparosok modora ellen a Cikkírónak Esztergomban való megjelenése előtt nem hallottunk kifogást. De nem is tud boldogulni az életben egy modortalan kereskedő és iparos, mint ahogyan a tisztviselőnek sem válik előnyére, ha modorában kifogás található. Ha a Cikkíró a múltban már foglalkozott volna hasonló problémákkal, úgy megtanulhatta volna, hogy a magyar kereskedővel a külföld kereskedői azért voltak mindig szívesen üzleti összeköttetésben, mert a kereskedői tisztesség és korrektség mellett kiváló üzleti érzékük volt ahhoz, hogy magukat megkedveltessék a külföldi kartársakkal. Nem is volt a múltban e tekintetben semmi kivetni való mindaddig, míg a Cikkíró úr ezt cikkében meg nem állapította. Nem ártana, ha a Cikkíró úr egy kicsit behatóbban foglalkozna a magyar kereskedelem külföldi kapcsolataival. Nem kívánunk vitakozni a Cikkíróval, csak azt kérdezzük, hogy a Cikkíró úr életében fordult-e még elő, hogy ha a hivatalában egy-egy izgága fél nem olyan hangot használt, mint amilyent kellett volna, akkor is mindig kifogásta lan, nyájas modorban válaszolt az illetőnek ? Pedig egy jól dotált tisztviselőnek még akkor is udvariasnak kell lenni, ha ügyes-bajos dolgában eljáró polgártárs ideges is. Mennyivel inkább fordulhat elő a sok gonddal küzdő, nagy közterheket viselő iparosnál és kereskedőnél, ha pl. olyan követelésekkel lép fel valaki, mint a Cikkíró úr ! Vagy azt gondolja, hogy a kereskedő és iparos nem szívesen elégíti ki korlátlanul vevőit minden cikkel, amely neki megélhetést és fáradságos munkájáért kárpótlást jelent. Avagy olyan kellemes a munkához szokott kereskedőnek azt mondani, hogy ez és ez a cikk nincs, hogy ebből csak ennyit kaphat stb. Arra nem gondol a Cikkíró úr, hogy a mai árúbeszerzési nehézségek a kötött gazdálkodás az árúhiány mellett nem vághat a kereskedő mosolygós arcot és ha nem akarja ezeket a vevő megérteni, akkor kénytelen olyan vevőjének nyomatékosan kifejezésre juttatni. A Cikkíró úr kifogásolja az üzletek belső és külső tisztaságát. Minden üzlet úgy rendezkedik be, ahogyan azt vevőközönsége kívánja, amilyen üzletének természete. Hogy az üzletek tiszták-e, vagy sem, az a hatósági orvos hatáskörébe tartozik, le semmiesetre sem a Cík- író úr ellenőrzése alá. Hogy a pesti üzletek milyenek, azt mi mindnyájan jól tudjuk. Vannak szép, fényes üzletek, de vannak Budapesten is kifogásolható üzletek a mellékutcákban. Nem volna célirányos pl. egy Váci-utcai nagy portállal biró üzletet Szentgyörgymező egyik mellékutcájába vinni. Bízza csak ezt az igen t. Cikkíró úr kereskedőinkre. Ok tudják, hogy vevőkörük milyen üzletet kíván és itt legfeljebb arról lehet szó, hogy a Cikkíró úr nem megy be egy olyan üzletbe amely nem hasonlít pl. egy budapesti Andrássy-úti üzlethez. Igen tisztelt Cikkíró úr ! Ezek az esztergomi kereskedők évtizedek óta a legjobb baráti viszonyban élnek a város és megye itt lakó tisztviselőivel. Bizonyára nem tudja, hogy évek óta a Kereskedel mi Társulat minden alkalmat megrágd arra, hogy illetékes helyen szószólója legyen a tisztviselői kar jogos érdekeinek. Ezt az összhangot nemfogja tudni elrontani hasonló cikk megjelenése. Mi igyekszünk mindenkit a legteljesebb mértékben kielégíteni, amelyre a legjobb példa, hogy a városunkból Buda pestre került magas állásban lévő köz- funkcionáriusok szívesen keresik fel az Ön által elhanyagoltnak tartott esztergomi kereskedő üzleteit, a város tisztes iparosait megrendeléseikkel. Ez nekünk esztergomi kereskedőknek és iparosok nak a legnagyobb elégtételünk. Ez az elismerést nem tudja csökkenteni még az igen t. Cikkíró úrnak a mai időkben nem kívánatos és célt tévesztett cikke sem. Esztergom, 1942. január 22, Esztergomi Kereskedelmi Társulat Äz esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XIII. Séta a halottak városának utcáin. Legnagyobb baja a homokkő gyenge anyaga. Az oszlopok, osziopfejek s a tölöttük húzódó területek a biztos széthullás útjára kerültek. Hatalmas foltok kúsznak végig rajta. Egyszerű fogasra lekerülnek leiuletéröl a homokká porlott kőszemek. Erős megpróbahatast jelentett szamara az Esztergomra 1934. április 2ó-án d. u. 5.55 órakor rátörő földrengés. A tett károknál jóval nagyobb riadalmat okozó földindulás itt a temetőben különösen ezen a részen éreztette erejét. Több síremléket megrongált, a néhány darabból összeállították derekát ki- lorgatta, elmozdította. Alapjaiban rázta meg az Eggenhofier-síremléket. Az oromzat bal széléről az apró torony akkor került a földre. Most is ott van ! A többi síremléknél rendbehozták a hibákat, ennél nem ! Sajnos, kevés remény javasolta volna amúgy is a kísérletezésért. A pusztulás malomköve alá került emlék- szerű alkotással a hátralévő pár esztendő még jobban el fog bánni. Azt azonban meg kell állapítani ,hogy az összeomláskor egy, a kor temetőmüvészetét erős vonásokkal jellemző érdemes és figyelemreméltó emlékkel szegényebb lesz az esztergomi belvárosi temető. Az angyalos-koporsós síremlék bal szögletétől kissé lejjebb eső sírbolt hátára megindítóan szép, bájos és kedves képet varázsolt a szeretet s a téli hó művészete. A kökeret homlokrészének közepén apró gyertyákkal telitüzdelt kis karácsonyfa mosolyog a közeledőre. Mintha őrt állana s figyelmet hívna : nézz csak beljebb ! S valóban, ami itt tárul a vándor elé, nem könnyen felejthető ! A hó takarója alól az őrtállónál nagyobbacska karácsonyfa tör a szabad világ felé. Ezüstszínű üvegdíszek, kis harangok ragyognak rajta. Agai között ezüstös szalagok ringatóznak, szőkéinek tovább ágról-ágra. A fényöntő napsugár ünnepi játékba kezd velük. Havas mesevilág álomképe kisért ! Szinte valószi- nütlenül szép a kép I Hát még a síron is kigyúl a karácsonyi csillag ? ! Finom 'kéz, érző lélek, még gyengédebb szív rendezett itt mindent. Karácsonyi novella me- schangulata ragad és melegít a hideg hómező fölött. Ha azért, akinek testi porsátorát a sír fagyos és érzéketlen világa őrzi, az imádság is ilyen ezüstszárnyakon szállott fel, ég és föld bár könnyes, de boldog találkozása ünnepelhetett ! — Székely Sándorné nemes Mátyássy Edit 29 évvel sírba hanyatlott teste fölött váltanak emlékező szavakat egymás között a koszorúk hó alól kikandikáló hervadt őszirózsái. Az örökzöld fenyők az el nem múló életről énekelnek. A kőkeret hátsó peremén magas, széles fehérmárvány- lapból kidudorodó kereszt a földi vándorlás áldozatáról beszél a fiatal száza dosné életsorsán keresztül. A Lőrinczy-család sírboltjának jobb oldalán zábori Záborszky J enőné Du dich Margit síremlékének fájdalmas né zésű Krisztus-arca nyújt anyagot az élet sorsok felett való elmélkedésre. Valamivel lejjebb testetlen fakereszt Strahlendorf Gyula 42 éves huszárfö hadnagy emlékét hirdeti. Halottak nap jának a keresztet átfűző szalagos koszo rúja, virágcsokra a nem felejtés kegye letérői szól 'a hervadt virágok nyelvén panaszos igéket. Mike Lajos dr. közjegyző sírján üdén őrzött virágok sírják és kesergik a hoz zátartozók könnyes szomorúságát. A sír vonal végén szürkemárvány-kereszt koc katestén német írás Karl Schütz cs. és kir. 26. gy.-ezredbeli őrnagy sírba tor kolló életéről emlékezik. Hányódó-vető dő katonasorsa Esztergom földjére so dorta, melynek marasztaló ölén rendelt számára hantok borította szállást minden katonák legfőbb Szállásmestere. Palliardi Alfréd ny. honvédezredes magyarországi kommunizmus bukása után a keresztényirányú magyar szer vezkedés és talpraállás érdekében fejtett ki Esztergomban említésreméltó munkás ságot. Társadalmi, szövetkezeti ügyekben irányításra termett egyénisége sok bará tott szerzett, még több tettrekész erőt to borzolt magához. Hátrahagyott jó emléke virraszt életének múlttá vált évei fölött Mellette pihen testvére : Palliardi Ágos tón ny. honvédalezredes. Tényleges tiszt korában halált osztó csatatereken küz dött, „hol ugató ércek számuma förgete gezett”. Csillogó hadiérmek ércíüzér villogott díszes atilláján, amikor a taka rodó felharsanásakor „messzi" szolgálat tételre kellett bevonulnia. Egy lépéssel lejjebb új sor szélén be teg testek áldottkezű gyógyítójának ham vai fölött borulnak sűrűszövésü szem fedőül a megbolygatott föld hantjai Vándor Ödön dr.-nak, Esztergom kiváló szemorvosának emlékét keltegetik a sír kereszt szavai. A gyógyult betegek szá zainak hálás imája, az önfeláldozó or vosi élet sírig tartó kötelességteljesítése egyengette másvilági útját a boldog lel kék boldog hazája felé. Szép emléket állított földtől elszakadt életepárjának a hitvesi szeretet. A te metőművészet új modorában alkotott síremlék bernitezei Krnoskó Gyuláné He gedüs Irén emlékét hirdeti. A tartozó koknak, díszítő elemeknek ellentétes szembeállítása, a főrésznek részarányos ságot mellőző alkalmazása ügyesen kap csolódik a kisebb részek egyensúlyozott elhelyezésével. A fehérmárvány temetői emlék ilyen felfogásban magasabb gon dolatí összhangot valósít meg. Újszerű elgondolás, érdemes alkotás 1 Vörösmárvány-kereszt mezején Vándor József-nek, Esztergom városa gazdasági tanácsosának neve fut versenyt a száguldó idővel. 43 évi özvegység után férje mellé, a sír halottaságyaba került hitvese : Einer Magdolna. A síremlék oszlopos elülső lapjának írása szerint e sírban szendergik örök álmukat Einer Ferencné asszony szül, Luzár Borbála, aki becsületkoszorúzta életének 82, évében húnyt el 1862-ben és Vándor Árpád 9 hónapos felejthetetlen, egyetlen fiacskájuk. Emlékeikre e sirkövet emelték Vándor József és Efner Magdolna, hitestársa 1862-ben." A 2 éves korában elhalt kis Vándor Mariska az apró angyalokat sirató könnyek gyöngyszemei mögül kandikál elő átütve időn és feledésen. Vörösmárványból faragott hatszögű oszlop süpped a földbe. Kevéssé megdőlt már, de azért még sokáig állja majd az idő döntő rohamát, Az első menet párkánya fölött két tagozódásban, román ízű díszítéssel, egyre szűkülő kisebb, hatszögű idomban folytatódik a élesvállú, zömök síroszlop, tetején a megváltás jelével. Az oszlopalap bal lapján időktől színtelenített és mart betűk Bartos Ferenc özvegyéről, tiszatúri Szabó Máriá-ról emlékeznek, aki 78 éves korában mondott búcsút az árnyak világának. Az oszlop homlokfalának szintén van mondanivalója : itt várja boldog feltámadását Bartos Ferenc ny. gazdatiszt, aki 70 éves korában rázta le a földi élet terheit. A szomszédos lap írása Istenben nyugvó Bartos Lajos gyarmati plébános földön töltött 55 esztendejéről számol be. A múlt század ötvenes-hatvanas éveinek ízlése szerint készült síremlék piros arccal neveti az idő nesztelen nyargalását. Erősállású, a végén kitüremkedő kőtömb márványlapjára a férj, gyermekek és szülők Virklerné Melicher Eleonóra nevét vésették. Áldást kérnek hamvaira. Virkler Endre gimn. tanuló s a húszéves Virkler István csatlakozik a megszakadt gyászmenethez. Kőkeretbe ágyazott, vaskerítés körülfogta sírhely előterében feketemárvány- emlék búsong és komorodik. Két oldalán örökzöld buxusbokrok állanak őrt. Nagy buzgalmukban élő falat vonnak a kő fekete teste elé s fenn is rátartin néznek el az emlék feje fölött. A bokrok zöld falán átcsillámló aranytól fénylő betűk Reviczky Pál emlékét őrzik. Mint a vármegye főügyészét Jagasich Sándor táblabíróval — az elnyomatás esztendeiben a vármegye főnökével — együtt az utolsó rendi országgyűlésre küldték 1847-ben, 1865-ben a táti választókerület követ jelölti szerepében világos okfejtéssel szól a választó polgárokhoz, amikor a megye szolgálatában eltöltött 20 esztendőre hivatkozik. Az alkotmányos idők visszatérése útán az esztergomi kir. törvényszék elnöke. — Az egyszer nekiindult emlékező betűk futásuk további során Reviczky Izidor esztergomi kir. törvényszéki jegyzőnek életét, halálát hirdetik. Felsőozori és kochanóczi Ottlik József né revisnyei Izabella zárja a halottak sorát. Áldott poraikra békét, nyugalmat esd a hozzátartozók kegyelete. Téglalap-alakú kőkeret közepéből enyhén kiugró talapzaton nemes egyszerűséggel megtervezett geometriai idomú emlék magasodik a sírok fölé. A párkány tagolta csonka piramisszerű felső kövön idb. Bleszl Albert idézi az Esztergomban jelentős nevű családot. Tevékeny szerepet vállalt a város ügyeinek intézésében. Az 1848. előtti időkben a polgárőrség őrnagyaként szerepel. Fogadott fia, ifj. Bleszl Albert igen tekintélyes, vagyonos nagykereskedő. Bor- cs gabonakereskedéssel foglalkozott. Virágzó, nagykiterjedésü üzletmenetét bizonyítja, hogy Győrött, az ausztriai Sem- meringen voltak borpíncéi, gabonaraktá- raí. Állandó munkában eltöltött dolgos évek után, aránylag korán, életének derekán jutott a sír pihentető csendességébe. Az emlék alsó tagjára parancsolt betűk özvegyéről, Einczinger T eréz-ről szólnak a hangtalan emlékezés csendben sikló hangján. A válás fájdalmának patakzó könnyei kísérték síri útjára Bleszl Lujzá-i, amikor 24 éves korában szerettei körét a temető egyszerű otthonával kellett felcserélnie. Időtől kikezdett betűk Bruckner „Péternö" Várhalmay Júlia földről távozását kesergik a túlsó partok bíztató és boldogító reményével : Éltél és szerettél I Szenvedtél S halni siettél 1 Tán mert tudt d, anyáink Ott van az üdv * nyugalom I Legyen I» álmod az üdv S nyugalma I olv édis, oly enyhe, Mint amilyen nagy a bú, Mit sziveinkben hagyál I A kissé döcögős verssorok szabálytalan üteméből őszinte érzés melege sir fel és ró múltba halkuló emléket a sírkereszt hideg márványára. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd
