Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 72. szám

2 1943. szeptember 11 ISZTEROQXa «I VIDIICI két esetnek, amelyet nem tudunk teljes hűséggel leírni anélkül, hogy egy-egy könny meg ne csillanjon a szemünkben, — Következő .,. Hangzik a bebocsájtást adó válasz. Az ajtóban megjelenik Béták János félkarú honvéd. Az arcán nem látszik az a szenvedés, amelyet a háború ha­gyott a lelkében, de nekünk nehéz és fájdalmas látni, hogy a munkás kenyér­kereső kéz nélkül, télkarral áll a világ­ban. — Azért hivattam ide, mert a Hadi­gondozó Szövetség esztergomi fiókjának sikerült állást szerezni magának — mondotta a főispánná. — Altiszti állást kapott a budapesti Nemzeti Bankban havi 450 pengővel. E szavak után Béták János honvéd szemében megjelentek a hala könnyei. A torkán valami boldog öröm elfojtotta a hála szavakat és nem tudott mást rebegni, csak egy örömtől teli köszö- nömöt. Alig csukódott be az ajtó és még hatása alatt voltam a látottaknak, mi­kor három sárkányfalvai asszony pana­szát, bánatát hallgatta meg a méltó- ságos asszony — Január 7 óta nincs hír férjeinkről és most a faluban a zsidó birtok par­cellázásából 3—3 hold földet vettünk, ahhoz kérünk némi segítséget. A gyer­mekek száma szerint 500—810 pengőre van szükség. Az ügyvezető elnöknő és Vécsei Kál­mánná pénztárosnő rövid tanácskozása után az öröm napsugarát varázsolják a fekete fejkendős nénik leikébe és a kért összeget utalványozzák. Tovább-tovább folyik a szeretet ál- dástosztó munkája a hivatalban. Vitéz Izsó János két műlábbal áll a méltóságos asszony elébe és köszönetét mond egyszerű nyelvén azért, hogy neki a Hadigondozó Szövetség esztergomi fiókja házat és trafikengedélyt szerzett. Nem lehet itt papírra vetni az egy­szerű szavak súlyát, nem lehet azt az érzést leírni, miket vitéz Izsó szavai váltottak valóra bennünk, de hálát adunk a magyarok Istenének, hogy van a hazában gondoskodás a hazáért köte­lességet vállalt honvédről. Majd két-három levél aláírása kö­vetkezik, ahol a levélpapír hasonló tör­téneteket beszél el. Ezek a levelek le­veszik a gondot, a terhet az özvegy, édesanya válláról. Az egyik levélben özvegy Mancza Józsefnét értesítik, hogy fiát sikerült elhelyezni az Első Duna- gőzhajózási Rt.-hoz, a másik levélben Szalay István gyermekét helyezték el hadiárvaházba Ceglédre és a harmadik­ban Jarabek Magduskát értesítik arról, hogy a farkasgyepűi gyermeknevelő-inté- zetben lesz ezentúl az otthona és ott fogják őt felnevelni. Ezek azok az események, amiket lát­tunk, de a tornyo3odó aktákon, ha vé­gig tekinthetnénk, hej de sok mindent elmesélnének, hej de sok örömkönnyet csillogtatnának felénk. Elmondanák azt a sok jóságot, amelyet e hivatal felállí­tása óta kifejt a hadiözvegyek, hadirok­kantak és árvák érdekében. — Háromszor annyit kellene tennünk — mondotta a főispánná, — de sajnos hiányzik a megfelelő támogatás. Hiány­zik Esztergom város és megye megértő szivének adakozása. Szeretném minden jószívű embernek leikébe kiáltani, hogy míg ő otthon bizton végezte munkáját és nyugodtan hajtotta álomra a fejét, addig ezek a hősök, rokkanttá lett ka­tonák őrködtek és vigyáztak rá. Ezek vigyáztak arra, hogy terméseink beérése után bejussanak kínek-kinek csűrébe, kamrájába. — Ezek a rokkant hősök, özvegy anyák és hadíárvák ezért a nagy emberi áldozatért kérni jönnek, az élettel meg­szolgált bért kérik és mi nem tehetünk mást, nem fordulhatunk el tőlük, hanem adakozunk a számukra. — Kérek szeretettel minden nemesen érző esztergomi magyart, hogy támo­gassa a Hadigondozó Szövetség eszter­gomi fiókját, mert az idejuttatott ösz- szeg egy utolsó fillérig Esztergom város és megye hadirokkantjaié, hadiözvegyeié és hadiárváié lesz. A segélyezettek ne­vében kérem ezúton is Esztergom vár­megye és város társadalmát, hogy a Ha­digondozó Szövetséget támogassa. — A befizetett összegből az Országos Hadigondozó Szövetség esztergomi fiók­ja a nyilvánosság előtt elszámol és kiér­tékelés után dönt annak hovafordításá- ról. — Itt ismételten kérem a város és vár­megye társadalmát, ne feledkezzen meg ezekről a háborúban kötelességüket hűen teljesített katonákról és hozzátar­tozóikról és sürgősen nyújtson feléjük támogató jobbot. Beszélő számok Ezután dr. Kubinyi Lászlóné a mun­káról beszél, amelyet a Hadigondozó Szövetség esztergomi fiókja végzett. — A helyi fiók minden héten kedden é* pénteken délelőtt 10—12 óráig dol­gozik az irodában és rendelkezésére áll azoknak, akik a hadigondozásra szorul­nak, Azonkívül minden községben van a fióknak hadigondozó tagja, ezek rend­szerint a község tanítói, tanítónői, vagy a tanítók, jegyzők feleségei, akik szivük sugallatára, a mai idők szavát megértve, végzik munkájukat 50 községben. — A vármegyében 75 hadirokkantat és 170 hadiözvegyet, illetve hadigyámol- tat tartunk nyilván s hadigondozóink valamennyit meglátogatták. Ez a szám még kiegészítésre szorul, mert a január közepétől márciusig tartott visszavonu­lás eltűntjeiről adatok még csak szór­ványosan állnak rendelkezésünkre. Ezért a hadiözvegyeknek tekintendő szemé­lyek egy része még hadigondozás alá nem volt vonható, — A munka azzal kezdődött és kez­dődik ma is, hogy mind a 75 hadi­rokkantról és 170 hősihalott hozzátar­tozójáról adatgyűjtőívet vettünk fel. — Körülbelül 30—35 hadirokkant és 120—130 hadiözvegy, illetve hadiárva ügyével foglalkoztunk egy vagy több ízben. Valamennyit elláttuk tanáccsal, elhelyeztünk 12 rokkantat és 7 hadi­Magasba törő, nyurga orgonabokrok sürü lombsátorba borulnak hajlékony ágaikkal, dús leveleikkel. A márvány gvengepiros fala éppenhogy átver az eleven tüggönyön, Az ágak hegyén, ol­dalán a tavaszi virágzás lila és feher bóbitái, magukat kellető tömött, kemé­nyen félteié feszülő fürtjei a termés magházaivá testesedtek. Smaragd ék­kövek a bokrok lombkoronáján! ide-oda bókéinak közben-közben, ha feléjük nyargal a táncoslabú szellő. Bólogatnak, akar a temetési gyászparipák tején a rengő tollboglárok. Így raknak halotti csokrokat a végleg álomra hanyatlott tavasz ravatalara, amelyet a nyárba oly nagy számmal elszórt hűvös, szinte didergő napok sem tudtak többé fel­támasztani. Hűs sátoruk nehezen hozzá­férhető mélyén a napfényt szomjazó márványemlék ,,Lukardy Sebestyén volt győri kereskedő és polgár“ sírhelye fö­lött emelkedik. Életének 80. évében került a föld elpihenést nyújtó halottas­agyára. Dr. Kovács Gyula messze földről ke­rült Esztergom pihentető temetőjébe. Az első világháborút megelőző időben a verseci áll. főreáliskolaban tanított. Az összeomlás forgó örvénye ezer és ezer honfitársához hasonlóan őt is megfor­gatta s mindenéből kifosztottan a szűk kis haza földjére sodorta. Esztergomban telepedett le kis családjával. A városi gimnázium — akkor még főreáliskola — képzett, nagytudású, lelkes tanára volt. A testet-lelket őrlő csapások, szenvedések, bajok, megpróbáltatások megtörték erejét s 47 éves korában, 22 évi tanítással töltött szolgálat után a te­mető csendességével cserélte fel az élet zajjal, ütéssel, tülekedéssel hullámzó csa­taterét. — A sír virágágyának bársony­arcú virágfejecskéi sűrű, lágy szövetté kapcsolódnak s téli álmok boldog va­lóra válásáról énekelnek. Haraszti kő apró obeliszkje Muzsik Sándor IV. éves hittudomány-hallgató szétesett teste fölött őrködik. Nem ve­hette át az oldás és kötés királyi hatal­mát. Nem lehetett osztályrésze, hogy az oltár asztala fölött Üdvözítő Istené­nek arcába nézhessen. Csillogóra simított szélű vörösmár­vány emlék lapja Kassay Sándor bánya­felmérő földön töltött harminckét esz­tendejének nyújt emlékező sorokat. Az üveggel védett fénykép testi alakjának mását mutatja. Leikéből fakadt búcsú­sorai a búsongó és érzelmes romanti- cizmus határán teszik kissé szenvelgő lépéseiket : Szeretnék meghalni Ifjan I Virágos, zölu erdone te nessetck ! Ne sírjon senki utánam S keres-1-fi j fámra csak e< nyit véssetek: Meghalt ifjan, még mm „ösmerve“ az életet. Kesergő, bús sorok ! Mintha Eötvös Karthauzi-jának élettől fájó talajából sarjadtak volna, ahol a panaszkodás szerint víz hátán hányódó hab az élet, melyet felkap a íergeteg szele, ismeret­len sziklák felé hajszol, hogy falukon halálra zúzza a pár napos élet foszló, törékeny testét ! Pár lépéssel előbb, kissé balra atléta- lörzsű, öreg diófa mélyeszti vaskos lá­bát az őserős földbe. A bölcsek barna nyugalmával, szemének rezzenése nélkül él, s tekint szét a csend hejehujás nótát nem ismerő birodalmában. Az élet el nem halkuló melódiáit zengi, s nem sírja a lét szálló felhőit 1 Ki tudja, mire gondol ? Arra talán, hogy lapokká fűrészelt törzse egykor múló nagyságok bölcsője, koporsója lesz ? Vagy koponyákat roncsoló puska­aggyá faragják kemény, engedelmes özvegyet. Közbenjárásunkra a föld- mívelésügyí miniszter 1 hadirokkantnak házat és telket, 2 hadiözvegynek házat, illetve házhelyet juttatott. Helyi pénz­pénzforrások felhasználásával 38 esetben 9280 pengő segélyt adtunk, 6 nagyon rászorulónak az ügyét az országos központtal oldjuk meg, ezek közül egy­nek már a központ 8000 pengő házépí­tési kölcsönt nyújtott. — Igen nehéz helyzete van fiókunk­nak, mert a vármegyében lévő vállala­tok adományaiból mindössze csak 3500 pengő állt rendelkezésre, ez az összeg azért ilyen csekély, mert a megyében lévő vállalataink központjai Budapesten vannak és azok az Országos Központnak juttatják el adományaikat, de ami a fő, jó helyre jut így is, a cél egy. — Ez nagy vonásokban az elmúlt évi tevékenységünk — fejezi be felvilágo­sítását az ügyvezető elnöknő. E nemes munka felé a legnagyobb el­ismerésünket nyilvánítjuk a sok por­ladó hős katona és hozzátartozója ne­vében. Kívánjuk, hogy e nemes érzéstől vezérelt munkára adja az Ur Isten a bőséges áldását. testét a Hegyibeszéd-ről tudomást nem vevő emberek testvéreik ellen ? Esetleg finom művű, őzlábú asztalnak gyalulják, simított lapjára ezüst fényt ontó tükör kerül, melynek üvegtaván százszorszép viragarcok múló rózsafelhői vernek vissza és imbolyognak tova az elmúlás hervadt, dísztelen ligetei felé ? Meg­lehet ! Féltettebben őrzött álma azonban minden bizonnyal abban az időben für­dik, amikor most még zöld párnák közé rejtett gyümölcsének duzzadt húsa csontkemény burkot kap majd, aranyos ruhába öltöztetik, s angyalhajas kará­csonyfán csilloghat egyszer sírok között, koporsók és fej fák fölött nevelkedett ízes termése. Ha erre, ha arra gondol, hűségesen teljesíti nyári hivatását, s ha felrémlik is előtte a gyümölcsérlelő, fáradt ősz, s megcsillog is szemében a messzeség karácsonyi ragyogása, védő karját az alatta elnyúló sírok fölé tartja, hogy márválny-, fakeresztet kevésbbé égessen a nap tüze, zörgő haraszttá ne aszalód- jék a bokrok zöldje, a virágok színes teste, melyek mélyén időmarta, névtelen táblás sírkeresztek mélyén a Gerendás Jánosok, Kerekes Imrék és Koppányi Terezek alusszák álmatlan álmaikat. Odébb pirosasbarnára festett fakereszt fején, karján fehérmárvány tábla pihen. Aranysújtásos betűk az első világháború hős katonáinak emlékét őrzik, amikor Sipeki Jenő-1 emlegetik, akinek 1914-ben fújtak utoljára takarodót. Ifj Sipeki Antal tábori pilóta 26 éves korában ke­rült roncsolt testtel a föld nyugtató ölére. — Winklárek Már iá-nál és Sipeki Antalné-nál csak a születési évek számai csillognak. Földi életük még nem sza­ladt be a másvilági révpartokra. Fakereszt öntöttvas lapja Kuppis Ká- roly-nak, nyug. m, kir. postaeílenőrnek pihenni tért teste fölött hirdeti sorba- álló betűivel az emlékező kegyeletet. A sírdomb száraz avarja az egykor pom- pázóbb életről zörög panaszos igéket. Henczy Ferencné Fábry Veroniká-nak, az életének 25. esztendejében eltávozott ,,jó és hív nőnek felejthetetlen emlékét A MOVE Esztergomi Társadalmi és Sport Egyesület Szent István Lövész­szakosztálya eredményteljes működé­sének 15-ik évfordulója alkalmával, szeptember 18- és 19-én avatja fel az Országos Sport Központ és a MOVE Lö­vész Liga részéről nyújtott nagyobb (3000 P-s) anyagi támogatással, a vár­megye és a város nemes közönsége által nyújtott segéllyel, valamint az egye­sület és a szakosztály tagjai részéről hozott anyagi áldozattal újonan épített lőcsarnokát és ezen ünnepélyes aktus keretében országos nyílt céllövöversenyt rendez, melyre a meghívók az ország minden részébe szétküldettek és az előkészületek a verseny rendezése ér­dekében már serényen folynak. A versenyen előreláthatólag az ország legjobb és legerősebb lövészegyesületei vesznek részt s az előjelekből Ítélve sikeresnek ígérkezik. A Szent István Lövészszakosztály vezetősége hivatásának tudatában és céljának megfelelően ezen országos verseny megrendezésével alkalmat nyújt a nemes és hazafias sport minél széle­sebb körben való fejlesztésére és arra, hogy e sportot űzők a nemes versen­gésben miind jobban megkedveljék és magukban tovább fejlesszék a céllövé­e gyászos szent jellel örökíti hív férje.“ Fehérmárvány emlék Lóska Imré-nek juttat emlékező sorokat. A helybeli tanítóképző harmadéves növendéke ifjú életének kezdő tavaszán szállott a lenn pihenők hallgatag seregébe. Nyugalmat, fájdalmat emlegetnek a síri írás szavai : Tied a nyugalom, Mienk a fájdalom ! Garay István nyug. csévi plébánosnak, aki 75 esztendős korában ajánlotta köl­tözködő lelkét Teremtő Urának kezébe, nővére és unokaöccsei „állítottak már­ványemléket." A megkezdett sor végén eredeti sír­felírás sorakoztatja merev állásba mon­danivalóját. Süttői márvány barokkosán faragott keresztjének lapján teszik tisz­tüket az emléket őrző betűk. A magyar tanárok vigasztalására a tanítványaik vé­delmére eredetiben közöljük az érdemes búcsúztatót: ITT NYUGSZIK ISTEN­BEN A' SZÖLGYÉMI JÁNOS, KINEK IPA ‘S ATTYA VALA SZÓDA JÁNOS. BECSÜLTE IS IPÁT MINT TULAJDON ATTYÁT, HITVESÉT, GYERMEKÉT ÉS A‘ NAPASSZONYAT, MELY VÉ­GETT KESERGIK MINDNYÁJÁN HA­LÁLÁT' S KIVANNYAK, NYERHESSE ISTENNEK ORSZÁGÁT. MEGHOLT HÁZASSÁGÁNAK 16., ÉLETÉNEK PE­DIG 38. ESZTENDEJÉBEN, AUG. 2-án 1831. — Nincs itt fájdalmas jajgatás, Ko­mor gyász az egyszerű szívek jelentésé­ben. A rendezett, derült lélek hangján értesítenek, mintha a szomszédba át- ránduló hozzátartozó utazásáról számol­nának be. Itt a szavak valóban aranyat hintenek a hervadásra, s minden fájó árnyon, könnyes gyászon át vigasztalnak, mennyire dús és diadalmas az isteni lélek elszálló élete. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Tanítói beosztások a városi elemi iskolában Esztergom város népiskolájában — a felsőbb hatósági rendeletnek megfelelően — szintén november 3-án kezdődik a tanítás. Az a gyermek, aki az évvégi beírás óta jött Esztergomba, vagy az akkori beiratkozást bármely okból emulasztotta, addig feltétlenül jelentkezzék a Szent Imre-utcai iskolában. A most kezdődő iskolaévtől kezdve ugyanis a város népiskoláiba iratkozott összes gyermekek ide fognak járni. A szülők érdeklődésére közöljük a tanítói osztálybeosztásokat Az I. osztályokban fognak tanítani : Gábriel István, Hajnali Kálmánná, a II. osztályokban : Vincze Béla, Szvoboda Ilona, — a III. osztályokban Polák Gyu­la Urbán Vilmos és Háber Jánosné, — a IV, osztályokban ; Hajnali Kálmán, Augusztin János és dr. Darvas Gézáné, az V. osztályokban Meszéna Jolán, Bognár János és az V—VI. leányosz­tályban Hortobágyi Károlyné, — a VI. fiúosztályban Szalva László, — a VII. osztályban Nyári József, — a VIII—IX. osztályban Mészáros László, — az össze­vont VII—VIII—IX. leányosztályban Vezér Mária. Az intézet kinevezett igazgatója Már­kus Ferenc, aki a tanítás alól fel van mentve. Helyettes igazgató : Gábriel István. Egy tanító, Bárdos Béláné sz. Bodnár Margit ebben az iskolai évben a szentgyörgymezei zárdaiskola III. osztályában fog tanítani. szetet, amely sportnak két hivatása van ; mint sport a legszebb és legélve­zetesebb, különösen békeidőben, amikor igazán élvezetes és szinte humoros­számba menő versenyek kifogyhatatlan sorozatával nyeri meg a céllövősport kedvelőit, háború esetén pedig, mint a jelen világháború lis igazolja, kész fegy­verembert nevel a hadseregnek s ezzel mintegy megdönthetetlen bizalmat elő­legez a győzelemre. A lövészszakosztály 15 éves működése alatt országos viszonylatban az elsők közé küzdötte fel magát, olimpiai, nem­zetiközi és országos bajnokokat nevelt, tehát méltán kiérdemelte a vármegye és város nemes közönségének és polgá­rainak eddigi támogatását, amellyel mind a múltban, mind pedig a jelenben nagyban hozzájárultak a szakosztály fennmaradásához, fejlődéséhez és a lő- csarnok felépítéséhez. A lövészszakosztály vezetősége ez­után is hálás köszönetét mond mind­azoknak, alkik hathatós támogatásukkal hazafias működését elősegítették és kéri a céllövösportot támogató nemes ada­kozókat, hogy a lőcsarnok építésével fennmaradt kisebb anyagi teher mente­sítéséhez és a most rendezendő orszá­gos céllövőverseny költségeihez pénz­Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XXXVI. Séta a halottak városának utcáin. Lőcsarnokavatás és országos céllövőverseny városunkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom