Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 68. szám

2

1943. augusztus 28

ESZTERGOM és VID ERE

napsugár festőién szép szinözönében látom a faragott oltárt. Letérdelünk és hálát adunk a jó Istennek, hogy mikor a szirénák búgnak, az ágyúk bömbölnek, akkor a magyar jövő, a gyermek, hűs fák alatt gondtalanul tölti az életét. Nemes lelkek védik, óvják nemcsak a pusztulástól, hanem az utca romlottságától is a kicsi emberpalántákat.

Elbúcsúzunk. Déli harangszó hangjai mellett az égető napsütésben megyünk

hazafelé. Útközben magam elé képzelem a látottakat és mély szeretettel és hálával gondolok azokra, akik mindezt alkották, szervezték, vezetik vagy bármiképen hozzájárulnak. Mégis csak vannak jó emberek. Nemeslelkü, csupasziv apostolok, akik napsugárral száritják a köny- nyeket és harmattal gyógyítják a fájó sebeket.

Lelkűk napsugarával és szivük jóságharmatával áldja meg őket a jó Isten.

Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől, xxxv. Séta a halottak városának utcáin.

Alacsony, oszlopos kőkönyöklő keríti a Vass-csatúd síri pihenőhelyét. A fehér kerítés és villogó márvány élesen válik ki a tengerzöld környezetből. Hosszúszárú, ékes írás Vass Győző kovácsmester véget ért földi pályájának két határadatát adja, mikor születésének éá halálának esztendejét tünteti fel. Fia, Vass Mihály atyjánál korábban jutóit a mindenki földjébe, Vass Győzőné Takács Anna neve fürdik meg a betűk aranyos fürdőjében.. De csak élete kezdetének évszáma csillog a márvány hamvas fehérségén. A másik számnak csupán két első jegye bátortalankodik a síkos úton, s maradásra inti a még út előtt álló, egyszer majd melléjük társuló testvéreket.

A klasszikus görög templomok bejáratára emlékeztet Schwarz Péter síremléke. A szerkezeti elemek nem külön darabok. A kőfaragó a hatalmas márványtömb testéből faragta ki az alapzatot, a bejárat talpas oszlopait. Az oszlop- fedéllapok, a gerendázat, az oromzat a palmettákkal, a kissé hideg, de méltósá- gos empire modor kimért, finom formáit, vonalvezetését adja. Kellemesen hat a — sajnos — legnagyobbrészt teljesen egyformára szabott kőemlékek kevés változatosságot, eredetiséget mutató nagy seregében. Az oromzat lapján és csúcsán a kereszt alkalmazása megnemesíti, felemeli a más kor adta elemeket, formákat és gondolatot. A síremlék mindenképen értékes alkotás. A megrendelő vagy faragó finomult ízlését dicséri. — Német írás számol be a gazdag kádármester életének elhanyatlásáról : Ruhe-Stätte

Peter Schwarz. Gebohren 1794 den 27. Juni. Gestorben 1830. den 1. März.

Der Witwe Schmerz, der Weisen .Traurichkeit Hat auch den Bruder sehr gebeugt'

Der zur Zeichen seiner Herzlichkeit Dies Grabmahl ihm geweit.

Özv. Zibolen Jánosné Steklács Anna kőhasábok keretezte sírja a tájékoztató pont tovább haladásunknál.

A megszokott vörös márvány kövéből faragtak emléket Neiszidler Mátyás sírja fölé. A halai látogatása idején, 1889-ben 91 esztendőt adott éveinek összessége. Mozgalmas, izgalmas idők sokat tapasztalt tanúja. Messzire költözése után 3 esztendőre itt talált pihenőre Deszáth Mihályné Neiszidler Terézia is.

Sötétszürke sziléziai márványból emeltek hozzátartozói emlékkövet Deszáth Rózá-nak, aki a sírfelirat szerint 34 éves korában rótta le adóját mindnyájunk közös végzetének, a kivételt nem ismerő halálnak.

A szülök : Baják János és Lencsés Erzsébet nehezen tudják felejteni eltávozott kis apróságukat, kit most már csak könnyeiken keresztül tudnak látni :

Emléked kis angyalkánk itt e kőben, Otthon a szívünkben !

Jó fiuknak emlékére emeltek követ a bánkódó szülők. A Kárpátok védelmében halt hősi halált 1915 februárjában. „Ugyanott piheni örök álmait" Majthé- nyi Lajos. Életének 33. esztendejében távozott a megpróbáltatások földjéről, Feleségének, a 26 éves Újvári Anná-nak s kis gyermeküknek, az ötéves ,,Lajoská- nak" is könnyes emléke gomolyog fel, ahogy itt maradt nevüket karjukra veszik a futó sorok.

Kisebb, haraszti kőből faragott obe- liszk Borovits Olga emlékének szól, aki övéinek „mély bánatára került" ide, a testek ideiglenes elenyészésének virágos helyére „viruló korának 16. évében. Lenn, az emlék alsó falán dr. Mihályíi Imre vármegyei aljegyzőnek neve olvasható, aki Tatatóvárosról került a magyar sorsfolyó ősi városába.

„Soha el nem múló szeretetük jeléül állították a hálás gyermekek szüleiknek : Nemes István-nak és Juhász Anná-nak" porladó teste fölé az emlékezés és kegyelet kövét, amiről sírjuk dombján margaréták, búzavirágok, fátyolkák s magasszárú liliomok is szólnak a virágok tarka, illatozó nyelvén.

A felejthetetlen jó férjet, gyermekeinek szeretett édesapját, az igaz felebaráti férfiút : Hazlinger György-ot, a cs. és kir. 76. gy. ezr. őrmesterét gyászolja holtában a vesztes özvegy. Hívő lélekkel néz utána ;

Isten veled !

Béke legyen nyugvóhelyed !

Barnásvörösre festett keresztfa oltalmában nyugodja síri álmait szőkefalvi Szentmiklósi Árpád ny. százados, pénzügyőri főfelügyelő. Sírján friss virágok piros arccal mosolyognak a tűző napsütésben s váltják valóra a halott télnek tavaszról, nyárról váltott színes álmait.

Pár lépésre négy-öt sír hátán vadszőlő, iszalag, kúszó növények egész kis csalitja hatalmaskodik. Mintha távol akarná tartani a kíváncsiskodókat. Agak, sűrű lombok börtönébe zárja a sírköveket. Végig eldőlt sírkeresztek húzódnak meg hűs levélsátruk zöld falai között. Csak a tavaszi út emlékeinek segítségével merül az emlékezés síkjára néhány név. Az egyik, még álló sírkő Róíh Ferencnek és feleségének, Herb Antóniá-nak elmerült életét idézi. Közelében ifj. Róth Ferenc sírkeresztje áll úgy-ahogy a sírdomb magasra hányt földjének jóvoltából. Az eldőlt keresztek a kövek elomló életéről panaszkodnak borús, sirató énekeket. Itt valójában lenn és fenn az elmúlás síri, pusztuló képe gondolkoz- tatja a néző és látó figyelőket.

Éjfekete svéd gránitból faragott hatalmas emlék őrzi a kis Szenczi Erzsiké II. o. polg. isk. növendéknek zsenge években sírba hanyatlott földi porsátorat. A síremlék elgondolásában, kifaragásában a régebbi századok belső templomfalaiba mélyesztett díszesebb márvány monumentumokra emlékeztet, Csak a szobrász figurális alkotásai hiányzanak róla. De így, ebben a leegyszerűsített formában is megkapóan hangsúlyozza és állítja elénk komor színével a mély, tompa gyász súlyos mondanivalóját. A könnyes fájdalom és bízó remény egymást váltó sorai csillognak az aranyos betűk köntösén :

Megállunk némán sírod felett,

Zokogd. áldjuk emlékedet.

Csak egy ábránd vigasztal Hogy visszajósz a nyiló tavasszal.

Minden virágban téged látunk Édes, mosolygó kis leányunk.

Lejjebb id. Szenczi Ferencné Patkó Julianna nevét bíztak a tűnő emléket őrző múló sorokra. ,. Balra a sír földjébe szúrt fakereszt Szenczi Ferenc-nek ide torkollott iöldi életsorsara hív figyelmet,

A Szenczi-emléknek veti hátát a Meit- ncr-csaiád sírköve. Meitner Lajos ny. községi főjegyző neve tűnik fel az élen. Utána hitvese : Binzberger Sarolta élet- ben-halálban osztályosa járja a betűk halottas sorát. Meitner Ilona emlékére is illatozik, színesedik a sírföld nagy csoport virága, mely az itt pihenőkre imádsággal, élő kegyelettel emlékező földi vándorok nem szűnő szeretetét hirdeti, beszéli. — Csaknem szemközt, a következő sorban barokkvonalú, kissé magasabb, karcsú márványkereszt Meitner Ciriliné halóporai fölött jelenti az elszálló élet minduntalan jelentkező bizonyosságát.

Ormay tíélá-nak, a 15 éves korában más életre szenderült gimnazistának sorsában az életnek bizonytalansága idéz példát. Az élet kelyhe feldől sokszor akkor is, amikor még csorognia kellene bele az erő és ragyogás csillogó aranyborának.

Fiatal leány fehér kőruhás teste vil- lódzík a zöldben úszó fák üde hátterében. A kereszt mellett áll, melynek kincstárából mindenkinek ki kell vennie a rajutó osztályrészt : fiatalnak, öregnek, gazdagnak, szegénynek, erősnek, gyengének egyaránt. A gyászoló szülők emelték korán elveszett gyermekük emlékére a sír elszállt, röpke életet sirató kőszobrát. A sírhalom Kulauzov Krisztina koporsója felett emelkedik. 19 éves korában hagyta szomorúságra szüleit, akik nem mondtak le róla. Vigasztalódnak : Mienk voltál ! Mienk leszel ! — Kiss Istvánné, Tétényi István emlékét is őrzi a kő kegyeleles nyelvén beszélő hófehérben fürdő sírkereszt.

A sor végén, az út közelében Polusin Mátyásné Jaross Hermin sírkeresztjén az adatok tizennyolcéves viruló élet el- lobbanásáról keseregnek.

Fehér márványkereszt aranybetüs írása szerint a IX. sor végén, az fit -szélén „Krisztus békéjében" nyugosznak Mila- kovszky Istvánná — Milakovszky Lászlónak, a dunántúli kerületi kát. tanügyi főigazgatónak az édesanyja. —- és gyermekei : Magdolna, Gyula és Mária.

Közvetlen mellette, a sor tovább folytatódó vonalán 3 vörösmárvány síremlék sorakozik egymás után. Az első díszesebb faragású sírkereszt fakult arannyal színezett sorai német nyelven emlékeznek : Hier ruhet ín Name des Herrn

Maria Magos geborne Holdampf. Ist gestorben am 6-ten November 1863. ihre Alter mar 21-ten Jahr, Alatta szintén német nyelven az 1866, máj. 18-án elhalálozott 4 éves Magos Gizellá-1 emlegetik az emlékezést záró sorok. — A második sírkereszt Magos Ignác szabómester halálának adatait hozza, akit 1831-ben, 36 éves korában az Esztergomban dühöngő kolerajárvány ragadott el családja köréből. Ennek a járványnak lett áldozata a nagy Rudnay Sándor hercegprímás is. A temetőnek nagyon sok márványemlékén olvasható ez az esztendő. Jelzi a járvány erősen pusztító erejét. A további sírfelírás az 50 éves Staudhammer János polgár- mesternek haláláról értesít, aki a negyvennyolcas szabadságharc húnyó esztendejében kopogtatott a másvilág kapuján. — A harmadik, faragás, díszítés dolgában az előző kettővel nagyjában megegyező emlékkereszten hittel vigasztaló sorok indulnak : E csendes sír ölében várják dicső feltámadásukat Staudhammer János özvegye szül. Kovács Jozefa, aki 1868. szeptemberében, életének 70. esztendejében hagyta el földi zarándoklásának nehéz útjait.

Földbe jutott fáradt teste mellett pihennek gyermekei ; Ignác, István, Pál és János.

Vörös márvány időzaklatta falán újra a Milakovszky-család temetőben polgárjogot nyert tagjairól olvashatunk. Milakovszky Ferencné indul legelőször útra a kő kemény falán. Milakovszky Viktoria halad utána. Milakovszky István társult melléjük menetzárónak.

Édesatyja a korábban említett Milakovszky László főigazgatónak. A kőkeretes sír közepén hatalmas örökzöld bokor borul kúpalakú piramissá. A

hozzátartozók nem változó szeretetéről és kegyeletéről zengi a maga hangtalan nyelvén a boldog viszontlátás egykor teljesedő, most még várakozó reményét.

Az újabb kor klasszicízáló elemei ütköznek ki Kocsicska Gyula márvány emlékén. A redős lepel s az oromfal erre mutat. A halottat sirató sorok nem tartottak hosszú pihenőt, A szállást először foglalónak jelentkezésére öt esztendővel folytatniok kellett útjukat, hogy ifj. Kocsicska Ödön oki. tanító haláláról is megtehessék jelentésüket.

Fakereszt márványlapja Puszkailer Etelka II. éves tanítónőjelölt készülődő földi pályájának derékbatörését jajong- ja, amikor pár szavával azt jelzi : Élt

18 évet. Meghalt 1927. márc. 6-án.

Tükrös fekete márványkereszt alján aranyban fürdetett betűk Lacza Ferenc ny. vármegyei irodatiszt feleségének Palika Erzsébetnek itt maradó emlékét ragyogják.

Gyermek- és ifjúkorban elhalt fiainak oldalán piheni földi fáradalmait Spe- cziár Sándor ny. prímási gazdatiszt. A sziléziai márvány szürke lapjáról 74 esztendőnek könnyel, mosollyal tarkított változó napjai mosolyognak a tűző napsütésben, boronganak máskor a felhős ég alatt,

A szeretett feleségről Pándy Ferencné Gerendás Júliá-ról szólnak dicsérő szavakat a gyászoló férj harmatos köny- nyei. Még édesanyjánál korábban hozták ki a temetőbe fiát, a 19 esztendős Pándy Ferenc papnövendéket, akit nem szentelhettek az Ur szöllőjének munkásává. Idetalált a sírdomb tövébe a maga napszámának beteltekor az édesapa is : Pándy Ferenc ny. rendőrfőtörzsőrmester. De még előbb, jóval korábban kellett megválnia 15 éves leányától, Juliánná-tói, hogy egykor a túlsó partokon váró övéinek örvendezzen.

(Folyt, köv.) Vértes Zoárd

Esztergomi fiúk hadnaggyá avatása a Ludvikán

Szent István napján, a hagyományokhoz híven, újabb sereg fiatal hadnagy hagyta el a Ludovika Akadémia ősi falait. Minket esztergomiakat kétszeresen érdekelt az idei hadnagyavatás, mert szokatlanul szép számban avattak ott hadnaggyá esztergomi fiúkat. Eddig még minden évben indult el egy-két esztergomi fiú a Ludovikáról, hogy azután kint a katona életében méltó nevet szerezzen Esztergom ősi katona múltjához. Valahogyan úgy érezzük, hogy a múlt és a most folyó háborúban nem egy esztergomi fiú írta be nevét aranybetűkkel a történelembe és méltó lett az esztergomi végvár vitézeinek, nevéhez.

A most felavatott hadnagyoknál ott voltunk lélekben és velük együtt mondtuk a szent esküt. „A hazáért mindhalálig." Látjuk kipirult arcukat, amint a szent fogadással útnak indulnak, hogy helytálljanak a hagyományokhoz méltóan az ország jövőjéért folyó harcban.

Felavatták hadnaggyá a következő esztergomi fiúkat :

De Pott György, nemes Pereszlényi Fekete György, Peterdi Pál, Radnai (Rozenmiiller) Tibor, Voitl Vilmos.

Mi esztergomiak büszkék vagyunk az életbe, a harcok elébe induló hadnagyokra és Szombathelyi Ferenc vezérezredes szavaival kívánjuk, hogy az ősök példáját követve a közelmúlt hőseihez méltóan nézzenek szembe minden veszéllyel. Ehhez a harchoz kivánjuk, a magyarok Istene áldja és vezérelje őket.

Vitézi várományosokat avattak vitézzé

Csendes munkás hétköznapon, f. hó 18-án a városháza nagytermében jöttek össze az ifjú vitézek, akik édesapjuk méltó nyomdokain akarnak járni.

A Magyar Hiszekegy elhangzása után dr. Csiby László vitézi székkapitány szólt a várományosokhoz.

— Rendkívüli nehéz időkben — mondotta — lesztek tagjai a vitézi rendnek, ahol érdemeket és becsületet apáitok szereztek. Ez a vitézi rend, melynek tagjai lesztek, kötelez benneteket a hősi vitézi életre. Vitéznek mindenben elől kell járni a községben, városban egyaránt és meg kell mutatnia, hogy méltó tagja a vitézi rendnek. Ha a haza úgy kívánja, akkor szemrebbenés nélkül dobjátok oda a legdrágábbat az ő szent oltárára : az életeteket.

A vitézi székkapitány beszéde után dr. vitéz Onody-Jánoskuti József vm. főjegyző felolvasta a vitézi esküt.

A felsorakozott várományosok ; Ifj. Balatoni János, Békési János, Búzás János, ifj. Molnár Sándor, ifj. Nagy Béla, Takács András, T orda István és Udvardi József férfiasán mondották a főjegyző után az esküt : ,,. . . derék

honfitársaimért úgy a külső, mint a belső ellenséggel szembeszállók ; értük ha kell, életemet is feláldozom."

Az eskü után felékesítették őket a vitézi rend jelvényeivel.

Ezután dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző, a vitézek társadalmi bizottságának az elnöke szólt a várományosokhoz.

— Nagy és nehéz utat kell nektek megtenni, mert a vitéznek kötelességei vannak — kezdte beszédét. — Az elmúlt világháború után 1918-ban nem volt ilyen szervezete a nemzetnek, mint a vitézi rend. Ebben az országban hat hónapig mindenki azt tett, amit akart, sárba tiporták a becsületet és bitangul veszni hagyták az országot. A Kormányzó úr létrehozta a vitézi rendet és az ma őrt áll, hogy 1918 és az utána következő idők be ne következzenek. Nektek vitézeknek elsőrendű köteles- ségtek a hazáért szolgálni önzetlenül, ha az bajba jut, csatasorba állni. A hazát szolgáljuk elsősorban, ha Istenszerető magyarok vagyunk. A vitéztől megkövetelik, hogy vallásos legyen, mert aki istenfélő, az szereti a hazáját is.

— Földhöz kell jutni minden vitéznek, mert a föld szeretete teszi jó hazafivá az embereket. Aki a földet szereti, az az Istent is szereti. Szociális embernek kell lenni a vitéznek, aki mindig és minden időben segít embertársain. Legyen előttetek mindig apáitok példája, mert az ő életüknek a folytatásának kell lenni a tiéteknek.

A vitézzéavatás a Szózat elmondásával ért véget.

Jól szerepeltek műkedvelőink az aug. 15.-i ünnepi előadáson

Második esztendeje, hogy a Nagy- boldogasszony-napi programra egyik pontja az Ipartestület és a MOVE—Petz színigárdájának előadása. Az utóbbi években a vidéki műkedvelő előadások fölé emelkedve, vidám táncosoperetteket rendeznek. Az operettek betanítása és főleg a szereplők kiválasztása nem kis gondja lehet a vezetőségnek. Azt gondoljuk, hogy e nehézségek leküzdése mégis sikerült, mert mindig ügyesebb és jobbnál jobb hangú szereplők mozognak a színpadon.

Ami az operett könnyű fajsúját illeti, azt hisszük a vezetőséget csak az időjárás befolyásolja, hogy nyár van, máskülönben nem fektetnének ennyi fárad-