Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 66. szám
Szerkesztőségüés kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 2 pengő. A hercegprímás nagyboldogasszonynapi beszéde HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Szabadkán bunyevácnyelvű gimnázium nyílik meg. — Magyarország 14.679,572 lakosa közül 80‘9 százalék vallja magát magyarnak és 8'1 millió katolikusnak. — Svájc is az északi államok veszik át hagymafeleslegünket. — Matolcsy Mátyás volt nyilas képviselő harmadmagá val belépett a kormánypártba. — Négyszáz holdon termel a főváros vitamindús konyhakerti veteménye- ket. — fiasvét óta minden balaton vendéglátó hely állandóan megtelt] KÜLFÖLD Amerikai protektorátust ajánlott fel Roosevelt francia Marokkónak. — Rómát nyílt várossá deklarálta az olasz kormány. — Kél touloni francia hadihajót kiemeltek és Olaszországba vontattak. — A spanyol mozik angol-amerikai híradókat is adnak. — Hatvan éve nem termett annyi gabona Törökországban, mint az idén. — Angol és amerikai érdekterületre osztják fel Észak-Afri- kát. — Amerikában és Kanadában katonai szolgálatra hívják be az ipari munkásokat. — Egyezmény jött létre a Szovjet és Csehszlovákia között. — Az angolszászok Európa nagyrészét odaígérték a Szovjetnek. — — Romániában a hétnek csak négy napján szabad húst árusítani. — Füst- és lángoszlopok között látogatta meg a pápa az újból bombázott Róma városnegyedét. — fia talmas erdőtüzek pusztítanak Franciaországban. — A pápa diplomáciai lépéseket tett a légiháború korlátozásáért. — Amerika 96.537 embert veszített idáig. — Az' angol kormány nem engedi meg az indiai mohamedánoknak, hogy Mekkába zarándokoljanak. — A Szovjet lengyel területekre tart igényt. — Több olasz hadihajó nevét megváltoztatták. — Nem adnak ki többé amerikai jelentést a búvárnaszádok elleni műveletekről. — Olaszország költségvetése 87 milliárd líra hiányt mutat. — Divatba jött ismét a gyermekrablás Amerikában. — Kanadában szénhiány miatt több mint ezer üzemet be kellett zárni. — Újabb inváziót határoztak el a québeci konferencián Európa ellen. — Anglia nem hajlandó elismerni Róma nyílt város jellegét. — Tilos sört árulni Olaszországban. — Hazahívták a katonaköteles ifjakat Bolgáriából. — Naponta 23 millió meteor hull a földre. — A pápai udvar megkezdte szabadságát. — A bolgár kormány a bombázások miatt nem hagyja el Szófiát. — Horvátországban decentralizálják a közélelmezést. — Horvátországban kegyelmet hirdettek minden katonai bűncselekményre. — Az olasz király eltörölte a dal- máciai különleges törvényszéket. — Megerősítették a norvégiai német csapatokat. — A norvég tengerészeihez való belépésre szólítják fel a norvég férfiakat. — Minden ösz- szeköttetés megszakadt Olaszország és Svájc között. — Az angolszász csapatok elfoglalták Szicíliát. — A németek a háború kezdete óta 43.642 szovjetrepülőgépet lőttek le. — Az angol szénbányákat a kormány 67 millió fontért fogja megváltani. — Tuniszban visszahelyezték a zsidókat jogaikba. — Bombatalálat érte a híres milánói Scala színházat. — A norvég tiszteket, mivel Németország ellen dolgoztak, ismét hadifoglyoknak nyilvánították. — Bú- Húsban 3016 szovjet repülőgép pusztult el. — Hercegovinába visszatérnek újra a menekültek. — A Szovjet hadsereg ez év első hét hónapjában hétmillió embert vesztett. Szent István napjára Magyarország első keresztény fejedelmének ünnepén századok óta összegyűlnek a magyar tömegek Budavárának falai között, hogy az áldásthozó Szent Jobb kíséretében mondják el imáikat Magyarország boldogulásáért. Ezidén is Összegyűlt a falvak és városok népe, de most mintha még mélyebb lenne az áhitat és még hívőbb az ima. Apák, férjek és fiúk véreznek Szent István Magyarországáért, az itthon- maradottak imája most érettük is száll Istvánhoz, magyarok szentjéhez, közbenjárásért. Az államépítő Szent István kultusza sohase volt aktuálisabb, mint ma. Korfordulón élünk s az eszmék, melyek az emberiség jövendő fejlődésének irányát századokra megszabják, mqstmár a csaták tüzében döntik el maguk között az elsőbbséget. Korfordulón élünk s a magyarságnak újból döntenie kell a saját irányának megválasztásáról éppen úgy, mint Szent István idején, lljból kelet és nyugat harcol s nyugat védelmében a magyarság is védi a család, a haza, a nemzet és Isten fogalmát. Életről-halálról döntő korforduló volt Szent Istvánt korszaka is. Keleti szokásokat, keleti életformákat kellett levetnünk, hogy nyugathoz tartozhassunk, de meg kellett tartanunk fajlagosan sajátos belső kultúránkat azért, hogy magyarok maradhassunk. Szent István nagyságát az dönti el, hogy népe keletiségé- nek kivetköztetésében a zseni éleslátásával tudta megtartani a mértéket és így nyugati államot, nyugati társadalmai tudott faragni a keleti magyarból. István király a katolikus egyház szentjeinek sorába lépett az egész világ tiszteli emlékét. Nekünk magyaroknak azonban István király külön nemzeti ideálunk is, aki az első forradalmian mélységes reformpolitikus. Az Isten alázatos szolgája, akinek fia is kiérdemelte helyét az egyház szentjeinek dicsőséges galériájában, nekünk, magyaroknak, erőskezű, keményelhatározású, kitűzött céljait minden akadályon keresztül megvalósító vezéri eszményképünk. István, a magyarok nagy királya szentéletű férfi volt, de minden sejtjével benne élt fajtájában s a született uralkodó felelősségérzetével mérte le az irányt, amely felé nemzetét vezetni akarta. Hitt a koreszmében, megérezte a korfordulót s a látnok szemével látta meg az európai fejlődés irányát. Nyugat mellett döntött s a portyázó magyarságot megtanította mindarra, amit a fejlettebb nyugati élet kitalált már az ember földi vergődésének nyugodtabbá, kényelmesebbé tételére. A keresztény kultúra csodálatos boltíve alá vezette népét, de nem irtotta ki belőle a fajisá- got s nem tévesztette össze a szükséges reformokat a külföld mindenáron való utánzásával. Tisztában volt vele, hogy ha a magyarság meg akar állni ezen az istenáldotta földön, akkor meg kell maradnia magyarnak, de meg kell tanulnia nyugati módon élni. A korfordulónak ebben a századokra döntő mérkőzésében ilyen gondolattal ünnepeljük Istvánt, magyarok nagy királyát és sóhajtjuk imádságos szívvel : „Hol vagy István király ?“ Nagyboldogasszony ünnepén, az esztergomi bazilika búcsúnapján délelőtt a magyar szentek ereklyéit díszes körmenetben vitték föl a főszékesegyházba, ahol dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ünnepi nagymisét pontifikáit, majd szentbeszédet mondott. A magyar haza Nagyasszonyának ünnepén a szentek tiszteletéről, segítségül hívásáról és a védőszentek választásáról szólott a bíboros főpásztor. Hangsúlyozta, hogy különösen szükséges ez ma, amikor már a hitetlenek is kezdik belátni, hogy a borzalmas háborúban pusztuló emberiségen csak az Isten tud segíteni, aki szívesen hallgat Krisztus anyjának és szentjeinek kör- benjáró szavára. Rámutatott arra, hogy az egyház mindenkor hirdette és helyeselte a szentek tiszteletét és segítségül hívását, a szentek ereklyéinek és képeinek megbecsülését ; és hogy mindenek előtt Szűz Máriát, Isten anyját kell tisztelnünk. — Katolikus hívek előtt nem kell hangsúlyoznom, — mondotta a herceg- prímás — hogy itt csak az embernek kijáró tiszteletről van szó és nem az egyedül Istent megillető imádásról. Aki a szenteket is imádná, súlyos eretnekséget követne el és átvinné a teremtett emberre azt, ami csupán a Teremtőt illeti meg ! A szentek tiszteletének magyarázata után rátért a bíboros főpásztor arra, hogy első szent királyunk 900 évvel ezelőtt Boldogasszony ünnepén Magyar- ország mennyei Patrónusává választotta Szűz Máriát, az ő oltalmába ajánlotta koronáját és népét, mert belátta, hogy sem egyéneknek, sem közületeknek, sem országoknak nem érdemes a változó és ingadozó emberekben bízniok. — Amikor mi magyarok Szűz Máriának és a magyar szenteknek oltalma alá helyezzük templomainkat, családjainkat, községeinket és hazánkat, ez ellen senkinek kifogása nem lehet, — mert aki velünk hisz Istenben, annak tisztelnie kell kedves szentjeit is. Végzetes tévedés volna azt hinnünk, hogy helyesen cselekszünk, ha nem tiszteljük a szenteket, akiket felmagasztalt az Ür, — és ha nem tiszteljük Szűz Máriát, Krisztus édesanyját. Ha magyar szentjeink oltalma alá helyezzük hazánkat, akkor jobban biztosítjuk jövőnket, mint ha az emberekben bízunk. Gondoljunk egyéni A komáromi utászok Az utászbajtársi lélekkel Esztergom városának üzenünk. E Komáromból útjára bocsátott üzenet olyan, mint egy halovány szinű tábori levél, melynek soraiban a vonzódás és meghitt szeretet gyöngybetűi ragyognak. Esztergom ősrégi város falai hosszú időn át hajlékot adták számunkra. Az ott eltöltött idő alatt megszerettük természeti szépségét, romantikáját és szívünkbe zártuk a város lakosságának kedvességét. Gondolatunk tehát Komáromból is vissza-vissza tér, felkeresi Esztergomot, az emlék mint szárnyaszegett madár körülrepdesi a 'kedves, ismerős helyeket, ahová emlékek kötnek, s mindenütt, hol katonai szolgálatunk ideje alatt megfordultunk — boldogan pihen meg az emlékezet. Esztergom városából indultunk el a nagy útra itt, a hősök emlékszobra előtt tettünk esküt s nyertünk az őseink emlékéből erőt további katonai kötelességteljesítéseinkhez. Szívünkhöz nőtt e kép, a fogadalom, a búcsúztatás s mindezt különösen az idegenföldi harcok égették lelkűnkbe. Üzenetünk kettős tehát, Üzenünk, sze- retetünket küldjük s ezen túl pedig emlékezünk ama utászbaj társainkról, akik az elindulás pillanatában ott állottak velünk a Hősök-terén, a „Hűség szobránál" elbúcsúztak Esztergom városától, mint mi mindannyian és nem látták tcbbé újra. és családi életünkre, — hányszor csalódtunk talán éppen azokban, akikkel jót tettünk. Ezer esztendőn át nemzetünk is hányszor tapasztalta más nemzetek, sőt, Európa hálátlanságát! A tatárjáráskor Európa, amelyért pedig annyit véreztünk, nem mozdult meg és a pápai szentszéken kívül sehonnan sem kaptunk segítséget, — sőt utána kihasználták nemzetünk legyengülését, — A háromszázéves török háborúskodás idején az apostoli szentszéken kívül vagy egyáltalán nem, vagy csak későn kaptunk segítséget, — a segítségnek pedig olyan árat szabtak, amely függetlenségünk elvesztésével járt. — Tapasztaltuk Európa hálátlanságát 1848-ban és 1918-ban is. A most folyó világháború után is, amelybe önhibánkon kívül keveredtünk bele és amelyben önvédelmi harcot vívunk, — szeretnénk látni, hogy nem feledkeznek meg Európa hatalmas népei Magyarország érdemeiről, arról, hogy amíg a magyar vérzett az ő védelmükben, addig ők gyarapodhattak. — Reméljük, hogy a múlt háború tapasztalatai után most meg fogják érteti azt a félelmetes felelősséget, amely Ítéletükért terheli őket Isten és emberek előtt. Meg fogják érteni, hogy nem szabad olyan döntéseket hozniok, amelyek hamis információk alapján évszázadokra nyomorítják meg az emberiséget és a nemzeteket. — Bár bízunk az emberi igazságszolgáltatásban is — folytatta a bíboros főpásztor — mi elsősorban Istenben bízunk, az ő szentjeiben és az apostoli szentszékben. Bennük nem csalatkoztunk és nem is fogunk soha csalódni, —- ha XII. Pius pápa kívánságára imádkozunk hazánkért és egyházunkért és ha Isten törvényei szerint rendezzük be egyéni, családi és közéletünket. Arról szólott ezután a bíboros herceg- prímás, hogy Mária és a magyar szentek közbenjárása mindig segített a bajbajutott magyar nemzeten, — majd azzal fejezte be beszédét, hogy ma is, amikor aggodalommal tekintünk a jövő elé, minden magyar mindenütt hirdesse a nemzet igazságát, buzgón imádkozva bízzunk a becsületes igazságszolgáltatásban, a magyar haza jövőjében. Hiszem, hogy azért avatják most szentté Boldog Margitot, hogy Isten segítségével megmentse a magyar Hazát és ősi. hitünket. > ♦ ♦ ♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦]» ♦♦ ♦ < üzenete városunknak Szálljon tehát az emlékezés, az üzenet s kívánom, hogy elhivatott célja legyen teljes, levelünket fogadja szeretettel Esztergom népe és eme kialakult kölcsönös együttérzésből sarjadjon egy magasztos érzés hősi halottaink iránti szeretet és emlékezés. Hősök ! Utászbaj társak ! Hozzátok száll gondolatunk, imádságunk. Az emlékezés fáklyafényét meggyújtva ismét veletek vagyunk, mint egy évvel ezelőtt, mikor századunk 1942. július hó 19-én a párkánynánai vasútállomásról elindult az orosz harcmezők felé. A magyar nyár csodálatos szépsége intett búcsút, a hullámzó búzamezők üzenetet suttogtak felénk : „Visszavárunk benneteket, hős magyar honvédek !" Elindultunk. Nehéz volt a búcsúzás, nehéz volt megválni szeretteink köréből és fájó lélekkel váltunk meg egy-egy kedves esztergomi emléktől. Könnybelábadt a szemünk, amikor tovatűnő vonatunk felé a vissza- maradottak búcsú-zsebkendő lobogtatá- sát láttuk. Mélyen a lelkűnkben azonban fellángolt a hazaszeretet és a kötelességteljesítés magasztos szelleme. Egyre nőtt a távolság közöttünk, több ezer kilométer ékelte be magát közénk, ismeretlen föld, idegen arcú emberek között vezetett utunk, míg megérkeztünk a harc színhelyére : Oroszföldre. Azóta egy újabb esztendő pergett alá az örökkévalóság homokóráján. Ismét
