Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 53. szám

HATVANNEGYEDIK ÉVF. 53. SZ. *) SZOMBAT, 1943. JULIUS 3 \Ay Szerkesztőség’és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Négy barakkisko'át építenek fából Budapesten az anyaghiány miatt. — Ifjú Horthy Miklóst könnyebb autó­baleset érte. — Félmilliós örökség­hez jutott a Budapesti Kereskedel­mi és Iparkamara. — Nem keresz­tényt csak egyévi oktatás után vesz­nek fel a magyar református egy­házba. — Többmillió liter borviz fo­lyik el haszontalanul Erdélyben KÜLFÖLD Egy angol repülőbomba nagy pusztítást okozott a kölni dómban. — Földalatti hadigyárak épültek Németországban. — Németország új gépekkel és robbanószerekkel ké szül Anglia ellen. — Ford amerikai gyáros hagyatékát 200 millió dől lárra becsülik. — Madridban nyil­vános helyeken nem szabad tejet kiszolgálni. — Bolgár csapatok is segítenek Bosznia tisztogató küz­delmeiben. — Dán katonatisztek be­léphetnek ezentúl idegen hadsereg­be. — Csökkentik a húsadagokat Olaszországban. — Az angol had­ügyminiszter Jeruzsálemben tartóz­kodik. — 10.000 angol nő kötött házasságot kanadai katonával. — Kölnben elkészült a világlegnagyobb óvóhelye. — Nagy sáskajárás pusz­tít Görögországban. — Londonban megalakult az új jugoszláv kor mánv. — Norvégiában 126 zsidó vagyont elkoboztak. — Törökország­ban egyes emigránsok földet kap­nak. — Rövid s ha szükséges bor­zalmas háborút követelnek a new- yorki lapok. — Roosevelt közvetít a lengyel-szovjet vitában. — Lon­donban szovjet katonai küldöttség a második arcvonalat követelte. — Schmidt hollandiai német főbiztos halálos autószerencsétlenség áldo­zata lett. — Megjelentek az ameri­kai csatahajók a Földközi-tengeren. — Júniusban 149.000 tonnát sül­lyesztettek el a németek. — Nem engedik a bolsevisták orosz terü­letre az angol repülőket. — Nápoly­ban 34 templomot ért eddig bom­batalálat. — A nő legfeljebb őrnagy lehet az angol hadseregben. — Haj­landó Sztálin találkozni Churchillel és Roosevelttel. — Az angol király lordi rangra emelte Wavel táborna­gyot, India új alkirályát. — Nagy tokióvá nyilvánították a japán fővá­rost 7 millió lakossal. — Nagy a tiszthiány Angliában. — A pápa fájdalmát és részvétét fejezte ki a kölni dóm bombazása miatt. — Né­metországban a bombázásoktól 133 templom pusztult el és 494 súlyo­san megrongálódott. — Német ten­geralattjárók jelentek meg a Feke­te-tengeren. — Japán visszaadja Kínának a nemzetközi övezet feletti közigazgatási jogokat. — Churchill bejelentette a küszöbön álló súlyos harcokat. — Amerikai csapatok meg­szállták a Salamon szigetcsoportban Rendova szigetét. — Vöröskeresztes vonatok segítenek kiüríteni Ruhr- vidékét. — Svájcban felemelték a cigarettaárakat. — Eden angol kül­ügyminiszter bejelentette Róma eset­leges bombázását. Kik adóznak Amilyen nagy érdeklődés előzte meg a miniszterelnöknek és a pénzügymi­niszternek vasárnapi szegedi beszédét az ország aktuális gazdasági és pénzügyi kérdéseiről, olyan megelégedéssel és megnyugvással vette tudomásul a kö­zönség a kormánynyilatkozatok minden egyes részletét. Különösen általános megnyugvást és megelégedést keltett az új árszín- vor al megteremtésének, megrögzítésének és tartásának bejelentése. Minden gon­dolkozó magyar embernek be kell látnia ennek helyességét és szükségességét. Az árszínvonal tartásával és a fekete piac letörésével kapcsolatosan pedig minden jc magyar embernek a kormány segít­ségére kell lennie. Az árszínvonal tar­tása és a jól megszervezett közellátás, amelynek lényege az, hogy mindenki megkapja a neki járó — háborús viszo­nyokhoz elegendő — részt, valóban al­kalmas a feketepiac kiirtására, — azon­ban a kormány jóakarata és a rendele­tek szigora mellett kétségtelenül szük­ség van itt a közönség megértő, hazafias hozzásegítésére is ! Nagy megelégedést és megnyugvást keltett az igazságos adózás biztosításá­nak bejelentése. Magyar érdek, országos érdek és közös érdek az, hogy mindenki aki erre képes, adót fizessen, — és ez­zel tisztában van a becsületes magyar adófizető, akiről nagy elismeréssel szó­lett a gazdasági csúcsminiszter. A ma­gyar adófizető lelkiismeretes köteles­ségteljesítésének köszönhető az, hogy az ország pénzügyi helyzete a háborús nehézségek közepette is rendezett és hogy az ország ma is nagy teljesítmé­nyekre képes. Méltányos és igazságos azonban az. hogy a régi adózásokon túl elsősorban azok fizessenek adót, akik a nehéz időkben nem teljesítettek katonai szol­gálatot és elsősorban azok adóztassanak meg a legnagyobb mértékben, akik a Soha időszerűbben nem ünnepelt a társadalom, mint az idei honvédnap alkalmával, mikor az ünneplés alanyaiul szolgáló honvédek és honvéd seregtestek a távoli orosz mezőkön küzdenek a bolsevizmus ellen, s így, ha nem is ha­tárainkon, de feltétlenül a Haza védel­mében s a magyar népért hozzák meg szent áldozataikat. A honvédnap mindig ünnep, mert magyar fajtánk férfitársa­dalmának azokat a legjobbjait veszi körül szívvel és lélekkel, akik fegyver­rel a kezükben s életük feláldozásával is helytállnak mindannyiunkért. Kétszeres jelentőségű az ünnep a mostani időben, amikor a honvédség nemcsak az ország területén viseli kö­telességének és feladatának súlyát, ha­nem nehéz és elszánt küzdelmekben mutatja meg teljesítőképességét, hősies­ségét, erejét s a Haza iránt való hűsé­gét. A keleti harctér eseményeiből ma­gasra emelkedik és messze világít a honvédvitézség. A szövetséges katonai hatalmak hivatalos megnyilatkozásai és sajtója szinte meglepetésszerűen mindig a legnagyobb elismeréssel méltatják honvédségünk küzdőere j ét, vitézségét, eredményeit. A legfelsőbb hadúr június 28-át nyil­vánította a magyar honvéd ünnepévé. Zenés ébresztő és zászlódísz jelezte a nap kezdetét. A városból katonai autó-' buszok szállították át a meghívott ven­dégeket a párkányi gyakorlótérre, a- melynek közepén hatalmas és díszes oltár volt felállítva. Az oltár felett ott állt a Boldogságos Szűz szobra. A szent­misét Béres István theol. tanár mon­dotta. A szentmise alatt az esztergomi és a párkányi leventezenekar játszott egyházi énekeket. elsősorban? háború alatt szerzett vagyont. Helyesléssel és megelégedéssel hallot­ta ezt a bejelentést minden egyes ma­gyar ember. Aki a vérzivataros időkben nem volt katona és idehaza békén dol­gozhatott, élhetett, amíg magyar hon­védtestvérei a harctéren küzdöttek, — az legalább adóval rója le a haza iránti kötelességét. A háborús konjuktúrában szerzett vagyon pedig lényegében az államot, a közt illeti. Ez minden vitán felül áll. Nehéz viszonyok között, ami­kor a legtöbb ember a puszta megélhe­téssel küzd, nem lehet tisztességes, be­csületes úton vagyont szerezni. A hábo­rús konjuktúra kihasználásával, a ne­héz körülmények között élő magyar emberek bőrén és mások kényszerhely­zetének kihasználásával szerzett vagyont pedig igenis egyszerűen vegye igénybe az államhatalom. Nagy szerepe lesz itt a városok és községek adófelszólamlási bizottságai­nak ! A bizottságok tagjai olyanokból állanak, akik ismerik a helyi viszonyo­kat és tudják, hol, kinél kell keresni a nehéz idők könnyen szerzett vagyonait. Mi, esztergomiak is nagyon jól tudjuk, merre, hol vannak itt a háborús kon­juktúra szerencsés lovagjai. Itt is el­csodálkoztunk azon, hogy egyesek, akik egy-két év előtt teljesen szegények vol­tak, ma sorban vásárolják az ingatlano­kat és nem tudják hová tenni pénzüket. Még az aránylag kisforgalmú Eszter­gomban is így van ez, — hát még a nagy forgalmú, jópiacú helyeken ! Ezekre vonatkozik a miniszter bejelentése. Helyes, méltányos és igazságos ezek­nek a vagyonoknak igénybevétele s ezeknek a szerencséseknek fokozott megadóztatása. Azt hisszük, hogy nem kell ezekre külön is felhívnunk az adófelszólamlási bizottságok figyelmét és csak természe­tes, högy ezt a megadóztatást közérdek-, bői külön is figyelemmel kisérjük. A szentmisén megjelent dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, Igaz Lajos alispán, Baló Zoltán ezredes állomásparancsnok, Peinlich Béla ezredes, vitéz Bánomy Antal főjegyző, Koffler Gyula alezredes, járási leventeparancsnok, Borz Lajos tanügyi tanácsos, Gerecsey Árpád vitézi széktartó, a megye, a város és Párkány község vezetői és a tisztikar teljes számban. A szentmise után Béres István theol. tanár az emelvényre lépett és ismertette a nap jelentőségét. Megemlékezett a világháború hősi halottairól, majd mél­tatta a honvédnapot. —- Hangoztatta, hogy egy nemzetnek sem lehet nagyobb és szentebb feladata, mint a megpró­báltatások és harcok idején méltónak lenni azokhoz, akik életüket adják a győzelemért. A magyar honvéd most messze orosz földön minden erejével harcol érettünk, az itthonmaradottakért. Nekünk tehát sem szentebb, sem ma- gasztosabb életcélunk nem lehet mint minden munkában méltónak lenni ke­ményen, acélakarattal, szó nélkül. A magyar honvéd érettünk küzd, harcol és ezen a honvédnapon szent fogadással kell megfogadnunk, hogy 1919 nem lesz többé és az sem, hogy valaki a hazában ki merje mondani azt, hogy: nem akarok katonát látni. Ma más célunk nem lehet, mint az élet minden megnyilatkozásában és minden pillanatában méltónak lenni a magyar honvédhez. Kiváltság az, hogy a világ legkiválóbb katonáihoz lehetünk méltóak és megnyugtató érzés, hogy legvitézebb katonák harcolnak érettünk. — A történelem során a magyar ka­tona, honvéd fegyvere tartotta fenn ezt a hazát. Előttünk olyan nagy katonák adtak erre példát, kiknek élete fénye­sen bizonyítja, hogy a magyar méltó arra, hogy lábát e hazában megvesse. A nagyhatású beszéd után Baló Zol­tán ezredes, állomásparancsnok a dísz­menethez kiadta a parancsot. A levente­zenekarok pattogó, ütemére egymásután dübörögtek el a harckocsik az előkelő­ségek előtt. Elvonult Horváth alezredes parancsnoksága alatt a harckocsi zászló­alj, a zászlóalj törzs, két harckocsi szá­zad, szállító század, a gépkocsizó utász­század és a gépkocsizó vonatoszlop. A délelőtti ünnepély a hódolat és a tisztelet jegyében folyt le. Délutáni sportünnepély, harckocsi­bemutató és tábortűz. Délután már a korai órákban sűrű rajokban lepte el az érdeklődők soka­sága a párkányi gyakorlóteret. A gya­korlótéren szakszerű magyarázat mellett bemutatták a „Túrán" közepes és a „Toldi" könnyű harckocsit, majd a páncélos alakulat és a honvédség köte­lékében lévő 12-féle személy és teher gépkocsit. Nagy érdeklődést keltett a „Nimród"-féle páncélgépágyú, amely a fronton annyi szovjet gépnek ásta meg a sírját és lett az ellenséges gépek ret­tegett ellensége. Ezután az 1941. évben zsákmányolt orosz fegyvereket mutatták be a közön­ség határtalan érdeklődése közepette. Bemutattak szovjet csapatzászlót, gáz­álarcot, automatapuskát, harckocsigép- puskát, géppisztolyt, golyószórót, szovjet maximum géppuskát, nehézpuskát (pán­céltörésre), gránát- és aknavetőt. Az ismertetések után kezdődött a harckocsik áthatolása akadályokon. Megnyugtató érzés volt látni, hogy ezek előtt a harckocsik előtt nincs akadály, tudnak haladni a legnehezebb terepen is. Látványosságban nem maradt a gya­korlatok mögött a gépkocsizó század zártrendje és a kerékpárosok ügyességi versenye sem. A következő szám a harcgyakorlat volt. A feltevés szerint az ellenség a Duna vonalától északra hevenyészett hídfőállásban védett. Saját csapataink a Nána—Garamkövesd vasútvonalat erős ellenséges összpontosított tűz miatt nem tudták átlépni. A cél az volt, hogy saját csapataink ezt az ellenséget meg­verik és a Duna vonalát elérik. A parancsnok roham járőröket alakí­tott. 1. sz. roham járőr a nána—eszter­gomi út mentén, 2. sz. roham járőr a nánai legelő közepén és a 3. sz. járőr Nána keleti szegélyén szivárgott előre az ellenség védőállásához. A vasúti töl­tés átlépése céljából a tüzőrség köd­lövésekkel bénította a védő ellenség harci tevékenységét. Ennek fedezete alatt lépték át a harckocsi egységek a vasúti töltés vonalát és fedett tüzelő­állást foglalva, tűzcsapások alatt tar­tották az ellenség körvédőállását. A rohamjárőrök ezen tűztámogatás alatt 150—200 m-re az ellenség védőállását megközelítették. A 3. sz. roham járőr robbantó egysége ködösítés leple alatt kúszva elérte az ellenség akadályövét és azt felrobbantotta. Ez egyszersmind jel volt a harckocsi egység rohamára. A harckocsik rárontottak a védőállás­ra és magukkal lendítették a roham­járőröket és betörtek az ellenség vé­delmi állásába. Ezt látva támadó lövé­szek átlépték a vasúti töltést és élénk mozgással siettek az elért eredmény biztosítására és megtartására. Saját csapatok parancsnoka látva az ellenség védőállásának birtokba vételét, parancsot adott csapatainak, hogy minél gyorsabban törjenek előre a Duna vo­nalára és azt foglalják el. Erre az előre rendelt csapat, az élén egy motorkerék­páros lövészrajjal és egy gépkocsizó lövészszakasszal szédületes gyorsaság­gal tört előre a Duna vonalának el­érésére. Ezután tábortűzi szám mellett szóra­kozott és emlékezett a jelenlevők soka­sága arra, hogy ott állt őrt a magyar honvéd a 45 fokos orosz télben, Ukrajna síkságain biztosítva a szövetségesek utánpótlási vonalát a partizán bandák Fényes külsőségek között ünnepelték meg az esz­tergomi honvéd állomásparancsnokság területén lévő katonai alakulatok a hon vádnapot

Next

/
Oldalképek
Tartalom