Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 33. szám

HATVANNEGYEDIK ÉVF. 33. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Keresztény politikai és társadalmi SZOMBAT, 1943. ÁPRILIS 24 Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér Jiorthy Miklósné köszönő szózata a magyar társadalomhoz! HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Zsindely Ferenc kereskedelmi mi­niszter pár napra Bulgáriába utazik. — Több mint 16 millió pengő jött össze a honvédcsaladok alapjára. — fiat hadiárvát nevel fel Szabadka városa. — Ellenőrzőjegyet kapnak a palackozott borok. - Hazaszállít­ják Kémery-Nagy Imre holttestét. KÜLFÖLD Wilson tábornok Kairóból Liba­nonba helyezi át főhadiszállását. - Megszűnt bezinzavarok miatt Lisza- bon és Tanger között a légi forga­lom. — Gyilkosság miatt tiz kom­munista túszt kivégeztek Horvátor­szágban. — Áttelepítik az olaszor­szági németeket Németországba. — A pápa imát rendelt el a békéért. — Németország megünnepelte Hit­ler 54-ik születésnapját. — Az an­gol és olasz foglyokat kicserélték Szmirnában. — Hamburgban vad­kacsa konzerveket készítenek. —De Gaulle-ék megalapították az „Ellen­állás Rendjelét“. — Indokinát ame­rikai repülőgépek bombázták. — Kiterjesztették az amerikai bérlet- és kölcsöntörvényt Arábiára. — Aláír­ták a német-török gazdasági meg­állapodásokat. — Tuniszban lelőtték Amerika legkiválóbb repülőparancs­nokát. — India ellátási helyzete egyre rosszabbodik. — Külügyminiszter változások voltak Olaszországban és Japánban. — Törökország újabb 90 millió török fontot szavazott meg fegyverkezésre. — Nem rendelte el a mozgósítást Bulgária. — Az an­golok visszavonulnak Burmában. — Törökország szabadon bocsátotta az internált repülőket. — A svédek le­lőttek egy bombavető angol repülő­gépet. — Adagoláshoz kötik a whisky eladását Amerikában. — Japán nem bányászat addig aranyat, amíg a há­ború tart. — Nagyobb adóemelések történtek Olaszországban. — A ná­polyi királyi palotában kórházat ren­deztek be. — Orosznyelvíí rádióelő­adásokat is sugároz már a vatikáni rádió. — Újabb évfolyamokat ren­deltek be Szerbiában munkaszolgá­latra. — Németországban visszate­lepítették a háromszáz éve kihalt bölényt. — Lemondott az olasz kor­porációs miniszter. Németország nem fogadta el a spanyol külügy­miniszter állítólagos békeközvetítési ajánlatát. — Roosevelt és Mexikó elnöke találkozott. — Hitler a fő­hadiszálláson töltötte születésnapját. — Angol és amerikai tábornokok tárgyaltak Kairóban a volt görög királlyal. — Több mint 55 millió lakosa van Olaszországnak. — Am­nesztiát kapnak Szerbiában azok, kik beszolgáltatják fegyvereiket. — Horvátországban újjászervezik a saj­tót, — A zsidók menekülnek Török­országból Palesztinába. — Egy an­gol tengeralattjáró megtorpedózott egy spanyol gőzöst. — Legalább két hétig minden diáknak dolgoznia kell a svájci mezőgazdaságban. Spanyol- ország is hozzálátott a parasztkér­dés megoldásához. — Horvátország­ban 80.000 vándorcigányt internáló­táborokban munkára nevelik. Az elmúlt esztendő utolsó nap­ján áldozatra hívtam minden ma­gyart. A tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől pedig filléreket kértem, hogy a magyar társadalom emberi együttérzésével gyógyíthassuk azokat a háború- okozia sebeket, amelyeket emberi erő orvosolhat. Es valóban a hon­védcsaládokért adakozott minden magyar. Az eredmény olyan nem várt példáját adta a nemzeti együtt­érzésnek és az áldozatkészségnek, hogy annak hatása nemcsak szi- vetinditóan megható, hanem biz­tató, erőtadó és felemelő■ Több mint 16 millió pengő gyűlt össze a hon­védcsaládok alapjára, amelyből tá­mogatni lehet azokat, akik arra csakugyan rászorultak és talpra­állítani mindazokat, akiknek az élet küzdelmeiben ellátásra van szük­ségük. A tehetősek valóban ezreket és százakat adtak, a szegények fillé­reiket adták oda és ha lehet ennél is többet: sok esetben eljövendő keresetük tekintélyes részét. Ezek­ben az adományokban az ada­kozó nemzet hozzákötötte jövendő munkáját, a maga életét azokhoz, akik hozzátartozóikat, apjukat, fiai­kat, testvéreiket, családjuk táma­szát és reménységét veszítették el. Az ő köszönetüket tolmácsolom. De köszönetét mondhatok az ada­kozóknak az egész ország nevé­ben is. Mert a honvédcsaládok ja­vára összegyűlt több mint 16 mil­lió pengő nem csupán a segítés szerető, meleg szándékát sugározta szét, hanem a nemzet törhetetlen önbizalmát is. Nemzetünk erős, nemcsak országlása rendjében és katonáinak hősi küzdelmében, ha­nem a belső, lelki együvétartozás érzéseit bizonyító áldozatkészség­ben is. A honvédcsaládokért folytatott gyűjtés tulajdonképen az egymás­ért való áldozatkészség és az egy­más iránti szeretet megragadó erejű népszavazása volt és az eredmény azt mutatja, hogy ebben az or­szágban senki sem vonta ki ma­gát a közös sors, az áldozat vál­lalása alól. Ezért meg kell mon­dani, hogy a gyűjtés jelentősége erkölcsi hatásában messze megha­ladja még azt a Magyarországon eddig ismeretlen magasságot is, amellyel a gyűjtés anyagi ered­ményeit lezártuk. A gyűjtés során az egész ország és az egész nem­zet hite és bizalma szólalt meg. A hit és a bizalom, amellyel bí­zunk egymásban, hiszünk a mi nemzetünk történelmi hivatásában bízunk harcunk igazságában és hiszünk az igazságos magyar ügy győzelmében. Hálás vagyok a hitnek és a bizalomnak ezért a jelképes népszavazásért, a te­hetős ember gazdag adományá­ért és a szegény bibliai sze- génységű özvegyasszony melen­getett, szives fillérjéért, mert az ő hitük és az ő bizalmuk erősebb­nek és hatalmassabbnak bizo­nyult és fog bizonyulni min­dennél, amit csak számokban le­het kifejezni. Ezért köszönöm még egyszer — a nemzet jövőjébe vetett hittel és A feltámadás örömét és dicsőségét hirdető harangszó a húsvéti szó, Krisztus feltámadását hirdeti, de nemcsak a bibliá­ból ismeri isteni csodát és világtörténelmi eseményt, hanem ezzel együtt a meg­kínzott jóság, a megcsúfolt szeretet és a letiport, keresztre feszített és sírba zárt igazság megdicsőülését jelenti minden idők minden embere számára-. Főként az igazság dicsősége csendül ki a húsvéti szóból. Hallja meg a világ és hallja meg az ember, a hatalmas figyel­meztetésül, a tehetetlen pedig biztatásul, a népeket és nemzeteket vezetők örök irányelvül, a gazdagok szigorú mementó- ként, a szegények vigasztalásul, hallják meg mindannyian, hogy igenis, van igaz­ság, él a világ, a nemzetek és emberek sorsát vezérlő isteni igazság. Kétezer év óta a történelem viharos századaiban százszor és ezerszer bebizonyosodott, hogy az igazságot — akár emberek és nemzetek szabadságjogát, akár népek vagy egyesek szellemi, erkölcsi, társa­dalmi és kultúrális jogai forogtak kockán — büntetlenül elnyomni és eltiporni nem lehetett. Ha a bűnhődés és megt'orlás jelei nem is mutatkoztak azonnal és úgy, mint a legfőbb Igazság, a keresztre- feszíiett Krisztus halálakor, amikor meg­repedtek a kősziklák, kettéhasadt a templom kárpitja,, megmozdultak a sírok, elsötétedett a nap, a bűnösök pedig két­ségbeesetten futottak a kereszt alól, de az igazság elnyomása és letiprása mindig nyomorúságot, elkeseredést érlelt és vé­res forradalmakat, borzalmas háborúkat készített elő a világtörténelem korsza­kaiban. Krisztus minden szavával és egész éle­tével, halálával és feltámadásával az igazság tiszteletére és szeretetére, sőt, az igazság alkalmazására is tanít bennün­ket. Még az utolsó vacsorán is, amikor megáldotta és tanítványainak nyújtotta a kenyeret és bort, szent testét és vérét, amelyből mindannyian ettek és ittak a tanítványok, az igazságszolgáltatás ma­gasztos példáját nyújtotta. Az utolsó vacsora cselekménye örök, szent szimbóluma annak is, hogy az élet asztalánál minden nemzetnek és ember­nek helye van. Különben ismeretes minden művelt ember előtt Krisztus tanítása az igazság­ról és történelmi bizonyság az, hogy az igazság elsikkasztásáért vagy megöléséért bűnhődés jár. Miért ismétlődik mégis a bűn és a bűnhődés ? Miért ölik oly sokan az igazságot s miért kell ennek következ­tében annyi embernek szenvednie és meg­halnia ? Miért kell ismétlődnie a vér­ontásnak . és a kálváriajárásnak, hogy csak a hősök önfeláldozása révén jut­hassunk el az igazság feltámadásáig ? Egyszerű és világos erre a feleletadás. Azért, mert sokan vannak ugyan, akik az igazságot hirdetik, de annál keveseb­ben, akik meg is tartják. Az igazságot ugyanis másokkal szemben a farizeusok és a júdások is hirdethetik, — és ezek sokan vannak. Az igazság megtartásához és cselekvéséhez azonban krisztusi szere­tet szükséges. Bár a cselekvők és meg­tartók lennének többen! Az igazság nem élhet szeretet nélkül, — ennélfogva ki ne nyissák szájukat az igazság hirdetésére azok, akiknek szivében nem él a szeretet, hogy az igazságot embertársaik javára is érvényesítsék! így legyen ez ott, ahol a nemzetek sorsába avatkoznak, de igy legyen itthon a legkisebb községben is ! a magyarság történelmi elhivatá- sába vetett mélységes meggyőző déssel — mindenkinek, igy az egy­háznak, az érdekképviseleteknek és a sajtónak is a közreműködé­sét, munkáját, fáradozását, adomá­nyát, segitőkészségét, amellyel a honvédcsaládokért folytatott gyűj­tésünket ilyen, minden várakozá­son felülmúló, hatalmas eredmény­hez juttatták. XII. Pius pápa a békéért való imád­kozást elrendelő levelében azt írja, hogy: „Ebben a hosszú és borzalmas küzdelem­ben, amely az emberi társadalom alapjait támadja meg, a legfontosabb annak fel­ismerése, hogy ez a háború az isteni tör­vények megsértéséből ered. Ha pedig Istennek ,mint legfőbb törvényhozónak és bírónak örök törvényeit semmibe vesszük, akkor milyen más törvény tudná szabályozni az egyesek és közösségek érdekét!“ Csak e felismerés útján jut­hatunk oda, hogy az igazság, amelyet az emberiség boldogítására Krisztus hirde­tett és követett, érvényesülhessen a vilá­gon és a nemzeti közösségekben. Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja, hála legyen az Istennek ! Zeng a húsvéti ének. Hála legyen Istennek, mert ha Krisztus feltámadt, fel kell támadnia az igazságnak a szeretet által, amely most odakünn vérzik, idehaza áldoz és szenved a hazáért, — fel kell támadnia az igaz­ságnak, amely kis és nagy közösségekben s ma még gondterhelt otthonainkban meghozza és biztosítja az életet és boldogságot. tg) Vármegyei gyűlések Esztergom vármegye kisgyűlése és közigazgatási bizottsága f. hó 13-án, kedden délelőtt ülésezett dr. Késmárki Frey Vilmos főispán elnöklésével. A gyűlések előadói vitéz dr. Onódy- Jánoskúti József várm. főjegyző, alis­pánhelyettes, továbbá dr. vitéz Zsiga János másodfőjegyző, dr. Pékh Gyula tb. főszolgabíró és dr. Monostori Pál közig, gyakornok voltak. A kísgyűlés több Esztergomvárosi ha­tározatot hagyott jóvá. így jóváhagyta dr. Etter Jenő polgármesternek és Schalkház Ferenc gazdasági tanácsos, főintézőnek a Borászati Egyletben és a Gyümölcsértékesítő és Szeszfőző Szö­vetkezetben lévő igazgatósági tagságát, továbbá Schalkház Ferenc és Martom Gusztáv előlépésére vonatkozó kép­viselőtestületi határozatokat is. Az előző hónapról szóló alispáni je­lentés, amelyet vitéz dr. Onody-János- kúti József várm. főjegyző, alispán­helyettes ismertetett a vármegyei köz­igazgatási bizottsági gyűlésen, megálla­pítja, hogy a vármegye közellátása álta­lában kielégítő volt. Egyedül a tej ellá­tás terén mutatkoztak bajok, mivel ke­vés ezen a környéken a beszolgáltatásra kötelezett tehéntartó gazda és a közvet­len közelről, pl, Garamkövesdről a tej- beszolgáltatásra kötelezettek ismételt felszólítás ellenére sem hajlandók a tejet beszállítani, mert a tejnek leg­nagyobb részét az őket helyben felkereső fogyasztók vásárolják meg. Ezek Esz­tergomból és a szomszéd ipartelepekről járnak át naponkint a községbe. A tej­rendelet szerint a tejet szállító fogyasz­tókat nem lehet megbüntetni s a terme­lőket is csak azon esetben, ha a beszol­gáltatásra köteles tejmennyiségnek lega­lább kétharmad részét f. é. szept. hó 1- ig nem szállítják le. A lábbelíellátással kapcsolatos pana­szokról számol be ezután az alispáni je­lentés. Ennek oka az, hogy a vármegye részére engedélyezett bőr-, illetve cipő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom