Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 1. szám

ESZTERGOM és VIDÉKÉ

1943. január 1.

' 2

A Magyar Hiszekegy elhangzása után Szalva László csapatparancsnok beszámolt az eredményről, amely minden várakozást felülmúlt. 104 család karácsonyfát teljesen feldíszítve és a családban lévő minden tízéven aluli gyermek játékot kapott, amelynek nagy része az iparos- tanoncok munkája volt, A leventék azonkívül nemcsak a családra, hanem a vörös pokolban küzdő édesapára, testvérre is gondoltak, ezeknek 200 csomagot juttattak el. %

—• Büszke örömmel jelentem — mondotta —, hogy a jövő katonái, a biztos győzelem kivívásának várományosai elvégezték a kötelességüket, megértették a legfelsőbb leventeparancsnok elgondolását és parancsát.

Ezután Bánomy Jocika édesanyja szívhez szóló versét „Nem vagyok egyedül“ adta elő meleg átérzéssel. Majd Szomor István gimnáziumi tanuló ,,Ma- gyar gyermek karácsonya" című versét adta elő meghatóan.

A szavalatok után dr. Czuczor János mondott ünnepi beszédet, Beszédében a Krisztusi szeretetet domborította ki, visszapillantott a múltba, hogy milyen volt az emberi közösség szeretet nélkül. Az első karácsony éjszaka megajándékozta az emberiséget az igaz szeretettel, ennek a szeretetnek a megnyilvánulása a mai este is, amely egybefogja a fronton küzdőket az itthoniakkal. Befejező

Nagykarácsony ünnepén' dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás az esztergomi bazilikában nagymisét pontifikáit, majd szentbeszédet mondott,

— Karácsony ünnepén — kezdte beszédét a bíboros főpásztor — adjunk hálát Istennek, mert az egész emberiség sorsdöntő évfordulóját ünnepeljük ezen a napon, amikor Istennek egyszülött Fia az emberiség megváltására és üdvözíté- sére kedves kis gyermek képében a földre érkezett. Azzal, hogy az Ige testté lön, soha nem sejtett méltóságot adott az embernek. Bárcsak minden ember és minden nemzet megértené és megszívlelné legalább a mai ünnepen az Istentől kapott emberi méltóság jelentőségét és levonná belőle a következtetéseket elméleti, gyakorlati, társadalmi, faji és nemzeti szempontból.

— Az emberi méltóság minden földi dolog fölé emelkedik. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania, hacsak nem akar Isten szándékaival és akaratával

Hatósági engedély

Zsófi, az asszony, kiállt az eresz alá.

—■ Hogy a nehézség ! ,,. miéit nem hívja be a sógort, itt is megbeszélhetik a dolgot annak rendje-módja szerint — ripakodott a háborús helyzet tárgyalásába merült politikus urára, Jánosra,

— Hát kerüljünk beljebb — adta meg a bíztatást János.

Mihály könnyen kötélnek állt, mert János borának zamata csiklandozta a torkát. Mi tagadás, más íze van, mint az övének. János szőllője a Zamárd-hegy napos oldalában fekszik, az övé meg a laposon. Igaza van a régi mondásnak, hogy minél közelebb van a szőllő a naphoz, annál több tüzet kölcsönöz az neki.

—Adjon Isten Zsófi ,. . Már megint velünk van bajod ?

— Veletek hát ! Ki a fene látta mindig a ház előtt beszélgetni és az asszonyt kizárni az efféle tárgyalásokból. Akarom tudni a világ folyását, ha nem is nekem való a politika . . ,

—■ Jobb, ha nem mélyedsz bele, mert hát a mai helyzetben a tisztánlátás még a férfiaknak is sok gondot okoz, hát még az asszonyoknak. Neked Zsófi a kanál, nem a politika való.

A fehér nép a lekicsinylő beszédre nagymérgesen odavetett még valamit, azután bement a konyhába. Míg e rövid társalgás folyt, János a rózsás kancsót megbuktatta borral. A szavak vitorlái jobban bontakoznak ki a magyar embernél, ha bor van előtte és még jobban dagadnak, ha egy-két korsóval bevesz belőle.

— Mielőtt még bemegyünk, nézd meg a disznómat Mihály —• korsóval a kezében vezette az ólak felé. János némi őszinteséggel gondolta, több szem többet lát. Más szemén keresztül nézve más a jószág értéke. A disznó mit sem törődött a mai helyzettel, elég szépre meghízott. Nagy lompos fülei eltakarták a szemet. A kövérségtől nem bírt lábra állni. Az első két lábán állt és jóétvággyal morzsolta le a torzsokról a kukoricát.

Röf.,, röf,. , — jelt adott magáról a lépések hallatára.

— Poca — hívla halkan János, — E szóra felütötte nagy lompos fejét. — Gyere ide. — A disznó rántott egyet

szavaiban őszinte fohásszal kérte az Egek Urát, a jövő esztendőben adja meg, hogy mindenki a boldog békét élvezhesse, ne a családjától távol, hanem azokkal együtt.

A beszéd után dr. vitéz Bánomy Antal főjegyző a város nevében mondott köszönetét Sólymos Lajos körzetparancsnoknak, Müller Ferenc oktatónak, az Aeró Ever kft. vezetőjének, Rubik Ernő mérnöknek és Mitter Lajos üzemfőnöknek azért, hogy nagymennyiségű ajándékkal lehetővé tették, hogy játékaikkal a gyermekeket megajándékozhatták, azonkívül köszönetét mondott a Szent Anna Zárda és a Vízivárosi Zárda vezető tisztelendő nővéreinek és növendékeinek nemes szívű adományaikért, köszönetét mondott a Felebarátí Szeretet Asztaltársaságnak a nemes célra juttatott 50 pengőért, a Hitelszövetkezetnek 50 pengőért, azonkívül lapunk más helyén közölt adományokért.

Az egyes számok között a leventezenekar karácsonyi műveket adott elő Szeredi Károly karnagy vezetésével. Az ünnepély- legmeghatóbb pontja volt, mikor a szépen feldíszített karácsonyfák betlehemes fiúkkal az élen megindultak az otthonok felé.

A szép ünnepség megható részletei sokaknak a szemében megcsillogtatták a hazafiúí érzés meleg könnyeit.

szembeszállni, aki gondosan őrködik az emberi méltóság fölött.

Arról szólott ezután a bíboros herceg- prímás, hogy az ember Isten élő képe, — ha pedig Istent tisztelet illeti meg, tisztelet jár képmásának, az embernek is.

Az emberi méltóság nagyságát jellemezte a hercegprímás, amellyel szemben viszont Isten megköveteli az embertől, hogy testi-lelki erejét kifejlesztve munkálja boldogságát és hogy Istent szolgálja, megismerje, továbbá, hogy Isten dicsőségére és a maga üdvösségére uralkodjon a földi dolgok felett.

A kegyelmi, lelki élet szempontjából és katolikus keresztény szempontból méltatta ezután a bíboros főpásztor az emberi méltóság nagyságát, majd rámutatott arra, hogy ha Isten méltósággal ruházta fel az embert, akkor ezt hálával és köszönettel kell vennünk. Ha fiaivá fogadott bennünket, akkor legyünk hű fiai

parancsainak és szándékainak teljesítése által.

— Krisztus arra tanított, hogy mindennapi imánkban mi Atyánknak szólítsuk Istent, aki gondoskodik rólunk, de megkívánja, hogy atyánkat tiszteljük benne és igyekezzünk tökéletesnek lenni, — hogy megbocsássunk embertársainknak és szeressük ellenségeinket is. Isten szereti az embert és mivel a szeretet egyenlővé tesz, — ezzel is felmagasztalja az embert.

— Ennek ellenértékeképpen azt követeli Krisztus, hogy tartsuk meg példáját és érvényesítsük ezt az égyenlősítő szeretetet embertársainkkal szemben, azaz jó testvérek, Isten gyermekei legyünk, Ha igazában látnák a keresztény ember

Csendben, szerény keretek között ünnepelték egy régi, világhírre szert tett esztergomi nevezetesség : az Oltóssyféle szagos meggyfatermelés és botgyar- tás centennáriumat.

Az ünnepség Karácsony másodnapján, Szentgyörgymezőn, a templom melletti Oltósy Rezső tulajdonát képező gyár egyik szépen dekorált műhelyében folyt le, ahol a vállalatot néhai Oltósy Pál 1842-ben alapította. Ezen kettős ünnepély nevezetessége egyben az, hogy ösz- szeesik Oltósy Rezső 40 éves vezetői működésével, ki kb. 40 munkását megvendégelte és valamennyit pénzjutalomban részesítette.

A számos felköszöntö után az egybegyűltek — a munkaadó és munkás közti egyetértés jegyében — vígan voltak együtt a késő éjjeli órákig, mikor is az ünnepély a Himnusz hangjai mellett ért véget.

Egyben meleg ünneplésben részesítették Kis József 50 évre, Szabó Czimbal- mos István 30 évre kitüntetett munkásokat, kik életben maradtak még Oltósy Rezső több kitüntetett munkása közül. Ugyancsak meleg ünneplésben részesítették a harctérről szabadságolt és résztvevő két honvéd-munkásukat.

A sopronmegyei születésű néhai 01- tósy Pál 1836-ban telepedett le Szent- györgymezön s mint szegény esztergályos mester folytatta üzemét s szőtte nagyvonalú terveit, melyek 1842-ben jutottak a megvalósulás stádiumába, Esztergomban és Feisöolaszországban meggyfatelepet létesített, majd megvásárolta a íegyverneki (Szolnok megye) báró Orczy-iele birtokot, melynek 180 holdján egy hatalmas szagosmeggyfatelepet létesített, hogy méltó keretet adjon a kies, exotikus fákban bővelkedő angolméltóságát — mondotta a hercegprímás, — akkor meglátnák, hogy menynyire eltörpül mellette minden múlandó földi méltóság.

A keresztény ember méltósága Isten akaratán nyugszik, aki mindig hűséges az ígéretek betartásában. Ha az ember együttműködik Istennel méltósága megtartásában, akkor nem is veszítheti el.

Komoly szavakkal ítélte el végül a hercegprímás azokat, akik a keresztény emberi méltóságot lebecsülik. Gonoszát cselekednek azok, akik az emberi méltóság ellen vétenek. Fogadjuk meg a betlehemi jászolynál, hogy mindenkor elismerjük és becsüljük az emberi méltóságot.

kertnek. így fért meg egymás mellett a költemény es próza.

ilyen volt az ő élete is. A megsárgult helyi-, bécsi- és budapesti lapok életrajzi adatainál közlik többek között azon éjjeli kirándulásait, melyek alkalmával a tudás szomjától hajtva Bádenben egy magas deszka-kerítéssel körülvett kb, 100 holdas meggyfakertbe mászott be s leste el a német féltve őrzött titkát : a szagosmeggyfa nevelési procedúráját s használta tel hazája s a magyar ipar hírnevének öregbítésére.

Boldog családi köréből csakhamar ei- szólítoíta őt az 1848-as szabadságharc s ezt mint többszörösen kitüntetett honvédtiszt küzdötte végig, Résztvett Komárom védelménél. Klapka tábornok siíri- rozott levéllel küldte el Kossuthhoz Debrecenbe. A levelet kifúrt botjába rejtve, sok viszontagság között vitte s adta át Kossuthnak, mely tettéért századossá léptették elő. Jobblábán megsebesülve elbocsájtották. A Bach-korszakban rendíthetetlen magyarságáért sok üldöztetést szenvedett s vérdíjat is tűztek ki lejére, 1874-ben Ferenc fiára bízva az esztergomi gyár technikai vezetését, Fegyvernekre költözött s irányította tovább a meggyfatermelést. 1880-ban létesült a bécsi gyár, melynek vezetését Lajos fiára bízta. Mindhárman oly szakértelemmel vezették a vállalatot, hogy az csakhamar világhírnévre tett szert. Oltósy Ferenc által vezetett esztergomi gyár már feldolgozott állapotban hozta forgalomba a meggyfacikkeket s exportálták a világ minden tájára.

Állandó képviselettel s részint bizományi raktárakkal rendelkeznek minden nevezetes világvárosban : így 'Koppenhága, Szentpétervár, Varsó, Konstantinápoly, Alexandria, Madrid, Cadix, Páris,

— Fogd be a szádat, mert ha annyira oda vagy ezért a disznóért, belöklek

|mellé az üllésről. Eszednél légy!

Ily kedves eszme-csere mellett érték el a házat. János lelépett a kocsiról és kinyitotta a kaput. Zsófi vette át a gyeplőt és ő igazította, hajtotta be a lovat az udvarra. Ez a rész mindig az övé volt. Most némi bpsszú, harag ült a szemében, az ura becsületes rendreutasítása miatt.

A hátsó saroglyát levette és a kocsihoz támasztott pmceajtón leballagott a disznó.

Zsófi a nagykendőt ledobta magáról és utasításokat adott életepárjának.

—• Menj a konyhába és edd meg a früstököt, én majd addig rendberakom a kocsit.

A kertajtót ledobta a kocsiról, kicserélte a pinceajtóval, a deszkaüllést kitette és helyébe a rugós ülést tette fel. A kocsi fenekébe elhelyezte a káposztás köveket, 15 vagy 20 téglát. Mindez a művelet nem tartott sokáig. A gyors munkában szétzilált haját a kendő alá gyűrte magára terítette a nagykendőt és a konyhában kényelmesen eszegető urához bekiabált :

— Meddig eszel még János ? Azt hiszed, lakodalomban vagy ? Gyere, hogy gyorsan végezzünk. Aztán nekikészülünk az öléshez, meg elintézem a hivatalban az engedélyt.

János teli szájjal jött ki és jónak látta a béke kedvéért mindent Zsófira hagyni. A kocsit kitolatta az utcára, aztán az ülésbe vágta magát Zsófi mellé. Lépésben hajtott a mázsa irányába.

— A mázsálás után beviszed a cédulát a városházára és ott kikéred a vágási engedélyt. Ha netalán kérdik, miért vágunk ilyen korán, mondd meg, hogy az állat kész, az eleség elfogyott.

— Ne oktasson engem, rég kijártam én az iskolát. Tudom én a dolgom intézni a dolgom a maga prédikációja nélkül is — vágott vissza Zsófi.

E rövid eszmecsere után csend lett.

A mászálásnál újra ráállította a kocsit a mérlegre. Amikor végigtekintett a kocsin, csak akkor vette észre, mit művelt a felesége, de szólni nem tudott, mert félt, hogy észreveszi a változást a mázsamester is.

testén, azután bizonytalanul lábra állt,

Mihály sercintett egyet a disznó felé.

— Mennyi van benne, mit gondolsz ? — adta fel a kérdést a szakértőnek a gazda,

Mihály nagy szakértelemmel az ól körül lévő köveken jobbra-balra lépkedett, összeráncolta homlokát, a felhők felé tekintett, azután bizalmasan János mellé lépett. !

— Hát százhatvan meglesz benne tisztán, így van vagy két mázsa — mozgatta fejét az igazság kedvéért.

— Így gondolom én is — tetézte be János Mihály szavait.

— Ezt ha levágod, jövő ilyenkorig kutyának útat se mutatsz, bőven lesz húsod, zsírod egész évben.

— Azt is akarom, hogy Zsófi ne töltse el az időt a sorbaállással. Meg aztán legalább tudom, miért dolgoztam — fogta csendesebbre boldogságtól teli beszédét.

A disznó közben röffentett egy-kettőt és megfordult, otthagyta*' a politizá- lókat. Talán érezte, hogy most mondják ki felette az utolsó ítéletet.

— Kerüljünk már beljebb sógor — tessékelte a vendéget.

— Zsófi, mondhatom szép állatot neveltél, az ólnál éppen mondtam az uradnak, hogy lesz ebben a disznóban százhatvan kiló tisztán — kezdte beszédét a konyhában,

— Majd a hídmérlegen elválik — hű- iötte le a sógor fontoskodását.

— Ülj le Mihály !

— Ez nem is fog megártani, mert litánia óta mindig talpon vagyok — azzal a fal melletti padra helyezkedett és só- várgó szemekkel nézett a rózsás kan- csóra.

Zsófi poharakat rakott az asztalra, János meg a kissé zavaros zamárdhegyi sillerből nyomban megtöltötte azokat.

— Isten éltessen sógor — emelte meg a poharat, Először átnézett rajta, azután a szájához emelte.

— Egészségedre — jóleső érzéssel ürítette ki a pohár tartalmát Mihály.

— A héten szeretném a disznó sorsát elintézni — vette fel a beszéd fonalát.

Az asszony, aki a tűzhely mellett épp a disznónak keverte a forrázott kukorí- cadarát, nagy mérgesen közbevágott :

—• Épp itt az ideje már ébben a hidegben, mert ha nem gondoltad volna meg magad, akkor agyonütöttem volna én a cudart. — Azzal nagy sebbel-lob- bal ment kifelé.

— Ejnye, hát csakugyan igaza van a Zsófinak, nem is várok holnapnál tovább egy percig se — azzal ismét mégis Közben bejött dolgát elvégezve a ház asszonya is. Mihály, hogy a sűrű ivásrol elterelje a figyelmet, a tűzhely fölött kezét szárítgató Zsófi felé fordult.

— Te Zsófi, minap olvastam az újságban, hogy a disznót vágás előtt hatósági mázsán le kell mérni és csak a mázsajegyre adják ki a vágási engedélyt. Ezt aztán nagyon be kell tartani, mert az engedély nélkül vágókat szigorúan megbüntetik és a disznót elkobozzák.

Másnap reggel a szürkületet disznóvisítás zavarta meg. Nagy huza-vona után sikerült a disznót kocsira tenni. A kocsira, hogy a disznó ki ne ugorjon, rátették a kert léckerítését. Lassan indultak a kapuiskola mögötti mérleghez, hogy Mihály sógor szerint eleget tegyenek a hatósági rendeletnek.

János mellett a bakon ült a felesége is, nagykendőbe bugyolálva. A mérési aktusnál ő is jelen akart lenni.

A mázsálás megtörtént. A kocsi az álattal együtt 6 mázsa 68 kg-ot nyomott. János a rend kedvéért beszólt az ablakon a mázsamesternek.

— Hatósági engedélyhez kell a cédula, úgy állítsa ki ! — A hivatalos hatóságot emlegette, hogy súlyt adjon a szavának.

— Ne magyarázzon nekem, nem maga itt az első — szólt egykedvűen a hatósági közeg és nagy bajuszán igazított egyet. — A kocsival siessen vissza, hogy azt is lemérjem.

— Magam is azon leszek I ,,. ezután felült a bakra és a szürke nyakába cser- dített, amely ködpárákat fújva indult hazafelé. Az úton szótlanul ültek, csak közel a ház előtt buggyant ki az asszonyból a kíváncsiság.

— Te János, az az érzésem, hogy ez a disznó több lesz, mint két mázsa. Még utóbb igaza lesz Mihálynak.

— Most már az is baj ?

— Nem baj, de a hatóság...

A hercegprímás karácsonyi szentbeszéde az emberi méltóságról

100 éves az Oltósy meggyfagyár