Esztergom és Vidéke, 1942
1942 / 27. szám
1942. április 4. ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 Mestervizsgára előkészítő tanfolyam zárőfinnepélye az Esztergomi Ipartestfiletben A Rt-nak jelenleg 27 alkalmazottja n, ezek közül 26 keresztény, egy pedig hadikitüntetései alapján kivételezett zsidó. A mérleget vizsgálva megállapította a könyvszakértő, hogy a saját tőke kicsi, nemcsak az i degentőkéhez viszonyítva, hanem az üzlet terjedelmét és méreteit tekintve is, de a társaság működése kétségtelenül rentábilis. Az általános megállapítások között hallhattuk az igen érdekes megállapításokat, hogy a Borászati Egylet 59 évig, mint most is teljesen keresztény kezekben volt s 1937-ben került csak átmenetileg két évre zsidó kezekbe. A Putz-féle tranzakció Igen kedvező volt a Rt. részére, mert az így rendelkezésre álló zárolt tőkekövetelés első sorban az Egylet üzletfeleinek előnyére szolgálnak, mert lehetséges a hitelezés. Az egylet jövedelmét legnagyobb részben a közület élvezi. (Adók és illetékek: kb. 90.0C0 P, az alkalmazottak fizetése : kb. 3.C0G0 P, üzleti költségek, karbantartások sib. 86.000 P.) Az Egylet tiszta vagyona négy év alatt 2.840 P-ről 49.000 P-re emelkedett, ami a Rt. igen szakszerű vezetését bizonyítja. Vitéz Zsámbéky Pál j elentésének bele jezéséül indítványozta, hogy a bemutatóra szóló részvényeket cseréljék át névre szólókra s hogy új részvények kibocsátásával emeljék fel az Egylet alaptőkéjét 60.000 P-re, az új, névre szólókat kizárólag csak keresztények vásárolhassák meg. A közgyűlés örömmel fogadta a mindenre kiterjedő hiteles könyvvizsgálói jelentést s annak elkészítéséért vitéz Zsámbéky Pálnak őszinte köszönetét mondott. Az Igazgatósági jelentés kitért az elmúlt év jelentősebb üzleti eseményeire s rámutatott azokra a nehézségeqre, amelyekkel az év folyamán meg kellett küzdenie. Az elmúlt év 5143 P nyereséggel végződött, amelyből a megfelelő tartalékolások után a részvényeseknek részvé- nyenkint 50 fillér osztalékot fizet ki. Az eredmény számla s a mérleg adatai ismertek az olvasóközönség előtt, úgyhogy itt csak a legérdekesebb adatokra térün ki. A brutto nyereség : 197.096 P volt. A veszteség jelentősebb tételei : adók, illetékek : 52.000 P, forg. és fogy, adók : 30.000 P, személyzeti fizetés : 25.000 P, fuvar számla: 17.000 P, leírások: 7.999 P Az Egylet összes vagyona : 301.624 P. Az Igazgatóság jelentéséből is látszik tehát, a részvénytársaság életképessége, s az az igen fontos tény, hogy az Egylet képes teljesíteni alapszabályszerű hivatását, amely Észtéi gom közgazdasági életében — márcsak a hatalmas közterheket tekintve is — nélkülözhetetlen faktor. Az volt most már a kérdés, hogy mitől származott az ablak mellett lévő külső falon az a két fekete folt és ki viselhetett olyan fekete öltözetet, amelynek egyik darabja az ablakfából kiálló szegen fennakadt ? Figyelmesebb vizsgálat mellett kitűnt, hogy a két fekete folt attól az odatámasztott létrától származott, amelynek felső két vége kormos lehetett és a fennakadt posztódarab is erősen kormosnak bizonyult. A rendőrbiztos ezekből az adatokból arra a következtetésre jutott, hogy a bűncselekményt csakis olyan ember követhette el, aki korommal dolgozik, vagyis kéményseprő. A tettes kilétére vonatkozó nyomozás azonnal megindult, de eredményt nem hozott, mert sem olyan tanút, aki a kérdéses utcában az esti, vagy éjjeli órákban kéményseprőt látott volna, sem olyan kéményseprőt, akinek a munkaruhájából szakadást örtént volna, nem sikerült találni. Egy föltevés bizonyos volt, nevezetesen az, hogy a gyilkos az utcán létrán mászott fel a kerítésre, majd átemelve a létrát, lelépett az udvarra és ugyancsak a létra segélyével jutott a konyha felső ablakához, amely szellőzés végett állandóan nyitva volt. Mint érdekes és a kéményseprőre vonatkozó gyanút megdöntő körülmény jelentkezett a tekintetben, hogy az áldozat nyakán és fehérneműin koromfoltok nem voltak, ami ama feltevésnek adott alapot, hogy a gyilkos valószinűleg koromtól mentes keztyűben végezte a főj - togatást. A nyomozás ezután az akkori idők fejletlenebb rendőri tudománya hiányában holtpontra jutott. Az áldozatot eltemették s mivelhogy örökösei teljesen ismeretlenek voltak, vagyonát elárverezték s a temetési költségek levonása után a kincstár örökölte. A gyilkosság után pár évre Ausztriából közjegyzői idézés érkezett a városhoz özv. Sturné részére oly felhívással, hogy X. Y. időre jelenjen meg gróf B. hagyatékának tárgyalásán, hozza magával igazoló amaz írásait, amelyek mellett végrendeleti örökösi minősége tisztázható. Ekkor ismét az érdeklődés középpontjába jutott özv. Sturné esete s kiderült, hogy ez a magányos bő a gróf B. Az Igazgatóság jelentéséhez Schalkház Ferenc, m. kir. gazdasági tanácsos, városi főintézö szólt hozzá. Felszólalásában kiemelte, hogy menynyire tájékozatlanok voltak azok, akik felületesen, semmi után nem nézve támadták az Egyletet a legkülönbözőbb, valójában nem létező okok miatt. Kiemelte azokat a nagyjelentőségű feladatokat, amelyeket a részvénytársaság eddig is végzett, de amelyeket a jövőben még fokozottabb mértékben el kell végeznie. Esztergom -valaha bortermelő vidék volt s a múltat újra megteremteni elsősorban az Egyletnek a hivatása. Indítványozta, hogy az Egylet szerezzen meg a város legkülönbözőbb területein parcellákat s szakavatottsággal a bortermelés összes lehetőségeit kísérletezze ki. Munkájának eredményét pedig gyümölcsöztesse oly módon, hogy a gazdákat ráneveli kellő propagandával az észszerű szőllökultúrára s segítségükre siet mintatelepeiből ingyenes vesszőivel slb., stb, Ezzel az elgondolással a Borászati Egylet valóban nagyértékű közgazdasági munkásságot fog végezni. Az alaptőke emelést nem tartja időszerűnek, a bemutatóra szóló részvényeknek névre szólóra való átcserélését ellenben ő is indítványozza. Schalkház Ferenc felszólalását az egész közgyűlés nagy helyesléssel magáévá tette s utasította az Igazgatóságot, hogy az indítványok kivitelezésére rendkívüli közgyűlést hívjon egybe s az előmunkálatokat addig is sürgősen végezze el. A közgyűlés dr. Antóny Béla felszólalása után, aki Brandt Vilmos odaadó munkásságáért mondott köszönetét az egész részvénytársaság nevében, felkérte a régi igazgatóságot és felügyelőbizottságot, hogy a rendkívüli közgyűlésig maradjon a helyén s vezesse az Egylet ügyeit, egyben pedig Schalkház Ferencet az Igazgatóság tagjai közé megválasztotta, Napsugár az otthonomban Csakhogy itt vagy gyönyörű tavasz, Virággal hinted be a bokrokat. Ablakomon bejön a napsugár, A bútoron osonva tovajár. Aranyfoltokat hagy itt, ott a falon, Végig szalad a régi arcokon~ Bekandikál a vitrin üvegfalán, Csillog tőle az ezüst, porcellán. Tizenkettőt üt az öreg óra. Ott megpihen egy rövid búcsúszóra. Az antik óra halkan muzsikál. . . Ragyogd be életemet arany napsugár. Antónia nevű magányosnak házasságon kívül született leánya volt. Ezek után megvilágosodott a gyilkosság rejtélye, vagyis a szegény asszonyt nem a vagyonáért tették el láb alól^ hanem azért, hogy féltve őrzött okmányait és iratait megszerezzék és eként az örökösödés lehetőségétől elüssék. A polgárias külsejű szerény házacska ma is áll a Duna-, most Deák Ferenc- utcában s jelenlegi lakói aligha tudják, hogy ez a ház milyen rémeseménynek volt egykor tanúja. Valaki elment. . . Valaki elment.. . És mégis itt maradt ; Elment egy drága, csodaszép Alkonyat. Elment a : Mesém, Elment az : Álmom, Elment a ragyogó Tündéri világom. És mégis ittmaradt A ragyogó álma, A szindús képe, A drága tette, Szavának zenéje. A Vágy ragyogása, Lelkének palástja. Ezüst takarója, Aranyos varázsa. Csendjének fénye, Fényének mélye ; A mélységes hite, Hitének harmata, Reményes asztala . . . Ezer világ nyílik szaván, Miijó virág bízó sugarán. Szavának platina szála, Csókjának forró varázsa, Iszik .. . él... sír . . . beszél. .. Büszkén bízik s mint Ö : Remél! Élte lehullott az Isten szaván, Meghalt.. . meghalt . . . eltemettem A drága Jó Anyám . . .! Fodor Ödön Ez alkalommal negyedízben volt alkalmunk meggyőződést szerezni arról a serény, az iparosság önállósulásához vezető munkáról, mely az Ipartestületünkben az elmúlt év április havától szép lendülettel folyik s amelyet dr. Szerencsés József, a testület agilis jegyzője hívott életre és negyedévenként példátlan szorgalommal és odaadásai folytat az önállósulásra törekvő iparos nemzedék érdekében. F. évi március hó 28-án (szombaton) délelőtt folyt le a testület nagytermében a 25 mestervizsgázó tanubizonyságtétele azon célból, hogy a tanult iparuk önálló gyakorlásának jogos használatát szaktudásukkal, rátermettségükkel megér- demlik-e. Megjelent ez alkalommal Morvay István felsőházi tag, győri iparkamarai elnök, dr. Újlaki Géza iparkamarai főtitkár és Rovó Béla iparkamarai titkár, kik négyes csoportokban vizsgáztatták az új mesterjelölteket az iparosnak fontos „közigazgatási ismeretek“ köréből. A vizsgázók oly sikeres feleleteket adtak a vizsgaanyag kérdéseire, hogy Morvay István kamarai elnök a legnagyobb megelégedéssel adózott a vizsgázók felkészültségéről. A szakmai részt illetően délelőtt folyt le a műhelyekben a különféle ipari csoportok vizsgáztatása igen jó eredménnyel. Este 9 órakor 80 terítékes társasvacsora volt az Ipartestület nagytermében, melyen az I. fokú iparhatóság képviseletében dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző, dr. Etter Kálmán íparhatósági biztos, az Ipartestület elnöksége, a szakosztályi vezetők, valamint a vizsgáztató mesterek és az új mesterek meghívott hozzátartozói és barátai vettek részt és ünnepelték az új lendülettel és akarással az életnek nekiinduló iparos-generációt. A felszólalások során dr. vitéz Bánomy Antal főjegyző intézett buzdító szavakat az új mesterekhez, hangsúlyozva, hogy az új mesterek arra törekedjenek, hogy Az Esztergomi Kát. Legényegylet folyó hó 25-én tartotta meg 79-ik évi közgyűlését az Ipartestület székházában. A közgyűlésen megjelent dr. Felber Gyula tb, kanonok, egyesületi elnök, dr. Eiter Kálmán, dr. Berényi Róbert ügyészek, Hermann Lajos ipartestületi elnök és a tagok igen csekély számban. A gyűlést dr. Felber Gyula tb. kanonok, egyesületi elnök nyitotta meg. Bevezetőjében megemlékezett az Egylet hányatott életéről. Az elmúlt év folyamán két hónapig a Kereskedelmi Társulat székházában kapott helyet az Egylet, mikor a katonaság teljesen lefoglalta. Az Egylet életében a háború türelmetlenséget eredményez. Zúgolódások, elégedetlenségek és széthúzások kezdik fejüket felütni, de ezek a háború végeztével meg fognak szűnni. Hangoztatta, adjunk hálát az Istennek, hogy még végleg nem oszlatták fel az Egyletet, mint azt már több külföldi országban megtették. — Az Egyletben lévő ifjúságot figyelmeztetem arra — emelte fel óvó szavát az elnök —, hogy a háborúk idején könnyen baloldali bomlasztó eszmék ragadják magukhoz a fiatalságot. A széthúzás pedig nem építi a jövőt, hanem rombol, szétválasztja a társadalmat. A széthúzás helyett vezesse a tagokat az összetartás, mert csak így lehet építeni és tisztes iparosokat nevelni. Az elnöki megnyitó után Merényi Gyula titkár számolt be az elfúlt év fontosabb mozzanatairól. Lehangolóan mondotta el 29-ik titkári beszámolóját. „Ha munkálkodásunkban tényleg akadályozott is bennünket a nagy munka, melyet a haza érdekében végzünk most — nem szabad az elmaradt élvezeteket vezetés hiányának felróni — tapasztalatlan lélek csak az egyén megkárosítását látja, mert nincs értelme felismerni a nagy célok érdekében az önfeláldozó lelkiség magasztosságát, de annál inkább felelősséggel tartozik az, aki értelmét arra használja fe, hogy becsületes munka le- ócsárolásával és gáncsoskodásával önmaga érvényét emeli." — Félre az egyéni sikerekért való tör- tetéssel — mondotta —, közös mnukára hogy a következő 80. év munkája dicsőséget hozzon. Olyan egyéneket neveljünk, akik becsületesen dolgoznak az Isten és a Haza javára, ne pedig olyanokat, akiknek majd szégyenkezve kell elosonniok annak tudatában, hogy kicsinyes célokért megfeledkeztek kötelességükről. Az elmúlt évben az Egylet 23 legénynapot tartott, amelyen vallásos és világi célzatú előadások hangzottak el. A dalárda működéséről sajnálkozva állapította meg, hogy a mai fiatalságból hiányzik a dal szeretete és az önfeláldozás a dalárda kiépítése és sikere érdekében. kiváló, jó minőségű munkát állítva elő, kiérdemeljék a társadalom, illetve a megrendelők bizalmát és megelégedését. Arra is kérte őket, hogy ne hagyják el a jó Istent soha, bármi nehézséggel is kell megküzdeniök az életben. Ezután Hermann Lajos ipartestületi elnök felszólalásában igen értékes tanácsokkal látta el az új, önálló iparoséletre készülő iparostársait. A tanfolyam hallgatóinak üdvözletét és háláját Kájdi István (vendéglős) tolmácsolta és társai nevében meleg szavakkal mondott köszönetét dr. Szerencsés József és Gáris Ödön jegyzőknek a tanfolyamvezetésért, a hasznos tanácsokért s útbaigazításokért, majd egymás kölcsönös megbecsülésére, támogatására hívta fel a közös sorsban összeforrott társai figyelmét. Lesser Ilonka humoros verssorokban adott kifejezést hálaérzetének Szerencsés József tanfolyamvezető iránt, majd hall- gatótársaít is kiénekelte, A tanfolyam hallgatóinak nevében Újvári Julia szép emléktárgyat nyújtott át dr. Szerencsés József jegyzőnek. Végül dr. Szerencsés József tanfolyamvezető keresetlen szavakban köszönte meg a hallgatók hálás ragaszkodását. A kis ünnepély után vidám hangulatban maradtak együtt az öreg és az új mesterek. A mestervizsgázók névsora : Dojcsán Anna, Merárik Irén, Újvári Julia, Klotz Gizella női szabók, Cziglényi Mária fehérnemű varrórő, Lesser Ilona, Vass Gyuláné, Karbuczky Jenő fodrászok, Horváth Vilmos, Szabó Kálmán, Varga János, Bakos Gábor és Szakmáry Gergely cipészek, Fekete József, Halmai (Hogyelka) Lajos, Tóth Gyula szobafestők, ifj. Machacsek Gusztáv mázoló, Kájdi István és Kubovics Lajos vendéglősök, Csamor István, Kivis Ignác, Mohácsi István hentesek, Czabák Gyula lakatos, Tásnádi Lajos órás, Baka István férfi- szabó. Megemlékezett Kutassy Károly egyházi másodelnök eltávozásáról és Tóth János új másodelnök vezetőségbe való belépéséről. Beszámolt a műkedvelő előadásokról, bálokról, kirándulásokról és arról, hogy kik vették igénybe az Egylet székházát. A titkári beszámoló után ismertette a pénztári állományt. Itt a nagy nyilvánosság előtt meg kell állapítani, hogy városunkban ez az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító Egyesület. Hogy fogalmunk legyen a forgalomról, főbb tételeiben ismertetjük a pénztárt. 1. Házfenntartás, bevétel : 330 P, kiadás : 1.788.75 P. 2. Adomány, tőketartozás és kölcsön, bevétel : 2099,31 P, kiadás : 5.687.91 P. 3. Adók és illetékek, bevétel : —.— P, kiadás : 903. 31 P. 4. Fűtés és világítás, bevétel : 97 P, kiadás : 3.310.69 P. 5. Tagdíj, jelvény stb., bevétel : 565.10 P, kiadás : 13.50 P. 6. Mulatság és tánc, bevétel : 3.163.62 P, kiadás : 1.102.79 P. 7. Játék és szórakozás, bevétel : 137.52 P, kiadás : 500.86 P. 8. Ifj. oktatás, kegyelet stb., bevétel : 7.86 P, kiadás : 379.20 P. 9. Fizetés, élelmezés, és tiszteletdíj, bevétel : —.— P, kiadás : 4.444.27 P. 10. Bútor, felszerelés, leltárkiegészítés, kiadás : 816.54 P. 11. Klf. irodai és üzemi fentartás, bevétel : 11.89 P, kiadás : 506.55 P. 12. Internátus, bevétel : 14,591.56 P, kiadás : 13.418.08 P. 13. Söntés, bevétel : 13.782.70 P, kiadás : 10.209.92 P. » 14. Konyha, bevétel : 5614.60 P, kiadás : 4.642.68 P. 15. Szálloda, bevétel : 3.932.39 P, kiadás : 69.50 P. Összes bevétel : 47.274.11 P, összes kiadás : 47.714.15 P. Túlkiadás : 440.44 P. A részletesen összeállított pénztári munkáért az elnök mondott köszönetét. Szedmer József háznagy számolt be ezután az egyesült életéről. Megemlé- keztt Csepreghy Ferenc asztalossegéd- nek, később a Nemzeti Színház titkárának 100-ík születési évfordulójáról. El- parentálta az egylet halottait. A szálloda életéről is áttekintő képet nyújtott beszámolójában. Kimutatta, hogy a szállodában 847 egyén lakott az elmúlt évben. Továbbá, hogy az egylet a nehéz időkben is épített, még pedig egy mosókonyhát 941 P értékben. Ismertette az Egylet cselekvő vagyonát : 124.240 P, a a szenvedő vagyonát, amely 82.303.23 P, egyenleg mint vagyon 41.937 51 P. Duha Árpád dékán a tagok életéről számolt be. Az Egyletnek 137 rendes tagja van, a pártoló tagok száma 172, Közgyűlés a Katolikus Legényegyletben
