Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 23. szám

2 ESZTERGOM él VIDÉKÉ 1942. március 21. a veszettségre. Kijelentette, hogy a ku­tya a ház őrzésére való és nem az em­berrel együttélésre. A kutyától meghara­pott beteget nem kell január 1-től a Pasteur-intézetbe vinni, a tisztiorvosnál van az oltóanyag ellene. A továbbiak során az embertársada­lom két nagy betegségéről, a tüdő- és vérbajról beszélt. A tüdőbajjal részletesen foglalkoz­tunk a Tbc-héten. Előadásából kiemel­jük erre a két betegségre vonatkozó megállapításainak érdekesebb részleteit. Genfben székel a nemzetközi bizottság, amely figyeli, hogy Európa államaiban milyen betegségben hal meg az emberi­ség nagy része. Megállapítást nyert, hogy Magyarországon halnak meg leg­többen, mintegy 36 %-ban tüdővészben, míg Franciaországban 15 °/o, Dániában 14°/o, Romániában 12% és Németor­szágban 4 %. Magyarországon és Euró­pában a szociális megsegítéssel és a kul­túra emelésével lehet küzdeni ellene. A betegség leküzdésére ész és pénz kell és akkor nem lesz hazánkban a tüdővész­nek 200.000 áldozata. A vérbajról, mint az emberiség leg­pusztítóbb betegségéről szólott, amely­nek kórokozói csak az emberben te­nyésznek és öröklődnek. A betegség okozója a mértéktelen alkoholfogyasz­tás és az erkölcstelenség. A vallási tör­vény évek óta folytatott ellene harcot nem nagy eredménnyel és most jött az állami törvény, amely erős kézzel meg­akadályozza terjedését. Ma az államnak nem lehet célja az, hogy 24.000 ember legyen az elmegyógyintézetben. Ma min­den magyar ember előtt Berzsenyi öiök- mondásának kell lebegni : „Minden nép támasza a tiszta erkölcs.“ Az előadás második részében a női hi­vatásról beszélt a megnyerő modorú előadó. — Bemutattam egy életet — mon­dotta —, most azután megmutatom, mi ebben az életben a nő hivatása. Beszéde elején leírja az első emberpár teremtését, bűnbeesését és az abból ere­dő szenvedését a férfinak és nőnek. A férfit, mint a robosztus erő durva, izmos, küzdésre rendelt lényt állítja a hallgatóság elé és melléje állítja a nőt, mint gyengébb, puhább, alkalmazko- dóbb, a fájdalmak elviselésére alkalma­sabb, de küzdeni nem tudó teremtést. Míg a férfi tud magának pályát vá­lasztani és van hivatása, tud célokért a végsőkig küzdeni, addig az a nőnél nincs meg. Amíg a férfié a küzdelem, arc veríté­kével keresett kenyérkereset, a nő ren­deltetése a szenvedés, a fájdalom, az alárendeltség, a lemondás és az aláza­tosság, amely az anyasághoz és a gyer­mekneveléshez vezet. Isten, hogy megvédje a családot, an­nak törvényeket adott ; az ókorban a tíz parancsolatban, majd Fia által a házas­ság szentségében. Asszony, anya, vedd vállaidra a ke­resztet és vedd magadra a töviskoronát, és örülj neki, hogy szenvedtél a kisde­dért. Az asszony tanulja meg, hogy sor­sa a föld porában élni, de hivatása on­nan az egekbe emelkedni. A nőnek készülni kell az Istentől adott hivatására — mondotta —, míg a férfinak a pályák egyikéből választani kell és azon küzdeni minden erejével. A nő, ha nem tudott elérni a családalapítá­sig, akkor olyan pályát válasszon, ami hivatásának megfelel. A nő a férfivel szemben kitűnő ápoló, ez megfelel a nőies természetének — ajánlotta a hallgatóságnak a zöld-, fe­hér-, kék- és vöröskeresztes ápolói szer­vezeteket — és ugyancsak megfelel a szociális gondozói hivatás is a nőnek. A nevelés a női hivatásnak nagyon megfelel, sajnos, nálunk ez még nincs, mert még mi mindig tanítunk és nem ne­velünk. Külföldön ez már igen el van terjedve. Beszélt azután igen érdekesen arról a nőről, aki a szervezetében lévő erőkkel nem úgy bánik, mint ahogy az Isten ren­delte, ez a nő a „démon", a társadalom legveszedelmesebb ellensége. Aki meg­áldott otthonának oltártüzétől Isten ajándékát elűzi, bűnt követ el a termé­szet örök törvénye ellen. Az előadást azzal fejezte be, hogy a férfi küzdeni született, a nő pedig az élet kezdetének és életfenntartónak. A szép előadást az ifjúság lelkes, a je­lenlevő szülők és tanárnők hálás tapsa fogadta. A másik előadás ugyancsak e tanfo­lyamon „A magyar egészségvédelmi in­tézményekről" szólt, egy hivatott intéz­ménnyel egy életre összenőtt előadó aj­káról. Az előadást Szabó M. Erna zöld­keresztes védőnő, a Kolos-kórház főnök­nője tartotta. Előadása a közegészségügy fejlődését vázolta az ókori népek intézményeitől egészen napjainkig. Különösen rámuta­tott a preventív munka mai előre törésé­re. Kiemelte, hogy a közegészségügy munkása a nemzetépítő munkának fon­tos segítője és a legnemesebb munkát végzi, amikor az ember legértékesebb kincsével, az egészségével foglalkozik. Rámutatott arra is, hogy igazi munkása a közegészségügynek a lélek egészségét is védi, főleg a saját maga jó példájával, figyelmeztetésével. Felhívta a figyelmet, hogy a betegség megelőzése úgy az egyén, mint a nemzet szempontjából : jóval olcsóbb, mint a betegség gyógyí­tása. Külön ismertette a falusi egészséghá­zak munkáját, az anya- és csecsemővé­delmet. Statisztikai adatokkal bizonyí­totta a munka eredményességét. Foglal­kozott a városokban folyó szaktanács- adással és külön előadás keretében fog­lalkozott a tüdőgondozó szép és eredmé­nyes munkájával. Különös szeretettel hívta fel a tanulók figyelmét a védőnői munka szép, áldoza­Halaimas ut után értünk Dnyetropet- roszKoa. usz voit, cie az iüo Denlett mar telnek is, lU—lo lók hideg voit, A varost más csapatok logialtak el óriási küzde­lem aran. A kép ugyanaz, mint minden varosban ; romoKon-rom. rí lakosok alig varjak már a felszaba­dító riepet. Az utcakon van minden asz- szony es gyermek, lülsiketitó lármát csapnaK érkezesünkre. Ledet, dogy eije- neztek. A motorkerékpárom berregese Közben hallottam : —• Éljenek a magyar katonák ! Megálltam es kerestem a hang fórrá- sat. rtgy szovjet unnormisos idős ember jött leiem. — David József, kecskeméti születésű, magyar vagyok — örvendezve mondo­gatta a sovány, agyonioltozott rudaban levő proletár külsejű magyar a nevét. — rlogy kerül ide ? érdeklődtem a ren­delkezésemre álló rövid idő alatt sorsa után. Igaz örömmel tettem, mert ő voit az első magyar ember az orosz földön, aki­vel szót tudtam váltani. — A világháború idején kerültem ha­difogságba és mint sok másnak, nekem se sikerült megmenekülni a vörös pokolból. A kommunisták pedig nem engedtek haza. — Amikor megtudtam, hogy itt töltünk pár napot és a kijelölt szállást is tudtam, ismét leikerestem Dávid Józsefet. Egy rommálőtt emeletesház pinceodujában húzta meg magát családjával. Első nap elvezettem őt parancsnokom elé, ahol be­mutattam. Elmondta a sorsát és jól meg­vendégeltük. Megígértük neki, mi gon­doskodunk róla és családjáról ; keressen fel mindennap bennünket, Könnybelá- badt szemmel, boldog örömmel mondta : — Tudtam, hogy van a magyaroknak szíve ! Másnap vasárnap volt, tábori misén vetünk részt. Dávid József is ott volt és tele torokkal énekelt velünk. A mise vé­gén könny hullatása közben szinte elful­ladva énekelte a Himnuszt. Esett az eső ... és esett az eső. A kül­várost, ahol szállásunk volt, alig tudtuk elhagyni, mert az agyagos talaj úgy meg olvadt, hogy beleragadt a lábunk a sárba és elestünk. Az egyik ilyen esős napon felkerestem magyar testvéremet és elbeszélgettem ve­le, aki azután elkalauzolt a városban, a romok között. A beszélgetésből itt köz­lök egy-két érdekes részletet. A sokat szenvedett magyar pajtás el­mondotta, hogy mestersége szabó és hogy ezt a mesterséget folytatta az orosz ura­lom alatt is egy állami műhelyben. Itt 8 órát dolgozott naponta és húsz év óta csak nadrágokat varrt . — Itt rabszolga mindenki, aki nem népvezér — mondotta keserűen, várost járva. — Itt nincs igazi nevelés, itt nincs meghitt beszélgetés, de még a családban sem. Az apa vagy az édesanya nem tudja, mikor jelenti fel saját gyermeke és az­után másnap megjelenik a GPU autója és viszi a másvilágra. Nincs kegyelem, nincs védekezés. — A lányom tavaly vitték el, mert be­töltötte a 16. évet, A szülő a szovjetpa­radicsomban csak 16 éves korig neveli a gyermeket, azután az állam veszi kezébe és neveli a maga képére és hasonlatossá­gára. Több, mint egy éve elment, még egy levelet sem kaptan tőle. A vasárnap megünneplése felől érdek­lődtem, amikor egy görögkatolíkus temp­lom előtt haladtunk el. — Itt ebben a templomban vagy húsz éve nem volt istentisztelet. Volt egy pa­punk, aki igen sok zaklatásnak volt ki­téve. Most itt él a városban, mint kőmű­ves. A lakásokba sem volt szabad szent­képeket tenni, mert akinél találtak, vagy halállal vagy súlyos börtönnel büntették. De nemcsak a görögkatolikus és görög­keleti templomokat zárták be, de be­tos és igazán nőnek való munkájára. Rá­mutatott, hogy a női lélek legfőbb jel­lemzője a szolgálat és az áldozat, s a vé­dőnői munka eme két tulajdonságot fej­leszti a nőben és ha családot nem is ala­pít, a legteljesebb kivirágzásban bonta­kozik ki a női lélekben. Az ilyen előadások után meg lehetünk győződve arról, hogy az új társadalom az erkölcsi tulajdonságok kifejlesztésé­re, az ellenségeskedés helyett az együtt­érzés megteremtésére törekszik. Őszinte öröm töltheti el a gimnázium­ba járók szüleinek nagy táborát Blasko- uics Piacid gimnáziumi igazgató iránt, aki ezt a nemzetnevelési tanfolyamot létrehozta, amely ma a társadalom leg­főbb és legértékesebb feladatát képezi. Az itt végzett munka az egész nemzet számára kamatozik. zárták a zsidótemplomokat is. Szovjet- oroszországban nincs Isten és nincs szük­ség, hogy valami „maszlagnak" templo­mot állítsanak — mondták a vörös vezé­rek. A templom ajtaja nyitva van, az üveg- szekrények összetörve, a bennük lévő templomi könyvek a földön hevernek, a templomi edényeket elvitték az oroszok, mert azok legnagyobbrészt nemes fém­ből voltak. A templom közelében volt a középis­kola. Ez is igen szomorú állapotban volt. Előzőleg a szovjet katonák voltak benne elszállásolva. Az épület mintegy 40 mé­ter hosszú volt, a keleti sarkát egy orosz repülőgép bombája teljesen tönkre tette. Az iskola berendezése nem sokban kü­lönbözött a mienkétől. A padok, táblák ép úgy voltak elhelyezve, de mégis volt valami különös, amire magyar testvérem hívta fel a figyelmet. A bejárat felett egy falitábla állott, amelyre különféle írások, cédulák voltak feltűzve. Ez volt a híres fali újság, amely nem­csak itt az iskolában, hanem a műhe­lyekben, gyárakban is be volt vezetve, erre írták fel a gyermekek az óhajukat, ha azt akarták, hogy a tanító ezt vagy azt tanítsa. Ugyancsak ide írták kifogá­sukat a tanító ellen. A táblát időnkint ellenőrizte a GPU embere és ha alapos volt a panasz a növendékek részéről a tanító ellen, elcsapták vagy internálták. Csengetve megy el mellettünk a villa­mos, amelynek egy ép ablaka nincs, tele német és magyar katonákkal. A németek a forgalmat hamar helyreállították. A napok a városban takarítással tel­nek. Nagyon megható látvány volt az úton-útfélen a halottakat vivő temetési menet. A halottakat szekerekre rakták, a megrakott szekér után kullogó néhány ember megszokott képe volt a rommá lőtt városnak. Az volt a ritkaság, ha ily meneitel óránkint nem találkoztunk. Amikor ilyen halotti menettel talál­koztam, levettem a fejemről a sapkát, a menet felé fordultam és könnyel a sze­memben kisértem őket a tekintetemmel, míg el nem tűntek. Kivánsághangverseny, mozi, karácsony a szovjetföidön. Egyik nap futótűzként terjedt el a hir közöttünk, hogy otthon, hazánkban ki- vánsághangverseny lesz számunkra. Tud­tuk és halottuk, hogy Németországban ez rendszeresen van. Este ünnepi vacsora utjín, akik nem voltunk szolgálatban, a szobánkban jól befűtöttünk és körülültük a zsákmányolt 8 lámpásos rádiót. Itt nem lehet azt leírni, hogy amikor a rádió bemondójának hangját meghallot­tuk, milyen érzés futott végig rajtunk. Pihenésben újra magyarok között, de csak lélekben. Oly szép volt a műsor és minden számánál oly meleg érzés futott végig rajtunk, hogy szavakban kifejezni nem lehet. Levelezőlapon köszöntük meg a rádió vezetőségének a nekünk az éter hullámain küldött kedvességet. Sokan azt gondolták, hogy mi nem hallgatunk ott kint rádiót. Tévednek. Oroszországban annyi a rádió, mint ta­lán egyik államban sem, mert itt a nép­pel valósággal rádión érintkezett a ve­zetőség. A rádió Oroszországban élet- szükséglet volt. A másik kedves dolog, amikor jött utánunk a tábori mozi. A lelkünket nem fásitotta el teljesen a front, nem ölte ki belőle a vidámságot, életkedvet. A tábori mozi egyik jobb magyar vígjátékot ját­szotta a másik után. Ami a fő, a front­mozi ingyen szórakozás volt. A szovjet­moziknak csak a plakátjait láttam. Egy alkalommal azonban vagy 2000 méter hosszú propaganda filmet láttam, ami Sztálinnak gyárlátogatásáról volt fel­véve. A nagy hideg folyton fokozódott és vagy 27 fok hidegben szállt le közénk a kis Jézus. Karácsony... a nagy katona­családban, kik a szovjetföldön jóban, rosszban öt hónapja együtt vagyunk s igazán családi életet élünk. Az egyik fiú hozott egy fenyőfát és elhelyezte a leg­nagyobb szállási körletben. Mi azután cukrokkal felékesítettük. Színes papír­láncokkal teleaggattuk. Gyertyákat tet­tünk rá. Közben a fa alá raktuk a ma­gyar Vöröskereszt Egyesülettől kapott csomagokat. Ajándékot. Tisztnek le- génységbelínek egyenlő volt a tartalma. Meggyújtottuk a gyertyákat. A kará­csonyi fény ránk esett. Elmondtuk a ka­tonaimát ,., Elénekeltük a Mennyből az angyalt.,. Ilyen szép és megható kará­csonyom talán csak ötéves koromban volt. Az ünnepség után sokáig elbeszél­gettünk a karácsonyfa alatt és az orosz hómezőkön keresztül elküldtük szerete- tünket haza, Magyarországba . ., Magyar katona mondta el élményeit arról a vidékről, ahol valaha Álmos ve­zér járt, hol hajdan és most is győzött a magyar kard. A magyar katona hősiességéről beszél­nek e sorok, akinek teljesítményeit a vi­lág mindig elismerte, mert a magyar honvéd ősei Európa minden csataterén mindig megállták a helyüket. Most is, midőn régi fegyvertársainkkal együtt harcolunk a kereszténység érdekében, azért vérzünk, hogy megmentsük Euró­pát a kommunista államrendszer vesze­delmétől s hogy minden nemzet a jövő­ben is ápolhassa ősi hagyományait és ke­resztény nemzeti alapokon nyugodtan fejlődhessen. IllllBIIIIBIIIIBIIllBllllBllllBllllBIIIMlllBOIIBIlHBIMBlllWB Katolikus Nők Napja Az Actio Catolica március 25-én, Gyü­mölcsoltó Boldogasszony napján, Kato­likus Nők Napját rendez. Az ünnepség d. e, fél 11 órakor a vízi­városi zárda templomában megtartandó ünnepélyes szentmisével kezdődik. A szentbeszédet Bognár Gergely protono- tárius-kanonok mondja. D. u. 5 órakor a vízivárosi zárda nagy­termében a következő programmal dísz­gyűlés lesz : 1. Bárdos Lajos : Ő ékes Drágagyöngy. Énekli az érseki tanítónőképző-intézet énekkara, László M .Consilia nővér veze­tésével. 2. Mentes Mihály : Szent Margit szige­tén. Szavalja Vicze Edit lic. II. o. t. 3. Ünnepi beszédet mond: dr. Sperrt- gier Mercedes, a Magyar Kát, Nőegyesü^ letek Országos Szövetségének titkára. 4. Ujházy György : Szent Margit le­gendája. Misztérium-játék. Szereplők : Szent Margit : Vörös Margit lic. III. o. t., Olimpiades : Olajos Marianna lic. I. o. t., Zarándokvezető : Perneczky Katalin ta­nítónőképző IV. o. t., Nesorte, szolgáló : Kocsis Borbála lic. III. o. t., Cheley bí- róné : Horváth Mária III. o. t., öreg Be- nedekné : Vilmos Erzsébet tk. IV. o. t., Kátay Mária : Moldován Magdolna tk. IV. o. t., Néma leány : Sovárszky Mária III. o. t., Zarándokok, apácák : a líceum és tanítónőképzö növendékeiből. 5. Zárszó. Mondja : dr. Drahos János protonotárius-kanonok, általános érseki helytartó. 6. Pápai és nemzeti himnusz. Énekli a közönség. A Katolikus Nők Napjának célja ösz- szefogni a katolikus nőket, azokat is, akik az egyesülethez tartoznak, azokat is, akik kívül állnak. Közelebb hozni őket az Úristenhez, közelebb az Actio Catholica évi célkitűzéséhez. A délutáni díszgyűlés, melyet minden évben az Ac­tio Catholica gondolatkörébe állítunk, így ebben az évben Boldog Margit áldo­zatos életének ismertetése és kultuszá­nak terjesztése a cél. A katolikus Nők Napjára minden nő­testvért szeretettel meghív és vár a ren­dezőség. Az Egészségvédelmi Szövet­ség közgyűlése < Az Országos Egészségvédelmi Szövet­ség esztergomi fiókszövetsége folyó évi március 14-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen megjelent dr. Csárszky István protonotárius-kano­nok, a fiókszövetség elnöke, dr. Kés­márki Frey Vilmosné, a hőlgybizottgág elnöke, Vécsey Kálmánná, Serédi Sán- dorné, dr. Murányi István, dr. Hamza József főorvosok, dr. Bádi István városi tanácsos és igen sokan, akik szívükön viselik az egészségügyi intézmény mun­káját. Az ülést dr. Csárszky István elnök nyitotta meg. Beszédében a mai időket vázolta és abban a fiókszövetség munká­ját, majd bejelentette, hogy Molnár Gyula evangélikus lelkész és Gerstner Helga, a vármegyei szociális felügynlő- ség vezetője a fiókszövetség tagjai közé belépett, úgy a választmány, mint a köz­gyűlés mindkettőjüket a választmányba Öt hónap a szovjetparadicsomban Esztergomi páncélos őrvezető élményei az orosz földön IV Az első kint élő magyarral való találkozásom. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom