Esztergom és Vidéke, 1942
1942 / 19. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1942. március 7. felkészültséggel oldották meg. Néha szinte grandiózusán halott. A hangverseny elhatározó sikert aratott és megérttette a közönséggel, hogy milyen művészi klasz- szikus áll előtte. A hangverseny sokáig fogva tartota a közönség lelkét. A művészi előadás végén dr. Meszlényi L. Zoltán sinopei püspök olasz nyelven mondott köszönetét a szép művészi estért a kiváló olasz művészeknek. Az Ipartestfllet a hagyomány és tisztelet jegyében tártja meg vasárnap közgyűlését Ha visszatekintünk a múlt messzeségébe, dicső magyar évszázadok történelmi távlatába látjuk, hogy már a vallásos érzés és a hazaszeretet az a két hatalmas pillér, amelyre az ipartestületek ősei, a céhek, az iparosság erős várai felépültek. A régi krónikák igazolják, hogy a vallásos oltáregyesületekből alakultak ki a céhek, amelyek már a XIII. és XIV. században oltárokat emelnek a templomokban. Mátyás királyunk első iparkiváltságát 1465-ben a Boldogságos Szűz Mária nevét viselő tímárcéh kapja. 1475- ben pl. a szabók céhe tartja fenn a Mindenszentek tiszteletére emelt oltárt, vagy 1479-ben a takácsok a Szentlélek tiszteletére emelnek oltárt. A céhek felügyelnek kemény szigorral arra, hogy tagjaik Istennek tetsző erkölcsös életet éljenek. Ez a vallásos érzés szenteli fel századokon át az iparcéhek Szűz Máriás lobogóit. Az Esztergomi Ipartestület vasárnap tartja 56-ik közgyűlését, ahol az agilis vezetők mellett hitet tesznek az örök magyar gondolat mellett. A magyar iparosság, mely nemzeti érzésben mindig első helyen állt és áll, a mai kegyetlenül nehéz helyzetében is, rendületlenül bízik sorsának jobbrafordulásában, a magyar nemzet és ezzel együtt a magyar kis- és kézműiparos társadalom történelmi hivatásában. Ma, miként a magyar gazda, úgy a magyar iparos is nehezen küzd a háborús idők anyaghiányával. A mindennapi kenyérért folytatott nehéz harcban elfárad a test és a lélek. Este sok-sok gondterhes, becsületesen dolgozó iparos kérges tenyerébe hajtja fejét, mert nem bírja az egyenlőtlen küzdelmet a százfejű sárkánnyal a kontárokkal, az adó és szociális terhekkel, az adósságokkal azok kamataival s nem utolsó sorban a nyersanyaghiánnyal. Az esztergomi iparosnak még sem szabad elcsüggedni, bármily nehéz hosszú évek óta a gazdasági helyzetben az éle- tete, van egy reményforrása, az ipartestület, mely agilis vezetőkkel érte küzd és érte dolgozik. Épp a mai idők igazolják azt a helyzetet, hogy az iparosság az Ipartestület között milyen szoros kapcsolatnak kell lennie, mert csak igy lehet megoldani az anyagbeszerzési, adóügyek, iparos továbbképző tanfolyamok és egyéb gazdasági nehézségeket. A vasárnapi közgyűlés fényesen igazolja, hogy az Ipartestület hivatása magaslatán áll és megszervezi az intenzív testületi életet. Azt akarja, hogy minden a testületből induljon ki, hogy minden iparos az Ipartestületet második otthonának tekintse. A mai idők iparosait nem vezethetik a közönbösség, az érdektelenség eszközei, amelyek mindennek a kerékkötői, hanem a vezetőséggel karöltve dolgoznunk kell azon, hogy az esztergomi kisipar zökkenő nélkül versenyképes legyen és a régi mederben folytathassa munkáját még a háborús viszonyok között is. Legyünk ott a vasárnapi közgyűlésen minél számosabban, hallgassuk meg a vezetőséget és kapcsolódjunk a munkájába, amely munka csak az iparosság érdekeit szolgálja. A közgyűlés után ünnepi díszközgyűlés lesz, amelyen dr. Lépőid Antal pro- tonotarius kanonok leplezi le dr. Etter Jenő, az Ipartestület 16 évig volt iparhatósági biztosának, városunk polgár- mesterének a nagyterem számára megfestett arcképét. Dr. Etter Jenő a 16 év alatt mindig az iparosság hathatós támogatója, ügyeinek lelkes intézője volt. Az Ipartestület hálája és szeretete jutott kifejezésre azért a fáradságos munkáért, melyet az érdekükben minden időben kifejtett. A képet Kovács Kató képzőművészeti főiskola utolsó éves hallgatója festette. A közgyűlés és az ezt követő díszközgyűlés a hagyomány és tisztelet jegyében fog vasárnap lezajlani. Legyünk ott mindnyájan, A magyar iparos évszázadokon keresztül harcolt e bástyákon a magyarság és a kultúra ellenségeivel szemben. Az új világ küszöbén állunk, küzdünk és harcolunk, de bízunk benne, hogy rövidesen visszatérünk a nemzethez, a néphez, a családhoz és a dolgozó kisemberekhez. Addig is bízunk a szebb magyar jövőben és kérjük, hogy az Isten áldja meg a tisztes magyar ipart! Öt hónap a szovjetparadicsomban Esztergomi páncélos őrvezető élményei az orosz földön I|. Kolomea. Az első nagyobb város, amely előtt kisebb harcunk volt, Kolomea. A várost kb. reggeli 6 órakor vettük birtokunkba, amelyet mi és az oroszok eléggé rommá lőttünk. A városra nehezen lehet ráfogni, hogy város, mert alig maradt meg épen egy-két utcája. A kora reggeli órákban az oroszok, akik ott maradtak, üzletből-üzletbe menve, raboltak. Némelyik olyan batyuval ment az utcán, hogy valósággal a földön húzta. Rossz volt nézni ezt a kapzsiságot és nyílt rablást. A rabolt holmival este azután velünk kereskedtek. Kenyér volt a csereeszköz. Ruhaneműt cseréltek élelemért. Igen ki voltak éhezve. Mi magunk is nagyon takarékoskodtunk, mert nem tudtuk, hogy mi vár reánk, így hát nem szívesen cseréltük el az élelmet. Az esti órákban azután megjelentek az orosz repülőgépek, amelyektől mi egyáltalán nem féltünk, oly magasan repültek és onnan dobálták le a bombáikat. Volt időnk bőven elrejtőzni, fedezéket keresnünk. A légvédelmi tüzérségünk minden támadáskor lelőtt belőlük jó párat. A mai napon is öt Rata sietett le a kék égről a sírjába. Az egyik repülőgépből kiugrott a pilóta és ejtőernyővel ereszkedett alá. Elfogtuk és a dandárparancsnoksághoz szállítottuk autóval. Kamjanec Podolsz. Este 9 órakor indultunk tovább, vagy 600 km-t tettünk meg reggelig. Az éjszakában nem volt nehéz az előhaladás, mert állandóan világítottak előttünk a felgyújtott falvak lakóházai. Motorkerékpáros hírvivő voltam, mikor hajnal felé azt a parancsot vittem, hogy Kamje- nec Podolsz előtt 15 km-re megállni. A várost tüzérségünk, a gyalogságunk és balról a német csapatok lőtték. A várost nem tudták tartani, pedig minden erejüket kockára tették, a veszteségeket p, tehergépkocsikon szállított emberekkel pótolták. Végre mi győztünk és este 6 órakor már mosakodtunk, tisztálkodtunk az ottani várban. Nem zavart a még itt- ott kattogó géppuska. Egy várban helyeztek el bennünket. A helyiségek tele voltak poloskával és tetű- vel, úgy hogy inkább a szabadban való alvást találtuk jobbnak. Másnap, pihenőben a vár minden kis zugát átkutattuk. Az átkutatás közben igen szomorú látványnak voltam tanúja. A várnak egyik folyosóján 9 félig égett katona holttestére találtunk. Alapos vizsgálat után megállapítottuk, hogy ezek közül három magyar és hat német volt. Valószínű, fogságba estek mint felderítő járőrök. A kezükről az ujjak, az orruk és fülük levágva. A ruhákra petróleumot öntötek és azután meggyújtották, de úgylátszik, megzavartuk őket és nem tudták vadállati ösztöneiket teljesen kielégíteni. A következő nap sírt ásattunk az oroszokkal s mind a kilencet eltemettük. A vár legszebb parkjában, ha ugyan annak lehetett nevezni. Keresztekre koszorút tettünk és a harckocsiból elővetük a nemzetiszinű zászlócskákat és azokat ráhelyeztük a mi testvéreink sírjára. Este valóságos zarándokhely lett a 9 sír, csak úgy özönlött a nép oda. Nem tudtam megérteni, mit sopánkodtak, de sejtettem, hogy nem ezek voltak az elsők a vörös hóhérok kezében. Némelyik a Dnyeper folyó felé mutatott és annak hullámaira. összetett kézzel magyaráztak. Az őrmester úr tudott valamit oroszul és az kérdezte ki őket. Elmondták, hogy a háború kitörése óta nap, mint nap összekötözött embereket dobáltak a folyó örvényébe. Szfalin-vonalon keresztül. Augusztus közepén hallottam csak róla, hogy az oroszoknak van egy kitünően megépített erődvonaluk. Az erődvonalak ellen már a délvidéken harcoltam, hát nem valami kellemesen érintett a hír. Mégis megnyugodtam, mikor az orosz katona bátorságáról Meggyőződte«», ami csak addig tartott, még a „Vutki" benne volt. A hazaszeretet pedig ismeretlen fogalom volt, mert ők nemzetköziek voltak. A Sztalin-vonal előtt vagy 25 km-re lévő faluban a tiszt urak a néptől érdeklődtek a Sztalin-vonal felől. Azok azután elmondták, hogy nem láthatták, mert nekik nem igen adtak átlépést rajta. Igen szigorúan őrizték. Izgalom fogott el, mikor messziről feltűnt előttem vagy 5 méter magas földhányás. A harckocsijaink fölkapaszkodtak könnyedén a lejtős erőd oldalán, amelyek repülőink biztos találatai által alaposan megrongálódtak. Mi nem harc árán foglaltuk el, mert már egy nappal előbb a németek kiűzték és megadásra kényszerítették az erődvonalban lévő oroszokat. Meglepődve néztük ezt az erődvonalat, amely nem betonból, hanem kőből volt építve, fagerendákkal és homokzsákokkal tarkítva. Földalatti folyosók nem voltak, mint délvidéken, csupán egy-két épített erőd. Találtunk közben azért betonfalat, de ez nem volt valami nagyszerű és védelmet nyújtó. Ez is mint minden Oroszországban, propaganda erőd volt, nagyobb é3 félelmetesebb volt a híre, mint az ereje. Az erőd-vonal előtt szerteszét fegyverek, árokba fordult autó, harckocsi, döglött állatok, géppuska, löveg, félig eltemetett oroszkatonák jelzik azt a nagy fejetlenséget, amellyel ők az erődvonalat elhagyták. Azon a területen, amelyen a mi csapatunk áthaladt, nem nagy titok, ha azt mondom : annyi felszerelés és hadianyag hevert a földön, hogy abból egy zászlóaljat fel lehetne szerelni. Nincs időnk itt időzni. A németek sürgetnek, akik látják, hogy ép oly gyors és fontos a mi előnyomulásunk, mint az övéké. (Folyt köv.) Az Esztergomi Mankásotthon^Egyesfilet közgyűlése Vasárnap tartotta az Esztergomi Munkásotthon Egyesület közgyűlését a Szé- henyi-téren levő székházban. A közgyűlésen résztvett Prouza Vilmos banyaigazgató, egyesületi elnök vezetésével az egesz tisztikar és a bányasz- tagok igen szép szambán. A közgyűlési megnyitóban Prouza Vilmos banyaigazgató, egyesületi elnök vázolta a mai helyzetet, amelyben a kormányzat mellé allva nagy erőfeszítésre van szükség. Lemondás es megfeszített munka addig, míg a csatatereken a fegyverek a végső győzelmet ki nem vívjak. Figyelmeztette a zsúlolasig megtelt közgyűlési teremben lévő bányászokat, különösen a könnyebb jelleműeket, hogy ne hagyják magukat megtántorítani. A megnyitó után ismertette az Esztergomi Munkásothon 1941. évi működését. Az Esztergomi Munkásotthon Egyesületnek 850 tagja van. Ezen nagy létszám magában foglalja a felvidéki községekből a dorogi koszénbányába járó munkásokat is. A segélyezést a nehéz időkben a választmány nagy gonddal és körültekintéssel végezte. Pénzbeli segélyt kiosztottak 2595 pengőt. A karácsonyi ajándékozás során 127-en részesültek ruha vagy cipősegélyben, azonkívül minden munkás megkapta a fél kilogram szaloncukrot. A karácsonyi segélyezésre 1811 pengő 94 fillért fordítottak. Az egyesületi életre az elmúlt és a jelenlegi háború rányomta a bélyegét,- de azért résztvett az egyesület vezetősége tagjaival a városban előforduló minden megmozdulásban és az ünnepi körmeneteken. Balatonfenyvesen az egyesületi tagok családjai közül résztvett 10 bányász, 6 levente és 27 gyermek az üdülésben. Az egyesület tagjai a Magyar Vörös- keresztnek és a Horthy Miklósné öfő- méltóságának nyomorenyhítő akciójából is kikérték részüket azáltal, hogy fizetéA városi rokkantügyi hivatal közleményei Mielőtt a mostani háború-mozgalmas idő bekövetkezétt volna, a Honvédelmi Minisztérium rendezte az előző világháború hadirokkantjai és özvegyei jogosnak elismert kívánságait, és a járadékaikat lényegesen felemelte, az új rokkantakéval egyenlővé tette. A 100 °/o-os hadirokkantak megélhetése a járadékukkal biztosítva van. Megfelelőbb a II. és III. osztályú hadirokkantak elátása is. A IV, osztály azonban az új hadirokkantakra nézve megszűnik, 50 °/o-on alul a jövőben csak járadéknélküli hadirokkant van. A régi IV. osztályú hadirokkantak szerzett jogai érvényben maradnak, a járadékaikét és egyéb kedvezményeket továbbra is kapják. Harctéri bajuknak súlyosabbá válása esetén újból való felülvizsgálatukat is kérhetik. Komoly ok nélkül azonban valamennyi rokkant óvakodjék a járadék felcsava- rási szándékától, mert már két esetben süknek erre a célra l°/o-át ajánlották fel, ez kb, 7000—8000 pengő. Az Erdélyi Kölcsönből 50.000 pengőt jegyeztek. A vallási érzület ápolásában is részt vet az egyesület, amikor a nagyböjtben vallásos és kulturális előadásokat rendeztek, amelyeket a tagok igen szép számban látogattak. Az egyesület vagyoni helyzete az 1941 évben : a bevétel 5963 pengő 92 fillér, a kiadás 6250 pengő 37 fillér. Különösen nagy összeget emésztett fel a tagok állandó katonai szolgálatra való bevonulása, A jövő évi költségvetés összegét 6000 pengőben állapították meg. A beszámoló után Adamcsa Árpád könyvtáros tette meg jelentését. Az elmúlt évben 52 tag 1174 könyvet olvasott az előző évi 855-tel szemben, ami a könyvtár forgalmában 37°/# emelkedést mutat. A beszámolók után a munkások lelkes titkára, Pál Endre adta elő a munkások kérését, az élelemtár, az orvos, a bánya- nyugbér, az iszapfürdő és egyéb kérdésekben. Majd olyan emberbaráti indítványt terjesztett elő a megjelenteknek, ami azt hisszük országos visszhangra fog találni. Ez a következő volt : azok a munkások, akik nem vonulnak be katonai szolgálatra, keresetükből havonta segélyként 1 pengőt adnak és abból az egyesület a hadbavonult családtagjainak igy kb. 15—2Ö pengő segélyt tud adni. A közgyűlés lelkesedéssel fogadta el az indítványt. A tárgysorozat további során a tiszt- újítás következett. A leadott 75 szavazatból a következő tisztikart választották meg. Titkár : Pál Endre, könyvtáros : Adamcsa Árpád és házgondnok : Szabó Gyula lett, azonkívül megválasztották a 31 tagú választmányt és 11 központi kiküldöttet. A közgyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. megtörtént, hogy a budapesti honvédkórházban az 50 °/»-os hadirokkant keresetképtelenségét kevesebb százalékban állapították meg, ami az addig élvezett járadéknak lényeges csökkenését vonja maga után. Felemelték a hadiözvegyek járadékát is, amennyiben a legénységi és altisiti állományú hadviseltek özvegyei egyformán 10 pengő havi járadékban részesülnek, az ötvenötödik életévet betöltötték pedig havi 15 pengőt kapnak. Ha valamelyik férjhez megy, megszűnik a járadéka is. De elveszítheti azt az is, akinek eltartója (!) van, ha erre rájönnek. A régebben végkielégített hadiözvegyek közül a rászorulóknak a Honvédelmi Miniszter negyedévi 30 P átmeneti segélyt folyósított, ami az életkörülmények megváltozása esetén visszavonható. Akik férjhez mentek, vagy akiknek tartásra kötelezhető és képes, önálló keresettel biró gyermekei vannak, valamint akik két holdnál nagyobb földbirtok haszonélvezői, mindezek segélyben nem részesülhetnek. Külföldi finom öltöny és egyéb szövetkülönlegességek még- nagy választékban kaphatók ILLÉS SÁNDOR! divatüzletében Esztergom, Széchenyi-tér 21. sz.
