Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 42. szám

rnrnrnmii HÁTYÁNHARMÁDIK ÉVFOLYAM 42. SZÁM SZERDA, 1942. MÁJUS 27 Szerkesztőség, űa'dóŰT&tal: Simor-a. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szomEaton 16 fillér, Megjelenik minden szerdán és szombaton Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 30 fillér. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Meghalt gróf Zichy Gyula kalo­csai érsek 71 éves korában. — A szegedi egyetem diszdoktorrá avatta Mannerheim finn tábornagyot. — 1.200.000 hold zsidóbirtokot vesz igénybe az új törvényjavaslat. — A kormán yzóhel vett estié vért adott a sebesült honvédek számára. — Kállay miniszterelnök vette át a kül­ügyminisztérium vezetését. —Borjú­zz marhahúsból nem szabad kon- zervet készíteni. — 200.000 tagja van a Légoltalmi Ligának. — Svéd­ország vasércet szállít Magyaror­szágnak. — Budapesten 21.200 nőt képeznek ki levélhordásra. KÜLFÖLD Leningrádhól a tél folyamán két­millió embert elszállítottak. — Szö­vethiány miatt Franciaországban ti­los 15 éven aluli gyermeknek hosz- szúnadrágot viselni. — Palesztiná­ban heti három napra emelték a hústalan napok számát. — Több mint 2000 volt hollandi tisztet visz- szaszállítottak a német fogolytábor­ba. — Rendbehozták és az amerikai flottába sorozták a francia Norman- diet. — Szabad utat kaptak az ame­rikai repülőgépek egész Észak- és Délamerikában. — Angliában meg­szüntetnek minden magánautóforgal­mat. — Spanyolországba és Portu­gáliába amerikai gazdasági bizottság utazott. — Lemészárolják a török kisebbséget a bolsevisták. — Roose- velt a Szovjet erélyes fellépésére szabadlábra helyezte a kommunista párt főtitkárát. — Kétezer halottja van az ecuadori földrengésnek. — Japánokat telepítenek a meghódított keletázsiai területekre. — Portugália is leszámol a kommunizmussal. — Helyreállítják a vallás szabad gya­korlatát a németek által megszállt keleti területeken. — Megkezdték a négerek sorozását Amerikában. — A japánok legközelebb négy oldal­ról támadást fognak intézni Kina ellen. — Petain képével új ércpén­zeket vernek Franciaországban. — Éhenhalt 4000 ember egy kínai tar­tományban. — Görögországban ter­mészetben kell beszolgáltatni a be­takarított gabonák után a százalé­kot. — Hárommillió tojás kerül ki­vitelre Egyiptomból. — Saraburiba helyezik át Sziám fővárosát. — Az étkezőkocsikat megszüntetik Angliá­ban. — Durazzóban az ásatásoknál római pénzeket találtak. — Udvari fogatokon látogatják az olasz sebe­sültek Róma nevezetességeit. — Fel­készülnek Londonban a gázháborúra. — Finnországban is leszállítják a húsadagokat. — Halbőrből készíte­nek csizmákat Norvégiában. — Uj német német napilap indult Romá­niában. — Páncélkocsikkal megra­kott gőzöst süllyesztettek el az An­tilláknál a német búvárnaszádok. — Franciaország Belgiumból kapna kár­pótlást az olasz területekért. — Egy olasz búvárhajó elsüllyesztett egy 32.000 tonnás amerikai csatahajót. — Amerika felszólította De Gaulle francia tábornokot, hogy ne politi­záljon. — Fogytán van már a ke­nyér Egyiptomban. — Anglia a há­ború kitörése óta 51 cirkálót vesz­tett. — Ausztrália repülőgépeket kér sürgősen Amerikától. a Hekompenzáció Háború van a világban és ezt minden­felé érezni lehet. A háborúnak gazdasá­gi és szociális kihatásai vannak. Az or­szág fiatal nemzedéke nap-nap után vo­nul ki a frontra, hogy ott megvédje ha­záját és itthonmaradottait. A munka­helyeken dolgozóknak megfeszített munkával kell dolgozniok, néha két em­ber helyett is, emellett a közellátás újabb és újabb nehézségeket ró az itt- honmaradottakra. Tisztviselő, iparos vagy gazdálkodó átérzi a helyzet ne­hézségeit és iparkodik azon segíteni, vagy ha nem, békésen bevárni és húzni a munkával roskadásig megrakott sze. keret. Voltak olyanok, akiknek a háború kedvezett vagy kedvez. Anyagi előnyö­ket élveznek a harctereken küzdőkkel szemben. Szinte humorosan leegyszerű­sített felfogással tartja egyre több köz­életi ember, hogy a háborús megfeszített munkáért neki „kárpótlás“ jár. Nem gondol arra, hogy a fronton milyen meg­feszített munkát kell végezni ezer ve­szélyben, térdig érő sárban, éjjel-nappal annak, aki vére árán biztosítja az ő itt­honi nyugalmát. Milyen kárpótlás a ju­talma annak, aki sokszor az egész életre szerzett betegséget, vagy a vérét hullat­ta, amelyért bronzérem a mellén a kár­pótlás. A harctér ezer szenvedéséért, ha visszajön, milyen lesz a rekompen- záció ? Míg ő távol van, a másik halad előre, földjét művelheti, vevőit, megrendelőit kiszolgálhatja, hivatalában a többlet- munkáért húzott mellékjövedelemből nyugodtabbá teheti életét. A háború agyonfárasztja, a szerzett betegségekkel küzdve nem tudja mun­káját százszázalékig ellátni. A földmű­ves és iparos a távolléte alatt felszapo­rodott terheket nem tudja kiegyenlíteni. A tisztviselő, a csökkentett munkakész­ség miatt nem tudja a fiatalsággal és az itthonmaradottakkal a versenyt felven­ni. Előlépésben lemarad, anyagiakban igen súlyos veszteség éri. Kik azok, akiknek jövedelméből, ál­dozatából a rekompenzáció kitelik ? Mert jogérzékünk azt mondja, hogy az előnyhöz jutó fizessen, adjon valamit annak, akitől vagy aki miatt az előnyö­ket élvezi. Igaz, hogy az ilyen rekompenzáció fo­galma is az üzleti életre vonatkozik, de ott azután többnyire jogi forma is a kár­térítés. A mai élet tere azonban csak akkor lehet egységes, ha nem üzleteske- dík el, ha a nagyon is üzleties jellegű anyagi rekompenzációk fogalma nem vo­nul be oda, vagyis, ha minél több marad meg a magyar áldozatos közszellemből. A mai háborúnak nem az a célja, hogy a jogtalan meggazdagodás jusson előtérbe. Ennek a háborúnak a végén nem szabad maradni hadimilliomosok­nak. Nem lehetnek ennek a háborúnak a fronton küzdők rovására az itthonma- radottaknak előnyei. Ma mindenkinek itthon és a fronton megfeszített izmok­kal kell dolgozni egy új, boldogabb Ma­gyarországért. Ma óriási áldozatokat kell tenni a nemzet oltárára. Az áldo­zatokból a legtöbbet az itthon melegét élvezőknek, az ágyúdörej hangjától menteseknek kell lerakniok. Nem külön munkadíjakért, rekompenzációért végezni munkát, mert háború van. Nagyon szükséges volna a fogalmakat tisztázni és a fonák fogalmak, a felfo­gásbeli kinövések, a gondolkodásbeli el- gclyvásodások veszedelmeire rámutatni. Ma a rekompenzációk gondolata és gya­korlata is nemcsak jogellenes, hanem antiszociális is. Sőt több mind a kettő­nél: mérgező, mert a fronton lévő hozzá­tartozóinak elkeseredést, a felelősség erős, titkos bírálását vonja maga után. Antiszociális, mert egy kiváltságos tár­saság jogtalan zsákmányolása, a leg­könnyebben úri megélhetéshez jutása a versenyképtelenekkel szemben. Mindennél rombolóbb az így elért si­ker példája, mert az ily módon köny- nyebben anyagi és erkölcsi előnyökhöz jutottakkal szemben százan és százan fognak azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy érdemes-e küzdeni ? Hányszor halljuk a legfelsőbb vezetőinktől, hogy „a nemzet egyetemére várakozó megpró­báltatások, nehézségek és esetleges nél­külözések egyenlően sújtsanak minden társadalmi rétégét és a közös sors nehéz terheinek viselésében ne legyen különb­ség magyar és magyar között." A re­kompenzáció ezerhidrájával szemben az erőt az erkölcsi felkészültség és a lelki ellenálló erő adja a nemzet számára. Vannak ma még emberek, akik fásul­tan, fádan, természetesnek tartják, hogy nagy vagyonhoz jutnak, könnyűszerrel autón járnak azok rovására, akik az Azovi-tenger vagy az orosz fensík vala­melyik részén fogvacogva, halálfélelem­ben, vagy elszántan küzdenek érte. Ember és anyaghiány van. Harcban állunk, küzdünk minden érőnkéi, bátor­ságunkkal és szorgalmunkkal az új Európában minket megillető helyért, A történelem a népek tanítómestere, a múltból a példák ezrével bizonyítja, hogy azok az államok maradtak fenn és lettek újra naggyá, amelyek harcolni tudtak földjükért, fronton és front mö­gött, ha a harc ideje elérkezett. Ma tehát mindenütt küzdeni kell a társadalomban elburjánzott rekompen­záció gondolata ellen. Szóvá kell tenni, mert egészségtelen szellemet, a harci kedvben való gátlást, a közérdekű köve­telmények és az erkölcsi garanciák megitélése dolgában pedig színvakságot és korlátoltságot terjeszt. Hazánkban mindez olyan szellemet ter­jeszt, amely kétszeresen veszedelmes, mert olyan gondolkodásra mutat, amely a széthúzás magyar betegségét terjeszti. j|J | gj |£ A küldetést vállaljuk Isién áldása hullott a csendes, meleg esőben az áldott magyar rögre. A harctéri hírek az átok földjéről úgy beszélnek, mintha Isten haragja verné faggyal, mindent elnyelő, fenekeden sárral. Itthon pedig sar­jad, növekszik, napfény felé tör a földben szunnyadó mag, hogy életet adjon, táplál­jon és erőt adjon az elkövetkező nehéz napokban. Intő szózat, lélekbe hangzó parancs ez, hogy hálás szívvel megkö­szönjük a pótolhatatlan és egyetlen ma­gyar föld ajándékát. Mert ez az ajándék magasabb akarat és törvény, mint bármi­lyen emberi elszántság. Imádságos kézzel kell megköszönnünk, mert titokzatos szán­dék van benne, hogy legyünk, hogy éljünk. Nemcsak az egyes ember élete, hanem a nemzetek sorsa is egyetlen akarathoz igazodik. Ha vállaja a nemzet sorsszerű küldetést, ha hisz önmagában és áldozatot is tud hozni a jövőért : joga van lenni. Ezt a jogot nem az egyetemek jogtudósai és nem az államférfiak kodifikálták és szank­cióját nem földi hatalom határozta meg. Nem is kell félnie a küldetésben hívő népnek a megsemmisüléstől. Az emberi logika nem egyszer kimondta már a halá­los végső következtetést népünk és állami létünk felett. De a halálharangot senkinek sincs joga kongatni, mert a népek és nem­zetek sorsa felett mgasabb hatalom mond­ja ki az utolsó szót. Ezzel a hittel ées meggyőződéssel küld­jük ölelésünket és üdvözletünket a harc­térre induló honvédeinknek. Hisszük és tudjuk, hogy nemes lélekkel vállalt önfel­áldozásuk nem' hiába való, hanem a titok­zatos parancsnak való engedelmesség. Szeretetünk és együttérzésünk irántuk so­hasem lehet elég forró és elég mély. Min­den érzésünk ott száll felettük a hosszú úton, féltő és áldó szeretetünk kiséri min­den lépésüket. Szent meggyőződésünk, hogy amit a „magyarnak lenni" legmé­lyebb értelmében jelent, azt ők valósítják meg hősi elszántsággal, mindent vállaló férfiassággal. Minden reménységünk és vágyunk hordozói ők ; nincs más, kit sze­ressünk, nincs más, kiért imádságos lélek­kel minden órában könyörögjünk. Mi pedig, akiket a kötelesség a honi röghöz köt, kemény akarattal várjuk a pa­rancsot, hogy tökéletesen teljesíthessük. A nehéz órákban nincs helye a fontolgatás­nak, a nemzet élet-halálharca idején nincs egyéni szempont és érdek ; az ifthonmara- dottaknak csak egyetlen magatartás paran­csa érvényes : ahova a közösség érdeke állított, kitartani és dolgozni az utolsó pil­lanatig. Az itthoni áldozat sohasem mér­hető a harcoló katona áldozatához ; soha­sem lehetünk hozzájuk méltók ; sohasem hálálhatjuk meg nekik, amit értünk vállal­tak. Könyörtelenül kemény fegyelem alá kell törnünk magunkat, irgalmatlan Igaz- ségosztással kell életet és halált osztani, hogy véres harcokba dobott drága vé­reink lelki megnyugvással tekinthessenek haza, az otthon felé. Diadalunk csak az 6 diadaluk lehet, szenvedésüket pedig vál­lalnunk kell. Ez most az élet és létünk parancsa. j^Smárk^re^erencn^ Dr. Késmárki Frey Vilmost, Esz­tergom vármegye főispánját fájdal­mas gyász érte. Rajongásig szere­tett édesanyja, özv. Késmárki Frey Ferencné szül. Mayer Berta f. hó 25-én este 9 órakor, életének 85-ik évében, hosszú szenvedés után, az Oltáriszentséggel és a szent kenet­tel megerősítve, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A gyászhir mélységes részvétet keltett mindenütt a városban. Őszin­te szívvel osztozik minden eszter­gomi polgár a család nagy gyászá­ban. Nemcsak azért, mert özv. Kés­márki Frey Ferencné elhunytéval egy áldott lelkű, finom, mindenki által becsült, áldozatos szívű úri­asszony költözött el az élők sorá­ból, hanem azért is, mert Eszter­gom egykori szeretett országgyűlési képviselőjének, közbecsülésben ál­lott kiváló polgárának neje költö­zött most az égi hazába és hagyta itt örökre szeretteit. Különösen őszinte, meleg szív­vel érez együtt Esztergom város és vármegye közönsége dr. Késmárki Frey Vilmos főispánnak nagy gyá­szában. Kívánjuk, hogy édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmát enyhítse az az igazi szeretet és megbecsülés, amely a város és vármegye együttérző közönsége ré­széről finomlelkű, emberszerető egyé­nisége felé árad. özv. Késmárki Frey Vilmosnét fiával dr. Késmárki Frey Vilmos főispánnal és nejével szül. nemes- páni Bartha Ilonával együtt az el­hunyt nagyasszony leánya, özv. gróf Sternberg-Rudelsdorf Józsefné szül. Késmárki Frey Berta, unokák, déd­unokák és kiterjedt előkelő rokon­ság gyászolja. F. hó 27-én, kedden délelőtt 10 órakor engesztelő szentmise volt a város kegyúri templomában, ame­lyen az elhunyt hozzátartozóin kí­vül a tisztelők nagy serege vett részt. özv. Késmárki Frey Ferencné te­metése ma délután fél 6 órakor lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom