Esztergom és Vidéke, 1942
1942 / 41. szám
2 ESZTERGOM éi VIDÉKÉ 1942. május 23. dóak és az egész nemzet és társadalom szempontjából jól megalapozottak és megszervezettek, ha az állam létesíti és intézményesen gondoskodik róluk. Méltányos az, hogy a tehetősek és vagyonosak adójából megfelelő módon családi házhoz juttassák azokat a sokgyermekes csa ládokat, amelyek különben pusztán a családfő munkája és keresete révén éppen a súlyos családi gondok miatt nem tudnak családi házhoz jutni. Nem is kívánunk a juttatok- taktól kézcsókoló hálát és megalázkodást — mondotta a főispán —, hanem csupán azt, hogy becsületes magyar ember módjára szorgalmasan dolgozzanak és legyenek hűek a hazához. Végül egy-egy barátságos kéz- szorítással sok szerenesét és boldogulást kívánt a főispán a boldog háztulajdonosoknak, akiknek nevében Gyarmati József mondott köszönetét. A házhozjuttatottak gyermekei szavaltak és virágcsokrot nyújtottak át a vendégeknek, majd a szép ünnepség közönsége átvonult az Em- szo kebelében működő munkáskap- tár-szövetkezet Dobozy-utcai házába. Itt az esztergomi keresztény munkásság új munkatelepét Fazekas Dezső felkérő szavai után dr. Drahos János ált. érseki helytartó megáldotta és megszentelte, előtte pedig beszédet intézett az ünneplő közönséghez. Az embert boldogító munka szüksé- ségéről és értékéről szólott és hangsúlyozta, hogy minden embernek joga van a munkához, szükség van a munkaalkalmak teremtésére, de azért a munkaalkalomra ne úgy várjunk, mint a sült galambra. Viszont a munkáért méltó fizetés jár, amely elégséges a tisztes megélhetésre. Az evangélium szava szerint a munkás méltó az ő bérére. Végül Isten áldását kérte a munkásházra, az intézmény virágzására és a benne dolgozók boldogulására. Az ünnepély után a közönség megtekintette az érdekes kis gyártelepet, amely egy buzgó fiatal papnak, Szölgyémy József hittanárnak a kezdeményezéséből létesült. A kis játéktárgyár szép fejlődés előtt áll. Szeretnék ünnepelni Elfutott évek visszhangja csendül bennem és nyugtalan vágyak riasztanak reggelente. Azurfény füröszt még boldogan, de tudom, eljön majd a naplemente. Szeretnék addig ünnepelni néha, s felnevelni a vetést, mit forró nyarak érlelnek nekem ; utóddá csókolni súlyos sorsom, s elsuttogni : édes gyermekem. Szeretnék források nyílt vizénél énekelni, s hallgatni a konduló ünnepharangot. Egyszerűség lenne a ruhám, s nem kérnék soha címet, büszke rangot. Meleg fészekre vágyom, hová este hazamehetnék, ahol a tűzhely csendes derűje várna. Üdvözölne minden kis szeglet s ringatna a puha párna. Szeretnék már végre megpihenni! Ezért formálja ököllé tenyerem a harc naponta, s bár kevés vigaszom van ma még : csillagok bújnak este kalapomba. És hívhat kard, vagy toll, acélküzdelem vagy betűcsata : a végső céltól nem tántorít el semmi, mert e harc a békéért folyik. Szeretnék egyszer ünnepelni... lij. Balázs János. tem gyakorolni és a többi levente között már az első gyakorlatoknál feltűnt oktatóim előtt a kispuskában elért szép redményem. Badinszky László alezredes úr (akkor még százados) figyelni kezdte eredményeimet és maga mellé véve oktatott tovább, ö adta kezembe a pisztolyt, amellyel első alkalommal is érdemes eredményt értem el. Ekkor jánlotta, hogy folytassam a céllövészetet kizárólag csak pisztollyal. Az ő oktatása mellett lett belőlem a mai pisztolybajnok, rekorder és olympiai versenyző. Eredményeimet az ő lelkesítésének köszönhetem. De azért a másik két fegyverrel, a kis- és nagypuskával is megállóm a helyemet. Csak az az egy baj, hogy Esztergomban — még ezen kimagasló eredmények után és a Szent István Lövészcsapat országos hírével szemben sem — nem képes a mai fiatalság körében e sportág tért hódítani. Pedig ez a legnemesebb és legszebb sport, ahol az embernek minden idegszála, testi és lelki ereje igénybe van véve, azzal a különbséggel, hogy nem rúgják holttá, nem ütik le a veséjét és nem lesz az embernek orra olyan lapos, mint az üres pénztárca. Bántay Hilda és Tölgyessy Sándor sikerei A hétfői rádió közvetítette a Csillaghegyi MOVE T. S. E. országos céllövőversenyének eredményeit, és amint hallottuk, Esztergom ismét dicsőségesen szerepelt. Egy országos csúcseredményt és két első helyezést ért el. Tölgyessy Sándor a pisztolyszámban az I. o. aranyjelvényes mesterlövészek versenyében 278 köregységgel (30 lövésből) I. helyezést ért el és országos csúcs- eredményt lőtt ki, megjavítva 3 ponttal az eddigi országos csúcseredményt, amely 275 köregység volt. Bántay Hilda III. osztályú hölgyversenyző szintén 270 köregységgel a kis- öbűpuskaverseny-számban első helyezett lett és II. o. aranyjelvényes mesterlövésszé minősült. Nyerte a hölgyek vándordíját. Ezen kimagasló eredmények igazolják, hogy az Esztergomi Szent István Lövészszakosztályban eredményes munka folyik és minden külső támogatás nélkül is megmutatja élniakarását az a kis gárda, amely nem ismer fáradtságot és áldozatot e nemes sportért és Esztergom dicsőségéért. * Felkerestük Bántay Hildát, Bántay Alfréd nyug. m. kir. vezérőrnagy leányát, a most már aranyjelvényes mesterlövésszé minősült úrleányt ; gratuláltunk legújabb sikeréhez, egyben néhány kérdéssel érdeklődtünk eddigi sikereiről és megkérdeztük, hogyan kedvelte meg e sportot nő létére ? Kérdésünkre Bántay Hilda a következőkben válaszol : — Ma a sportnak korszakát éljük, annyiféle sportot űznek az emberek, hogy se szeri, se száma. Már maga az élet fenntartása is egy sportág a mai világban. (Mosolyogva mondja, hogy az élelem után való küzdelmes lótást-futást, ácsorgást is sportnak lehetne nevezni,) Gondolkoztam — mondja tovább —, hogy e sok sportág közül melyiket válasszam ; szerettem volna repülő lenni, lovagolni, tenniszezni, csónakázni és csak legutoljára gondoltam a céllövészetre. De közben a világháború nagyobb méretűvé vált és elhatároztam, hogy legjobb lesz, ha a céllövősportot űzöm, ezzel talán, mint nő, legnagyobb szolgálatot tehetek hazámnak. — Azzal a gondolattal foglalkoztam : ha a férfiakat elszólítja a honvédelem es csak mi maradunk itthon nők, gyermekek és öregek és ha netalán ejtőernyősök kerülnének városunk fölé, úgy szedném le őket, mint a verebeket. — fis mindjárt kezdetben jól tudott célozni, vagy sok gyakorlat után sajátította el a célzás művészetét ? — tettük fel a kérdést. — Eleinte bizony nem igen ment, de mikor az első 10-es találatom lett, olyan boldog voltam, hogy azt el sem mondhatom. Éreztem, hogy ez az a sportág, amelyet nekem űznöm kell. — Első eredményes versenyem az 1941. évi MOVE országos verseny volt, amelyen a kezdő hölgyek között az első helyezést és hölgybajnokságot szereztem és mindjárt 111-ad osztályú lövész- szé minősültem 260 köregységgel. Azután a helybeli és dorogi versenyeken is szép eredményt értem el, — Képzelje csak el — mondja boldogan —, mikor az ember 8 darab tízest lő egymásután és amint nézi a távcsövön, úgy ülnek a lövések a 10-es körbe, mint a csibéstyúk, ez olyan látvány, ami csak lelkesíteni tud. — De azért nem kívánom, hogy jöjje nek azok az ejtőernyősök, mert magam mégis csak keveset tudnék leszedni közülük, de ha volnánk legalább 100-an Esztergomban hölgylövészek, csak nem ijednénk meg egypár ejtőernyőstől. — Azt hiszem, az én eredményeim után felbuzdulva, több hölgylövésze is lesz egyesületünknek. Szeretném, ha legalább 10—15 hölgylövész lenne körülöttem, akikkel a MOVE színeiben sok dicsőséget szereznénk városunknak. — És a hadipuskában is voltak sikerei ? — kérdeztük. — Még nem — feleli —, pedig szere tem a hadipuskát is, és azt hiszem, hogy azzal is eredményeket tudnék elérni ; de a mai háborús gazdálkodás miatt a hadipuskával nem Igen gyakorlatoztunk, pedig ez volna a mai helyzetben a fontosabb, a hadipuskával való minél tökéletesebb kiképzés mind a hölgy, mind a férfi sportlövőknél. Majd Tölgyessy Sándor pisztolybaj nők és olympiai versenyzőt kerestük fel és hozzá is néhány kérdést intézve, következő választ kaptuk : — A céllövészetről keveset lehet be szólni, mert az magában véve igen sze lény, de annál nagyobb horderejű sport ág. A céllövészet kimagasló tulajdonsá gai : a fegyelem, mert fegyver van a kéz ben, a tiszta és érdeknélküli sport erkölcs és a MOVE szellemben egyesült hazaszeretet. — Hogyan és mikor kezdte a céllövé szelet gyakorolni és miért a pisztollyal ért el ilyen kimagasló eredményeket — tettük fel a kérdést. — A céllövészetei mint levente kezd rHlllimtlIIHIlIfHIII! iiiinui unni íinniHiim gével, a nála szokott hatással szólott Szent Gellértről mint hőseink szentjéről. Dr. K. Kamenszky Gyula alapító elnök „Szent László-centenáriumok" c. kultuszismertetésében rávilágított arra, hogy Szent Lászlót követő fejedelmeink, köztük elsősorban Nagy Lajos és Mátyás király, mily módon gyümölcsöztet- ték annak erényeit magánéletükben, a törvénykezési és közigazgatási eljárásban. Kiemelte, hogy Szent Lászlónál már nem kellett közbenjáró a törvények szigorának enyhítésére, miképen Szent Istvánnál. Külön-külön foglalkozott az elnök a szenttéavatás 750., Szent László sírjához vezetett zarándoklások 600. és Nagyváradnak a török iga alóli felszabadulásának 250. évfordulójával és e centenáriumoknak együttességükben messze jövőre való kihatásával. Osztge ünnepségek Budapesten Május 21-én d. e. 11 órakor az Országos Szent Gellért Egyesület a „Nemzeti Hiszekegy“ költő-zeneszerzője sírjánál Budapesten kultuszórát tartott. Ugyanezen napon este 7 órakor pedig a Szent Gellért kegyhelyen hőseinkről és Szent László királyról emlékezés volt, majd pedig díszgyűlés a Szent Gellért-szálló- ban. Ezen ünnepségek az évenkint megszokott bensőséggel folytak le. A megjelent előkelőségek mind a Szent Gellért-ke- gyelethelyeket, mind pedig ez alkalomra földíszített Szent Gellért-szállóbeli helyiséget zsúfolásig megtöltötték, összefoglalva a két ünnepségen közreműködő szereplőket, az első helyen vitéz f. Markóczy Antal altábornagy társelnök beszédét említhetjük, mely magasszár- nyalású, mélyen gondolatokban gazdag volt. Dobay Ferenc nagyjainkról beszélt az ő lelkességével, példakövetésül állítván elénk Szent Lászlónk hősi erényeinek sorozatát. Szabadhegyi Szabad Antal dr. egyesületi alelnök azokat a színműveket mutatta be, melyek íróinkat a Szent Gellért-, Szent László-színművek- nél irányítani fogják. Balatony Károly azokról a zarándoklásokról szólott, melyeket Nagy Lajos és nyomában többi királyaink Nagyváradra, Szent László temetkezési helyére vezettek. Tarczay Tivadar egyesületi alelnök lánglelkesséKeggeli hangulat a Kossuth Lajos-utcán Gyönyörű májusi reggel. A kapuk egymásután nyílnak, szorgalmas kezek megtisztogatják és felöntözik a járdát, amint a felsőbb parancs előírja. Kezdődik az élet a lakásban is, kitárulnak az ablakok, behatol az éltető napsugár, mely egyúttal halálát hozza a nedves szobák penészcsiráinak. Vidám csevegés, a tanulóifjúság, a nemzet reménye egyenkint, hol csoportosan siet az iskolába. Öröm nézni a tiszta járdát, a fényes cipőket, a lekefélt ruhákat, az ablakokban szorgoskodó szépeket. Ámde csodálatosan egyszerre porköd takarja el egész valódat s mindaz, ami elébb még jólesett szemednek, lelkednek, tüdődnek, eltűnik ... és bevonódik a tiszta járda, a fényes cipő, a ruha, szád prüszköl, szemed könnyezik, egész valód újra a fürdőkádba kívánkozik. Mintha forgószél támadt volna fel... pedig csak hat utcaseprő sepri a kocsiutat... Ez a bűzös porköd rávonódik a járdára, mintha előzőleg nem is seperték volna, behatol az ablakon. A gondos háziasszony pírongatja a szobalányt, hogy miért nem törölgetett s újból kezdődhet a takarítás, de most már zárt ablakok mellett, Kérdések : Nem lehetne a Kossuth Lajos-utcát a reggeli főforgalom előtt, mondjuk 6 óra előtt s nem 7— 8 óra között kisepertetni ? Ha már nem lehet, akkor talán előzőleg az öntöző kocsit végigjártatni ? Árt a mindent ellepő miazmák milliója a friss levegőt kívánó fiatal tüdőknek ? Nem lenne helyesebb először a kocsiútat s csak aztán a járdát tisztítani ? Egy állami intézményünk ismét megszűnik Mint mir annyiszor, ismét szárnyra kapott az a hihetetlen és minden városát szerető, annak jövőjéért aggódó polgárra kínosan ható hír, hogy a vasúti osztálymérnökséget elhelyezték, s ezzel városunk ismét szegényebb lesz egy közintézménnyel, amelyben ez a jobb sorsot megérdemlő város amúgy is szűkölködik. Az ember érthetetlenül áll ezzel szemben, mert nem tudja elképzelni, mily nagy államháztartási, üzemi vagy más érdekek tették szükségessé egy hivatalnak az elhelyezését, amely közel félszázad óta városunkban van. Különösen érthetetlen ez az intézkedés, amikor a szociális igazságokra törekvés mellett főleg és elsősorban vigyázni kellene, hogy az egyes városok gazdasági életére kiható kérdésekhez óvatos kézzel nyúljunk hozzá és kerülni kellene mindent, ami a nehéz terhekkel küzdő városnak közgazda- sági életében hátrányos lehet. Egy műszaki hivatal a város életében nagyjelentőségű, különösen, ha az a nagykiterjedésű államvasúti üzem érdekköréhez tartozik, mert az ily hivatalok állandó ipari és egyéb munka-szükségletekkel dolgoznak, amelyeknek kielégítésénél, ha a hivatalt innen elviszik, a helybeli ipar, a helybeli munkás alig számíthat valamire. Az államkormányzatra nem lehet közömbös, hogy egy város közgazdasági életében, annak polgárai keresetképességében visszaesések következnek be, nem is szólva az egész jogos elkeseredésről és hátrányosan változó közhangulatról, amely a városi polgárok szívét az ily meggondolatlan intézkedések nyomában éltől tik. Egy nagy bánya- és ipari vidék központjában, nagy idegenforgalmi érdekeltségünk mellett el kell törpülnie minden más érvnek és ha arra a nagy történelmi múltra tekintünk vissza, amelynek emlékeiből ma az egész ország magyarsága táplálkozik, hirdetvén a magyarnak ősi kultúráját, talán megérdemelné ez a város a nagyobb gondosságot életbevágó kérdéseinek elintézésénél. Vagy ez a város csak a kultúra terheinek viselésére és az ezzel járó nagy erőfeszítésekre jó ? Ez a város csak áldozzon mindig erején felül és sohasem érezheti az őt megillető fiyelmet és gondosságot ? A prímási székhely nem érdemel meg különleges elbírálást 7 Ezek a kérdések merülnek fel bennünk, amikor kötelességszerűen foglalkoznunk kell ezzel az üggyel és merjük hinni, hogy illetékes helyen felfigyelnek ezen sorokra és ha másutt nem, a kormányhatóságnál tesznek megnyugtató rendelkezést, hogy az esztergomi polgár ne érezze a mostoha fiú sorsát a mai terhes időkben. Kinek mennyi szappan jár? A mosószappan és mosószer, valamint a pipere- és borotvaszappan forgalmának korlátozásáról május 17-én a köz- ellátásügyi. miniszter rendeletet adott ki. A rendelet kimondja, hogy mindazok, akik a mosószappan, mosószer, pipere- és borotvaszappan előállításával iparsze- rűen foglalkoznak, továbbá a nagykereskedők kötelesek voltak a május 17-én birtokukban lévő készleteket bejelenteni. Be kellett jelenteniök a kiskereskedőknek, a gyógyszertáraknak is a birtokukban lévő pipere- és borotvaszappan mennyiséget. Május 17-től kezdődőleg mosószappant, mosószert és borotvaszappant — az előállítón felül csak a kijelölt nagy- és kiskereskedők, pipereszappant pedig csak ezek, valamint a gyógyszer- tárak hozhatnak forgalomba. A rendelet értelmében kiskereskedők fogyasztók részére az említett szappanféléket és mosószert, a gyógyszertárak pedig a pipereszappant csak a fogyasztó vásárlási könyvébe történő bejegyzés mellett szolgáltathatnak ki. Fogyasztók részére az ország egész területén havon- kint és személyenkint legfeljebb 10 dkg mosószappant vagy 25 dkg mosószert szabad kiszolgáltatni. Gyermekek, orvosok és betegek részére a rendelet a fentiektől eltérő meny- nyiségű szappan, illetve mosószer kiszolgáltatását engedélyezi.
