Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 39. szám

2 ESZTERGOM él YIDEKE 1942. május 16 tatlan jövőt a legsötétebb felhők takarják el a szemünk előtt, adni lehet. A prog­ram — az egyedüli lehetséges prog­ram — állni a vártán Istenbe vetett hittel és megfeszített erővel és igy — egy percre sem lankadva — küzdeni, dolgozni, hogy ebben a mai világégésben ezeréves hazánkat, amelynek alapjait első Szent Királyunk éppen itt, ebben a városban rakta le, továbbra is fenntarthassuk. — Ez a feladat künt a frontokon a magyar királyi honvédségre, — a fél­világon ismert és íélt magyar katonára — idehaza pedig a magyar közigazgatásra — a Szent István által alkotott várrend­szerből kialakult magyar vármegyékre — vár. És ebben a legszentistvánibb vár­megyében ránk, Esztergom vármegye tisztviselőire és azok élén én rám vár. — Kérem a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy ebben a nehéz és fele­lősségteljes munkámban engem támogatni szíveskedjék, — én pedig Ígérem, hogy amíg sorsom ehhez a vármegyéhez köt, ezt a vármegyét minden erőmmel híven kívánom szolgálni. Lelkes éljenzéssel fogadták a közgyű­lés tagjai a székfoglaló beszédet, majd dr. vitéz Ónody-Jánoskúti József főjegy­ző köszönte meg szép beszédben a tör­vényhatóság üdvözletét. Ugyancsak lel­kes éljenzéssel fogadott beszédében fo­gadalmat tett arra, hogy új állását, amelybe fiatalon és aránylag kevés szol­gálati idő után jutott, missziónak fogja tekinteni s ennek lelkiismeretes betölté­séért teljes erejével, odaadóan munkál­kodni fog. Az ünnepélyes beiktatás után sorra került a tárgysorozat többi pontja, me­lyek érdekesebbjeiről legközelebb szá­molunk be. ► ♦ ♦♦♦♦ ♦♦ ♦ ♦ ♦♦♦« A Bajtársi Szolgálat megszervezése Pár héttel ezelőtt az egész ország saj­tóját bejárta az az érdekes hír, hogy vi­téz Borbély-Maczky Emil főispán, moz­gósítási kormánybiztos Borsod várme­gye területén megszervezte a Bajtársi Szolgálatot. A cél a hadbavonultak hoz­zátartozóinak önkéntes támogatása volt és a nemzeti társadalom legnagyobb megértéssel karolta fel az ötletet. Elis­meréssel fogadták az illetékes katonai hatóságok is és most maga a belügymi­niszter tette magáévá e szervezet orszá­gos életrehívásának feladatát. A kormányt e tekintetben az a meg­gondolás vezette, hogy a belső frontnak éppen olyan biztosnak, keménynek kell lennie, mint amilyen biztosan és kemé­nyen állják a harcot odakint, a messze oroszföldön honvédeink. A külső és bel­ső front erejének, harmóniájának, együttes munkájának biztosítását adja ez az új intézmény, amelyet a belügymi­niszter rendelete értelmében az egész ország területén meg kell szervezni. A miniszter nevében vitéz Bonczos Miklós államtitkár körlevelet intézett Budapest székesfőváros polgármesteré­hez, valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és a megyei városok pol­gármestereihez. A leirat hangsúlyozza, hogy a miniszter, a honvédelmi minisz­terrel egyetértésben, szükségesnek látja különleges, állandó jellegű, szociális szolgálat sürgős megszervezését, amely a polgári és katonai hatóságokkal, vala­mint az erre vállalkozó társadalmi szer­vezetekkel, továbbá az Országos Nép- és Családvédelmi Alap helyi szerveivel szoros együttműködésben a háborús vi­szonyok következtében szükségessé váló feladatokat ellátja. A szervezet neve Bajtársi Szolgálat s feladatkörét a kö­vetkezőkben körvonalazza a leirat : 1. a hadbavonultak családtagjainak fokozottabb erkölcsi és a szükséghez képest kivételesen anyagi támogatásáról való gondoskodás ; 2. a harctéren küzdő honvédek és itt­honmaradt családtagjaik között az ál­Albrecht királyi hercegné cikket írt, amelyben Márai Sándornak „A tanító" című írására válaszolt. A cikk ország­szerte nagy érdeklődést keltett, de külö­nösen mély hatással volt az ország taní­tói társadalmára s mindazokra, akiket hivatalosan vagy nem hivatalosan a ma­gyar tanító munkája, hivatása és sorsa érdekel. Albrech királyi hercegné, mint volt néptanító, megköszöni ebben a cikkben Márai Sándor írását, volt kartársai ne­vében is, azok nevében, akik hálásan gondolnak az íróra s nincs alkalmuk ki­fejezésre juttatni. — Köszönöm — írja a kir. hercegné — felismerését annak a ténynek, hogy min­den nemzet erkölcsi alapja és szelleme a néptanító munkájában gyökerezik. Kö­szönöm — írja tovább —, hogy felmele­gítette munkatársaim szívét, hogy a sza­bad szó jogán, a toll erejével melléjük állt és mint író, mint művész ösztönével megérezte és elismerte a tanító szilárd alapot biztosító és lelket alakító művé­szetét. Hiszen azáltal, hogy az író időt szakított sorai megírására, elindított: egy folyamatot, amely későbbi időkben az íróképviselie irodalmi szellem és a nemzeti szellemet alakító tanítói mun­ka közös eredményéhez, kifejléséhez vezethet. Az eljövendő nemzedékek sorsa és jövője ezzel a megbecsülés­sel és együttműködései győz vagy bukik. Így ír a kir. hercegné, majd — saját élettapasztalatai alapján — jellemzi, is­merteti a magyar tanító mai munkakörét, sorsát, hivatását, amelyet csak az ismer­het, jellemezhet a valóságnak megfele­lően, aki maga is tanító volt. Rámutat arra, hogy a falu ifjúsága 6­landó kapcsolat megteremtése és fenn­tartása ; 3. a katonai szolgálatra bevonultak hozzátartozói kérelmeinek és esetleges panaszainak meghallgatása, gyors ki­vizsgálása és elintézése ; 4. a katonai szolgálatra bevonult egyének helyett a mezőgazdasági és ipa­ri munkák elvégzésének biztosítása ; 5. jogi tanácsadás a hadbavonultak- nak és végül 6. a nemzetvédelmi szolgálat támo­gatása. A rendelet intézkedik afelől, hogy a szolgálatot minden községben, városban szervezzék meg, s emellett életrehívják a járási és vármegyei szolgálatot is, a községi szolgálat támogatására és irá­nyítására. E nagyarányú önkéntes tár­sadalmi munkába be kell kapcsolni első­sorban az Országos Nép- és Családvé­delmi Bizottságokat, amelyek e célra külön albizottságot vagy csoportot ala­kítanak. A törvényhatósági, járási Bajtársi Szolgálat vezetéséről az Országos Nép- és Családvédelmi Alap törvényhatósági és járási vezetői gondoskodnak, vagy a főszolgabírák és a szociális gondozók javaslatára az erre legalkalmasabb egyént kérik fel. A jogi tanácsadást a főügyészek, ügyészek, illetve az ügyvé­dek látják el meghatározott időpontban. Ha szükségesnek látszik, érintkezésbe kell lépni a csapatgondozó tisztekkel és hadtestgondozási felügyelőkkel. A Baj­társi Szolgálat további működésének részleteiről az Országos Szociális Fel­ügyelőség ad megfelelő felvilágosítást. A Bajtársi Szolgálat országos életre- hívásával páratlanul nagymértékű, ha­talmas, önkéntes szociális munkát léptet életbe a belügyi kormány. A szolgálat célja, önkéntes volta egymagában bizto­sítja a fáradhatatlan lelkes, odaadó, eredményes munkát, amivel nagymér­tékben hozzájárul a belső front megerő­sítéséhez s ezzel a végső győzelem kiví­vásához. tói 23 éves korig a tanító közvetlen ha­tása alatt áll, tehát a falu népének nem­zeti, vallásos és bátor magatartását ő alapozza meg. Ha figyelembe vesszük, hogy kb. 35.000 tanító hasonló munkakört tölt be, megállapíthatjuk, hogy a nemzet szellemiségét döntően befolyásolják. Ismerteti a kir. hercegné azokat az in­tézkedését is, amelyek a magyar tanító munkájának értékelése következtében az újabb időkben történtek. — Nem ismerem kultuszkormányunk terveit a jövőre, biztosan tovább hala­dunk a megkezdett úton — írja tovább a kir. hercegné, — Ha ma is még néptanító lennék s megkérdeznének, miben látnám a tanítók kívánságait, a következőkben foglalnám össze : 1. a tanítói munka érté­kelését magasabb kulcs szerint állapítsák meg; 2. necsak 10"/o-a a tanítóságnak, hanem összessége érje el a meghatározott szolgálati év után a legmagasabb fizetési fokozatot ; 3. a tanyai tanítóság gyerme­kei magasabb iskoláztatására külön tá­mogatásban részesüljön ; 4, megfelelő in­tézmények létesítése, ahol szolgálati ide­je alatt a szükséges továbbképzést el­nyerheti, idegen nyelveket tanulhat s ez­által tudása és szemlélete az állandó fej­lődéssel lépést tarthat. Ha azt akarjuk, hogy inkább hivatás­nak, mint megélhetésnek tekintsék a tanítói pályát, minden eszközzel arra kell törekedni, hogy a tanítóság a nemzet közösségében arra a helyre jusson, amely munkateljesítménye ér­tékének megfelel. így ír Albrecht kir. hercegné, A ma­gyar tanítói körökben napirenden vannak ezek a gondolatok, de nagy szükség volt e cikk megírására és hálás érte a taní- nílóság. Uj hang ez arról a helyről, ahon­nan jött, főként igazsága és őszintesége miatt. Azzal, hogy a kir, hercegasszony magas méltóságában is annyi szeretettel és bátorsággal ír egykori tanítói hivatá­sáról és annyi melegséggel emlékezik meg egykori munkatársairól, tanítói kar­társairól, legalább is a magyar tanítóság szemében nemcsak fenséges férje ol­dalán, hanem lelke nemességét, művelt­ségét, finomságát tekintve is méltó a ki­rályi hercegi névre. Mint az egész országban mindenütt, úgy Esztergom vármegye minden községében élénken tárgyalja a tanítóság Albrecht királyi hercegné cikkét, amellyel legkö­zelebbi gyűlésein foglalkozni fog. iiiii«iiiiHiiiiHiiiiHiiii«iiii£iiiiwiiinHiiiiHniimiiuHiiiiiwuiainia "\?ihap előtt Veszélyes játék nőtt köztünk, két külön világ. Tilos közelben virágzunk, szép tavaszi iák. Aranyfonállal összefűz a fény, titokban mégis szenvedünk : egymásra várunk vágyakozva, de visszatart a gyökerünk. Csak állunk és forró viharra várunk, hogy egymás karjába kergessen a lázunk. Szédülten és remegve nézünk szerte-szét szivárványos utakat keresve, de mihaszna ! Az életünket sorsunk kimérte örökre. S tikkadfan, mint fülledt nyári éjjeken, borzongva a suhanó árnyak között, ha nézik a fák a haragvó, zord eget, mely tintasötéttöl sose tisztul . .. Ügy állunk, s érzem, hogy vihar jön, s hogy minkettőnk belepusztul. ifj. Balázs János Visszaélések a kereskedelem kereszténnyé tételében A kereskedelem kereszténnyé tétele ügyében több képviselőházi felszólalásra érdekes választ adott Kállay Miklós mi­niszterelnök. Az egyik felszólalásban bi­zonyos visszaéléseket tettek szóvá, ame­lyeknek lényege az, hogy egyes újonnan megalakult keresztény cégek a régi zsidó tulajdonost, vagy zsidó tőkéstársat al­kalmazottként veszik fel. Több más visz- szásság is szóbakerült e kérdéssel kap­csolatban. A miniszterelnök megszívlelendő igaz­ságokat mondott erről a kérdésről. Han­goztatta, hogy nem elég a zsidó üzleteket keresztényekkel helyettesíteni, hanem er­kölcsösebb üzletekkel kell helyettesíteni. Ez pedig nemcsak állami feladat, hanem társadalmi is. A miniszter rövid felszólalása élesen világítja meg azt a gyakran figyelmen kí­vül hagyott igazságot, hogy a gazdasági élet kereszténnyé tételét csakis erkölcsi alapon lehet végrehajtani. A zsidóság gazdasági magatartása szemben áll a ke­resztény erkölccsel : ezért van antiszemi­tizmus és ezért volt szükség zsidótör­vényre. Nem érünk azonban célt akkor, ha az új keresztény egzisztenciák között — tisztelet a becsületes többségnek — olyanok akadnak, akik üzleti erkölcs te­kintetében alig különböznek a zsidóktól. Valahányszor egy-egy keresztény üzlet­ember kerül árdrágítás vagy más jelleg­zetesen zsidó bűncselekmény miatt a bí­róság elé, a társadalom joggal mondhat­ja, hogy ebben az esetben hiábavaló volt a zsidótörvény és célt tévesztett az át­állítás. A társadalom kötelessége ügyelni arra, hogy a kereszténnyé-tétel ne csupán ala­csony erkölcsű színvonalon álló egyének közötti helycsere legyen. A keresztény magyar kereskedelem megalapozása nem tréfadolog és az átállítás nem lehet rab- lási alkalom ! Azért vetjük ki a zsidókat pozícióikból, hogy tisztább legyen az üz­leti erkölcs. Akkor szolgáljuk tehát iga­zán az üzleli életnek a zsidó moráltól való megtisztítását, ha teljes erővel tá­mogatjuk a keresztény kereskedőt, de szigorú erkölcsi mértékkel mérjük tevé­kenységét ! Magánlakásokban és hivata­lokban csak 20 Celsius fokig szabad a meleget fokozni A közellátási miniszter a lakások és más helyiségek részére történő tüzelő­anyag beszerzését és fűtését május else­jével korlátozta. A rendelet az egész or­szág területére kiterjed és általában 20 — 30 °/ii-os tüzelöanyagkorlátozást tartal­maz. Korlátozza a rendelet a helyiségek fű­tési hőfokát is és kimondja, hogy min­den magánlakásban 20 Celsius-fokig szabad fűteni a helyiségeket. Meghatá­rozták a nem központi fűtéses műhelyek vagy üzletek fűtésére beszerezhető tüze­lőmennyiséget is, A központi fűtéses lakásokban a meleg vízszolgáltatás szerdára, szombatra és vasárnapra, reggel 6 órától este 10 óráig korlátozódik. Központi vagy etagefűtés és központi melegvíz szolgáltató berendezések üzem- bentartására szolgáló tüzelőanyag ki­szolgáltatására és beszerzésére nézve a rendelet kimondja, hogy a tulajdonos — amennyiben megfelelő tárolóhelyiséggel rendelkezik — az engedélyezett tüzelő­anyagmennyiségnek legalább 15—15 °/o-át július és augusztus hónapokban köteles beszerezni, a fennmaradó részt pedig szeptember hónaptól kezdődően hét egyenlő részletben szerezheti be az Ipari Anyaghivatal útján. HÍREM Magyar leányok Ma leányok, holnap hitvesek, s a jö­vendő magyarság nevelői. Amikor a jö­vőre gondolunk, tőlük várjuk a legtöb­bet, a legnehezebbet. Illő volna hát, hogy nagy feladatukra felkészítsük őket és va­lami útravalót adjunk nekik. Az iskolák­tól sokat kapnak, s a szülői ház is inkább védelmezi őket, mint a fiúkat, mindez azonban kevésnek bizonyul akkor, ha fel­adataikat a nemzet szempontjából mér­legeljük. Kevésnek bizonyul, ha arra gondolunk, hogy legnagyobbrészt rajtuk áll : milyen lesz a jövendő Magyarorszá­ga. Nevelhetik-e fiaikat és leányaikat hősies életszemléletre, önfeláldozó s cse­lekvő hazaszeretetre, ha ők maguk sem készülnek fel hozzá kellőképpen ? Öntu­datlan, felületes hatások alatt ingadozó anyák vezethetik-e gyermekeiket biztos utakra ? A felelet önként adódik : nem, mert hiszen csak azt adhatja, mindenki, amije neki van. A feladat tehát nyilvánvaló : a lélek, a szellem és jellem gazdag kincstárával kell felruháznunk minden magyar leányt, hogy kincseit meggyarapítva továbbad­hassa. Gondoljuk meg: a gyermek anyjától tanul imádkozni, tőle tanulja anyanyel­vét. A hűségben, az igazmondásban, a lovagiasságban tőle kapja az első leckét, Meg is marad a szülői ház hatása egész életen keresztül s végigkíséri egészen a koporsóig eltörölhetetlenül. Nem mind­egy hát, hogy leányaink milyen nevelés­ben részesülnek, sőt nagyon is életbevágó fontosságú ügye a nemzetnek. A jómódú családok iskolázott leányai még kedvezőbb helyzetben vannak, bár nemzeti öntudat szempontjából ők sem mindig részesülnek kellő nevelésben. A nagy többség azonban egyenesen elha­nyagoltnak mondható. Betörnek a mun­kába, az örökös szolgálatba, sokszor igen fiatalon. Elfásultan, örömtelenül veszik ki részüket az élet terheiből s közben mellőzött, másodrendű lényeknek érzik magukat, holott lelkűk mélyén szomjasan vágynak a lelki finomságokra, a vidám­ságra, dalra, táncra, játékra s a női élet ezer más színes szépségeire. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ők templomosabbak a férfiaknál, lelkűk fogékonyabb a vallásosság iránt, szívesen vesznek részt társas játékokban, énekkarban, műkedvelő előadásokon és más alkalmakon. Szeretik a dalt, a ver­set, a szép ruhát s általában minden olyan alkalmat, ami nyújt nekik valame­lyes lehetőséget lelkűk gazdagítására. Nagy kár megfosztani őket ezektől az apró és mégis olyan nagyjelentőségű al­kalmaktól. Kár, mert végeredményben a nemzet veszít vele, Inkább meg kell ra­gadni a női lélek fogékonyságát, helyes irányba kell vezetni érdeklődése irányát s divatos haszontalanságok helyett a nemzeti lélek mélyéből fakadó örök érté­kekkel kell megtölteni ismeretre, él­ményre, szépségekre vágyó szomjúságát, A földműves, az iparos, és munkás leá­nyok életében különösen nagyjelentőségű az ilyen irányú munka, mert ők érzik annak legnagyobb hiányát. A leventemozgalom helyes irányba in­dult el, amikor a háztartási ismeretre, tornára, népdalokra, ősi népi játékokra, népművészetre s általában a nemzeti ér­tékek megismerésére és szeretetére neve­li leányainkat. Sok áldást várunk ettől a munkától' Áldásokat, amelyek igazi ér­tékét csak a jövő fogja kellően megmu­tatni. A csángók kétszázéves száműzöttségük alatt megőrizték anyanyelvűket, megtar­tották nemzeti hagyományaikat, így tar­tották meg magukat is. Ennek az a titka, hogy amíg a férfiak jártak-keltek, keres­kedtek, a környező népek nyelvét meg­tanulták, az asszonyok otthon maradtak, őrizték a házi tűzhelyet s őrizték az anyanyelvet is. Ök nem tanulták meg az idegen szót, szószerint vették az anya­nyelv jelentőségét és szent titokként ad­ták tovább gyermekeiknek, unokáiknak. Így maradiak meg és tértek vissza a nagy magyar család közösségébe. Minden magyar nőnek szent titokként kell megőriznie és továbbadnia nemzeti kincseinket. Ezt az élethivatást várjuk a magyar lányoktól. n Mtmc sít m te jh in ac.- jli tu mljib iii tic-jan m ük. au nme, au in iné, aingac-aornE. an tu un'íaiui Albrecht kir. hercegné a tanitéi kérdésekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom