Esztergom és Vidéke, 1941

1941-04-09 / 29.szám

EvTTRf 1 ftH,,7infKE HATVANKETTEDIK ÉVFOLYAM 29. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20, Megjelenik minden szerdán és szombaton Keresztény politikai és társadalmi lap. SZERDA, 1941. ÁPRILIS HÓ 9 Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér. Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD fiatemeletes bérházat vett a Fon­ciére nyugdíjpénztára. — A keres­kedelmi miniszter felfüggesztette a cipészalkalmazottak felmondási ti­lalmát. — Dankó Pista szülőházát emléktáblával jelölik meg Szegeden. — A győri székesfőkáptalan 210.000 pengőért palotát vásárolt. — Mun­kácson megszüntették a kenyérje­gyet. — Külön engedélyhez kötötték az autók vételét és eladását. — A szentendrei járásban nagypéntektől husvétkeddig munkaszünet lesz. — 3500 szervezett állatkereskedő kap­csolódik a közellátás megoldásába. — Ötezer tonna papirzsák kerül for­galomba a magyar piacokon. '•— 115 újrendszerű villamost és 140 autó­buszt helyez az idén üzembe a Besz­kárt. — Megszűntek április 1-ével a kárpátaljai zsidó iparengedélyek. — Megindul a magyar hagyma ex­portja Németország felé. — Kilenc nemzet jelentkezett a budapesti bajnoki ökölvívó versenyen. — Bár­dossy-kormány letette az esküt a kor­mányzó kezébe. — Diákszállót épít Kőszegen a Hangya. — Központi fűtéssel látják el a budavári koro­názó templomot. — Allamosílják Er­dély valamennyi bitumenbányáját. KÜLFÖLD Levelet intézett Horia Sima Anto­nescuhoz. — Szófiában tüntetők kö­vetelik Trácia és Macedónia felsza­badítását. — 600 olasz bányász ment Németországba. — Dühöng a né­metüldözés Jugoszláviában. — A német népcsoportok vezetőit a ju­goszlávok letartóztatták. — Hatal­masan kifejlesztik az olasz folyam­hajózást. — A német püspöki kar megengedte, hogy a katolikus papok nyáron szürke utcai ruhában jár­hassanak — Haarlem hollandi vá­rosban nem szabad a zsidóknak nyilvános helyen mutatkozniuk. — fíetenkint fél kiló hús a fejadag Svédországban. — A japánok 3 ki­lométer hosszú tengeralatti alagutat építettek. — Románia felfüggesz­tette külföldi adósságainak fizetését. — Jugoszlávia Belgrádot, Zágrábot és Ljubljanát nyilt városoknak je­lentette ki. — Misnél vonták össze a jugoszláv hadsereget. — Elhagy­ják Romániát a jugoszlávok. — Ma­csek horvát népvezér belépett a ju­goszláv kormányba. — Németország­nak nincsenek területi igényei Dél­kelet-Európában. — Nagyobb angol csapattest vonult Görögországon át Jugoszláviába. — A török ál­lamelnök táviratilag üdvözölte a ju­goszláv királyt. — Portugáliából is hazahívják már az amerikaiakat. —­Lemondott az iraki kormány. — In­diai hadihajók szállítottak csapato­kat és hadianyagot Eritreába. — An­gol-amerikai uniót akarnak létrehoz­ni. — Zára olasz kikötőből elszál­lították a polgári lakosságot. — Bángazit visszafoglalták a németek és olaszok. — Németország hadat üzent Jugoszláviának és Görögor­szágnak. — Németországban naponta 25 millió példány újság jelenik meg. — //. Péter szerb király hadsereg­parancsnok lett. — Hazatérnek a franciaországi szlovák munkások — Hordozható várost építettek Svájc­ban. — Zárolták Finnországban a tojást! — Kanada csökkenti a bu­zavetés területét. A tejellátás biztosítása Esztergomban az utóbbi időben bizo­nyos zavarok mutatkoznak a tej ellátás körül, amelyek — reméljük — múló ter­mészetűek. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a tejesasszony bejelenti a házak­nál, hogy gondoskodjanak a tejről, mert neki nincs módjában tovább tejet hor­dani. * Ez nem volna olyan nagy baj a tej­szükségletét kielégíteni akaró közön­ségre nézve addig, ameddig máshol, a nagyobb • gazdaságoknál vagy a tej üzle­tekben van elegendő eladó tej. Félő azonban, hogy a nagy kereslet folytán nem fog jutni mindenkinek a szükséges tejmennyiség s így — ha idejében nem gondoskodnak róla, — a város lakóinak egy része az életfenntartásra és különö­sen a gyermekek táplálására olyannyira fontos tej nélkül marad, Mind a hercegprímásí, mind a főkáp­talani tejgazdaság — amelynek nagy megrendelői az internátusok és a köz­intézmények — már is eléggé meg van­nak terhelve, úgy, hogy ha hozzászámít­juk a nemsokára benépesülő tisztiüdűlőt és a nyári vendégeket, az esztergomi la­kosságnak alig jut tej. Nem ok nélkül hívjuk fel a hatóság figyelmét arra, hogy valamit tenni kellen­he a város tej ellátásának biztosítására, A tejesasszanyokkal, illetve a kisgaz­dákkal, akik már 30 fillérért sem akar­ják a tejet adni, aligha lehet zöld ágra vergődni. Ök azt mondják, hogy nincs tej, nem ad eleget a tehén. Utalnak a ta­karmánydrágaságra — de hát itt van már a friss tavaszi fű ! Sokat panaszkodnak amiatt ís, hogy a város bikái el vannak zárva. Egy helyen például, ahol szintén beszüntette a tej­hordást a tejesasszony, azt mondotta, — menjenek a városházára, mondják meg, hogy eresszék ki a bikát, mert íg T £ nem érdemes tehenet tartani. (Mi nem szó­lunk bele a bikavítába, de a város gazda­sági főintézője bizonyára meg tudja ma­gyarázni a mostani állapotot,) Több erdményt lehetne azonban elérni az uradalmakkal, a nagy tejgazdaságok­kal. Kérdezzük : nem lehetne-e kérni a hercegprímásí és a főkáptalaní tejgazda­ságoknál a tejtermelés fokozását a város tej ellátásának biztosítása érdekében ? 1 Kérdezzük : nem lehetne-e a városi tej­gazdaság kifejlesztésével is hozzájárulni ahhoz, hogy a tej ellátás biztosítva le­gyen ? 1 Ha igen, akkor ezt minél előbb meg kell tenni. Az ipartestületi élet fellen­dítése Ipartestületünk legutóbbi közgyűlésén egy indítvány hangzott el. Az indítvány az ipartestületi élet fellendítésére tett konkrét, megszívlelendő és életrevaló javallatokat és kívánta, hogy az iparos­ság városunkban számarányához mél­tóan foglalja el az őt megillető helyet. — 4000-en élnek városunkban az ipar­ból — beleértve az 550 iparos családtag­jait, segédeit stb, — s még sincs igazi testületi élet — mondja az indítvány. Érdemes elgondolkozni ezeken a szava­kon, különösen most, mikor az egyén egyedül magára hagyatva nem képes megbirkózni a vészesen tornyosuló ne­hézségekkel. Helyesen kifogásolja az indítvány a közömbösséget, amely nemcsak a köz ellen bűn, hanem súlyos kár magának az egyénnek is. A közömbösség nemcsak a haladásnak kerékkötője, hanem a leg­hatalmasabb visszafejlesztő tényező ís. A tudásfejlesztés, a konkurrencia az egyre fejlődő gyáriparral csak a közös kemény munka útján lehetséges. A kö­zösségi 'szellem lenyesegetí a szemben álló felek között fennálló ellentéteket és harmonikus életet teremt minden vo­nalon, A közömbösség és az érdektelenség leküzdésére az Ipartestület vezetősége az ipartestületi napok bevezetését indít­ványozta, Ezeken a napokon sor kerülne a ko­molyabb problémák megbeszélésére, le­hetőség nyílna a továbbképzésre, meg­ismerkednének iparosaink a mindenki számára szükséges mindennapi tudniva­lókkal, de emellett lehetőség nyílna a szórakozásra is s iparosainkban az ösz­szetartozás érzése annyira kifejlődne, hogy egészen, váratlan eredményeknek lehetnénk szemtanúi. Őszinte együttérzéssel kísérjük iparo­saink vezetőinek törekvéseit 's kívánjuk, hogy nemes célkitűzéseiket az iparosság is átérezze és meginduljon egy termé­keny, mindenkire hasznos együttműkö­dés. Kik vegyék fel a harcot a címkórság ellen? A legkevésbé azok a százezrek, akikre ráfoghatják azt, hogy talán irigységből fordulnak a címeskedők és rangoskodók ellen, mert talán ők is közéjük szeretné­nek tartozni. Nevetségesnek látszó felte­vés, de ilyennel ís számolni kell. Viszont nagyon helyeseljük azt, hogy az egyesült keresztény nemzeti líga felvidéki osztá­lyának elnökei, Nagy Sándor, Komárom vármegye főispánja, Bartal Iván volt fő­ispán, Schubert Ferenc Szmke-elnök és Nagy Ferenc Hanza-vezérigazgató felhí­vást intéztek k liga tagjaihoz és a Fel­vidék társadalmához a címkórság és az ezzel kapcsolatos szolgalelkűség ellen. A felhívás megállapítja, hogy a társadalmi címek túlzott használata a Felvidéken is elterjedt. Mivel pedig egységre van szük­ség nemzeti társadalmunkban, hivatalra, foglalkozásra, rangra és méltóságra való tekintet nélkül, küzdenünk kell társadal­mi úton is minden címáradat ellen. Hó­dolattal illetjük Kormányzó Urunkat magas címével és tiszteljük méltóságát, becsüljük a harcban szerzett vitézi címe­ket, megtartjuk a foglalkozást s hivatalt jelző címeket, de ezentúl — mondja a felhívás —• felkérjük minden magyar fel­vidéki testvérünket, akit esetleg az emlí­tettektől eltérő cím illet meg, hogy annak használatától a vele érintkezőket tapin­tatosan szoktassa le és mind hivatali, mind magánérintkezésben maga is mel­lőzze a címek használatát. Rámutat a felhívás arra, hogy a nagyságos- és mél­tóságosuramozás ellenkezik a magyar népi gondolattal, Ugy van ! A címkórság ellen maguk­nak a címeseknek és rangosoknak kell felvenniük a harcot. Szép dolog, hogy éppen azoké a kez­deményezés a Felvidéken, akiknek rang­juk, címük van ! A magyar ember legyen a másikkal szemben mindenkor tisztességtudó, de so­hase megalázkodó I Miért volt szükség a cipő­készletek zárolására és az utalványrendszerre ? Sok szó folyik mostanában a cípőkész­íetek záralávételéről és a cipő forgalom­bahozatalával kapcsolatos intézkedések­ről, A kormány ugyanis — mint köztudo­mású — korlátozta a bőrtalpú lábbeli forgalmát és arra kötelezte a lábbeli ké­szítésével és eladásával foglalkozó ipa­rosokat, hogy készleteiket jelentsék be, E rendelkezés kiadására takarékossági szempontból volt szükség, nevezetesen azért, mert az ország bőrkészlete behoza­tal hiányában csak beosztással fedezheti a szükségletet és gondoskodni kellett ar­ról, hogy különösen a szegényebb nép­osztály elől a meglévő készleteket fel ne vásárolhassák. Ugyanis egyes helyeken spekulánsok léptek fel és azzal igyekeztek rávenni a cipészeket és csizmadiákat készleteik el­adására, hogy központilag fogják vé­gezni a cipőárusítást és ezért az állam olcsón át fogja venni a készleteket. Ilyen és hasonló álhírekkel dolgoztak a speku­lánsok. Azóta azonban már a cipőárusí­tást szabályozó és cípőellátást biztosító rendelet is megjelent, amely szerint a marhatalpbőrből készült cipőket és csiz­mákat csak utalvány ellenében szabad kiszolgáltatni. A rendelkezésre álló bőrmennyiséget elsősorban olyan lábbelik készítésére kell felhasználni, amelyeket a széles nép­rétegek vásárolnak. Az utalványrendszer már életbe ís lépett, Esztergomba is meg­jöttek az erre, szolgáló nyomtatványok, amelyek kiállítását és szétosztását a Deák Ferenc-utcában működő városi közellátási hivatal végzi. Értesülésünk szerint a közönség köréből nagyszámú cipőigénylés érkezett be, ' úgy, hogy a bejelentett igények kielégítésére az esz­tergomi készletek aligha lesznek elegen­dők. De nem ís óhajtja minden eszter­gomi igénylő itt beváltani utalványát. Sokan Budapesten vásárolják a cipőt. Az utalványrendszer bevezetése óta a cipőkereskedések kirakatai két részre oszlanak. Az egyik részben az utalvány nélkül is kapható cipőket (gummi és pa­rafatalpú cipőket) mutatják be, a másik ban csak az utalványra vásárolhatókat. A luxuscipőket utalvány nélkül ís meg lehet venni, csak legyen rá elegendő pén­ze az embernek. Elképedve olvassa az ember a pesti kirakatokban az 50—60— 80, sőt még több pengős cipőárakat. Aki­nek ennyi pénze van, hogy ennyit tud adni egy pár cipőért, az csak fizessen 1 Az utalványra kapható cipők árai mér­sékelten nagyobbak a mult évinél, A cípőbeszerzés módja az, hogy a köz­ellátási hivatalban kitöltjük az igénylési lapot, azután megvárjuk, amíg az utal­ványt ennek alapján megkapjuk. Az igénylés jogosságát ugyanis egy bizott­ság ítéli meg. Akik a mult hét végén igényeltek cipőt az esztergomi közellá­tási hivatalban, pár napig várniok kell az utalványokra, mert a tömeges igény­lés feldolgozására idő kell. HIRE A férfiak lelkigyakorlata a bel­városi katolikus egyházközség rendezésében mélységes áhítattal folyt le a mult héten csütörtökön, pénteken, szombaton. A lelkigya­korlatos szentbeszédeket dr. Puszta Sándor, a rádióból is ismert or­szágos hírű szónok és papköltő mon­dotta. Szép, meggyőző, megindító beszédei, amelyek a modern magyar hitszónoklatnak remekei voltak, mélységes hatást gyakoroltak az esztergomi hallgatóságra. Az Esz­tergomi Katolikus Legényegylet dísztermében gyülekezett össze ezeken az estéken a város intelli­gens katolikus férfitársadalma és jelen volt a lelkigyakorlatos elő­adásokon és ájtatosságokon dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, Reviczky Elemér alispán és dr. Etter Jenő polgármester- is. Vegyük komolyan a légvédelmet I Szinte hihetetlen, hogy akadnak emberek, akiket még ezekben a vészterhes napokban is külön kell erre figyelmeztetni. A vasárnapesti légvédelmi elsötétítés idején még mindig találkozhatott az ember az utcán olyanokkal, akik a légvédelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom