Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 81. szám
2 1940. október 20 ESZTERGOM és VIDÉKÉ tőség valami méltányosabb helyzet kialakítására. Az egyik: Lehet, hogy volt ilyen és hasonló gandolatokról szó, de ezek a gondolatok sohasem nőttek ki az embrionális stádiumból. Komoly terv, megelőző propagandáról eddig szó sem volt. Elismerem, hogy rendkívül nehéz, kényes kérdések ezek. Ilyenre sablonos eset az egész ország kulturális politikájában nem volt. De valahol el kell kezdeni, mert az időtlen időkig nem birja az adózó közönség ezeket a súlyos terheket. 0 A másé:} M nem félős, hpgy ilyen tervezgetések közben esetleg elveszik az aj^lkiftáZé^,, amelyét -tpnVöfenj úgy Szoktak összefoglalni: ,,Esztergom iskolaváros“. • 'Vé^erddm'éhVbéri'í •'■-Ha J ilyen messzemenő terveink vannak, azokra áldozni is kell és türelmesen meg kell várni az időt, míg megérik az eredmény, ..Az egyiAxJS[cm lehet letagadni, hogy ez élgondolás igen messzire kiható vá- ~%S^olMltái'Btérv. Esztergomban megvan a lehetőséig és az alap is ilyen irányú fejlődést#. de nem tévesen fogjuk-e fel az ÍJégész kérdést, ha iskolavárosunk fejlesztésével egyenes arányban nő a pótadó terhe? Itt valahol hiba van és sürgősen konkrét cselekedetekkel hozzá kell látnunk e helyzet orvoslásához. Szívesen áldozunk a kultúrára még akkor is, ha gyümölcseit esetleg mások szüretelik is le, de tisztában kell lennünk azzal is, hogy semmiféle nagyobb szabású város- politikai célkitűzés — ha nem mozog reális talajon és nem alkalmazkodik a teherbíró képességhez — nem alkalmas arra, hogy nehéz helyzetünkön akár egy kicsit is segítsen, sőt.. . A két úr elgondolkodik, lassan újabb témára tér át és én is, mint a beszélgetés hű krónikása, abbahagyom e jegyezge- tést. Honnan származnak az erdélyi románok? Minden magyar embernek tudnia kell, — amit különben a tudomány már régen megállapított —, hogy mi az igazság az erdélyi románok származásáról. Az erdélyi románság a Balkán nyugati és délnyugati részéből bevándorolt albán-görög- tatár népkeverék, amely birkanyájaivai hegységről-hegységre vándorolva a rla- vasalföldön és a Kárpátokon át jutott Erdélybe. 1210. körül említik őket először A nyelve is keverék. Neve görögül vla- chos = pásztor, ebből származik a vlach, amely magyarul oláh. A XV. században a Balkánon a török nyomában megjelenő új nép„roman“-nak nevezi magát. Ez magyarul cigány. A vla- chok ezzel is keveredtek és a török is románnak nevezte őket. Az oláh történészek erre alapították a mesét a dáciai latin eredetről. Az erdélyi románok különben rumunynak nevezik magukat. Hogy a románok nem őslakók Erdélyben, ezt a nyelvtudomány is bizonyltja A román nyelv ugyanis egyetlen dáciai vagy római elnevezést nem ismer, hanem mind magyarból vagy sziávból alakítót ták. Pl.; Erdély románul Ardeal, Maros Mures, Kolozsvár Cluj (Kluzs), Máramaros- szigetből Sigeth lett. Szörény oláhul Severin a régi magyar Zweryn-böl. Az oláh szó ugyan nem sértő, de mi az erdélyi oláhságot is románnak mondjuk most. Uj rigmusok Két úr megy az utcán : lirbán meg az Orbán, Közben diskurálnak A világnak sorsán : Nálunk de sok ember Ért a felvágáshoz ! Azt hiszi, hogy ez is Hoz tán a konyhához. Pedig a puskaport Már rég feltalálták, A spanyolviaszt meg Spanyolhonban gyártják .. A szél csak a pelyvát Viszi fel magasba, Ellenben a földön Marad súlyos magja. Minden új törvény egy Jogász műalkotás, Utóbb derül csak ki : Nem más, mint kapkodás. A sok bába között Elveszik a gyermek, Az a sok bizottság Ássa meg a vermet. Ezer kibúvója Van minden törvénynek, Máskép hogy élnének Meg szegény ügyvédek ! Álmos ez a város, Alszik, pihen szépen, Mint a fáradt gyermek Anyjának ölében ; Vagy tán jele ez a V égelgyengülésnek, Mitől már csak csoda Menthet meg bennünket ? Macskaköves utcák Közepén kanális, Elhagyott a rózsám, El az én babám is! Nem is kell nászúira Velencébe menni, Maholnap nálunk is Lehet gondolázni. Hoss(z)u oláh püspök Bukarestben tárgyal.. . Rövidre a gyeplőt Azzal az oláhval! Szabadkömívesnek Lenni rossz mulatság .. . Lehúzzák az utcán Soknak a nadrágját. Azután szaporán Suhog a bambusznád S jól kiporolják a Bugyogó tartalmát, A derék jó belgák. Vájjon lesz-e szenünk Elegendő télre ? Ej! Tegyük a gondot Egyelőre félre ! Mert ha még sem lenne Elegendő szenünk — Ott a félretett gond, Azzal befűthetünk ! Öreg este van már, A vacsora készen, A két úr kezet fog S hazaballag szépen. i—r—r. HÍREK A püspöki kar őszi konferenciája. A magyarországi latin- és görög- szertartású római katolikus püspöki kar szerdán reggel 9 órakor a budai hercegprímási palotában évenként szokásos őszi konferenciára ült össze. Az elnöklő dr. Serédi Jusztinján hercegprímás köszöntötte a konferencia megjelent tagjait, majd a püspöki kar elhatározta, hogy papjait és híveit az „Erdélyért“ akció támogatására buzdítja Bejelentette ezután a hercegprímás, hogy Árpádházi Boldog Margit szenttéavatási ügye most már hivatalosan is tárgyalás alá kerül. A továbbiakban folyó ügyeket tárgyaltak. A belvárosi Actio Gatolica szervezetének Karitatív Szakosztálya Meszéna Jolán tanítónő elnökletével gyűlést tartott október 12-én, amelyben dr. Selber Gyula tb. kanonokplébános vezetésével megállapították a következő évi programmot és azokat a teendőket, amelyek alkalmasak arra, hogy a szegény gyermekeket ruhával s más adományokkal az idén is segélyezze az Egyházközség. A megbeszélések eredményeképpen elhatározták, hogy a „koszorúkötő akciót“ ez évben is folytatják, amennyiben Mindenszentek napján a szegényeknek szánt adományokért koszorúkat adnak viszonzásul. Továbbá előadásokat ren51 deznek erre a célra a belváro. „Szent Teréz“,;„Boldog Margit“Már^ Kongregációk, valamint a „Kioe“ i . A belvárosi templomban triduumot tartanak, amelynek első napjától nov. 17-étől kezdve kosarat helyeznek el a templomajtóba, hogy Szent Erzsébet irgalmas szeretetével a sívek minél több ruha,- fehérneműt, nem romlandó élelmet, édességet, játékszert s egyéb nélkülözhető, viszont a szegényeknek nagyon nélkülözött holmit tegyenek a szegények oltárára. Egyébként annakidején más úton is alkalmat fognak adni, hogy ki-ki pénz, vagy egyéb adományát eljuttassa a szegény gyermekeknek. A Bakács-kápolnai női Mária- kongregáció ma, vasárnap d. u. 4 órakor tartja évi beszámoló közgyűlését a bazilika sekrestyéjében. A tagok megjelenését kéri, az érdeklődőket pedig szeretettel várja a Vezetőség. Esztergom a sajtóban. Budapest és a vidék legkülönbözőbb lapjaiban egymásután olvashatunk cikkeket, amelyek Esztergom múltjával, jelenével és fejlődésével kapcsolatos legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkoznak. Mi őszintén örülünk, hogy városunk sorsa bárhol is komoly érdeklődést kelt. Hálával fogadunk minden segíteni akaró jótanácsot és különösen értékeljük ezeknek a cikkeknek propagandasztikus hatásait. De őszintén kérjük a cikkírókat, hogyha már foglal koznak városunkkal — különösen kritikai szemszögből — akkor egy kicsit nézzenek utána a való helyzetnek és a tárgyilagosság mellett sohase hanyagolják el a tények erejét. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak hibák, — hiszen ezeknek következményeit mi esztergomiak saját magunkon érezzük a legjobban, — de e hibákon való segítés csak alapos helyzetismeret birtokában lehetségesek. Azokat a cikkírókat pedig, akik a leendő polgármesterválasztással kapcsolatban cikkeznekjnagyon kérjük, hogy bízzák ezt a kérdést ránk, esztergomiakra. A polgármesterválasztás városunk belügye, amelynek helyes megoldását ilyen és hasonló c ikkek inkább csak gátolják, mint elősegítik. Az igazság menetel. Harangok zúgjatok! ... Fel a szivekkel! Tűnik egünkről a vihar, förgeteg. Áldón csörren, hull a kínzó rabbilincs ... Allelujás dalok égig törjetek. A hazugság vára földig megrepedt. Ujjongva zengik keleten, nyugaton: Kálváriás napunk leáldozóban, Omlik! Oh omlik az átkos Trianon! Testvér! Látod-e már az új napkeltéti Erdélyanyánk arca újra felragyog .. . Könnyes örömmel rabláncukat tépik Erdélyországban a kínzott magyarok. Hallod testvér az élet örömdalátl Erdély szíve szabad! Miénk Kolzsvár! Imádkozz te is millió magyarral Áhitatos, áldott húsvéti zsolozsmát. Uj élet, új dal, új hang kap szárnyra! Hazug had rohan a kopott avaron. Nyomában éltető igazság trónol A vérrel megszentelt székely talajon. Zászlók alatt az Igazság menetel.. . Horthy-bakák lépte büszkén dübörög, Trianon-döntő dacos léptük nyomán Oláh-medve haláltáncot hörög. Bűnös tegnapra boldog holnap virrad . , . A szivekben új idők dala zeng: Hargitta alján vidám a nóta már... Hargita alján magyar zászló leng! Izzik, lángol, lobog lelkünk szent tüze .. Hálánk aranykelyhe immár égig ér! Mert: miénk a drága beszakadt tárna: Miénk a hazáért izzó székely vér! Harangok zúgjatok . .. Imát kongjatok! A szivünk ünnepre dobbanjon . , . azért —És zugjuk, harsogjuk a nagyvilágba — Hogy: Erdély a miénk! Erdély visszatért! Csincsura Győző. Kár... kár... A múlt század nyolcvanas éveiben vidám, mondhatni, gondtalan életet élt Esztergom. Az Arany-, a Világos-, a Borz-, a Diós- és az Ispita-hegyek, a Szent János-kúti, a Sípoló- és a kusztusi dűlők domborlatain a sárfehér, a gohér, a mézes-fehér, a juhfark és a muskotály tőkéken kívül a pilismaróti határral ölelkező Sas-hegy ontották a kitünőbbnel- kitünöbb fehér borokat, illetőleg az utóbbi a budaival versenyképes, csodálatos illatú vörös kadarkát. Természetes, hogy a pincézések ilyen körülmények között télen-nyáron állandóan napirenden voltak. A nyári pincemurik hívott és hívatlan vendégei úgy délután öt óra felé lépkedtek a hűs, mély utak során ásítozó présházak felé, amelyek mentén a terebélyes diófák alá kikerültek az asztalok és a székek, majd öblös kancsókban a borok és a szántói vizes palackok. Nos mondanom is felesleges, hogy elemózsia is bőven akadt, erről azonban — kivéve némely nevezetes eseteket — rendszerint a vendégek gondoskodtak. Az elemózsiáról való gondoskodás azonban korántsem úgy történt, mintha ki-ki a saját háztartásából rakodott volna meg ízletes falatokkal, hanem úgy, hogy minden egyes először megjelent a Simor- (akkor Hosszú-sor) utcának a Rákóczi-téri torkolatánál, ahol is délután négy óra után már jelen voltak az esztergomi földmives gazdák felesegei frissen sült libáikkal és huszonöt krajcárért árulták a felséges libafertályt. Ez az alkalom vonzotta a pincék felé igyekvőket, akik kellemes terhükkel elsőben néhai Vörös József kereskedésébe tértek be, holott is a valódi liptói túrát beszerezvén, utoljára meglátogatták az Einczinger-féle pékséget a még szükséges kenyér irányában és csak e gondok leküzdése után indultak el kitűzött céljuk felé. A téli pincézés idején a libafertály he- ; lyett már más volt az elemózsia. Ilyenkor már minden háznál akadt frissen sült ; avagy füstölt kolbász, finom abált szalonna, fiatal sertésnek gusztusos oldalasa, avagy karaja, szóval megfelelő dolgok ahhoz, hogy az elfogyasztandó italoknak kellő ágyuk legyen. A mindig vendéglátó pincés-gazdákról is meg kell emlékeznem. Ezek közé tartoztak késmárki Frey Ferenc s a Kálvária-hegyi pince kulcsával mindig rendelkező unokaöccse és jobbkeze: Frey János, vagy becéző nevén Frey Muki. Folyton mozgalmasak voltak Takács Géza városi főjegyzőnek, lovag Kaán János iparbanki igazgatónak és Schleiffer Lajosnak, a Fürdő-szálló híres vendéglősének aranyhegyi pincéi. A kenderesi dűlőben Brutsy Gyula, Fekete Géza, Maiina Lajos, Kerschbaummayer Károly, Pisuthék és Draxler Lajos voltak a leg- szivélyesebb pincésgazdák. A Mélyútban idb. Brenner József és Jedlicska Rezső vasárnapi pincézései voltak látogatottak. A Temető-útban Schwartz Péter , Schwartz József és Szabó József rendeztek pincemurikat, a Kálvária-útban Szerencsés Mihály látta vendégül a Tarkaság (most Polgári Egyesület) tagjait. Mindig mozgalmasak voltak a bánomi-dülőben Lőrinczy József, Matus Gyula, Lindtner János, Szal- kay József, Brunner Ferenc, Iványi Géza és Fritz György pincéi és a meghitt baráti kör által látogatott Leitgebb-tele pince. A Szent János-kútnál Reusz József takarékpénztári vezérigazgató látta vendégül leghübb barátjával: Varga Benedekkel együtt a takarék tisztikarát. A kusztusi dűlőben Laiszky János pincéje volt jó barátainak találkozó helye. Ott jöttek össze Rothnagel Ferenc, Weísz Mihály, Magyary László, Kitzin- ger József és mindazok, akik a Fürdőbeli asztaltársaság tagjai voltak. A későbbi időkben, mondhátnám, a világháború kitöréséig, sok szombat és vasárnap délután és estéken felejthetlen összejövetelek voltak dr. Szlávy István galagonyási hajlékában, ahol is a rendkívül kedves és hű barátok: Körmendy Mihály, Környey Imre járásbírók, dr. Perényi Kálmán alispán, Nagy Pál fűtőházi főnök stb. voltak állandó vendégek. A Galagonyásban az esztergomi föld- míves gazdák legelőkelőbbjeinek is látogatott hajlékai voltak. Látogatotabbak voltak néhai Kara János, Kis István, továbbá Horváth Mihály és Tóth-Szalkai Ferenc hegymesterek pincéi, amelyekben sok követválasztás esélye is eldőlt. A világháború alatt és után nemcsak az egykori víg szüretek maradtak abba, hanem a pincemurik is. Miért? A hangulat nyomottá vált, a régi gazdák javarésze jobb hazába költözött és a világgazdasági válság közepette takarékosság lett a jelszó .., Az idén pedig gyenge volt a szüret Esztergomban, mert a hideg idő tönkretette a termést, tehát kevés bor lesz és a szürke őszbe öltözött határban nem lesz nóta és muzsikaszó, csak az éhes varjúsereg kering a levegőben, miközben bántóan hangzik felülről, hogy kár, kár ... , , Osváth Andor. Tudod-e ? hogy Fiúméi már 1868-ban Magyarországhoz csatolták, hogy a magyar állam Fiume kikötői berendezésére és vasútjának megépítésére 1868—1915-ig 370 millió aranykoronát költött, hogy Fiúmét a világháború végén először 1918-ban a horvát, szlovén és szerb nemzeti tanács foglalta el, hogy Fiúmét Olaszország részére 1919- ben D’Annunzio légionáriusai szerezték meg.
