Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 100. szám
1940. december 25 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 Azzal kezdte előadását, hogy a kereszténység első idejében nem vitatkoztak erről az emberek, mert átérezték a kereszténység lényegét, ezt a felmérhetetlen kincset, amit a krisztusi vallás nyújt a hívőknek s amelynek megbecsülését, védelmét egész a vérfanúságig viiték. Csak később, amikor mindent földi szempontból akartak megmagyarázni, vitatták a katolicizmus korszerűségét. Pedig a katolicizmus mindenkor időszerű marad, mert — mint ezt a szellemtörténeti érvek egész sora is bizonyítja — Krisztus vallása az egyedüli vallás, amely a többitől eltérően nincs korhoz, térhez, időhöz, a népek és nemzetek teémészetéhez, sajátságaihoz és kul- turfokához kötve, hanem az ember örök értékeihez és a lélek örökérvényű kérdéseire adja meg a feleetet. Dr. Lépőid Antal ezután az új világalakulással kapcsolatosan a katolicizmus időszerűségéről hangoztatott véleményekre és vádakra adta meg a feleletet. Aki Krisztus vallásának és a katolicizmusnak szemére veti azt, hogy a mai napig sem tudta megoldani a földön az életkérdéseket, nem tudott anyagi jólétet teremteni az emberek szamára, nem tudta megvalósítani a vagyonelosztás igazságát és a szociális igazságot, nem tudta megakadályozni a nemzetek viszálykodását és a háborút, — téves utakon jár. Ezekre a vádakra Krisztus szavaival lehet felelni, aki azt mondta: »Az én országom nem e világból való.“ A katolicizmus nem a földi jólét vallása, de bizonyos, hogy Krisztus vallása igazságosabbakká és a jobb, szebb világ alakítására alkalmasakká teszi azokat az embereket, nemzeteket, társadalmakat, amelyek a nagy emberi kérdések megoldására hivatottak. A tekintélyuralom nem ellenkezik a katolicizmussal, — hiszen a katolicizmus sohasem kötötte magát államformákhoz, de a tekintély Istentől való legyen A faj ősi dolog, de a nemzet fogalmát a kereszténység fejlesztette ki. Róma nemzetét nem a kereszténység tette tönkre, hanem az erkölcstelenség. Krisztus vallása primitív népeket nemzetekké emelt és elnyomott népeket felszabadított és öntudatos nemzetekké nevelt. Arra mutatott rá ezután dr. Lépőid. Antal, hogy a fajiság kihangsúlyozása, a nemzetiség kiélezése, viszont az örök emberi értékek művelését képviselő kereszténységnek, Krisz- i tus szellemének háttérbeszorítása nagy veszedelmet jelent az emberiségre, minek következtében lehetetlen lesz az, hogy nemzetek, népek békességben éljenek és fejlődhessenek a földön. Hiszen a nemzeti élet kivirág zása csakis a kereszténység lelki és erkölcsi erőinek kihasználásával lehetséges. Korunk legégetőbb kérdése, a szociális kérdés, nem oldható meg Krisztus tanítása nélkül, aki azt mondotta a szegényekre mutatva, hogy amit egynek cselekedtek ezek közül, nekem teszitek. Ez azt jelenti, hogy a szegényben, ki segítséget kérve elénk áll, Krisztus képviselőjét kell látnunk. A szeretetet pedig, amely isteni eredetű, Krisztus sebeiből fakadó fehér folyam és amely minden emberi kérdés megoldásának nyitja és útja, a kereszténységen kívül semmiféle vallás, irányzat és társadalompolitika nem tudja nyújtani. Akik ma a világmegváló modern elveket hirdetik — ha eddig nem ismerték a katolicizmust és eddig nem élték át szellemét —, két kéz zel kellene megragadniok Krisztus vallásának értékeit, a katolicizmus nagy szellemi és lelki erőit, amelyek nélkül új jobb világot építeni nem lehet. Hosszantartó, lelkes tapssal hálálta meg a hallgatóság dr. Lépőid Antaalnak magasszínvonalú, értékes előadását, amely korunk legnehezebb kérdéseiben igazítja el az embert. Nagy szolgálatot tenne az egyházközség a katolicizmus fönséges céljainak, ha ezt az előadást elkérve kínyomattatná és minden intelligens esztergomi embernek meg- küldené. Két kedves szám tette még élvezetessé a kultúrestet: Eidernpencz György V. o. bencésgimnáziumi tanuló lelkes szavalata és Búkor Gyula V. o. bencésgimnáziumi tanuló szép zongoraszáma. Dr. Marczell Árpád c. gimnáziumi igazgató köszönte meg a belvárosi egyházközség részéről dr. Lépőid Antal prelátus-kanonoknak az előadást, és az ifjaknak a sikeres szereplést. IGMÁNDI KESERŰVÍZ minősége egyedüli És béke honolt egykor a földön És béke honolt egykor a földön, Pásztorok lelkén rezgett az öröm, Fűszál és virág bókolt egymásnak, Patakok vize mesélt a fáknak; Boldogság, béke végre leszállóit, Az Istengyermek mindent megváltott. A sátán búsan, némán könnyezett, S nem talált sehol biztos búvhelyet, Bolyongott riadt szemmel ijedten, Megrezzent minden neszre csüggedten; S didergett kíntól, gyáván reszketett, Azt hitte minden, minden elveszett. Nem lesz már dolga semmi idefennt, S örökre be lesz zárva odalennt. De volt egy ember nála gonoszabb, —• Kevélynek váljon határt ki is szab — Szavára kardél gőzölt a vértől, Kisdedet ölve anyák kebléről; Gonoszság szürcsölt szörnyű diadalt, Mitől a sátán is úgy megriadt, Hogy mint a szélvész bőszen elszaladt, El, haza, ahol többi társai Kíváncsian várták újat hallani. Vacogva mesélt nekik a sátán, Reszketve állott mind a két lábán —, S mikor az ördög mindent elmesélt, Utána percnyi rövid csend zenélt; Majd kacaj tört fel s vad öröm; Az ember túltett magán az ördögön! Kevélység, béke ellenlábasok, Törékeny jószág, cseréplábasok. Ember! ha békét akarsz, tartósat, Szívedből irtsd ki a bógáncskórókat! S helyettük ültess szerény ibolyát, Akkor majd Jézus örök békét ád! Kapuvári Koloszár Elemér Adományok a Stefánia Szövetségnek A Stefánia Szövetség karácsonyi gyűjtéséhez december hó 20-ig az alábbi adományok folytak be: 50.— P : Dr. Csárszky István, báró Ulmann György. 30'— P : Dr. Késmárki Frey Vilmos. 20.— P: Dr. Hamza József, Hungária Villamossági Rt., Dr. Meszlényi Zoltán, N. N., X. Y. 10'— P: Brutsy Jenő, Dr. Divéky István, Dr. Drahos János, Dr. Fehér Gyula, Franki József, Grósz István, Dr. Mohácsi Alajosné. Müller Ernő, Nemes Hársak, Dr. Rajner János, vitéz Sághy Antal, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Dr. Schm dt Sándor, Schrank Ödön, . gróf Sternberg József, Szlabey Imréné, | Töldezsán István, Ujjady Béláné, Dr. | Vajta Ferenc, Dr. Vécsei Kálmán, Dr. I Závody Albin. 6'— P: Dr. Mészáros János. 5'— P: Dr. Baranyay József, Bartal Alajos, özv. Beck Jánosné, Dr. Beér Gyula, Csanády László, Dei-Ka cipőüzlet, Einczinger Ferenc, Dr Etter Káltalnok lányra, volt abban a ránézésben lenézés is, de őszintén megvallva irigység is, amit ez ösztönösen érzett is. De milyen az életi A tizéves találkozón a kishivatalnok lány, mint méltóságos asszony jelent meg férjével együtt, míg a méltóságos úr lánya, még mindig nem tudott férjhez menni. De most mint rangban egyenlők néztek egymásra. A m. t. hölgyek élénk képzeletére bízom ezt a ránézést. így rá- és lenézni csak a hölgyek tudnak! Sokszor halljuk ezt a mentegetődzést: bocsánat, elnéztem magamat. Hogy jól megértsük: itt nem a tükörben vagy a kirakatablakban saját magunknak elnéze- getését értem. Ehhez a mélyen tisztelt hölgyek értenek legjobban és gyakorolják is szorgalmasan. Oh, ha a tükrök és kirakatablakok tudnának beszélni, de sok mindent kitalálnának az elnézésről ! A jól nevelt férj elnézi, ha a levesben pld. hajszálat talál; igen, mondom elnézi már t. i. a hajszálat és csupa gyöngédségből és Önagyságára való tekintettel. Ez a gyöngédség tartja vissza attól, hogy Önagysága hajszálát az étellel lenyelje, azért tehát suttyomban az asztal alá san- zsírozza. Mert, úgy-e, evés közben minek rontsa el az ember éppen a felesége étvágyát egy ostoba (bocsánat a kifejezésért) hajszál miatt? Kedves feleséged Önagyságának neve- napjára egy szép téli bundát ígértél (hogy a fránya vigye el, miért kell éppen télen lenni a nevenapjának?). Az ígéretet azonban felséged csikarta ki tőled, mert te csak egy kosztümöt ígértél neki, pzt is csak úgy, hogy a hivatalodban egy hétig osztottál, szoroztál, kivontál, meg összeadtál. Feleséged az ígért kosztüm hallatára rádnézett, te zavarodban (ekkora hálátlanság láttára) lenéztél, mire ő így folytatta: ,,Ha már ígérsz valamit, legalább lehetnél olyan udvarias és megkérdezhetnéd előbb, hogy mit szeretnék névnapomra?“ Mire te hirtelen feltaláltad magadat, ránéztél drága nődre és kezeidet zsebredugva, de ökölbeszorítva (már t. i. bennt a zsebedben, előbb a világért sem!), negédes mosollyal megkérdezed: „Mondd hát drága szívem, mit akarsz névnapodra?“ — „Egy bundát szeretnék.“ Feleli a drága. „Jól van — sóhajtasz —, ha bunda, hát legyen bunda! Önagysága boldogan ugrik a nyakadba, egy-egy cuppanós csók jobbról-balról és a bunda-ügy feleséged részéről el van intézve. Másnap már a feleséged bundájáról tárgyalnak a szomszédok és izgatottan várják Önagysága névnapját, akarom mondani: bundáját. Önagysága az izgalomtól napról-napra szépül, amikor majd a megígért bunda végre . . . no, de csak várjunk egy kissé még! Kollégáidnak feltűnik, hogy napról-napra izgatot- tabb vagy, szemeid karikásak és ingerlékeny, szófukar lettél. Hja, a bunda! Pedig nem is te fogod hordani és már is milyen meleged van tőle! De hol a bundára való? Sem közelben, sem távolban! Otthon pedig ebédközben Önagysága a bundára tereli a szót és elcsicsergi, hogy ő már ki is nézett egy bundát, nem is drága, mindössze 600 pengő. (Ha most találtál volna levesedben hajszálat — Önagysága ugyanis most tálalta ki a le vest —, hát gyöngédség ide, gyöngédség oda, úgy vágtad volna a földhöz, illetve a padlóhoz azt a nyomorult hajszálat tányérostul együtt, hogy az egész ház ösz- szeszaladt volna; milyen jó, hogy pechje van néha az embernek.) De hát mit szaporítsam a szót! A névnap eljött, a bunda azonban nem ; helyette mégis csak kosztüm érkezett a névnap előestéjén egy mellékelt levél kíséretében: „Drága Angyalom! Ne haragudj, hogy ígéretemet nem válthattam be. Lehetetlenség volt. Lásd be! Csókol kis Urad.“ Nem akarom itt ecsetelni az ezután történteket. Minek izgassam fel a nyájas olvasót? Csak röviden annyit, repült a kosztüm, mint az a bizonyos malomkő. Szerencséje volt a férjnek, hogy nem volt otthon, mert máskép ki tudja, hol állt volna meg és kit talál meg? Mindenre felkészülve jön haza a fér- jem-uram a hivatalából. Félénk csengetés (ilyenkor még a csengőben is van szív és együttérzés), végre nemsokára kinyílik az ajtó. Hölgyeim és Uraim! Ha valakit lenéztek az életben, úgy az férjem- uram volt. De mi az, hogy lenéztek ! Önagysága a dühtől fuldokolva vágta szemébe férjének: lenézlek, megvetlek! A többit nb. engedelmükkel nem írom le. És amikor Önagysága kifogyott a szóáradatból, a magába roskadt férj feje felett elnézve csapta és zárta be kulccsal maga után az ajtót. Befejezni is illik egy írásművet; ezt azonban kivételesen engedje el nekem a m. t. olvasó, hisz az egész bundaügy úgy is be lett fejezve önagysága részéről. Kapuvári Koloszár Elemér > mán, Dr. Gidró Gergelyné, Gigler Károly, Dr. Gróh József, Hamernyik Béla, Jeszenszky Kálmán, Dr. Katona Gábor, Dr. Kazatsay Antal, Kékesy Gyula, Kmoskó Gyula, Koffler Gyula, Dr. Kőműves László, Krizsanovits János, Dr. Lépőid Antal, vitéz Leidenfroszt Pálné, Mátray Gyula, Dr. Mattyasóvszky Béla, Dr. Mattyasóvszky Dénes, Dr. Menyhárt Andor. Dr. Mertán János, Némethy Jenő, Pfaff Károly, Dr. Prokopp Gyula, Reusz Ferenc, Reviczky Elemé ", Róth Kálmán, Dr. Schleifer József, Schusz- ter Antal, Serédi Sándor, özv. gr. Stern- berg Józsefné, Szemessy Ferenc, Szent Benedek-rend, vitéz Szívós-Waldvogel József, Szlabey Imre, özv. Tónay De- zsőné, Tóth Imre, Virág és Szántó, vitéz Zsámbéky Pál. 4'— P : Amon Károlyné, Andrássy Mária, Dr. Cséfalvay János, Dr. Felber Gyula, Maros Antalné, Dr. Monostory István, Obermüller Ferenc, özv. Rudolf Istvánné, Szabó János, Szent Margit elemi leányiskola, 3'— P: Bognár Gergely, Brenner Mór, özv. Buchmann Miklósné, özv. Czo- bor Gyuláné, özv. Dr. Földváry Istvánné, Dr. Hamar Pál, Homor Imre, Illés Sándor, Ivanovics Béláné, Jezierszky Mi- hályné, özv. Dr. Katona Gáborné, Kemény Lajos, Kerschbaummayer Károly, Kornháber Samu, Matus, özv. Magos Sándorné, Malatinszky Anna, Dr. Mike Lajosné, Nádler István, Nagy Istvánné, Dr. Oravetz Gyula, Pfalcz Tivadar, Pivók József, Rolkó Rezső, Ro- manek Miklós, vitéz Ronkay Antal, Sándor György, Steinwender József, Stern Jenő, Szatzlauer Gyula, Dr. Weisz Wipplinger Mária, Zboray Bertalan. 2‘— P: Abeles József, ifj. Adamcsa István, Asbóth Károly, Bánk József, Berecz Béláné, Bérczy Endre, Becka Károlyné, Berényi János, Dr. Bircsák Rezső, Dr. Biró Dezső, Bodor Zoltán, vitéz Borókay Rudolfné, Dr. Breitwie- ser Pál, Brenner Júlia, özv. Clement Adolfné, Csepcsányi Lajos, Csics Ákos- né, Domonkos, Duchs Dezsőné. Dr. Eggenhofer Béla, Einczinger Sándor, Dr. Etter Jenő, Farkas Jenő, Fekete Irma, Fekete Rezső, Fekets Lászlóné, Dr. Fidler András, Dr. Forgách Béláné, Gianits József, Gyurics Árpádné, Gyulay Endre, Holop Mihály, Horváth Istvánné, Horvatovics Dezső, Hontmegyei Népbank Rt., özv. Jáky Aladárné, Jalkóczy István, Dr. Kaiser Ferenc, Király Mór, Kerschbaummayer Ödön, Dr. Kiss Ernő, Kiss Gábor, Klemens Antal, özv. Kiinda Jenőné, Kómán Béla, Kovács Jenő, Dr. Kovács Tibor, Dr. Krammer György, Krizsán István, Kutassy Károly, Dr. László István, Lenkei Emil, Lindtner Kálmán, Dr. Mácsay Zoltán, Makkné Glória in excelsis Deol Szórta a csillag sugárzó fényét Az ismeretlen tiszta szent elé A titokzatos éji homályban ■ ■. Lassan . .. indulnak Betlehem feléVezet a fény az ígéret földjére, A bűbájos, gyönyörű éjszakán, Az isteni gyermek bölcsője felett Átsuhan egy titokzatos, sötét árny, A szent igézet csodákat művel, Egymásra lelnek koldus és király, És mennek •. • mennek csöndes imádattal Egy világot betöltő fénysugár után. Csillag-milliárdok hunyt szemmel nézik mint borulnak térdre görnyedt testtel, Betelt az ég, föld, erdő és mező, A mindent átfogó nagy sze/etettel. fiaik ima zendül a messzeségben, Angyal szava a mennyei szó és kórusban zengik áhltatos hittel: Gloria in excelsis Deo / Nyári G.-né B. Mária. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol.
