Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 79. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1940 október 13 A csökkenés itt is szembetűnő. A csökkenést az okozza, hogy a diákszálló fenntartását az OMIH vette át, így ennek előirányzatát le lehetett hagyni. A városépítés fejezetének ösz- szes bevétele: 1200 P (3200 P). A jövedelemkiesés részben itt is a diákszálló átadása, részben a csónaküzem megszüntetésének köszönhető, Az idegenforgalmi hivatalnak jelenleg csak a belépőjegyekből van bevétele. Ennek a csoportnak következő fejezete a sétányok és íaültevé- nyek költségvetését mutatja be. Az összes kiadás itt 13.088 P (12,034 P). Ez az összeg személyi és dologi kiadásokon kívül magában foglalja a Sétahelyszépítő Egyesület támogatására adott 200 P-t is. Egyébként az előirányzat emlkedését a napszámbérek növekedése tette szükségessé. Ennek a fejezetnek bevétele változatlanul 200 P. Utak, műtárgyak, gyalogjárók fejezetének összes kiadásai: 102.584 P (124.313 P). Ez az összeg a következőképen oszlik meg; A tavalyi 6429 P személyi járandóság az idén lemaradt, mert a vámszedési jog felfüggesztésével kapcsolatban a kezelőszemélyzetet el kellett bocsátani. Az útépítési kölcsön törlesztésére változatlanul 65.964 P-t fordít a város. Az utak karbantartására változatlanul 6000 P van előirányozva. Az útépítési költségek 20.000 P- ről 15.000 P-re csökkentek. A vámok kártalanítási összege kisebb volta miatt kellett a tényleges szükségletnél kevesbbet felvenni. A hidak, korlátok támaszfalak kiadásai változatlanul 4000 P, Elmaradt még egy jelentős tétel a múlt évhez képest: a vámszedéssel járó 7000 P költség. A közdűlő utakra 4120 P-t fordít a város. A tavalyi összeg: 8120 P. A csökkenés oka az, hogy a tavaly előirányzott és az utász gyakorlótérhez vezető út építési költsége. Ennek a fejezetnek összes bevétele: 82.620 P (114.030 P). Még feltűnőbb a csökkenés, ha ezt az adatot az 1939, évi zárszámadási eredménnyel hasonlítjuk össze : 156.565 P 79 f. Ezt a nagymérvű csökkenést, minit köztudomású, a város vámszedési jogának felfüggesztése okozta, a kártalanítási öszeget az állam a ténylegesen mutatkozó kb. 130.000 P-ős bevétellel szemben 64,600 P-ben állapította meg. Ennek a fejezetnek egyéb tételei: járdaburkolási járulék után kamattérítés: 420 P, területhasználati díjak 2000 P, államsegély: 7500 P, közmunkaváltság: 6500 P, kőbánya jövedelme: 1500 P, bér- hengerelés: 100 P. Az árvédelem összes kiadása 4387 P (2563 P). Az. emelkedést főleg a szivattyúk pótlására és karbantartására előirányzott ösz- szegek szükségszerű emelkedése idézte elő. Az utcák, terek tisztítása osz- szesen 36.529 P-jébe (35,329 P) kerül a városnak. Ez az összeg a következőképen oszlik meg : személyi járandóságok 12,264 P, fuvarköltség és a locsolóautó fenntartása 14.700 P, vízfogyasztás 7615 P, szerszámok és tisztítószerek pótlása 800 P, rendkívüli seprés, hó és iszap eltakarítás 300 P, OTI díjakra 850 P. A közvilágítási fejezetnek mind a kiadási, mind a bevételi oldala változatlan a tavalyihoz képest : 28,750 P a kiadás és 28.750 P a bevétel. (Folytatjuk.) Tájékozódjunk:! Hogyha összehasonlítjuk Budapest fekvését Esztergoméval, tulajdonképen kevés különbségét találunk. A fővárosnak ép úgy van Dunája, hegye, dombja és erdősége, mint Esztergomnak és a különbség csak abban jelentkezik, hogy a pesti oldallal szemben a vén Gellért-hegy oldala feledhetelenül vadregényes látványosságul szolgál. Ami egyébként a iát- vanyosságot illeti, ezzel Esztergom »s dicsekedhet. Az ország hatalmas főfolyója teiett emelkedik ősi romjaival a Várhegy, amelynek ormán messze kimagaslik a Főszékesegyház, amely méreteiben és tekintélyes terjedelmében hazánk legnagyobb egyházi épülete. Akár Bécs felől, akár Budapest irányából érkezik a folyami gőzös, az esztergomi Várhegy és a főtemplom már mértöldnyi távolságból látható és nem hiszem, hogy volna hajóutas, akinek figyelmét ez a körülmény kikerülné. Ez azonban nem minden. A várat és a várost félkörben erdők által koszorúzott hegység övezi. A magaslatokat erdő borítja, az alantabb fekvő oldalakat pedig a szőlő uralja. Még alantabb, a sík területen, nyaranta arany kalászfengert ringat a Felvidékről örökké áramló kárpáti levegő, amely a túloldalról a Garam és Ipoly völgyén át érkezik a városba. Amikor Budapest és Esztergom tájfekvése között összehasonlítást teszünk, lehetetlen megfeledkeznünk a kettő közé eső Visegrádról, amely felett a IV. Béla király Mária nevű felesége által 1242 után építtetett várnak hatalmas omladékai és szép fekvése szinte kérdezetlenül is hirdetik, hogy régi dicsőségünknek sok-sok fényes napja zajlott le itt. A régi Nagy-Magyarországnak rengeteg szép vidéke volt. A Vág völgye jobb és baloldalán romantikus sziklahegyek által szűk és kanyargós mederbe szorított rohanó folyójával, magaslatokon pedig az egymást követő várromokkal egyike volt a legregényesebbeknek. A Felvidék tájszépségei felejthetetlenek. A bérces Erdély, a bihari hegység valóságos kincsesbányái voltak a tájszépségeknek, de mindezek mellett ma az a vidék nyújtja a legtöbbet, ameiy Esztergomtól Visegrádig terjed és Buda vidéke, nemkülönben a nyugati részen Sopron és Kőszeg, míg déi felé Pécs, a Mátra, a visszatért Kárpátalja és az erdélyi havasok, illetve a Balaton vidéke. Ezeket a vidékeket ma — az ország még mindig megcsonkított állapotában —- nagyra kell értékelnünk, nem is említve azt, hogy a külországok természetjárói és kirándulói elragadtatással beszélnek és írnak vidékeinkről. A magyar vidék népéről kár volna feltételezni azt, hogy Budapesttel rokonszenvezik. Ellenkezőleg, idegen az számára már azért is, mert a főváros nyugateurópai fejlődése, fénye és ragyogása nem egyezik az ő nyugalmat szerető íer- mésztével. Nem is irigykedik rá, mert tudja és természetes ösztönével megérzi, hogy a fény és ragyogás mögött sok az árny, A külföldi, többnyire nagy fővárosokból idetörekvő idegenek szemében meglepetés számba megy a mi fővárosunk, mert — sajnos —- a háború előtt mit sem tudtak róla és rólunk. Meglepi őket a főváros nyugati kultúrájának tökéletes fejlettsége és soha sem képzelt új dolog előttük a magyar vidék az ő különleges mivoltában, természetében, népében és szokásaiban, , Azt is tudni kell, hogy nem ismerték történetünket és amikor annak ezeréves emlékeivel találkoznak, eszmélnek csak arra, hogy e földön igazi kultúrnép lakik olyan lelki tulajdonságokkal, amelyek sokban egyeznek az ő hazájuk népének lelki adottságaival. A trianoni átok súlya alatt keservesen érezzük napjainkban azt a tehetetlenséget, hogy nem a mienk az egész régi Nagy-Magyarország és hogy azt a maga egykor való egységes mivoltában nem mutathatjuk be az idegeneknek s nem mondhatjuk nekik : lássátok, ezt bírta és uralta a magyar nemzet ezer éven ár s hogy nem hiába bírta, előttetek a tények, láthatjátok, hogy kultúrország vagyunk 1 A bennünket körülvevő ellenséges országok gátat emelnek ama törekvésünk elé, hogy a még vissza nem szerzett megszállott területekre kalauzoljuk el az idegen látogatókat, de nem akadályozhatnak bennünket abban, hogy térképeinkkel, tájrészleteink festői csoportosításé albumainkkal, ismertető leírásainkkal és minden ferdítést kizáró statisztikai kiadványainkkal rávezessük őket arra, hogy a /egaljasabb haszonlesésből eredő békeparancs milyen írtóztató bűnt rejtett majában az ezer évig integer AAagyarország ás annak a nemzetiségekkel szemben a /endégjoggal soha vissza nem élő törzsnépe ellen. , Azonban mindez nem elég I Nekem, íogyha módom volna, a külföldi idege- leket nemcsak eképpen vezetném be :zeréves múltúnknak és birtoklásunknak snieretébe, hanem valamennyit elvinnóm i m. kir. Földtani Intézetnek Stefánia-úti nuzeumába. Ott láthatnák, hogy milyen jazdag volt a régi Magyarország és hogy éppen ezért raboltak meg bennünket s hogy a háborús felelősség hangoztatása nem volt egyébb álürügynól. Elvinném az idegeneket a Magyar Tudományos Akadémiába, a Nemzeti Múzeumba, a Műcsarnokba, a főváros tárlataiba, az egyetemekre, az állandó kiállításokra avégből, hogy miként hasonult át az ezer esztendő előtt való nomád magyar kultúrnemzetté s hogyha mindezt látnák, mennék tovább egyéb törekvéseink bemutatása végett. tgyébként teljesen mindegy, hogy mivel ismertetjük meg látogatóinkat, mert hiszen akik hozzánk érkeznek, egytől- egyig művelt nemzet fiai, tehát olyan emberek, akik a látottakból és a tapasztaltakból Ítélnek s nem kétséges, hogy egész meggyőződésükkel mellénk állanak. Az idegenjárás évek óta egyre örven- detesebb fejlődést mutat és amint fokozódik, egyre több reményünk lehet ahhoz, hogy végre is győzni fog a jobb belátás, hova--tovább több lesz a jóbarátunk és igazságos ügyünk szószólója. Már dereng felszabadulásunk hajnalpir- ja ; a müveit államok előkelőségei közül már ezrek ostromolják azt a málékony alkotást, amelybe a győzelmi őrület Trianon bosszúálló tervét örök időkre való célzattal beépítette és el kell jönnie annak az időnek, amikor a rablásra berendezett múlt sötét szellemei menekülni fognak a még bitorolt országrészekből. Epedve várjuk ennek bekövetkezését azért is, hogy egy napon meghívhassuk a világ minden kulturnemzeténk képviselőit s elvezetve azokat a kiürített országrészekbe, rámutathassunk arra, hogy a bitorlók nemcsak nem hagytak kultúrát, hanem azt is tönkretették, amit évtizedekkel előbb már találtak I O'sváfh Andor. Uj rigmusok Két úr megy az utcán : llrbán meg az Orbán, Közben diskurálnak A világnak sorsán : Hej rossz idő jár most A bormegisszákra, Soknak majd közülük Kiszárad a torka ! Pengőn felül van a Bor literje régen, Sötét felhők gyűlnek Mindenhol az égen ... Nem iszunk bort, hacsak Majd a disznótoron ; Ámde attól is még Felkophat — a gyomrom. Bujdosik a szappan — Mint erdőn a betyár, — Miatta az asszony Minden boltot bejár. Most mutassák meg hát A mi asszonyaink, Hogy szappan nélkül is Tiszta lesz majd az ing! , Mert a szapuláshoz Nem kell mindig szappan, Ehhez az asszonyok Értenek legjobban ! Panaszkodik idén A gazdaközönség, Hogy kint a határban Sok a tolvaj népség. Kutyaharapásra Csak kutyaszőrt tesznek, — A legnagyobb tolvajt Kell megtenni csősznek ! A tojás is kezd már Tojástáncot járni, Most kell a tyúkoknak Szépen kurizálni! Mert biz’ karácsonykor Még a záptojást is Megsüvegeljük majd, Pedig az infámis ! Aluminiumgyár Lesz jövőre Ajkán, Sóhaj kél e hírre Nálunk ezrek ajkán ! Köpjük a markunkat : Nincsen protekció ! De ezt kiirtani — Nagyon kemény dió ! A zöld paprikának Ára is de borsos, Pedig a vitamin Mindenkinek fontos. A hatóság mégis Ölbeteszi kezét, Mi meg vakarhatjuk — Mindkét fülünk tövét. Egyre emelkedik Mindennek az ára, Mi lesz a tavaszra, Gondolnak-e rája ? Ajánlanék kérem Ez elleti receptet : Srófolják az adót Föl a miniszterek ! A hány százalékkal Nő majd a drágaság — Annak duplájával, — S meg van az orvosság ! Hanyathomlok esik Majd mindennek ára, S nem győzünk eleget Kapkodni utána. Kezet fog a két úr. — Kifogyott a téma —, Ezzel véget is ért Ma az esti séta. i—r—r. Adomány. Dr. Török Mihály pre- látus-kanonok az esztergomi Oltáregyletnek, költségeinek fedezésére 100 P.-t juttatott. Tanügyi hir. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Szalva Lászlót végleges minőségű rendes esztergomi tanítónak elismerte, — Jezierszky Ilona oki. tanítónőt pedig az esztergomi mezőgazdasági iskolához rendelte kisegítő tanítói minőségben a katonai szolgálatra bevonuló Albel Gyula szaktanító pótlására. Gyászhir. Városunk iparos-társadalmának egyik értékes tagja dőlt ki f. hó 7-én Csinosára Márton, volt önálló iparos személyében. Hetvenhét évig élt s az élet harcát becsülettel harcolta végig. A szó legnemesebb értelmében jó ember és becsületes munka embere volt, ez irányú érdemeiért miniszteri elismerésben is részesült. Négy katona férfit nevelt hazájának, kik közül kettő a világháborúban, kettő pedig a visszacsatolási küzdelmekben híven teljesítette kötelességét. A temetés október hó 9-én volt. A földi élet utolsó akkordjat jelentő temetési szertartáson a rokonok, jóbarátok és ismerősök hatalmas tábora volt jelen. Az elhunytban Li- sziné Csincsura Anna, Csincsura Győző áll. polg. isk. igazgató, ifj. iró, Csincsura Kálmán kocsári tanító és Cserjési ^Csincsura) Sándor tanító, a „Szabadcsapatok“ című mű szerzője édesatyjukat gyászolják íProhászka-emléktábla leleplezés. Október 10-én, fProhászka püspök születési évfordulóján leplezték le a Szt. Gellért-utcában a plébánia falában elhelyezett emléktáblát, mely arról szól, hogy a szentéletű apostol e plébánián 1882-ben kezdte meg lelkipásztorkodását. Az emléktáblát a város nevében dr. Brenner Antal h. polgármester vette át azzal az ígérettel, hogy azt mindenkoron megőrzi. Az emléktáblán jelzett tény méltatásánál kiemelte a Prohászka- kultusz jelentőségét hazafias, vallásos szempontból. Dr. Kamenszky Gyula alapító elnök mint alapitó- főpártfogójukról emlékezett meg arról a buzdító, sugalmazó erőről, mely zászlószentelési, kultuszesti beszédeiben s egyben az egyesülethez intézett leveleiben megnyilvánult. R. Reviczky Elemér alispán, az egyesület díszelnöke, a nála megszokott ékesszólással méltatta Prohászka érdemeit és azoknak gyümölcsöző erejét hazafias, vallásos téren. A szt. Gellért-ima elmondása után a Prohászka-téri Prohászka-szobor- nál virágcsokrokat helyeztek el azzal a fogadással, hogy Prochászka-ke- gyeletüknek nemcsak az október 10-i születési, hanem az április 2-i halálozási évfordulón is áldoznak. Ez alkalommal jegyezzük meg, hogy megvalósulóban a közóhaj, mikép tábla jelezze a Prochászka városába zarándoklóknak a Bazilika feljárásánál : Út a Rudnay-alagúton át a Prohászka-szoborhoz. A Belvárosi Egyházközség téli kulíúrprogrammja. A múlt héten ült össze a Belvárosi Egyházközség kulturális szakosztályának vezetősége dr. Felber Gyula plébános, tb. kanonok elnöklete alatt, hogy megbeszélje ezévi téli programmját. Dr. Marczell Árpád szakosztályi elnök előterjesztése után elhatározták, hogy
