Esztergom és Vidéke, 1940

1940 / 75. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1940 szeptember 29 Százalékos kereseti adó: 79.000P (76.000 P). Az emelés alapja az 1940. évi kivetési lajstrom Alkalmazottak kereseti adója : 42 000 P (37.000 P). Az elmúlt évi tényleges eredmények alapján a be­vételi többlet reálisan remélhető. Forgalmi és fényüzési adórésze­sedés: 74.700 P (61.266 P). Ennél a nagyösszegű emelésnél a számve­vőség figyelembe vette azt, hogy a 38.700 P államsegélyen kívül a pénzügyminiszter az újonnan meg­állapított megosztási kulcs alapjan még havi 3.000 P-t helyezett kilá­tásba. A késedelmi kamatok: 4.000 P, végrehajtási díjak; 4.000 P, bírsá­gok 1000 P. Ezzel a tételek a ta­valyi adatokhoz képest változatlanok. A költségvetés második csoportja a közegészségügy: a kiadási oldal: 28.629 P, a bevételi oldal: 20.500 P (19.500 P). Ebben a csoportban a következő címek foglalnak helyet: közegészségügy, tüdőbeteggondozó intézet, mentőállomás, járvány elleni védekezés, nyilvános illemhely, te­mető és ravatalozó, háziszemét fu­varozás. Ebben a csoportban a kiadások­nál és a bevételeknél mutatkozó változások egészen lényegtelenek és kapcsolatosak a tapasztalatok sze­rint mutatkozó rendszeres ingado­zásokkal. (Folytatjuk.) Különnevezőjü törtek összeadása Hát ezzel iskoláskorunkban sok ba­junk volt, mert a legtöbb gyermeknek bi­zony ez kemény dió volt. Izzadtunk bele drukkoltunk tőle, amíg végre nagynehe- zen sikerült az első példát szerencsésen megoldani. Megkönnyebbülve lélegzet­tünk fel. A művelet, mint azt jól tudjuk, csak akkor sikerült, ha a küiönnevezőjű törteket egyenlő nevezőjű törtekké át tudtuk változtatni. A nemzet is számos, annyi amennyi az egyed, vagy inkább talán az egyedekből rekrutálódott foglalkozási ágból, mint mindmegannyi különnevezőjü törtekből tevődik össze, amely törteket csak akkor lehet összeadni, illetve egy nagy közös nevezőre hozni, mert e nélkül a feladat el nem végezhető és meg nem oldható. Amint a különnevezőjü törtek értéke kisebb-nagyobb, de a cél érdekében, kö­zös nevezőre kell őket hozni, amikor is értékük tulajdonképpen ugyanaz marad, úgy a nemzetalkotó egyedek, vagy mond­juk egyedekből rekrutálódott foglalko­zási ágak, csoportok tulajdonképpeni ér­téke sem változhat akkor, amikor a nem­zettel, vagy a nemzeten összeadási műve­letet akarunk végezni. Más szóval sem­miféle csoportja vagy osztálya a nemzet nek a maga számára semmiféle előnyt nem vindikálhat magának a többi osz­tály, vagy csoport rovására, ha lészt akar venni az összeadásban, vagyis az ország, illetve nemzetépítő műveletben és munkában. Mikor még az emberek családi, vagy nemzetiségi szervezetben éltek, mikor te­hát jobban tudták egymást szemmel tar­tani, kitaszították a családból, a törzsből azt, aki az összesség érdeke ellen vétett. Persze akkor még a protekció ismeretlen fogalom volt. Ez a tisztogatási művelet a protekció megszületésével ellanyhult és helyet adott az eltussolásnak, megveszte­getésnek, a koncon való osztozkodásnak, ami végül is az erkölcsök általános ella­zulására és felfordulására vezetett és sok nép, nemzet és állam sírját ásta meg. Ha tehát fel akarjuk építeni és meg elakarjuk tartani Szent István országát, első és legsürgősebb teendőnk egyéni ér­dekeinket összhangba hozni a nemzet ér­dekeivel, hogy senki ez országban a köz rovására semmiféle jogosulatlan előnyre szert tehessen. Magyarán megmondom : le kell mondani az önzésről! Mert énei­kül a legjobb törvények sem használnak semmit. Nem lehet minden ember mellé szuronyos csendőrt állítani, de legyen a lelkiismeretünk és a krisztusi evangélium a mi csendőrünk és akkor megtettük már a legelső lépést arra, hogy résztvehes- sünk a nemzetépítő munkában, a külön- "nevezőjű törtek összeadásában. Hazánk elsősorban mezőgazdasági ál­lam. Erre praedesztinálja hazánkat föld­rajzi fekvése, klímája. Szerintem az ipa­rosodás, — értve elsősorban a gyáripart, csak a mezőgazdaság után kÖvel.kezhetik, mind sorban a második fontosságú té­nyező, amely először a belföldi fogyasz­tás számára termel és igyekszik kiszorí­tani újabb és újabb iparágak meghonosí­tásával a külföldi gyári termékeket és csak azután gondol külföldi exportra. Nézzünk csak vissza röviden pár évti­zedre, hazánk mezőgazdasági, valamint ipari helyzetére. Népességünk abban az időben — hála Istennek — szaporodott. A kormányzat a gyáripart fejlesztette minden eszközzel, részben hogy a szapo­rodó nép munkát találjon. A mezőgazda­ság mostoha gyermek volt. Annyi gyár nem épült és nem is épülhetett, hogy minden magyar munkásnak munkát ad­hatott volna. Az a magyar tehát, aki nem talált itthon munkát, kivándorolt és j ezt a kivándorlást a kormány elősegí­tette még pedig vétkes könnyelműséggel. Jó néhány hadtestünk hiányzott emiatt a világháborúban , . . De a mezőgazdasá­gi politikánk stagnált és egy-két, inkább önkéntes telepítésen kívül semmi <.em történt a földnélküli és a dolgozni akaró magyarság megsegítésére, sem a meg­lévő mezőgazdasági nívó, vagy inkább ní- vótlanság emelésére. Mert míg iparos is­koláink — hála Istennek — örvendetes módon szaporodtak, mezőgazdasági isko­láink csak gazdatisztek képzésére szorít­koztak. Az a pár földműves iskola, ami volt akkoriban, csak csepp volt a ten­gerben. Ma már e téren is örvendetes javulás állott be, de még roppant sok és igen sürgősek a teendők ! Átlagos évi holdan- kéntí termésünk kb. 7 mázsa a gabona­félékből, holott szakértelem birtokában rövid idő alatt legalább 14—16 mázsára volna felemelhető. Kisbirtokosaink forgó­tőke hiányban szenvednek. A 10—12 hol­das gazdáknak általában 3—4 darab jó­száguk van, ez még a jobbik eset, holott legkevesebb 6 darab kellene, hogy le­gyen. Sok olyan gazdaságot tudok, ahol 60—80—120 holdon van egy pár ló és néhány szarvasmarha. Tehát szerintem nem elég csak telepíteni, hanem a hely- benmaradókat is elegendő forgótőkével kellene ellátni, hogy instruálhasák bir­tokukat. Gazdasági iskolák százait és százait kell felállítani, de nemcsak 12— 15 éves gyermekek számára, hanem a ko­molyabb korú, 18—20 éves ifjak szá­mára is, akik az iskolában tanultakat előbb és biztosabban keresztül tudják vinni édesapjuk gazdaságában, mert erre, illetve a gazdasági nívó emelésére égető szükség van. El nem kerülhető szerintem az irányí­tott gazdálkodás bevezetése sem és ez zel párhuzamosan az értékesítés meg­szervezése és a spekuláció kiküszöbölése. Amint egyes latifundiumok birtokosai jószágkormányzót tartanak és egyseges kidolgozott üzemtervvel dolgoznak, mert csak így reuzálhatnak, éppen így kell fel­fogni én szerintem az egész országot is, mint egy óriási latifundiumot, amely elő­re kidolgozott, részletes üzemtervvel dol­gozik, nem pedig ötletszerűen, mert csak egységes üzemvezetés mellett tudjuk, egységes árakon előállítani és értékesí­teni a terményeket. Hogy pedig ez meg­könnyíthető és a termelés ellenőrizhető legyen, fel kell állítani a mezőgazdaság­ban a községi gazdasági ellenőri, vagy vezetői intézményt, aki a rábízott körze­tet ellenőrzi, szaktanácsot ad és a ha­nyag, vagy ágaskodó gazdák ellen eljár­hat. Mert ahogyan a gyárban nem tűrik a szabottáló, hanyag, megbízhatatlan munkást, úgy az ország domíniumában sem tűrhető meg ilyen gazda. Sok más egyéb tennivalót is tudnék még e téren felsorolni, de ezek már részletkérdések. Ha tehát a magyar gazda boldogulni akar és ki ne akarna, akkor meg kell ta­nulnia a különnevezőjü törtek összeadá- át, mert csak igy használható fel az or­szágépítés nagy munkájában. Ez volna a második lépés. Az iparról nincs különös mondani *a- lóm, mert hisz e téren nagyot haladtunk, és a nívó is megvan : a magyar ipar be- I csületet és jó hírnevet szerzett már ma- I gának a világon, de ezt a becsületet és jó hírnevet igyekezzék már csak saját érde­kében is megtartani és ha lehet, még fo­kozni. Legfeljebb csak annyit legyen sza­bad megjegyeznem, amit már említettem is, hogy igyekezzék újabb iparágakat megszervezni, hogy minél több magyar embernek tudjunk kenyeret adni, A ma­gyar iparos már tudja, hogyan kell ösz- szeadni a különnevezőjü törteket, A harmadik lépést már nem nekünk kell megtenni ! Ez a kormányzat dolga. Azt mondja Vörösmarty : Áldjon vagy verjen a sors keze, itt élned, halnod kell ! Talán nem is volna igazán élet az élet, ha mindig jól menne sorsunk. Az élet szó küzdést is jelent, de jelent áldást is. Az olyan élet ellenben, amely csak küzdés és nincs benne semmi áldás, az nem élet, az pokol. Mindenki a maga életét — saját ma­gát illetőleg — úgy rendezi be, ahogyan jónak látja, vagy tudja, de más, ha az összességhez — a nemzethez —• való élet­viszonylat szempontjából nézzük a kér­dést, ez a berendezés nem épen az egyén­től függ. Ezt valakinek szabályozni, irá­nyítani kell. Ez a valaki a földön: az ál­lamhatalom, Az államhatalomnak kell gondoskodni a nemzet életéről és sok te­kintetben az egyén sorsáról, illetve az egyének a nemzethez, a társadalomhoz való viszonyáról, szabályozásáról. Külö­nösen ma, mikor a múltban semmit sem tett, s épen ezért most ajtóstól és esőstől zúdult szociális problémák özöne, illetve ezeknek mielőbbi sürgős rendezése és nyugvópontra való hozatala oly fontos és égető kérdés, A szociális problémák megoldása tö­mören összefoglalva annyit jelent, mint az életnívónak magasabb szintre való emelése. Azt hiszem, nem túlozok, mikor azt állítom, hogy nálunk legalább is 50u/o- al kellene az életnívót emelni, hogy a szociális problémák legalább pillanatnyi­lag elintéződjenek. A pénzről való eddigi régi elméletek, azt hiszem, kell, hogy a sutba kerüljenek, mert máskép kátyúba jutunk. A pénz szerintem akkor teljesíti igazi hivatását, ha minél gyorsabb kör­forgást végez. Mert nagy különbség az, ha én pl. csak minden két-három évben tudok egy pár cipőt vagy egy öltöny ru­hát magamnak beszerezni, vagy minden évben egy pár cipőt, vagy egy öltönyt. El kell múlni a havi 100—120 pengős fizeté­sek korszakának, Még oly vállalatok is, amelyek könnyen tudnák alkalmazottaik­nak ez összeg két-háromszorosát megfi­zetni, „elvből" sem fizetnek többet — hogy ,,elv"-ből minél több indokolatlanul magas hasznot, vagy nyereséget tartalé­kolhassanak. Tehát, ha a kormány megteszi ezt a harmadik lépést, vagyis az életnívó eme­léséhez a modern pénzügyi elvek szerint fog hozzá, úgy ő is résztvesz a külön- szerü törtek összeadásának műveletében, mely műveletet — azt hiszem — az or­szág minden fizikai és szellemi munkása ! a legnagyobb örömmel üdvözölne. Kapuvári Koloszár Elemér. 1 Kuiturcsaport megszervezése a Népművelési bizottságban ! j Esztergom vármegye Törvényhatósági | Iskolánkivüli Népművelési Bizottsága I kulturcsoportot szervez, A kulturcso- port megszervezésének az a célja, hogy a vármegye közönségének módot nyújt­son kulturális igényeinek olcsó kielégí­tésére. A kulturcsoport munkája többirányú : 1. Kulturesték, irodalmi esték, hang­versenyek rendezése, amelyekre a cso­port tagjai 2 darab 50°/o-os kedvezmé- j nyű jegyet igényelhetnek. 2. Tanulmányi kirándulások szervezé- | \ se a vármegyében, a környéken, több i i esetben a fővárosban és 1941 nyarának | elején egy erdélyi tanulmányút. Ezeken a kirándulásokon kizárólag a kulturcso­port tagjai vesznek részt. Egy tag kettő résztvevővel. 3. Budapesti színházi előadások ked- , vezményes árú megtekintése, stb, A kulturcsoport tagjai minden hónap i 15-én nyomtatott munkatervet kapnak, : tartalmazza a következő hónap 15-ig a : kulturcsoport programját, előadások, ki­rándulások költségeit és a határidőt, ameddig a Bizottság titkári hivatalában I jelentkezni lehet. Az első munkatervet október 15-én ,adják ki. A kulturcsoport tagsági díja egy évre 2 pengő. Jelentkezni lehet a Bizottság titkári hivatalában (Héviz-utca 20.). TUDOD- B? Tudod-e, hogy Románia a világháború után több mint kétszeresére növekedett. Tudod-e, hogy Románia csak 1877-ben lett független állam. Tudod-e, hogy Románia 1881-ben lett királyság. Tudod-e, hogy az eredeti Oláhország azelőtt Havasalföld volt. Tudod-e, hogy az oláh pásztornép volt. Tudod-e, hogy az oláh a török hábo­rúk alatt a hegyek között elrejtőzve élt és innen szivárgott be a később lakatlan­ná lett vidékekre. Tudod-e, hogy a román irodalomnak csak a XIX. század első felében vannak nyomai. Tudod-e, hogy Romániában van a leg­több analfabéta a Balkán államok kö­zött. Tanári megbízatás. Dr. Sitiket Ist­ván gimnáziumi tanárt és Király László testnevelési tanárt Esztergom város a folyó iskolai évr,e helyettes tanári minőségben megbízta a köz­ségi Szent Imre gimnáziumnál. Halálozás, özv. rétalapi Bayler Kálmánná szül. Kőváry Elza folyó hó 25-én, életének 60-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése tegnap, szombaton délután 4 órakor volt a belvárosi temető­kápolnából az ugyanottani temetőben, az elhunyt fia, b. e. Bayler István volt Szent Anna templomi plébános mellé. Lelkeüdvéért az engesztelő szentmiseáldozat ugyancsak tegnap, szombaton délelőtt fél 10 órakor volt a Szent Anna pjébánia-templomban. Erdélyért. Értesülésünk szerint Esztergom város tisztviselői, tanárai, tanítói és alkalmazottai havi fizeté­sük egy százalékát adják a kormány- zóné erdélyi akciójára. A Szent István városrész óvodá­jának létesítési költségeihez 400 pengő hozzájárulást szavazott meg a város képviselőtestülete. Az óvoda állami jellegű lesz. Népszámlálás. Köztudomású, hogy ebben az évben népszámlálás lesz, amelynek az előkészületei már foly­nak. A népszámlálás költségei, ame­lyek Esztergomban mintegy 3000 pengőt fognak kitenni, most a köz­ségek háztartását terhelik. Orvosi hír. Dr. Horeczky Géza OTI főorvos, belgyógyász, katonai szol­gálatból hazatért és rendeléseit meg­kezdte. Az ingyenes olasznyelvi tanfo­lyam ismét megnyílik városunkban. Vezetője a Magyarországi Olasz Mű­velődési Intézet megbízásából dr. Csonkás Mihály gimn. tanár. A II. osztályba jelentkezhetnek azok, akik tavaly az I. oszt, hallgatói voltak, továbbá mindenki, ha elég erősnek érzi magát az anyag feldolgozására. Az I. osztályba bármely felnőtt je- lentkezhetik. A beírási díj 2 pengő. Tandíj nincs, Jelentkezni lehet a tanfolyam vezetőjénél a közs. Szent Imre gimnáziumban (Deák Ferenc-u. 2.) hétköznapokon (kedd kivételével) d. e. 11—1 óra között. A beírások okt. 9-én zárulnak, az előadások • 15 én kezdődnek. Erdélyért. Mai számunkhoz csek­ket mellékeltünk. Kérjük t. előfize­tőinket, hogy adományaikat a Fő­méltóságú Kormányzóné Asszony „Erdélyért“ akciójára ezek felhasz­nálásával juttassák rendeltetési he­lyére. Eultuszórák Erdélyért. Az Orszá­gos Szent Gellért Egyesület az or­szágos Szent Gellért szoborünnep­séggel kapcsolatban tartotta meg „Erdély-kultuszóráit“ f. hó 22-én este 7 órakor Budapesten, a Gellért- szállóban a legszebb siker jegyé­ben. Az alkalmi beszédeket vitéz Markoczy Antal altábornagy, IYlihol- csek Miklós ferences házfőnök és dr. Tarcsay Tivadar alelnök mondottak. Kultuszismertetést dr. K. Kctmenszky Gyula alapító elnök tartott, dr. Fencik Sándor v. miniszter, orszgy. képvi­selő „Szent Gellért filozófiája“, Szik- lay dános kormányfőtanácsos, a ju­biláns író „Szent László legendája“, Gy. Czikle Valéria „Erdély vissza­téréséről“ szóló műveiket mutatták be, Lészkay Irén Éva felolvasta a „Magyar rapszódiák“ c. könyvéből az Erdélyről szóló fejezetet. Gazdák figyelmébe. Vetőmag- csávázás és műtrágyahasználatról ismertető előadás lesz ma, vasárnap d. e. 11 órakor a Belvárosi Olvasó­körben. — Abovit-porcsávázószer kapható Tóth Józsefnél Erzsébet-út 9. szám. Német tanfolyam a Szenttamási Sörben. Az Esztergom-Szenttamás- Vizivárosi Kát. Polgári Körben, a köri ifjúság részére 60 órás tanfolyam indul. A tanfolyam tanagyaga: tör­ténelem, földrajz, helyesírás és ipari levelezés. A német tanfolyam elő­adója fiotnorné Szkalka Anna, aki az ő különleges rendszerével ismer­teti hallgatóival a német nyelvet, amelynek elsajátítása igy igen köny- nyű. A történelmet és földrajzot Németh Kálmán adja elő. A helyes­írás és ipari levelezésen kívül még

Next

/
Oldalképek
Tartalom