Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 63. szám
—■———iiiiI—iiiiiii—miiin■ iiii11mi» mii 1—11111 ~ ni 11wt ii 11111111—1111 nini HATVANEGYEDIK ÉVF. 63. SZÁM. 1CSÜTÖRTÖK, 1940. AUGUSZTUS 15 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér 'Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Boldogasszony Anyánk ... Az idei Nagyboldogasszony- napi harangzúgás bizakodó, új reményekkel teli magyar szivek felé száll. Szent István koronája legszebb ékkövének, Erdélynek hazatértét várjuk csöndes bizakodással és néma elszántsággal. Mióta Szent István messze ezerévekbe látó államalkptó böl- csesége országunkat az Égi Patronállak ajánlotta fel, azóta Nagyboldogasszony-napját minden magyar úgy ünnepli, mint a legnagyobb, legjobban átér- zett ünnepet. A csodás jelenet óta, hogy Szent István felajánlotta a Nagyboldogasszonynak a magyar nemzet szent klenódiumát, a szent koronát, közel ezer év telt el. Az ezer év alatt nemzetünk hajója ritkán futott sima, nyugodt vizeken, de annál többször zajló, elnyeléssel fenyegető zord hullámok között. A tatárjárás, a törökdúlás, a belviszá- lyok feléledése sokszor ásta már a sirt nemzetünk számára, de az utolsó pillanatban hihetetlen életenergiával mindig meg tudtuk állni sírunk szélén és új lendülettel nekiindulni a feltámadás felé. Itt állottunk és állunk ma is Európa és Ázsia ütközőpartján felvértezve a nyugati ember minden kultúrájával és a keleti ember messze és messze látni tudó elszántságával. Nincsenek rokonaink, barátainkat pedig magunk szereztük becsülettel, vérrel, de sohasem érdekből. Kelet és Nyugat találkozásának őrhelyére rövidlátó politikák gyakran akartak más országokat, népeket odaállítani, de ez a talmi politika összeroppant a történelem első pörölycsapásai alatt. Kelet-Európa nagy átrendeződés alatt áll, a húsz évig megdönthetetlennek hitt erőviszonyok az egyik napról a másikra megdőltek. Elérkezett az igazságszolgáltatás órája. Mi nem félünk ettől az igazságtól, a végeknek, intrikák szennye hozzánk fel nem érnek. Mi kimerünk állni egész Európa ítélete elé és büszkén dobjuk az igazság serpenyőjébe vérünket és makulátlan becsületünket. Nagyboldogasszony előestéjének harangszava bejárja a messze vidékeket. Átviszi a csendes szellő a Dunán keresztül messze a Kárpátok és a Kisalföld tájai felé. Itt már újra szabad magyarok hallgatják az esti harangszót kalap levéve, imádságos szívvel. De megkondul ez a harangszó az éter hullámain keresztül azok szivében is. akiknek hazajöttét várjuk. Az ő bánatuk, örömük felett még ott áll az idegen hatalom zsandára, de az esti harangszót a feltámadás hajnalának szellői viszik feléjük. Nagyboldogasszony napján elzarándokol az egész nemzet szent királyunk lába nyomán az esztergomi Várhegyre s mint egykor, most is bizalommal, kétség nélkül helyezi el sorsát Égi Pátrónájának kezébe. Nagyboldogasszony tisztelete. Évszázadokra, vagy inkább közel egy évezredre nyúlik vissza az időben az esztergomi Mária-kultusz. Itt, az ősi Várhegy remekművű kápolnájában borult térdre a történelmi Magyarország atyja, a gondokban megőszült és a harcokban kifáradt István király és felajánlotta országát a Bol- dogságos Szűznek. Azóta itt trónol a Várhegyen az égi királynő, innen vigyáz az országra és a nemzet mindegyikére, aki bizalommal fordítja feléje arcát. A magyarok Nagyasszonya el nem hagyta ezt az országot soha és védő, vigasztaló, kegyelemosztó lelke itt él az ősi, szent falak között, itt ül a hűséges magyar szivekből e- melődött trónon, akár a történelem vihara zúg, akár békességes időt hirdet a harang. A Bakács-kápolna szépséges Má- ria-képéhez, — amely a csodával határos módon épségben maradt meg a háborús rombolások között, — századok óta járnak a zarándokok és a régi kegykép előtt a magyar nép ezrei vonulnak el, könyörögve a mennyei közvetítésért. Minél nehezebbek az idők, annál mélységesebb, meghatóbb és igazabb a Mária-tisztelet, annál erősebb a lelki kapocs Boldogasszony Anyánk és a hivő magyar nép között. Ez a magyar Mária-tisztelet, amely Esztergom nagy történelmi hagyományaival kapcsolatban külső meg nyilatkozásaiban is országos jelentőségre emelkedik Nagyboldogasz- szony napján, az esztergomi bazilika búcsúnapján. Esztergom város vezetősége az egyházi hatóságokkal karöltve évek hosszú során át igyekezett ezt a külső megnyilatkozást minél hatásosabbá, szebbé és emlékezetesebbé tenni. Több irányból elhangzott követeléseknek megfelelően megkísérelte azt, hogy az ünnep világi részét — az egyházi rész ugyanis szebbé, méltóbbá és pompásabbá már nem emelhető — országos viszonylatban is nagyvonalúvá, az idegeneket és az igényesebb közönséget is kielégítővé fejlessze a látványosságokat és az ünnepi eseményeket illetően, ügy látszik azonban, hogy részint a város szerény anyagi helyzete, másrészt a vidéki város által utolérhetetlen, nagyszerű látványosságokat nyújtó, közeli országos Szent István-nap miatt meg kell elégednünk a kisebb, egyszerűbb teljesítményekkel. A szerénység és egyszerűség talán jobban is illik hozzánk. Ne is törtessünk olyan produkciók felé, amilyenekre képtelenek vagyunk — ez azonban nem zárja ki azt, hogy továbbra is törekedjünk olyan érdekes és a környék sajátosságát tükröző ünnepi megnyilatkozásra, amely az esztergomi Nagyboldog- asszonynapnak külső szépsége és értéke lehet A külsőségektől eltekintve megmarad számunkra és elvitathatatlan Esztergomtól a nagyboldogasszonyi ünnep országos jelentőségének lényege: az, hogy ezen a napon az ország búcsújáróhelyévé válik az esztergomi Várhegy, ahol bizakodó szívvel és gyermeki ragaszkodással kell a Magyarok Nagyasszonyához fordulnia minden magyarnak, aki a történelmi Magyarországot vallja hazájának Az esztergomiak szent öröksége az, hogy őrizze történelmi városának falai között és élessze oltárainál a régi magyar Mária-tisztelet tüzét, hogy testvéri szeretettel hívjon ide ezen a napon minden magyart, hogy itt könyörögjünk mindannyian — különösen e sorsdöntő napokban — régi nagy Patronánk lábainál, kinek első szent királyunk felajánlott minket. . . Bajok a tejellátás körül Mint közel 34 évig falun élt és gazdálkodással is foglalkozó gyakorlati gazdát, most is érdekel a gazdaság. Gyakran szóba elegyedem esztergomi gazdákkal és hamarosan a tejre terelem a beszélgetést. Általános panasz, hogy a tehéntartás nagy nehézségekkel jár, nem kapni takarmánylisztet, a lucernát valami féreg rágja, úgy hogy nehezen fejlődik csak, no meg az idei boszantóan nedves időjárás és egyéb bajok következtében a gazdáknak elmegy a kedve a tehéntartástól. Hát ez bizony elég ok. De nézzük csak, nem lehetne-e valami módon a felsorolt bajok ellen védekezni ? Mert csak egy valami ellen nincs orvosság: ez a halál. Azért nézzük vájjon mivel orvosolhatók a bajok? Kétségtelen, hogy kevés a takarmányliszt. Ezen pedig hamarosan lehet és kell is segíteni. Az ország több vidéki malma be van már rendezve lucernaliszt őrlésre. Esztergomban tudtommal ilyen célra berendezett malom nincs. Tehát sürgősen ilyet kellene felállítani. Lehet, hogy eleinte húzódoznának gazdáink lucernáik egy részét be- őröltetni, de lucernaliszttel etetett állatoknak a helyszínen való bemutatásával és propagandával, illetve egy olyan tanulmányi kirándulással, hol a lucernaliszttel való etetés, illetve abrakolás már régóta szokásban van, azt hiszem sikeresen meggyőznénk gazdáinkat arról, hogy a takarmánylisztre ezentúl nagyon kevés, vagy semmi szükségük sincsen. Tudvalevő ugyanis, hogy az elsőrendű rétiszéna után tápértékben mindjárt a lucerna következik. De hibát követne el az a gazda is, aki kizárólag lucernával etetné az állatait, mert a lucerna kizárólagos etetése huzamosabb időn keresztül kó- likát is okozhat, másrészt pedig az állat is szereti a változatosságot. Így pld. mikor már van csala- mádé, nagyszerűen értékesíthető a lucernahszt csalamádészecskával keverve mint abraktakarmány feleslegessé tesz minden takarmánylisztet, legfeljebb az első napokban keverjünk egy kis takarmánylisztet is bele, míg az állat megszokja. Kitünően értékesíthető még a lucernaliszt, mint hizlaló takarmány a sertéseknél is! Csepel-szigeten a gazdák széltében-hosszában ezzel ab- rakoltatnak és etetnek szarvasmarhákat és sertéseket. Különösen az idei ázott lucernát lehet így megfelelő adagolással értékesíteni. Hogyan védekezhetünk a nedves időjárással szemben a lucerna szárítását illetőleg? A védekezés végtelen egyszerű és szokásban is van a Felvidék felső részén, ahol a hegyek között a völgyekben nagyobb a harmat és később is szikkad fel, meg hamarabb is száll le. Uradalmak is alkalmazzák. Igaz, hogy kissé költséges, de két okból is megéri a befektetést. Készítünk kb. 2 és fél méter hosz- szú karvastagságú dorongokat, amelyeknek vastagabb végét kihegyezzük, mert ez a földbe lesz állítva. Vashegyű cövekkel kb. félméter mély lyukakat ütünk a földbe és a dorongokat ebbe állítjuk, hogy el ne dőljenek. A dorongokat előzőleg odahaza, a kifaragott végüktől mintegy 120 cm-re kifúrjuk és az első fúrott lyuktól felfelé kb. 60—60 cm-re annyi lyukat fúrunk, ameny- nyit lehet, de minden lyuk az alatta levőtől derékszögben legyen fúrva. A lyukak kb. ujjnyi vastagok, illetve bővek lehetnek. Ezekbe a lyukakba kb. 1 m hosszú, nem törékeny, tehát mondjuk pld. somfabotot dugunk. Ezeket a dorongokat azután szép sorjában felállítjuk egymástól 3—4 m távolságra a lucernaföldön, természetesen a nagyobb földön több sorban. A lekaszált lucernát 1 legfeljebb 2 napig hagyjuk csak fonnyadni, a vastag rendeket természetesen szétpiszkáljuk. Akkor azután lazán felrakjuk a fonnyadt lucernát a somfabotokra, illete az ágasokra és mikor tele vannak akkor szépen leboritjuk a tetejét lucernával. Ez némi gyakorlat után szépen sikerül, hisz gyakorlat teszi a mestert! Most azután ha akar,
