Esztergom és Vidéke, 1940

1940 / 46. szám

FSTMfiftHJKKE HATVANEGYEDIK ÉVF. 46. SZÁM. VASÁRNAP, 1940. JUNIUS 16 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik heienkint kéisze? f oroszlány politikai és társa Iáiul lap Előfizetési ár i hóra : 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Heti események BELFÖLD Csilléry Andrást debreceni nyilvá­nos rendes tanárrá nevezték ki. — Az egész országban nagy a felhábo­rodás a nyilasok által benyújtott nemzetiségi törvényjavaslat miatt. — Nem tárgyalja az országgyűlés a nyilasok törvényjavaslatát. — Zalá­ban 340 egyén jelentkezett vért­adásra. — Korlátozta a kormány a gyapottkereskedést. — Pröhle Sán­dor nyilaskápviselő lemondott man­dátumáról. — Tizenöt napra betil­tották a Magyar Nemzet c. fővárosi napilapot. — Idei cukortermelésünk 60.000 mm-ra tehető. — Pesime- gyében a zsidók nem árusíthatnak a vásárokon. — Hübay Kálmán nyi­lasképviselőt a Turul Szövetség ki­zárta tagjai sorából. — Egymásután kérik felvételüket a Vitézi Rendbe a visszacsatolt nemzetiségek hősei. — Csökkentették a fővárosnál a nyári szabadságokat. — 140 millió pengő betétje van a Postatakarékpénztár­nak. — 5000 vágón paradicsom át­vételéi vállalják a gyárak. — 15.000 hold vitézi telket osztanak ki Felvi­déken. — Hét napra betiltották a Magyarság című nyilas napilapot. — Évi 350.000 pengőbe kerül a fővá­rosi zenekar fenntartása. KÜLFÖLD Kanada, Űj-Zeeland és India ha- datüzent Olaszországnak. — Narvik kikötőjét az angolok elpusztították. — Repülőgéppel lezuhant és meg­halt a kanadai nemzetvédelmi mi­niszter. — Amerika a szövetségesek rendelkezésrée bocsátja minden anya­gi erőforrását. — Nagy lelkesedéssel fogadták Németországban Olaszor­szágnak a háborúba való beavatko­zását. — 437 repülőgépet pusztítot­tak el a németek öt nap alatt. — Nők is jelentkezhetnek Franciaor­szágban pilótának. — Koosevelt meg­rendülve fogadta az olasz had­üzenetről szóló jelentést. — A mö- neküit belga kormányt nem ismeri el Belgium. — Több tartalékos kor­osztályt behívott Törökország. — A francia partra újabb angol csapatok szálltak, — A Duce lett az olasz hadsereg főparancsnoka. — Ameri­kai segit ségben biznak az angolok. — A menekült norvég királyt az an­gol király fogadta a londoni pálya­udvaron. — Londonban őrizetbe vet­ték az olasz állampolgárokat. — Á volt abes szin császár Londonba uta­zott. — Benyomultak az olasz csa­patok Franciaorszagba. — Malta an­gol szigetet bombázták az olasz re­pülők. — Elkészült az első repülő- agyú Amerikában. — Hollandia po­litikai berendezését nem váltóztatják meg a németek. — London föl Fran­ciaország katonai és erkölcsi össze­omlásától. — Ford nem akar a szö­vetségeseknek repülőgépet szállítani. — A szövetségesek Irakat és Aie- pot felajánlottak Törökországnak had- baiepése esetére. — Egyiptom nem avatkozik a háborúba. — Spaayol- Orszag nem semleges, csak nem had­viselő hatalom. — Kétszer annyi olasz él Tuniszban mint francia. — Vidékre költözött a francia kor­mány. — Elkobozták Olaszország­ban az ellenséges hatalmak tőkéjé­vel dolgozó vállalatok vagyonát. — Hadatüzent a Délafrikai-Unió Olasz­országnak. — Amerikának 2—3 évre van szüksége, hogy felfegyverkez­zék. — 409.000 főre emelik az ame­rikai hadsereg tényleges katonáinak számát. — Angliától függ, hogy be­lesodródik-e Egyiptom a háborúba. — Eitá?OÜtották Gibraltárból a pol­gári lakosságot. — Görögországban gazdasági rendszabályokat léptetnek életbe. - Két olasz hajót elsüllyesz­tett saját legénysége. — Olaszor­szágban a táncosmuiatóhelyeket be­zárták. — Egyiptom megszakítja kap­csolatait Olaszországgal. — CiaQQ gróf felesége, mint olasz vöröske- resztes testvér a nyugati frontra uta­zott. — Éleíbeiéptek Olaszországban a háborús törvények. — OläSZ nyil­vános helyiségek csak este 11 óráig lehetnek nyitva. — Ssénhiáüüyal küz- ködnek a francia vasutak. — Fr’aa- Ciaországgal szemben Észak-Afriüá- kában területi követeléseket támaszt a spanyol kormány. — Somán ola­jai már csak Német- és Olaszország vásárolhat. — Olaszország megszakí­totta diplomáciai kapcsolatait Hollan­dia, Belgium, Norvégia és Lengyel- ország régeböi kormányaival. — Nem szüntette meg megjelenését az CLser- vatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja. — A franciák kedden 100.000 halottat és sebesültet és 80 foglyot vesztettek. — Katonai hatalmak vet­ték át Párisban a hatalmat. — Fögy- verraktarak mellé zárták Máltában az olasz internáltakat. — Elmdüit az első jugosszíáv kereskedelmi hajó Oroszország felé. — Angol repülők bombázták Abesszíniát, Líbiát és Északoiaüzországoi. —- Több olasz hajót lefoglallak az angomk. — A szuezi csatornában csak angol hadi­hajók közlekedhetnek. — Angol re­pülőgépek bombákat dobtak Genfre. — Tangert megszállották a spanyol csapatok. — Brazília a tengeiy- hataimak mellé áiiotc. — Franciaor­szág már a legfiatalabb korosztályt is behivta. — Bevonultak a német csapatok Parisba. — Lecsapoltak Hollandiában a vizzei elárasztót!, te­rületeket. — Tüzérségét küldött Ame­rika Aiaskába. — ÍUiíanna holland trónörökösnő leányaival Kanadaba érkezett. — á Paristól északra har­coló csapatok visszavonultak a déli külvárosok határáig. — Lybia hatá­rán megkezdődte* az oiasz-angoi harcok. — Törökország csak akkor vesz részt a haDoruoan, ha megtá­madjak. — Az angol király külön futárt küldött Roosevelthez. — Az angol kormány a végsőkig kitart az angol-francia szövetség mellett. — Elesett a francia harctéren a Bis- msrk-cstílád tagja. — A moSZ&vai angol és francia követ semlegessé­get kér a szovjettől. —- Angol re­pülők megtámadták Turint es Gano- vát. -— Megszakadtak az olasz-török kereskedelmi kapcsolatok. — A Magi- UOÍ vonal hátába kerül a német of- fenziva. Ékverés A nyilaskeresztes párt két képvi­selőtagjának nemzetiségi törvényja­vaslata nem ok nélkül keltette fel országszerte a felháborodás viharát. Szelet vetettek a képviselő urak, most a közmondáshoz híven learat­hatják a kitermelt viharnak rájuk­nézve szomorúan üszkös és sikér- telen magoktól könnyűkalászú sar- júját. Mert voltaképpen mi is ez a javas­lat? Igazán nem tudnók hamarjában megmondani, hogy a politikai anal­fabétizmus bizonyítéka e inkább, mint az egyéni érvényesülési vágy­ból fakadt meggondolatlan rálicitá- lás és amellyel a Trianon után még megmaradt töredék nemzeti kisebb­ségek legtúlzóbb túlzóinak fantasz­tikus álmait akarják felülmúlni. Egy azonban bizonyos: ez a ja­vaslat ékverés a szentistváni gon­dolat jegyében együttélő és a jövő építésén vállvetve munkálkodó ma­gyar állampolgárok szilárd egységé­be, az ezeréves magyar testébe. Szerencse, hogy az ék gyenge tá­kolmány, nem elég hegyes, nem elég kemény, nem tud belehatolni a meg­szilárdult magyar államszerkezet al­kotmányos bástyafalába, legelsősor­ban talán azért, mert az egyéni és állami élet legnagyobb mesterével és kiformálójával, a történelemmel áll ellentétben. Éppen ezért nem is lehet érteni, hová, ki felé akarták a javaslat szer­zői névjegyüket sürgősen leadni, ki előtt kivántak jászioszkári „jó fiúk“ orcájában bemutatkozni és jákobi hangjuk ellenére miért bújtak Ézsau kecskebőrébe. A velünk barátságos tengelyhatalmak bizonyára nem kö­szönik meg ezt a „jó szolgálatot“, Hiszen nekik nem részeire tagolt, hanem egységes és erős Magyaror­szág az érdekük, amit hivatalos sze­mélyiségek hangoztattak is. Nos és a tömegek, amelyek állí­tólag még mindig a nyilaskeresztes vezérek mögött sorakoznak? Ezek a tömegek — ha ugyan még vannak — legalább 90 százalékig a soviniz­mus határáig magyar nemzeti érzé- sűek, nem kutatják, kinek az ősapja honnan telepedett a Szent Korona impériumának területére, mert en­nek a földnek varázsereje, amelyen ők éltek és amelyet ezer esztendőn keresztül birtokol a magyar, lelkileg tökéletesen átformálta őket és bűn­nek tekintik ezt a bizonyos válasz­tóvizes névelemzési rendszert, ame­lyet egyes utódállamok éppen a ma­gyarok ellen alkalmaznak. Ilyen körülmények között valóban érthetetlennek kell tartani a nyilas­keresztes törvénykezdeményezés sze rencsétlen kísérletét. Történelemmel, ősi alkotmánnyal, nemzeti érzéssel, sőt a józan ésszel és a logikával is ellenkező, azonkívül pedig tökélete­sen időszerűtlen balfogás ez, amit éppen akkor követtek el, amikor be­felé is, kifelé is egységet parancsol az élő nemzeti lelkiismeret. Nem használtak tehát sem a ten­gelyhatalmaknak, annál kevésbé az országnak, de saját maguknak sem, mert hiszen egyhangú lesújtó Ítéle­tet mondott felettük az egész nem­zeti közvélemény. Mindezeken kivül pedig a javaslat szerzői megfeled­keztek két igen fontos tényről, ami­ről ma senkinek sem szabad meg­feledkezni, aki politikusnak tartja magát és politikával foglalkozik. Az ősi nemzettesthez visszakerült az ezeréves birtok egy része, ahol nem magyarajkú állampolgárok lak­nak. Nyilt titok, hogy a magyar kor­mány ezen a területen olyan töké­letes, de a szentistváni gondolattal harmóniában álló nemzetiségi poli­tikát kíván inaugurálni, mely a kor szellemének és az egyének legké­nyesebb Ízlésének, érzékenységének és óhajainak minden tekintetben meg­felel. Nem vitás az sem, hogy a ma­gyar kormány országszerte olyan nemzetiségi politikát folytat, amely ellen kifogás csak olyan körökben merülhet fel, ahol túlzók és hivatá­sos izgatok élnek. A másik igen fontos momentum pedig, amiről a javaslat szerzői meg­feledkeznek, az a tény, hogy ennek az ezeréves nemzetnek további, ma még kielégittetlen igényei vannak, olyan igények, amelyekről nem­csak itthon beszélünk, hanem — különösen az utóbbi időkben — be­szélnek a barátságos nagyhatalmak illetékes tényezői is. Nem gondolják a javaslat szerzői, hogy ezeknek az ezeréves igények­nek kielégítésére irányuló törekvé­sek útján drótakadály lehetne az ő javaslatuk, ha egyáltalában széles körökben visszhangot tudna kelte­ni? Nem menti politikai balfogásu­kat a visszhang hiányának ténye, annyival inkább nem menti, mert hiszen ők maguk bizonyára éppen erre a visszhangra építettek. A kérdés fölött napirendre térni nem lehet. De hisszük és reméljük, hogy az osztatlan közvélemény rö­vid időn belül joggal fog felette na­pirendre térni és majdan az ország történelmének egyik fekete lapján csupán két elitélő sor fogja meg­őrizni az ékverés kísérletének té­nyét. Várnagyai gyűlések Esztergom vármegye törvényha­tósági kisgyűlése június havi ren­des ülését Reviczky Elemér alispán elnöklete alatt tartotta meg. A tárgysorozat tárgyalása előtt vitéz Szívós- Waldvogel József szó­lalt fel. Éles szavakkal foglalt állást a Hubay—Vágó féle torzszülőtt nem­zetiségi törvényjavaslat ellen, a kis- gyűlés tagjainak egyhangú helyes­lése közben. Az ilyen kísérletek meg­torlására erélyes és súlyos intézke­dések szükségesek. „ A pengőkiaján- iást — mondotta a szónok — fegy- házzal bünteti a törvény, mennyi­vel súlyosabb büntetés járna azok­nak, akik az alkotmányt akarják kiajánlani.“ Vitéz Szívós- Waldvogel József egy­hangú helyeslés közben indítványozta, hogy a törvényhatóság Írjon fel a kormányhoz az előfordult eset sú­lyos és példát statuáló megtorlására,

Next

/
Oldalképek
Tartalom