Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 48. szám

2 ESZTERGOM Ss VIDÉKÉ 1939. Junius 22 lenzéki oldalon. A minisztériumokból újabban 6 kapott mandátumot. Van volt rendőrfőkapitány, de van ügyvédjelölt,’jtovábbá kalauz, nyom­dai gépmester, hajó- és vasgyári munkástagja is a t. Háznak. Az or­vos-, mérnök- és ujságiró-kamarák körét is többen képviselik az or­szággyűlésben. Az Újságíró Kamarának például a következő képviselő-tagjai vannak: Kolosváry Borcsa Mihály, Tors Ti­bor, Milotay István, Makkai János, Rajniss Ferenc, Oláh György, Csoór Lajos, Baross Endre. Viszont Alföldi Béla, Mülh Henrik, Incze Antal, Csil- léry András, Jandi Lajos, Matolcsy Tamás stb. orvosképviselők mellett Pongrácz Lajos, Várady László, Szöl- lőssy Jenő gyógyszerész-képviselők is helyet foglalnak. A felsőoktatást Wälder Gyula, Sipeki-Balázs Károly, Laky Dezső, Szabó Gusztáv, Varga József egyetemi és Szabó Zoltán teo­lógiai tanárok képviselik. A miniszteren kívül Csilléry And­rás, Laky Dezső és Szabó Gusztáv képviseli a t. Házban az országos tesinevelési tanácsot. Utóbbi MAFC tanárelnöke. A többi képviselők kö­zül Tóth Andrásnak a tekéző sport, gróf Zichy Nándornak a motoros re-1 pülés és Ember Sándornak a vitor-l A magyar kir. államrendőrség ha­tásköre rövidesen nagyarányuan ki­bővül, mert egy hónap múlva a ren dőrség látja el a folyamrendészeti teendőket a m. kir. folyamőrség he­lyett.. Az új honvédelmi törvény hozta ezt az érdekes változást. Az 1939. évi II. törvénycikk 80. szakasza ugya­nis úgy intézkedik, hogy a folyam­őrség — mivel beolvad a honvédség kötelékébe — többé nem foglalko­zik folyamrendészeti ügyekkel, hanem csupán katonai szolgalatot végez. A törvényszakasz 2. pontja igy hangzik : „A folyamrendészeti tenni­valók ellátása a rendőrhatóságokra száll át“. Ez egyetlen szűkszavú mondat fontos változást jelent a ren­dőrség szempontjából, mert ezentúl a folyamrendészetet a rendőrség látja majd el. A törvény végrehajtása a közeljövőben válik időszerűvé és igy a folyamrendószetnek a rendőrség hatáskörébe jutása rövidesen meg­valósul. A törvény már március 4-én, ki hirdetésének napján életbelépett, de a folyamrendészetre vonatkozó intéz­kedések végrehajtásának előkészíté­sén még most is dolgoznak a belügy­minisztériumban az érdekelt minisz­tériumokkal egyetértve, amint azt a törvény végrehajtási záradéka elren­delte. Illetékes hely szerint a folyamren­dészet átvételének ügye még annyira az előkészítés stádiumában van, hogy arról egyenlőre nem nyilatkozhatnak. Most tárgyalják ugyanis a megszer­vezés módját és a végrehajtási sza­bályok csak ezután jelennek meg. Éppen ezért a folyamrendészet rendőr­ségi szervezetét és a szükséges ren­dőri létszámot még nem állapították meg. Értesülésünk szerint azonban a rendőrség már serényen készül a folyamrendószet átvételére. A belügy­minisztériumban uj alosztály létesült, „Folyamrendószeti osztály“ névvel és ott Giorgievic Ödön folyamőrka­pitány és dr. Győrffy Aladár rendőr­főtanácsos dolgozik az átadás módo­zatain. Mig a belügyminisztériumban a jogszabályoknak és az átadás^módjá- nak előkészítésén fáradoznak, addig a rendőrségen már megkezdődött az arra alkalmas személyek kiválogatása, Sőt gyakorlati kiképzése is. A közel­iázó repülés terén ismert a neve. A cserkészkérdések azonban annál erő­sebb pártfogókkal bírnak az uj t. Házban, hisz a Magyar Cserkészszö­vetség több vezetőségi tagja jutott mandátumhoz. Bárczay Ferenc képviselőnek a fia : Bárczay János, gróf Teleki Pál és Melczer Lilla képviselőknek ve- jük : gróf Zichy Nándor, illetve Fric" ke Valér is képviselő lett. Sok „sógor“ képviselőnk van. A 3 gróf Teleki közül Pál és János unokatestvérek, mig a 2 báró Vay, a 2 Matolcsy, a 2 Eitner képvise­lők testvérek. Csorba Antal és Csorba Sándor, Miskolczy Hugó és Miskolczy Ist­ván, Varady József és Várady Lász­ló, illetve az 5 Szabó és az 5 Hor­váth, továbbá a 2 Tóth és a 2 Nagy nevű képviselők pedig névroko­nok. Érdekes, hogy a MÉP soraiban nemcsak 1 „Vitéz“, de 1 „Nyilas“ és 1 „Zsidó“ vezetéknévvel biró kép­viselő is szerepel. 2 hölgyképvise­lőnk is van: Melczer Lilla és Kéthly Anna. A 83 éves Magyary-Kossa István a legöregebb, a 30 éves Wirth Károly a legfiatalabb és a 73 éves Putnoki Móric a t. Ház legrégibb tagja. múltban átképző tanfolyam indult azzal a céllal, hogy a kiválogatott rendőrlegénységet már felkészülve helyezzék át a vizi- és folyamren­dőri szolgálatra. A tanfolyam azon­ban a választások miatt elakadt, mert a választások alkalmával nagyará­nyú rendőrségi készenlét folytán a rendőrség minden tisztjét és az őr- személyzet minden tagját kivezényel­ték a rend fenntartására. Június első napjaiban újabb átképző tanfolyam kezdődött a folyamrendé­szeti szolgálatra már átvezényelt ren­dőrök szamara. A tanfolyam gyakor­lati részét Mohács és Gönyű között tartják meg a Dunán. Mivel a rendőrség két hét múlva tehát július elsején veszi át a folyam- rendészeti teendők ellátását, az elő­készítési munkákat most már rövi­desen befejezik, az átképző tanfo­lyamokat pedig gyors ütemben lefoly­tatják. A folyamiendőrség céljaira vezé­nyelt legénység természetesen hiány­zik majd a szárazföldi rendőri szol­gálatból, tehát valószínűen szapo­rítják az őrszemélyzet létszámát, hi­szen a budadesti főkapitány és a fő- parancsnok eddig több Ízben meg­állapították, hogy szükséges a ren­dőrség személyzetének szaporítása a közbiztonság érdekében. á fionvédíöparancsnoK a hazafias daluk ősszhangza- tosabb énekléséért Vitéz Kiss Kálmán altábornagy, az OTl társelnöke, hivatalosan közreadta a honvédfőparancsnoknak a haza­fias dalok éneklése tárgyában kiadott redeletét. Ez a rendelet elsősorban a leventeimézmónyeknek szól és a következőket tartalmazza: Általános az a bizonytalanság, gya­korlatlanság és erőtlenség, amellyel a közönség hazafias ünnepségein­ken a Himnuszt és egyéb hazafias dalainkat énekli. A hazafias dalok­nak összhangban való erőteljes, meg győződeses éneklése nemzeti öntu datról, határozottságról, lelkesedésről és elszántságról tesz tanúbizonysá­got és az egységes erőt kifelé is ki- íejezésre juttatja. A hazafias dalok­nak begyakorlása már a gyermek­korban kezdődjék meg, tehat az is­kolában és a leventeintózmény kere­tében. Később a tényleges katonai szolgálat alatt is alkalmat kell találni nemzeti énekeink gyakorlására és az éneklési készség továbbfejlesztésére. A Ievenleintézmény kebelében tehát törekedni kell, hogy a kötelező le­ventefoglalkozás alatti szünetekben a leventék nemzeti imáinknak, éne­keinknek egyszólamban való ének­lését gyakorolhassák és a levente­egyesületek zene és dalos szakosz­tályában a leventéknek már maga­sabb zenei és énekkiképzést adhas­sunk. Ezért alakítsunk minden leven­teegyesületben énekkart és itt tanít­suk meg a fiatalságot a lendületes, erőteljes és a zene szabályainak meg­felelő éneklésre. ' E rendelet nyomán minden leven­teegyesületben hamarosan megala­kítják az énekkari szakosztályt és az őszi hónapoktól kezdve már rend­szeres énekoktatásban részesítik a leventéket. Bír a tábor. Cserkésztestvór hallottad a szót, hív a tábor 1 Ölelkezve tárja feléd karját a Bakony rengetegeinek fa­óriása, a felszabadult Kárpátok fe­nyőinek szent karácsonyfája, a Ba­laton csillogó tükre és az álmodó magyar puszták meséket mondó déli­bábja. Hív a csörgedező patak, a játékos napsugár, a magyar erdők éjszakai sejtelmessége, minden ami szép és jó a természetben, tégedet vár. Indulj el testvér dalos ajakkal és égrenéző szemmel, tiszta szívvel és erős férfiakarattal, hogy megta­nuld, hogyan kell az életben har­colni egyedül, férfiasán, de becsü­letesen, Az esztergomi 810. számú Bottyán János iparos cserkészcsapat az idén indul el először önálló cserkésztá­borba. Szegények a fiúk, mostohák a körülmények, sok az elfoglaltsá­guk, de azért mégis elindulnak. Mert a táborok a szegény iparos cser­készeket is éppen olyan szeretettel várják, mint a gazdagabb testvérei­ket. Műhelyben, gyárban, poros üz­letekben végzik munkájukat egész éven át. Szükségük van kéthetes pihenésre, üdülésre, cserkésztáborra, ahol erőt gyűjtenek, testileg-lelkileg megerősödnek, mert a táborban pezs- dűl a friss, tüzes élet. Nehéz elindulni, mert a fiúk legnagyobbrósze gyer­mek létére sajátmagát tartja el, sok­nak se apja, se anyja, ki gondos­kodna róla és indulás előtt teletömné fiacskája hátizsákját. Az első tábo­ruk itt a közelben a felszabadult Kovácspataknál lesz. Nem mennek messzire, hisz miből is mehetnének ? De azért se mennek, hogy meglá­togathassák azok, akik szeretik, vagy segítsék őket. Megmutatják, hogy ott kint is hazafias és magyar életet élnek. Emberebb emberek és ma- gyarabb magyarok akarnak lenni. 26 iparoscserkésszel megy dr. Erdős Mátyás hittanár, cserkószpa- rancsnok július 10 én táborba, hogy emberektől távol, de közel Istenhez, igazi cserkészéletet éljen a 10 tör­vény szerint. Megérdemlik a fiúk, hogy gondoljanak rájuk és segítsék őket. Nagyon nehéz az első indulás, de nem csüggednek el. A kismadárnak is nehéz az első szárnycsapás és akkor még segítségre szorul, de ha egyszer kirepült fészkéből, az egekig tud szállani. Kérjük az esztergomi iparos és kereskedő társadalmat, segítse iparos- cserkészeink első indulását, támo­gassa anyagilag és erkölcsileg első kiröppenósüket. A csapat parancsnoksága ezúton is hálás köszönetét mond a helybeli gyógyszerészeknek és droguistáknak, akik mentőfelszerelósünket olyan szépen kiegészítették. aUMIMMWWHll***<u‘*******ll*,*‘l>*******<**i*‘,>ii*t*<****'l>*“***ii,‘** A magyar államrendőrség új szerve; a folyamőrség Reméljük,, hogy megsegítve első táborunkat megtarthatjuk és [iparos­cserkészeinknek egy szép és hasz­nos cserkésztábort adhatunk. Jó munkát! Pusntai József cserkészparancsnok. EGYRŰL-MÁSRÓL Egység, munka, megerősödés be­felé, függetlenség és önállóság ki­felé ... Ez csak egyetlen mondat abból a gondolatsorozatból, mellyel „az alkotmány és a törvényes rend legfőbb őre“, Magyarország kor­mányzója az új országgyűlést ünne­pélyesen megnyitotta, de a törté­nelmi komolyságú beszédnek ez a mondat a koronája, melyen ékes drágakőként ragyoghat minden más gondolata. Ha a legmagasabb megnyilatko­zásnak ezt az egyetlen mondatát sza­vakra bontjuk, leköszörüljük róluk a mindennapi használat patináját és elgondolkozunk a fogalmak eredeti és valódi értelmén, megtaláljuk ben­nük mindazt, amiért egy nemzetnek élnie érdemes, vagy meghalnia kell... Egység, munka, megerősödés befelé, függetlenség és önállóság kifelé . . . Ez az egyszerű és világos mondat a nagy szavak és bonyolult elméletek mai korszakában gondolkodóba kell, hogy ejtse azokat, akik a józan ma­gyar fejlődés útjáról új irányba sze­retnék terelni a nemzetet. Mindenkinek a leikével kellene el­olvasnia ezt az egy mondatot, amely a nemzeti program teljességét adja s azután felelniök kellene arra, kér­désre, hogy vájjon joga van-e bár­kinek is más módon keresni a nem­zeti törekvések elérését, mint a Kor­mányzó úr által megjelölt alkotmá­nyos eszközökkel. Bizonyos, hogy a forradalom után a teljes megsemmisüléstől nem va­lami titokzatos és vallási kultuszig fokozott új „rendszer“ mentette meg az országot, hanem az az egyeüen lépés, amellyel a végzetes lejtőről újból az ezeréves alkotmány útjára lépett. Ezt a lépést Horthy Miklós tétette meg a nemzettel s azóta is, immár két évtizede, nagy távlatok­hoz szokott tekintettel és férfias ha­tározottsággal halad azon az úton, amelynek betartását esküvel fogadta. * # #' Nemzeti imádságunk fenkölt lelkű szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a nemzet látható emléket állított az ország fővárosában, hogy méltó és illő tiszteletét lerója a költő iránt, akinek szavaival legszentebb érzel­meinknek adunk kifejezést. Ezzel a szoborral önmagának volt adósa a társadalom, mert ha volt valaha költő, akiről azt állítottuk, hogy alkotásá- sában mindenkor élni fog, a Himnusz ihletett lelkű költőjéről valóban el­mondhatjuk. Az ő emlékét nem kő­bevésett neve, hanem egy költemény őrzi, amely nem egy nemzedék, ha­nem az örök magyar nemzet imád­sága és hitvallása. Szatmár vármegye egykori főjegy­zőjének porai több mint száz év óta pihennek a hazai földben, de szavai ma is élnek s minden egyes alkalommal, amidőn az ajkakon fel­csendülnek, velük és általuk teszünk hitet a magyarságunk mellett. Ami­kor felhangzik az Isten áldd meg a magyart, amikor honvédcsapatok tisztelegnek és dicsőséges három- szinű zászlók a földig hajolnak, ami­kor a fejekről lekerülnek a kalapok és a lelkünk megtelik balsorstépte magyarságunk mélységes tudatával, ilyenkor minden alkalommal szár­nyaló és zengő emléket állítunk az istenáldotta költőnek, aki szavakat adott annak, amit mi csak érezni tudtunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom