Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 72. szám
FfflMM HATVANADIK ÉVFOLYAM 72. SZÁM. VASÁRNAP, 1939. SZEPTEMBER 17 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai 6S társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Vegyünk példát azoktól a magyar testvéreinktől, akiket a trianoni papírrongy elszakított tőlünk, de akik húsz év minden szenvedésében, üldöztetésében ápolták szivükben a honszerelem fenséges érzését, megmaradtak igaz magyarnak, hű fiai Szent István ezeréves dicső- múltú országának. Ők egy pillanatig sem szűntek meg hinni az isteni örök igazságban, reményleni hazánk feltámadásában, szeretni magyar testvéreiket, akikkel együtt imádkoztak Magyarország feltámadásáért, együtt álmodoztak annak nagyságáról. Összetartottak, testvérek voltak, magyar imádságra tanították gyermekeiket és keblükön melengették a feltámadás örömünnepére készített magyar zászlócskákat. Vegyünk példát tőlük, a hősöktől, mártíroktól. Kövessük lelkünk áldozatkészségével, szivünk szeretetével, önfeláldo- zóan Magyarország újjáterem- tőjét, a mi szeretett kormányzónkat, Horthy Miklós őfőmél- tóságát, az ország élén álló eredményesen munkálkodó ál- lamférfiainkat, legyünk egymásnak igaz testvérei. Életünk, munkánk vezérfonala legyen az Istenimádás, Hazaszeretet, törvénytisztelet és Magyarország nagy, polgárai [boldogok lesznek. Adja Isten, I hogy úgy legyen ! T. D. Rémhírterjesztés és fecsegés hazaárulás! Testvérek vagyunk, tartsunk össze! Nehéz és küzdelmes az élet, a megélhetés gondjai új irányt teremtettek : a reális küzdelem kiszorította az ideálizmust, megcsonkította az erkölcsöket, megtépázta a becsületet, megbénította a nemes, a jó indulatot, jégkéreggel vonta be a sziveket, kikezdte a felebaráti sze- retetet, képmutatókká tette az embereket, életre hívta a gyűlöletet, ismeretlen fogalommá tette a könyörületet. Mindezek helyébe pedig odaültette az emberek leikébe a fakó önzést, hogy ezerféle szint játszva, nyomán könny fakadjon, sóhaj keljen. Innen van az, hogy az emberek, a mindenség porszemei önönmaguknak élnek és az eszközökben nem nagyon válogatós önérdek szép számmal jelentkezik. De ezen ne csodálkozzunk ! Nem egyéb ez, mint küzdés a létért, az énért, válogatás nélküli eszközökkel, elnémított lelkiismerettel, érzéketlen szívvel. Rövid az élet, az én öntudatra ébred, létezni, haladni akar, már most embere válogatja, milyen eszközöket vesz igénybe, hogy minél jobban érvényesüljön. Azonban, ameddig a szem csak visszatekint az ezer és ezer évek múltjába, ezen a ködfátyolon át is érezhető, hogy mindezek dacára miként vezérli életünket egy felsőbb hatalom és a küzködő emberiség előtt felragyogtatja a hit, a remény, a szeretet lángoszlopát. Hinni az isteni igazságban, reményleni sorsunk jobb- rafordultában és szeretni felebarátainkat. Lelkünk csakis ezen nemes érzések birtokában tud a hétköznapi élet porából felemelkedni és nemes, nagy tettekre vállalkozni. Azért tehát és különösen most, midőn az emberiség annyit küzd és szenved a létért, minden bizalmunkkal, szeretetünkkel támogassuk azt, aki a keresztény erkölcs eszményi alapján áll, aki önzetlen munkával fáradozik embertársaiért, aki nem azért hirdeti az összetartást, hogy annak erején felemelkedjen, hanem Isten dicsőségére, a haza és az emberiség javára. Ilyen plakátok tarkítják ma a főváros és a vidéki városok házait. Mindenütt szemünkbe ötlenek. Vájjon szükség volt arra, hogy a közönséget ezekre figyelmeztessék,? Szükséges volt-e felhívni a figyelmet, hogy aki rémhireket terjeszt és meggondolatlanul fecseg, az olyan hibát és bűnt követ el, mely egyenlő a hazaárulással ? A mindenfelé olvasható plakátok első olvasásra, első tekintetre ezeket a kérdéseket vetik fel. A válasz egyszerű és könnyű: igen ! Az utóbbi hetekben úgy volt mindenki, ahogyan Prohászka irta le egyik cikkében. Ezeket irta: „Valaki azt álmodta, hogy mély kútban volt és nem birt onnan kiemelkedni. Hanem a kút felett egy csillag ragyogott és mikor azt nézte és nem a körülötte lévő sötétséget, akkor emelkedett, amikor ismét maga köré tekintett, visszaesett, végül mikor tekintetét állhatatosan a csillagra irányította, egészen ^kiemelkedett a mélységből.“ így voltunk mi is. Mindenki reménykedett és nézte a kiegyenlítődés, a megegyezés, a vórnélküli megoldás reménységének csillagját. Mohón lestük a rádió híradásának idejét, belemélyedtünk az újságok betűibe és mindig optimisztikusan állapítottuk meg: nem lesz háború, meglesz a béke. És amikor ezt kimondtuk, megnyugtató mosoly ömlött szét az arcunkon és biztató tekintet tükröződött vissza szemeinkből. A szimbólikus álom csak álom volt, mert a valóság mégis csak háború lett. Erre azután megnyíltak a fantázia zsilipjei és a reális elgondolások egészen a hisztériás kitörésekig az egész vonalon megindultak. Egyszerre mindenki jobban tudott mindent, mint a külügyminiszter. Mindenki a saját elgondolását és elképzelését igyekezett a lehetetlenségig védelmezni és azután a másikra rátukmálni, rászuggerálni, ráerőszakolni. Ha a másik nem adta be azon nal a derekát, ostobának, rövidlátóinak, tehetetlennek jelzője egy kettőre kijárt neki. Az lett a legkapósabb, aki minél több képzelődést minél hangosabban, minél nagyobb lármával és még nagyobb gesztiku- lációkkal tudott előadni. A helyzet sokkal komolyabb, semhogy fecsegéssel töltse bárki is az idejét. Ahhoz pedig egyenesen lel- ketlenség kell, hogy bárki is rémhírek kitalálásával álmatlanná tegye a másiknak éjszakáját. A legkomolyabb figyelmeztetés elhangzott onnan, ahonnan vártuk. A Szentatya rádióbeszédjében felelősségének tudatában, a háborúk történetének ismeretében kijelentette, hogy.- „a békében nem vész el semmi, de minden elvész a háborúban.“ Annyira igaz megállapítás, hogy vitatkozni sem lehet felette. Egy kijelentés, mely a múlt tapasztalatait felfödi és a jövő kilátásait bemutatja. Elégedjünk meg ezzel a pápai szóval, mely elég indokot rejt magában arra, hogy összetegyük kezünket, imára nyissuk ajkunkat és a békéért imádkozzunk. Ezeréves történelmünket magyar vitézek piros vérével irta meg a krónikás. Megérdemli a békét szerető magyar nép, hogy neki békét hagyjanak. Inkább arra törekedjék mindenki, hogy egymást megértsék, egyet érző és egyet akaró nemzet legyen a magyar, aki ne ismerjen ezekben a súlyos napokban sem széthúzást, sem ellenségeskedést, hanem az erőket összefogva szét- törhetetlen egységben álljunk őrt vártánkon. Lássa az egész világ, hogy ebben az országban nemcsak hirdetik a testvéri összefogást, hanem azt gyakorolják is. A haza sze- retete indítson mindenkit arra, hogy ideges képzelődéseit elfojtsa magában, hasson megnyugtatólag a másikra és imádságos lélekkel bízzék a jó Istenben, aki nem fogja elhagyni imádkozó magyar népét. HETI ESEMENYEK BELFÖLD 32 község orvoslakást épit a MABI kölcsönből. — 6700 bűnügy és 1650 közigazgatási elbánás volt augusztus hónapban a fővárosban. — Csütörtökön a képviselőház és a felsőház ülést tartott. — Magyar menekültek újból csoportosan érkeznek Szlovákiából. — Vízumkényszer lépett életbe Magyarország és Németország között. — Marsovszky Ivor ny. miniszteri tanácsos lett az „Uj Nemzedék“ felelős kiadója. — Húszmillió pengővel több adót fizetett a főváros, mint a múlt év hasonló időszakában. — Dr. Thaisz Andor lett Fejérvármegye alispánja. — Ötmillió pengőt fordít a főváros a tabáni gyógyszállóra. — 674.000 pengős kölcsönt folyósít a MABI a városoknak. — Megnyitották az olasz nyelvű gimnáziumot Pannonhalmán. — 759 vagon gyümölcsöt szállítottak el szeptemberig Jánoshalmáról. — Budapesten internálták a rémhír - terjesztőket. KÜLFÖLD A németek nyugaton ellentámadásba mentek. — A varsói angol és francia nagykövetségek Pinsk városába menekültek. — Újabb belga tartalékosokat hivtak be. — Hollandia támadás esetén vizárasztással védekezik. — Életbelépett Palesztinában a hadiállapot. — Három lengyel hadosztályparancsnok fogságba esett. — A franciák kímélik az embereket, azért lassú a támadás. — A németek tiltakoztak, hogy Románia átengedi területén az angol tiszteket. — A lengyel zsidóság Románia felé menekül. — Angliában feloszlatták a kommunista és fasiszta pártot. — 500 millió font hadikölcsönt vesz fei Anglia. — Pozsonyban áüamei- lenes tevékenység miatt 29 zsidót letartóztattak. — Svédország is megtiltotta a kivitelt. — Dánia megtiltotta a konzervált élelmiszerek kivitelét. — A görög kormány szigorú rendszabályokat léptetett életbe az élelmiszerellátás biztosítására. — Kanada hadat üzent Németországnak. — A németek bekerítettek számos lengyel hadosztályt. — Háromévi háborúra számít Anglia. — Hollandia aknákkal védi tengerpartját. — Francia tábornok vezeti a lengyel hadműveleteket. — A nyugati hadi- szintéren ötvenkilométeres szakaszon nagy csatározások folynak. — Hitler többször elrepült a keleti hadi- szintér felett. — A szovjet 3 millió katonát tud harcba küldeni. — Hetenként két hústalan napot rendeltek el Olaszországban. — Bevezették a búza- és rozsjegyeket Németországban. — Az indiai maharadzsák nagyobb összegű pénzsegélyt küldöttek az angol kormánynak. — Félmillió katona áll Svájc határain. — Spanyolország 30 menekült német gőzöst internált. — A németek számolják az angolok által elkövetett semlegességi megsértéseket. — Meg-
