Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 63. szám
2 ESZTERGOM Ss VIDÉKÉ Í939. augusztus 13 1 acsarkodásának kedvező, szétszaggatott terület, céltalanul szenvedő népek földje, hanem egységes, töretlen, olyan, amilyennek Szent István alkotta és felajánlotta a Szent Szűznek: virágoskert, haza. Mindig valamilyen nagy eszme ragyog ki a történelemből, amikor a sorsfordulókon Istenhez fordul a nemzet. A mai nagy- boldogasszonynapi hálaimából is kiérezhető a szent vágy és akarat, az igazság, az emberiesség és testvériség mély át- érzése, mindaz, ami naggyá teszi az eszmét, vele együtt az embert, a magyart, azt a magyart is, aki más nyelven ugyan, de vele együtt él békeségben és becsületesen szorítja a kenyeret, jogokat, érvényesülést testvériesen megosztó kezet. Ez az eszme egykor a kereszténység volt, azután az apostoli királyság, majd a nemzeti önállóság, a magyar nagyhatalom, később a függetlenség és szabadság, — ma ennek az eszmének első parancsa: tovább, vissza az országot, amit az első szent király felajánlott a Nagyboldogasszonynak! amely itt maradt a benesi érából, — és reméljük, hogy éppen a józan tóí- ság fogja elhallgattatni. A kisgyűlés egyhangú helyesléssel csatlakozott a tiltakozó állásfoglaláshoz. A továbbiakban Komárom Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített volt megyék közös közúti vagyonának megosztására és egyéb függő kérdéses letárgyalására a törvényhatósági bizottságból 6 tagú bizottságot küldött ki a kisgyűlés, — Esztergom város képviselőtestületi határozatát pedig — a közvágóhíd építésére felveendő 100 000 pengős MABI kölcsön felvételére vonatkozóan — jóváhagyólag tudomásul vette. Nagyobb érdeklődést váltott ki a kenyérmezői parcellázás ügye, az ebben a kérdésben hozott Esztergom városi határozat, és a határozat ellen a dr. Megyeri Mezőgazda- sági Rt. által beadott fellebbezés felülbírálása. Dr. Jánoskúti József vármegyei aljegyző ismertette részletes alapos sőggal ezt az ügyet, melynek jelenlegi állását múlt vasárnapi számunkban megjelent terjedelmes cikkünk minden szempontra rámutatva és az érdekelt munkásság memorandumát is tárgyalva tárta olvasóközönségünk elé. A dorogi és tokodi munkások ugyanis a volt dr. Megyeri-féle mezőgazdasági területből kívánnak házhelyparceüákat és itt akarnak családi házas bányásztelepet létesíteni. A város azonban nem hive a szétszórt településeknek, nem óhajt uj Zsaíazsomot, hanem azt akarja, hogy a dorogi és tokodi munkások házhelyei csatlakozzanak a már meglévő külső és már kulturált településhez, ezért a kért Megyeri-féle terület helyett a Sándor-major és Sátorkőpuszta közötti területet ajánlotta fel munkástelep célaira. A munkásság nem nyugodott bele kérelmének ilyen elintézésébe, az ügy ismételten a képviselőtestület, majd a kisgyűlés elé került, közvetlen tárgyalásokat is folytattak ,a bányamun- Kásokkal, de nem lehetett megegyezéshez jutni. A munkásság ragaszkodik eredeti kérelméhez. Memorandummal fordultak a kisgyűlési tagokhoz is, amelyben hosszasan bizonyítgatják igazukat és egyéb egészségi, szociális érvek mellett főleg arra hivatkoznak, hogy a város által felajánlott terület messze jjesik munkahelyüktől. A kisgyűlésen vitéz Szívós- Waldvogel József és dr. Brenner Antal városi főjegyző szólt az ügyhöz. Vitéz Szívós-Waldvogel József méltánylandónak tartotta a munkásságnak különösen azt az érvelését, hogy a város által felajánlott terület túlságosan messze van a bányától. Azt ajánlotta, hogy az új települést a város engedje át Tokod községnek. Dr. Brenner Antal azonban magcáfolta a távolsági érvet, mire ezt a tervét elejtette. Egyébként az a nézet alakult ki, hogy bizonyos érdekeltségek szándékosan szítják a hangulatot a város ajánlata ellen. Végül a kisgyűlés az elnöki előadói javaslatot fogadta el, amely szerint a fellebbezés elutasításával Esztergom város igaza mellé áll a vármegye. A közigazgatási bizottság ülésén az aiispáni jelentés tudomásulvétele után vitéz Szívós-Waldvogel József szóvátette az esztergomi hajózásnál tapasztalható anomáliákat és élesen elítélte a MFTR igazgatóságának magatartását ebben a tekintetben. A MFTR igazgatósága határozottan megígérte azt, hogy a felszabadulás után szaporítja a hajójáratokat és a kovácspataki járatot is megindítja. Ennek dacára nem tett semmit és úgy látszik, nincs is szándékában ígéretét beváltani. A kovácspataki hajójárat bevezetését azzal az indoklással utasítja el, hogy nem fizeti ki magát. Felszólaló rámutatott arra, hogy vasárnaponkint nagy forgalom bonyolódik le a Dunán és az esztergomi szakaszon a forgalomnak meg nem felelő kis hajót járat a hajózási vállalat. Ez a hajó már Dömösnél életveszélyesen zsúfolt. Az elmúlt A kormányzót és Teleki Pál grófot köszöntette a vármegye az ellenforradalmi jubileum alkalmából Erélyes tiltakozás a magyarellenes szlovák propaganda ellen — MFTR és Esztergom Esztergom vármegye kisgyűlése és közigazgatási bizottsága f. hó 8 án, kedden délelőtt ülésezett dr. Frey Vilmos alispán elnöklésével. Az elnöklő alispán tárgysorozat előtt megemlékezett a húsz óv előtti szegedi ellenforradalmi eseményekről, hangsúlyozta a szegedi eszmék érvényesülésének nagy jelentőségét és a közelmúltban is tapasztalható nagy kihatásait az ország sorsára. Javaslatára egyhangú lelkesedéssel határozta el a kisgyűlés, hogy Esztergom vármegye hódoió táviratot küld a Kormányzó úr Őfőméltóságának, a szegedi nemzeti újjáéledés akkori vezérének és táviratban köszönti Teleky Pál gróf miniszterelnököt, aki a szegedi kormánynak egyik vezető- egyénisége volt. Vitéz Szívós-Waldvogel József ny. tábornok, bizottsági tag szólalt fel még napirend előtt és élesen visszautasította és elitélte a magyarellenes szlovák propagandát, amely újabban a rádióban, sajtóban és a szlovák politikai vezetők beszédeiben tapasz talható. Említette azt a nevetséges „szlovák“ telheteilenséget is, amely már Esztergomra, a magyar királyság ősi fészkére is bejelentette igényét. Nem tűrhetjük szó nélkül ezt a propagandát és határozottan állást kell foglalnunk ellene. Ez a told ezeresztendeje magyar volt és magyar lesz. A tótok kenyeret, érvényesülést kaptak a magyar állam- tó). Furcsán akarják visszafizetni ezt a testvériséget. Úgy látszik, benesi mintára propagandával akarnak országot szerezni. Ez azonban nem fog menni. Ha ők jönnek ezzel a felfújt propagandával, mi aliunk elébe, — eléjük megyünk akár Nyitráig, de nem mint azelőtt kenyérrel, hanem fegyverre). Hisszük, hogy a szlovákságnak csak egy kisebb csoportja űzi ezt az ellenséges propagandát, Kárpátaljai képek, emlékek. ii. Uzsok. Irta: VÉRTES ZOÁRD. Legendás idők szárnyán szállongó név 1 Emlegetésére hős apák, hős fiák szeme fátyolosodni kezd a fel- viharzó emlékek tóduló rohamában. Emléke nem halványuló fényben fog ragyogni magyar regimentek történetében. Oithoniak könnyébe, hős katonák vérébe foglalt neve nem lesz a feledés martaléka, mig Árpád hős fiai virágzanak a Duna-medenceben, nagy népek ütköző terén. A falu közepén kocsinknak állást parancsolunk, a magyar rend és biztonság nyiltszemű, bronzzá vert, mosolygós arcú őre köszönt. Újra magyar rendőr húszévi betyárvilag után a magyar határon ! Győrből került ide szolgálattótelre. A Győrben vizsgázott úrvezető győri kocsijelzóse odavalósiakat sejtet az utasokban. Megtudja az igazságot, de amúgy is kijáró kedves figyelme, úri szívessége ennek ellenére sem csökken, főleg akkor nem, amikor két utitársunktól, a „Somogyorszag“ - ból való közös eredest sikerül megtudnia. Erre-arra irányuló kórdezős- ködósünbre a róna- és dombvidék mindenütt visszakisórtő szeretetóvei egész értekezést helyettesitő vek s bölcseséggel azt válaszolja: Gyönyörű ez a vidék, kérem alázattal, nagyon jó és egészséges ide „ki rándulni". Szóba kerül az otthon, a család is. Igen-igen fáj neki „ez utóbbitól való elszakadás. De azért töretlenül, mosolygó arccal tejesít szolgálatot, nyújt felvilágosítást, mint mondjuk „otthon“, Győrött, a Baross-utcán, mintha szolgálatvégzés után boldog elegedessel a családhoz tudna visz- szamenni. Tiszteletiudása, hűsége, intelligenciája a fajtankhoz való gör esős ragaszkodást csak mélyíti, erősiti. Büszkék lehetünk ilyen emberekre 1 A cél azonban továbbra intett. Pár merészen vágott szerpentin ut- részlet után az uzsoki hágó tetején vagyunk. Felséges a kép, de meg megrázóbb a történelmi légkör, mely íogódottá tesz szivei, revedezóvé gondolatot, könnyessé emlékezést. Joobról a többemeletes „Sport Szálloda“ szürke tömbje. Magunk rnö gött hagyjuk. Pár lépéssel odabb megtorpanunk. Saruoldozó tisztelet ílietodött csendjével szallunk ki. Hősok vére äztatia, temérdek kin szén i.elte e hely 1 Jajgató szél sir, sikong és csapkod végig az esőpermetezte magaslaton. A természet zsolozsmás éneke hunyt hősök felett, mely nyugvást csdekel ? Vagy talán a rajvonalba fejlődött sok hazaszalló sóhaj kísért es kering az egykoron itt viharzott vérdariűok helyen, hősöktől nem sza kadhatva ? Nem jón felelet I®Csak az emlékezés ól és könnyezik ! Előttünk leeresztett „határsorompó. Túl egy jóban-rosszban sorsközös testvernep hazaja. Lengyel fiuk var lázzak erős hazájuk nehéz álmait, innen, a magyar katonaőrhazban, szabolcsi legények személyesítik a magyar katonaerőt. Szobájukban da- klva pattog a tűz, hisz kinn tépázó szélben 2—3 C fok a hőmérséklet. Piros szájukról egészségesen csurran a zamatos, szépséges magyar szó I A magyar őrházzal szemben, az út bal oldalán, élő sövénnyel határolt hősi temető. Közepén tömör, négy oldalú emlékoszlop. Az oldalakon fekete márványtáblák. Aranyozott szláv betűk hirdetik a hősök tiszteletét. Fakult szalagok, koszorúkba font hervadt fenyőgalíyak és virágok hirdetik az emésztő idő múlását. A márciusi fergeteges felvonulás hősei tűzték apáik kőfejfája fölé a boldog viszontlátás minden szenvedést es fáradságot felejtető mámorában. Apró fejfák ölelésében nagyobb keresztek. Tisztek nyugosznak alatta. A jobb sarok felé orosz kapitány sírja dombosodik, rajta a nagyobb kereszttel. Itt már nincs határkérdés és fiatárvilíongás I A gyötrött testek nem kapnak fajo ütést a nekilendülő testvórkezektől. A kezek lecsapódtak, merevvé dermedt „vigyázz“-bán tisztelegnek egymásnak I Az oszlop lengyel határ felé eső oldalán szürke marványtábián aranyba ágyazott magyar sorok csengenek Komjáthy Aladár szövegezésé ben: Halott magyar katonáknak az élő magyarok. Itt nyugszik a haza sok jó fia. Életük árán mentették a jövőt, lettek a példaadás ragyogó balványai. Zúghat a gyors napok árja, megmarad emlékük. Őrzi a hű szeretet 1 1914 őszén, havas novemberében, decemberében s 1915 első hónapjában e tájakon vivták mesékbe illő kárpáti hősi harcaikat a halhatatlan honvédek német szövetségeseinkkel egyetemben az embert nem tekintő, megállás nélkül zúduló orosz hadtestek ellenében. Ordító orkánban, veiőt kikezdő hóviharban lökték visz - sza a haza húsába harapó ellenséget vagy hajráztak eget rengető rohamokban az orosz állások ellen. A fontos hágó többször cserélt gazdát. A késő őszi visszavonulás idején csapataink kétszer engedték át az oroszoknak ; karácsonykor visszafoglalták. Január 2-án újra elvesztettük, hogy rá 27-ón ismét, most már harmadszor, egyben véglegesen visszaszerezhessük. Báró Szurmay Sándor altábornagy, Uzsok hőse, vitézeivel együtt itt lepett be a magyar hadtörténelembe s a halhatatlan magyar katonák seregébe! Múltakat idézvén, darócruhás, kissé vén arcú rutén legény szólal mellettem : temetu, temetu. Mintha fejem, szernem nem lenne I Bőbeszédű kalauzolásáért munkája órcértókét húsz fillérben állapítja meg. Nózdególtem, hiszen jóval előbb társaimmal szemben szemólyenkint — fél füllel kapva el az áruló hangokat — tiz filléres követelései voltak. Hirtelen a tobbtermelés laza kapta-e el vagy a váltógazdaságra tért-e át, esetleg egymagám volta bátorította meg, nem sokáig elemeztem. A nekem szegett nagy számla azonban védekezésre késztetett, holmi torokolajra céloztam a veszedelmes filléreket illetőleg. Kötődésem meghatódássá vált erősitgetósére : Nem kirem, nem ki- rem, jó magyar kenyeret veszem rajtaI Magyar kenyér, lehet-e kérést tagadni, ha rád hivatkoznak ? Az említett szálló üveges tornáca 860 m. magasból nyújt lelket emelő látványt a felső Ung völgyére. Égnek vetődő hegyormok, zöld fákba fúló hegyoldalak mindenfelé. Felhőuszályok tépett darabjait haj-
