Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 55. szám

1939. Julius 16. BflZXBRÖDll li X ID fl KB 3 Természetesen csak HENKO, a régi, bevált, olcsó £s jó háziszer! 26 fillérbe kerül az áztatás, ez a kis befektetés sokszorosan megtérül pénz- és munkameg* takarításban Mert ha Henko-ban ázik a ruha, nem kell erőt és időt pazarolni a fáradságos dörzsölésre és a káros kefélésre. A nagymosás legdurvább részét el­végzi helyettünk —-26 fillérért „Esztergomi Nyaralók Híradója“ A mai számunkhoz mellékelve vidéki előfizetőinknek tiszteletpél­dánynak küldjük a ma megjelent „Esztergomi Nyaralók Híradója“ c. alkalmi lapot. Az ügyesen összeállí­tott idegenforgalmi értesítő Glatz Gyula polgármester bevezető cikke után tájékoztatja az idegent arról, hogyan és hányféle módon lehet Esztergomot megközelíteni. A köz­lekedési eszközöknek csoportosítása és az Esztergomba utazás lehetősé­geinek felsorolása élénken igazolja, hogy Esztergom, mint idegenforgalmi gócpont az első helyen áll a magyar vidéki városok között. Az általános tudnivalókban tájékoztatja a nyaraló közönséget a szállodai, elszállásolási, étkezési és fürdőzési lehetőségekről és árakról. Röviden ismerteti a vá­ros történelmét és a legfontosabb látnivalókat. Közli a június és július hónapokban megfordult nyaralók kivonatos névsorát. Felsorolja a vizi-, turisztikai és egyéb sportlehetősé­geket, a környéken megtekintésre érdemes ipartelepeket, népviseleti vi­dékeket és kirándulóhelyeket. Végül idegenforgalmi és nyaralási hírek zár­ják be az ügyesen szerkesztett ér­tesítőt. Örömmel üdvözöljük a város idegenforgalmi hivatalának ezt az újabb megmozdulását. Az „Eszter­gomi Nyaralók Híradója“ megjele­nése hézagpótló munka Esztergom nyaralóvárossá való fejlesztésében és reméljük, hogyftnyaranta többször is meg fog jelenni nyaraló vendé­geink tájékoztatására. A lap, mint értesültünk, több ezer példányban készült és az ország minden nagyobb szállodájába, éttermébe és kávéhá­zába tiszteletpéldanyként küldték szét. Esztergomban 20 fillérért kapható. EGYROL-MÁSRÓL A takarékpénztár fürdőtelepé­nek ujonan létesített Ferenc József- úti parkjában ott áll vitéz Holló Kornél új kútszobra: a gyermekét fürösztő anya. Akár térdisznek, akár a tisztaságszeretet szimbólumának, akár a fürdőváros cimszobrának szánta a művész, minden tekintet­ben kedves, megnyerő, vonzó mű­vet alkotott. Lehet, hogy forma­szépség szempontjából talán nem ab­szolút értékű a szobor, de mi itt nem műkritikát akarunk Írni. Ezt rábízzuk másokra, hiszen Esztergom a kritikusok világvárosa. (No nem ?) Igen, a szobor megnyerőén ked­ves, nagyban emeli a fürdőtelep s a város szépségét, kár, hogy zárt helyen van s a városon végigsétáló idegen csak a keritésen túlról gyö­nyörködhetik finom szépségeiben. Mennyivel jobban érvényesülne ilyen szobor — ha már „fürdőváros“ va­gyunk — valahol egy köztéri szö- kőkúton, hová — mondjuk — a város állíthatna ilyent, fürdővárosi jellegünk dokumentálására s a szép iránti rajongásnak méltó igazolására. Esztergomban ugyanis csaknem túltengő elv : mindent az idegenért. Nagyon bölcs dolog és hogy szük­ségszerű és korszerű, azt mindenki kiórezheti az idegenforgalmi bizott­ság üléseinek munkájáról szóló hír­lapi közleményekből, amelyeket ol­vasgatva önkéntelenül is azon tűnő­dünk, hogy ennyi szépség mellett, amit itt nálunk az idegen élvezhet, milyen jól hatna, ha például mel­lékutcáink is, ahol a nyaralóvendég lakást keres — rendezettebbek vol­nának, ha nem csörgedeznének ben­nük szennyfolyócskák, ha nem vol­nának olyan veszedelmesen, lábtö- rően gidres-gödrösek, ha többször öntöznek} ha rendesebben s gyak­rabban söpörnék, ha gazolnák s nem legelésznének például tehénkék a Jókai-utca porcfű legelőjén és egyéb hasonló és szép dolgokra is gon­dolna valaki s nem várna mindent a Szépitő Egyesülettől, meg a Taka rékpénztártól, meg a háztulajdono­soktól, hadd jutna ezekből az apró szépségekből az idegen mellett ne­künk szegény esztergomiaknak is. Igen, tudjuk, szegény a város, nincs mindenre pénz, de legalább az apró szépséghibákat kellene fo­kozatosan eltüntetni, melyek a na gyobb stilű rendezések mellett olyan bántóan hétköznapiak. Ezt nem mi mondjuk, hanem a nálunk járó ide­genek. Minden elismerésünk és köszö- netünk azoké, akik kényszer nélkül, csupán jó ízlésből (Szépitő Egyesü­let), vagy — mondjuk — üzleti szempontokból hoznak komoly ál­dozatokat városunk szépítéséért, fej­lesztéséért, de ha az idegenforgalom — mint azokon a gyűléseken hall­juk — a város polgárságára, a közre nézve is hasznothajtó üzlet, akkor mindent el kell követni, hogy a bolt­ajtó küszöbén ne nőjjön ki buján és vastagon az a bizonyos porcfű. Ezek jutnak úgy ötletszerűen az eszünkbe, mikor vitéz Holló Kornél szép kútszobrát, a fürdőváros jelle­gét szimbolizáló „nem kell félni a tisztaságtól“ elvet kőbe vésve, innen a drótkerítésen kívülről a csendes nyári reggel napsugaras derűjében gusztáljuk, miközben a hátunk mö­gött serény köztisztasági-kirendeltség keveri söprűjével a fehér szob rőt is lassan belepő, szürkén szálló utca­port ... Egyetemi tanári kinevezés. A kormányzó a vailás- és közoktatás- ügyi miniszter előterjesztésére dr. Ibrányi Ferencet, a helybeli szemi­nárium tudós tanárát, a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem erkölcstudományi tanszékére egye­temi nyilvános rendkivüli tanárrá nevezte ki. Gyászhir. Fehde Ipoly kegyes­rendi aranymisés áldozópap, érd. gimnáziumi rendes tanár, a szegedi Dugonits Társaság rendes és igaz­gatósági tagja életének 81., szerze­tesi életének 62., áldozópapságának 57. évében július 12-én Szegeden meghalt. Az elhunyt földi maradvá­nyát pénteken délután 5 órakor szen­telték be a szegedi belvárosi temp­lom kupolacsarnokában és onnan helyezték végső nyugalomra. Fekete Ipoly évtizedekig volt a szegedi pia­rista gimnázium tanára és a tanít­ványok ezrei kerültek ki kezei alól. Az elhunyt esztergomi születésű és kiterjedt rokonság gyászolja. Kunder Antal kereskedelmi és iparügyi miniszter észtországi és finn­országi utazásáról repülőgépen visz- szaérkezett Budapestre, ahol ünne pélyesen fogadták. A miniszter a MTI munkatársa előtt kijelentette, hogy a legnagyobb benyomást az észt és finn testvérnemzetek szívből megnyilvánuló szeretete, fogadásá­nak szívélyessége tette rá. Esküvő. Gárdonyi Aurél csévi állami tanító ma, vasárnap déli fél 1 órakor tartja esküvőjét Faragó Va­likéval, Faragó Béla helybeli jónevű asztalos mester leányával a belvá rosi plébánia templomban. Esty Miklós magas pápai ki­tüntetése. XII. Pius pápa Őszent sége a Szent Szilveszter rend közép- keresztjét adományozta Esty Miklós pápai világi kamarásnak. A magas kitüntetést Maglione bíboros állam­titkár személyesen nyújtotta át Ró­mában a kitüntetettnek. Halálozás. Lacza Ferenc, a Do­rog és Vidéke Ipartestületi jegyző felesége szül. Palika Erzsébet folyó 9 én életének 47-ik, házasságának 21 ik évében Budapesten, a Rókus kórházban történt súlyos operáció következtében elhunyt. Temetése f. hó 12-én délután volt az esztergo­mi belvárosi temetőben meleg rész­vét mellett. Komárom megye akciója az egyke ellen. Komárom vármegye közigazgatási bizottságának ülésén Boncz Nándor vármegyei árvaszéki elnök mozgalmat sürgetett a várme­gye területén az egyke ellen. Indít ványára a közigazgatási bizottság el- határotza, hogy a megindítandó moz­galommal kapcsolatban feliratban kéri a kormánytól az örökösödési törvény módosítását. Egy fiatalasszony tragikus ha­lála. Jó-Dobronya Béláné szül. Gyarmathy Rozália f. hó 12.én, szer- dán, délután életének 34-ik évében tragikus körülmények között elhunyt. A szerencsétlen fiatalasszonyt kerék­párkirándulásra hívták a túlsófélen fekvő kies vidékre. Örömmel fogadta a meghívást és el is ment két fiatal asszony ismerősével. Hogyne ment volna. Egy kereskedőasszony örül, ha egy kellemes délutánra kiszaba dúl egy kis üdülésre. Talán szép nap­juk is volt, bizonyára. De . .. már hazafelé tartottak, hogy boldogan beszámoljanak otthon : mily kedves napjuk volt, mily szép, csendes a falusi táj, a felszabadult túlsóféli hegyes vidék, a garammenti falvacs- kák s az innen messzire benyúló kis magyar alföld, a kövesdi hegyről szinte laposon fekvőnek látszó esztergomi bazilika . . . igen, hazafelé tartottak, amikor a szerencsétlen fiatalasszony a garamkövesdi hegytetőről gyönyörei pillantotta meg bazilikánkat, körülötte a bogárhátú, szenttamási házacskákat és köztük a kis boltocskái, ahonnan kirándult, ahová visszasiet boldogan, kedves emlékkel: férjéhez, fiacskájá­hoz ... A lefelé vezető lejtős út al­jában éles kanyar, a gyenge nő nem volt ura gépének, a kerékpár felbo­rult, ő maga egy ház falához csapó­dott és szörnyethalt. Két társnője könnyebb sérüléssel s a megdöbbentő szerencsétlenség borzalmas emléké­vel megmenekült. Pénteken délután 6 órakor temették el a szerencsétlen véget ért fiatalasszonyt, Jó-Dobronya Béla törkevő fiatal kereskedő hitve­sét, a szentgyörgymezői temető ká­polnájából, óriási részvét mellett. Nyugodjék békében ! Kettős országzászlőavatás folyt le f. hó 9-én a vármegyénkkel ha­táros Madar komárommegyei köz­ségben fényes külsőségek közt meg­tartott hazafias ünnepély keretében. Tarnay Endre Máv főfelügyelő pé- celi főgondnok és a péceli íef. gyü­lekezet a madari egyháznak, a pó- celi 910-es Fáy András cserkészcsa­pat és Zalatnay Dániel cserkészpa­rancsnok és felesége Madar község­nek címeres országzászlót ajándékoz­tak, melyet az egyház nevében Mo­hos Kálmán lelkész, a község nevé­ben pedig Bajcsy Ferenc községi főjegyző vettek át. Az avatóünnep a Himnusszal kezdődött, utánna Sods Károly ref. esperes mondott ünnepi beszédet. A Magyar Hiszekegy el* éneklése közben félárbocra húzták a zászlót, majd az Éreklyés Ország­zászló Nagybizotlság felkérésére s annak képviseletében dr. Bérényi Róbert esztergomi ügyvéd, vm. tb. főügyész tartotta meg nagy hatást

Next

/
Oldalképek
Tartalom