Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 53. szám
1989 Julius 9. ESZXERG OH El VIDÉKÉ tált szöveg áttételénél. Az 5 perces 100-as diktátum, tehát 500 szótagnak, rendes írásba való áttételére 10 perc, 120-as, tehát 600 szótag áttételére 12 p., a 150-es (750 szótag) áttételére 15 p és így tovább van adva. Mindenki annyit tesz át, amennyit tud. Az eredmónypontok száma annál nagyobb, mennél több szótagot tesz át valaki minél kevesebb eltéréssel. Kinek-kinek a teljesítő képességére lehet következtetni az áttett szótagok és eltérések számából. Pl. Kassai F. az 500 szótagból (100-as fok) 438 szótagot tett át 10 perc alatt 1 eltéréssel, a 600 szótagból (120-as) 532 szótagot 2 élté 1 •aMMVMiVMIMMMmMMHMMMHHMMWHiMMIMHiVWMMtMMiaMMil Vendéglői élet és vendéglői árak Esztergomban és Párkányban réssel 12 p alatt, 750 szótagból (150-es) 659 szót 4 eltéréssel 15 p 4 eltéréssel 15 p alatt, mig a leggyengébbek az 500 szótagból csak 160 at 11 eltéréssel, a 600-ból 276 szótagot 25 eltéréssel, a 750-ből 410 szótagot 16 eltéréssel. Ma, amikor egyre több és több helyen követelik meg a gyors- és gépírás tudását, amikor az élet egyre gyorsuló lendülete arra bírta a nyugati államokat, hogy középiskoláikban is kötelezővé tegyék a gyors- és gépírás tanítását, nálunk is megérdemlik ezek a versenyek, hogy méltányoljuk és felkaroljuk őket. ÍJríiS Sokan járnak át Esztergomba Párkányba és sokszor adódik alk* lom arra, hogy összehasonlitsu* a esztergomi vendéglői árakat a pár kányiakkal. Letagadhatatlan tény az hogy azért keresik fel sokan eló szeretettel a párkányi vendéglőke mert — mint a legutóbbi idegenfor galmi gyűlésen is szóvá tették — ott hitük és meggyőződésük szerin jutányosabb, olcsóbb ellátásban rö szesülnek. Valóságos divattá vált az is, hog> Párkányban rendeznek különféle bán keiteket, közös ebédeket és vacsorákat, amelyeket tulajdonképen Esz tergomban kellene megrendezni ét az esztergomi ünneplők, banket- tezők seregestől vonulnak át Párkányba. Az is tagadhatatlan, hogy ma már nem csupán a visszacsatolás és visz szatérés öröme gyűjti össze a párkányi vendéglőkbe az esztergomiakat és az esztergomi vendégeket. Sok okoskodás és szóbeszed tárgya az, hogy mi is ennek a nem várt visszás körülménynek az oka, hogy nem annyira Párkányból Esztergomba járnak a vendéglői fogyasztók, mint sokkal inkább Esztergomból Párkányba. Nem vitás az, hogy feltétlenül erélyesen kell segiteni a bajon, ha ennek az indokolatlan vendéglői drágaság lenne az oka. Nem szabad tűrnünk, hogy ez tönkretegye városunk vendéglátói jóhir- nevót, amely úgyis eléggé meg van tépázva. Vendéglőseink azonban egyszerűen tagadják azt, hogy az esztergomi vendéglők drágábbak, mint a párkányiak. Azt mondják, hogy sok íügg az adagok nagyságától és a kiszolgálás módjától, körülményeitől. Azt mondják, hogy kisebb adag itt is csak annyiba kerül és hogy az olcsóbb étel itt is olcsóbb, továbbá, hogy igen sok függ a vendég igényeitől is. Jól emlékezünk azokra a vitákra, amelyek már akkor is folytak a vendéglői árakról, amikor még Párkány idegen uralom alatt volt. Akkor az bizonyították, hogy például az előkelőbb igények kielégítésére berendezkedett Fürdő nem adhatja olyan árért ugyanazt az adagot, mint a kisebb vendéglő, amely távolról sem dolgozik olyan nagy rezsiköltséggel. Éihittük ezt is, belátjuk, hogy a speciáis igények kielégítése drága, csak azt nem hisszük el, hogy miért ne lehetne Esztergomban is elérni azt, hogy az átlagos igényű nagyközönség Esztergomban is megtalálja pénzéért azt, amit keres és amit más városban megtalál. Sok mindent elhiszünk, csak azt nem hisszük el, hogy Esziergomból Párkányba kellene menni azért, hogy valaki egy rendes polgári ebédet kapjon olcsó érért. Nem értjük miért nem szűnnek meg a panaszok és miért kell erre a panaszokra mindig ugyanazt a nóít fújni. Nem látjuk be végül külö' >sen azt, hogy a bajt mielőbb or- isolni nem lehetne. Hiszen ez nem- >ak a városnak, nemcsak a nagy jzönségnek, nemcsak az idegenfor- alomnak, hanem elsősorban magá- ak a vendéglősiparnak érdeke. El- Jsorban a vendéglősiparosságnak ell tehát okosan megvizsgálva és negtárgyalva a körülményeket, meg- züntetve a panaszok okait, egymás özött is megegyezésre jutva, — Esztergomban egy olyan vendéglői detet teremteni, amelynek nagy forgalmát, élénkségét, jóságát és egyéb ilőnyeit természetesen a vendéglősök élveznék, de amely hasznos és aldásthozó volna a város jóhirére, idegenforgalmára is. A világért sem kívánjuk és senki sem kívánhatja azt, hogy a vendéglős üzletére ráfizessen. Szó sincs róla, — hiszen a vendéglősipar tu- lajdonkápen a város adófizető polgárainak is kenyere. Viszont ha van ipar, akkor ez az, amelynél a köz, a város és az összpolgárság érdekeit is figyelembe kell venni. Ha az esztergomi vendéglősök sok esetben védelmet követelnek a hatóságtól a vendéglősiparra káros tanintézeti vendégellaíásokkal szemben, — ez helyes. Viszont — ha vendéglőseink maguk nem lennének képesek a jó és olcsó vendéglői élet megteremtésére, amelyre Esztergomnak oly nagy szüksége van, — ebből a célból is lássák be a hatósági beavatkozás és segités szükségességét. Sőt amennyiben ez az ő érdekeiket is szolgálja, a közreműködés eredményességét praktikus tanácsaikkal segitsek elő. Kitünően sikerült a vízivárosiak jnniálisa Az elmúlt vasárnap zajlott le a vízivárosi Egyházközség alakulatainak juniálisa, a Move-sporttelepen. Május 11-éré volt kitűzve ez a mulatság, a Szenttamás-Vízivárosi Kát. Polgári Kör házépítési alapja javára, a kedvezőtlen idő miatt azonban akkor nem lehetett megtartani. Az eimult vasárnap kárpótolta a rendezőséget. Nem veszett kárba fáradsága. Ragyogó, napsütéses, enyhénszellős időben, mintha csak május jött volna vissza erre a napra. Délután 4 óra felé a megelevenedett szigeti sétányon leányok és fiúk igyekeztek a sporttelep felé. Erzsébet kor, Szent Imre és Margit körök s az Emszo fiataljai... a Szenttamási Kör idősebb tagjai igyekeznek a sporttelep felé. Benn már szól a zene. A pályán futballisták állnak a játékhoz. Előbb meccs lesz . . . Már kezdik is. A Petz-gyáriak mérik össze erejüket a Szentimrésekkel, eredmény 5:2 a Petzék javára. Közben megindult a ion a ruhának? Str Hí tagadás: a keféiét és dörzsölés semmilcópen sem használ. De nincs is szüle* ség rá. A Persil egyszeri tartó főzés alatt kioldja a pisz» fehérneműből. A as^ ilyenkor focizni. A kert mindjobban benépesül mulatnivágyókkal. Itt \már komoly mulatság folyik. Megindult a szerencsekerék is. Ilyenkor mind oda- sereglenek a kerék köré. A tánc is abbamarad egy kissé. Ja, a szerencsét nem szabad elszalasztani. Aki mer az nyer. Folyik a játék. Egy menet 20 fillér. Pezsgő, papucs, szemétlapát, likőr, bor cukorka síb., stb. érte a nyeremény. Sok nevetést csalnak ki az egyes nyereménytárgyak és a nyerő személyek. Nyert, nyert. Mit nyert?... S már nagy a muri. Közben persze többen nem nyernek — hisz azért szerencsekerék —, nem guruit feléjük a szerencse: tehát gyerünk táncolni. Aki nyer, nem is gondol a táncra. így ismétlődik meg többször, mig akad valami a kerékre. A világpósta is nagy mozgalmat és hangulatot csinált. Erzsébet-köri lánykák árulják a képeslapot. Szóval van vásár is. Adnak, vesznek. Ki többet ád el, annak több marad, mert magának véteti meg. Ez is szerencsejáték. Ki szebben és többet tud mosolyogni, az több lapot ad el, illetve kap. Sőt még dijat is kap a három legtöbb lapot kapott hölgy. így Vörös Boriska 1. dijat (virágkosár, cukorka), Varga Jolánka II. dijat (virágkosár) és Majoran Ancika a III. dijat (egy üveg pezsgőt) kapott. így folyt a mulatság, a tánc és a szórakoztató játékok éjfélig. Hangulat, jókedv nem hiányzott, csak az idő ment el hamar. Sajnos, éjfélkor haza kellett menni. Pedig akkor volt legrózsásabb a hangulat. A mulatságot megtisztelte jelenlétével Pollák Miklós az új plébános és dr. Gianone Egon, a volt adminisztrátor és a helybeli papság számos tagja. Víziváros új plébánosának ünnepélyes beiktatása világposta is, a tánc is, rossz lehet hogy úgy legyen. Dr. Altnássy József volt vízivárosi plébános távozása folytán megüresedett plébánia-javadalomba, Ke- ményfy K. Dániel örökébe, annak halála óta immár harmadizben iktattak be új plébánost az elmúlt vasárnap, Pollák Miklós volt pilismaród plébános személyében. Az új plébános talán hosszabb ideig lesz lelkipásztora az elárvult plébániának, mint elődei voltak, mert ő ismeri a plébániát ahová jött, ismeri a helyzetet és tisztában van egyházközsége híveivel, azok körülményeivel, Ő nem új ember Esztergomban. Előbb a Belvárosban működött mint segédlelkész, majd a Bazilikában, mint karkáplán. Volt ideje és alkalma megismerni egyházközségét. Talán épp ezért választotta új működési helyéül Vízivárost. A jelek legalább ezt mutatják . . . Adja Isten, Az ünnepi díszbe öltözött templomot szinültig megtöltötte a hívők serege. Nemcsak a vízivárosi és szenttamási hívek jöttek el, hanem a város más plébániáiról is sokan jöttek, az új plébános régi tisztelői. Ott volt a hivatalos város képviselője, a kegyúri képviselő, az egyházközség vezetősége és képviselőtestülete, Pilismarót küldöttei, az egyházközségi alakulatok tagjai stb. A beiktatás pontosan 10 órakor kezdődött Hell Ferenc visegrádi plébános az esztergomi kerület esperese vezette oltárhoz az új plébánost, ahol ünnepélyesen beiktatta javadalmába, miután kivette tőle a hitvallást és az esküt, átadta a templom plébánosának a stólát, a templom és tabernákulum kulcsait s az evan- géliumos könyvet. A szép szertartás előtt és után beszédet intézett a hívekhez és a plébánoshoz.
