Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 53. szám
HATVANADIK ÉVFOLYAM 53. SZÁM. VASÁRNAP, 1939. JULIUS 9 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai ŐS társadalmi lap Megjelenik hetenkint kétszer Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. öt éve véinnmegyénik elém Ezelőtt öt évvel foglalta el dr. Radocsay László a legfelsőbb hely bizalmából Komárom-Esztergom, akkor még közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék főispáni székét, azt a pozíciót, amely körül éppen Esztergomban annyi vihar zajlott, amely pozíció felé az emberek városunkban sokszor nem tudtak bizalommal nézni s amely méltóságot nézve, nem egy derék, becsületes esztergomi polgárban az a sejtelem borongott fel, hogy ..illuzórikus az autonómia, hiszen a kormányzati exponens komoly tömegeknek az elhatározását fél- reteheti minden magasabb szempont, minden megindokolás nélkül, ha nem áll az igazság tárgyi alapján. Rövid átmeneti időszak után, dr. Radocsay László székfoglaló beszédében éreztük először azt, hogy mennyi függ az embertől, valami megmagyarázhatatlan, mélységes megnyugvás szállott az esztergomi lelkekbe, a szenvedélyek felkavart hullámai lecsillapodtak, elült a rikító polémia s megkezdődött a munkáshétköznapok dolgoskezű alkotása. Ez a székfoglaló beszéd úgy jött a fagyos esztergomi szivekbe, mint a jótékony tavaszi szellő. Nem volt benne rikító színfolt, hangoskodó pozőr- ség, csak mélységes komolyság, hiányzott belőle a tömegsikerre utazó Ígérgetés, de gazdag volt lélekben és szívben. Kiépítődött belőle a nagyközösség leikével az a biztos kapcsolat, amely nemcsak a szemtől-szembe állás szuggesztiv határáig tart, hanem amelyet a megbecsülés, a komolyság kovácsol mindig erősebbre. Még ma is fülünkbe csengenek a székfoglaló markánsabb mondatai: az igazi nacionalista program mind- dent a nemzetért; lehet, hogy a magyar kis kérdésekben más és más véleményen van, de a nagy kérdésekben egységes. „Egységesek vagyunk — hallottuk a főispáni szavakat — a hagyományok tiszteletében, a magyar szent korona erejében s abban, hogy a magyar igazságot diadalra kell vinni.“ Mily megnyugtató hallani ezeket a bölcs szavakat, még ma is, öt év távlatából, amikor mindig jobban és jobban láthatjuk, hogy a magyar igazságot csak a magyar hagyományok erejével harcolhatjuk ki, s mikor tisztán áll mindenki előtt az a tény, hogy a magyar jövendőnek, ha méltó akar lenni az ezeréves múlthoz, nem szabad elszakadnia a történelemtől. De idézhetjük egy másik vonatkozásban a főispáni székfoglaló másik mondatát is: „Nyitva áll az ajtóm kis és nagy ember előtt.“ Ennek a mondatnak aranyfedezetét is az ötéves tapasztalat tette súlyossá. Valóban ez a főispáni ajtó nyitva állott minden igaz ügy számára és nemcsak a hivatali szobának ajtaja, hanem a szívnek az ajtaja is. Nem akadt olyan igaz ügy, se a kis, se a nagy emberek számára, amelyet ne vett volna igazi szeretettel pártfogásába. Ez a pártfogás azonban nem a szokásos „majd meglátom, mit tehetek, alapos megfontolás alá veszem a kérdést“ stílusába burkolódzott, hanem igazi segíteni akarás és segíteni tudás volt. És itt találjuk meg az igazi okát annak, hogy Esztergomban a vezetők és vezetettek között csak itt a főispáni hivatalon keresztül alakult ki az a harmonikus kapcsolat, amely a lelkek bizalmán és szeretetén épül fel. Dr. Radocsay László az aktivitás embere, nemcsak a hivatali helyiségek falain belül, hanem a társadalmi élet minden vonatkozásában is. Vármegyénkben a komoly, mélyreható szociális gondoskodás megjelenése, szinte egybe esik az ő hivatalbalépésével. Addig is beszéltek szociális célkitűzésekről, eszmékről, de az elmélet és a gyakorlat között áthághatlan ür tátongott. Radocsay László beállott a szociális kérdés előmunkásai közé; a szociális gondolatot saját példájában testesítette meg s nem volt olyan szociális jellegű intézménye a kettős vármegyének, amelynek munkája iránt a legbensőbb érdeklődést ne tanúsította volna s amelyet százszázalékosan nem támogatott volna. A társadalmi béke szükségességét hangsúlyozta dr. Radocsay László székfoglaló beszédében s ő valóban meg tudta teremteni a régóta nélkülözött társadalmi békét megyéjében. Itt sem szavakkal, hanem intézkedésekkel harcolt és bölcs igazságérzetével, nemes tárgyilagosságával rá tudott mutatni mindig a megbékélés igazi útjaira. Folytathatnánk dr. Radocsay László munkásságának sokoldalúságáról vett idézetek felsorolását. Kiemelhetnénk rendkívüli közigazgatási érdemeit, az ifjúság iránt tettekben megnyilatkozó meleg szeretetét, a társadalmi és magánéletében elöljáró nemes példáját, de ezekkel vajmi kevés újat tudunk mondani, hiszen főispánunk élete nyitott könyv, amelyben csak nemeset, szépet, felemelőt olvashat minden esztergomi polgár. De, mint esztergomi polgárok, nem mulaszthatjuk el az őszinte hálának tolmácsolását ezen az ötéves évfordulón dr. Radocsay László főispán iránt, amiért idejött közénk, nemcsak a hivatalos órák alatt, hanem mindig, egész magánéletében is, hogy ügyeinket, bajainkat ne a referens szűkszitájú előadásán, hanem személyesen ismerje meg. Esztergom a sok szerencsétlen vállalkozás után hihetetlen nehéz helyzetbe jutott s hogy a gazdasági lejtőn meg tudott állni, sőt még a javulásnak is mutatkoznak bizonyos jelei, azt majdnem teljes egészében megértő főispánjának köszönheti, aki nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy Esztergom számára a kormányhatóságoknak jóindulatát és támogatását megnyerje. Dr. Radocsay László főispánságának idejére esik az ősi Esztergom vármegye integer helyreállása. Uj idők, új helyzetek új feladatokat hoztak magukkal és pedig igen nehéz és súlyos feladatokat, amelyeknek helyes és tapintatos megoldását főispánunk igazságérzete, közigazgatási alapossága, a modern vármegyét ismerő szakismerete nélkül alig képzelhetnénk el. Még alig múltak el az ötéves évfordulónak napjai, Radocsay Lászlót ott látjuk újra a munkáknak, a feladatoknak tömegében. Bölcs igazságérzete, szerető meleg szive biztosan irányítja az ősi varmegyének sokat hánykolódott hajóját a biztos rév felé. DR. RADOCSAY LÁSZLÓ Esztergom vármegye főispánja
