Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 41. szám
2 ESZTEROOH és VIDÉKÉ 1930. Májas 20 Betekintés a nyilaskeresztesek berkeibe Néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót Unghvári Sándornak, a volt nyilaskeresztes szervezési vezetőnek igen érdekes könyve, amelyben szomorú fényt vet a magyarországi nyilasszervezetek működésére. Tanulságul ismertetünk belőle egykét gondolatot, egy-kót adatot, hogy az is, aki esetleg optimizmussal, jóindulattal nézné ezt az egész kérdést, megismerhesse a nyilaskeresztes párt berkeiben úszó eszmei, szervezeti, anyagi zűrzavart. Ez a könyv nem valamij kitalált mese, kortesfogás, hanem komoly, számadatokkal, okiratokkal alátámasztott munka, amelynek szavahihetősége senki előtt sem lehet kétséges. Rátérve magára a könyvre, először néhány fejezeteimet ismerte tünk, amelyekből azután világosan lehet következtetni azoknak megdöbbentő tartalmára is: Az első nap meglepetései. — Furcsa pénzkezelés. — Franz Rothen, az agitátor. — Hungarista szervezkedés a pángermán gondolatért. — Megdöbbentő szabálytalanságok a tagsági dij kezelése körül. — Visz- szaélések a pártigazolványokkal. — A párttagok nagy többsége idegen származású. — Rovottmuliú egyének a pártban. — Hogyan lesz pártigazgató a rendőrségi besúgó ? — A „Magyarság“ cimű napilap papírja. — Német diákok látogatása a pártban. — Hungarizmus pángermán szolgálatban a Dunántúlon. — Birodalmi németek egy dunántúli nép- gyűlésen. — Egy újabb anschluss felé ? — Csalók, sikkasztok között. •— Tolvajok vezető pozícióban. — Hubay Kálmán első számú munkatársa: Franz Rothen. — A hunga- tizmus magyar halál.. — Idegenek ítélkeznek magyarok felett. íme néhány fejezeteim, amelyek azonban a tartalom szörnyűségeit csak részben fedik, mert sokkal többet olvashatunk ki a sorok közűi, mint amit a címek elárulnak. A következőkben idézünk néhány mondatot a könyvből. Gondolkozzék felette mindenki!- „Egyik napon régi és új tagokkal úgynevezett szervezési szemináriumban gyűltünk össze és hallgattuk a szervezési szeminárium vezetőjét. Nem ismertük és nem is tudtuk, hogy hogy hívják. Akkor még nem is tudtam, hogy a magyarság egyii; legveszedelmesebb svábjával hozott össze a történelmi ambíció.“ Megtudjuk ebből a fejezetből, hogy ez a Franz Rothen, ez a bizonyos szervezési vezető, Jakob Bleiernek, a 'magyarországi németség hírhedt azsán provokatőrjének volt titkára ÓS államellenes ténykedésekből kifolyólag a törvényszékkel is baja a&adt. Unghvári Sándor a másik oldalon egy soroksári népgyűlést ismertet, ahol a soroksári pártvezetők a gyűlés után kifejtették nézeteiket, amelyek szerint a hungarizmus jegyében területi autonómiát, a német nyelv hivatalos államnyelvvé való kimondását, német gimnáziumot, német egyetemet követeltek. Nagyon tanulságosak azok a sorok is, amelyek a gyermekek beszervezéséről imák. Ezeknek a fiataloknak vezetői között — mint olvassuk — nem volt egyetlenegy magyar sem és szervezésüket egy Németországból jött úr irányitorta teljesen a germán minták szolgai lemásolásával. Látunk egy táviratot is ebben a fejezetben, amelynek eredeti szövege kétségkívül bizonyítja azt, hogy a szervezkedést Bécsből irányítják. Természetesen magántársaságok, amelyeknek a hivatalos német birodalomhoz semmi közük sincs. Idegenek szervezéséről, amelyről a további fejezetben is sokat olvasunk, megtudjuk, hogy például Debrecenben Bu'ddog Brigád irányítja. Ennek a tagjai kivétel nélkül svábok és cseh morvák voltak, akiknek a megjelenésük is propagandisztikus hatású volt. És egyrészt a bőrkabát és kutyakorbács, másrészt a német szónak magyar dialektusba törése sok mindenre fényt vetett. Franz Rothen is tovább szerepelt a mozgalomban s mikor elfogyott a pénz, egyszerűen kijelentette, hogy a pénzt onnan kell venni, ahol van és rögtön hozzátette, hogy a német Benz Mercedes Művek nagyon szi- vesen bocsátanak rendelkezésre négy autót és öt írógépet. Megemlíti az iró, hogy ugyanezen az értekezleten, amikor Franz R )then ezt az ajánlatot előterjesztette, Bécs- ből felhívták telefonon és állítólag Franz Rothen egészségi állapota felől érdeklődtek. Pénzkezelésben is a legnagyobb dzsungel uralkodott és mint az iró megjegyzi: „Vad elkeseredéssel gondoltam arra, hogy mi lenne, ha ezt megtudnák azok a munkás testvérek, akik a maguk havi húsz fillérükkel, beleáldozott hitükkel és vágyukkal szemben megtudnák az elszámolást ezen vámszedőkről.“ Unghvári Sándor megírja a német diákok gyakori látogatásait is. Ezek a német diákok a legkülönbözőbb címeken furakodnak be Magyarországra és jogos alapot adtak annak a hitnek, hogy ezt a mozgalmat igyekeznek kisajátítani, az ő törekvéseiknek úttörőül felfogni. Égy másik fejezet felsorolja a különböző rovottmultú egyéneket, akik a pártban vezető szerepet vittek. Ezek között a rovottmuUúak között olyanok szerepelnek, akiket a magyar állam ellen irányuló bűntett, kommunista üzelmekben való részvétel, hatósági közeg elleni erőszak, becsületsértés, súlyos testisártés, emberölés, sikkasztás, lopás miatt ítéltek el. Ez a felsorolás nem valami kitalált mese, hiszen Unghvári Sándor a könyvében pontos részleteket közöl oontos nevekkel együtt s azt is iözli, hogy ' ezek a rovottraultúak milyen fontos szerepet vittek a mozgalomban. Nagyon szomorú és keserű dolgokat látunk a könyv egyik-másik részében. Megtudjuk, hogy a nyugati határsáv lakói beleestek a germánság szellemi bűvkörébe és az Anschluss után nemcsak szökdö^tek át a határon, hanem imponáló küldöttségekkel keresték fel az új hatalmat, úogy elvigyék . népi hódolataikat és felajánlják szolgálataikat. Leir az iró egy konkrét esetet is: Amikor az egyik vezető-társaság hasonló küldöttséggel próbálta elárulni hazáját, de vesztére egy német parancsnok kezébe futott, aki azután visszaszáilittatta ezt a küldeményt, mondván : „hazaárulókkal nem tárgyalok“. Unghvári Sándor nagyon érdekesen Írja le a következő történetet : „Amikor egyszer a határon átkeltem, hogy meglátogassam az egyik református falu papját, a határőrök zöld pártigazolványornat útlevél fejében fogadták el. Amikor a vonatra jegyet akartam váltani, 50 százalékos ked- vezménzt kaptam ugyanerre a zöld igazolványra, amellyel mint mondták, Hamburgig egészen nyugodtan elutazhatom.“ „Egyik barátom tanácsára meg látogattam Weber S. A. vezetőt. A legnagyobb megdöbbenéssel láttam igazoltnak azt az állítást, hogy Weber úr nem foglalkozik mással, mint magyar-janicsárképzéssel. Ebben az időben 42 testvért képeztek ki, hogy azután itthon az agitátorok betölthessék szerepüket.“ A könyv többi fejezeteiben egyébként is rengeteg adatot találunk erre az észbontó veszedelemre, számadatokkal együtt. A könyvből vett idézeteket és részleteket még számos hasábon keresztül folytathatnánk, d i úgy gondoljuk, értelmes embernek ez elég. Mindezek u*án igaz magyar ügyet vélünk szolgálni azzal, hogy m;g- emlitsük, miszerint az U íghvári Sándor által leleplezett hungarista mozgalom pártját bár a belügyminiszter az ismeretes dohányukú bombámé rénylet után feloszlatta, s számos vezetőjét internálta, „Nyilaskeresztes Párt“ c;m alatt tovább folytatja áldatlan működését. Vegyük fontolóra ezeket a dolgokat és gondolkozzunk, lássunk be Az esztergomi Move szigeti sportpályáján örvendetes változást észlel az arra sétáló esztergomi polgár. Uj, fedett épülettel gazdagodott a sport telep. Nem kell a sportkedvelő közönségnek hirtelen támadt zivatar esetén bőrig ázni, s főieg nem kell futni, menekülni a szakadó esőben. Ez jut az eszébe a kívülről szemlélőnek az új épület láttára. És bizony örül a lelke, mert azt látja, hogy ez nagyon, de nagyon hiányzott a sporttelepről. És örül, mert ez a tény egymaga biztató reményt nyújt arra, hogy a futballmérkőzések a jövőben látogatottabbak lesznek. A látogatottság révén anyagiakban is gyarapodik a Move, a játékosok is nagyobb kedvvel feküsz- nek a futballra, amely Esztergomban — valjuk be őszintén — az utóbbi időben bizony erősen hanyatlott. Pedig, amit kívülről így lát a .sétáló, az még nem minden, ami a sportpályán örömet okozhat minden esztergominak. Itt nagyszerű alko- kotások történtek. Szinte fővárosi színvonalra emelkedett a telep. Csak az a kár, hogy tribün még mindig nincs. De miből is legyen ? Minek építsenek. Annak a pár nézőnek, aki mégis végignézi a mérkőzéseket ? Esztergomnak nincs sportkedvelő közönsége. Legalább is igy szokták mon dani a kényelmes gondolkodású emberek. Pedig erre alaposan rácáfolnak a tények. Nekünk is van sport- kedvelő közönségünk, sportért rajongó közönségünk, csak úgy mint más városoknak. Bizonysága ennek, hogy a rádión közvetített mérkőzéseket szinte extázisbán hallgatják, a sportlapokat pedig ázétkapkodják. Játékosaink is vannak s hogy nincsenek olyan formában, mint annak lenni kellne, egyedüli oka a részvétlenség, a pártolás hiánya. Nincs, ami lelkesítse őket a küzdelemben. Ezért nem fejlődik a sport városunkban, különösen a futball- sport. Azelőtt a külső Primás Szigetre kellett nehéz fáradság útán kigyalogolni közönségünknek. Ma hála a Move vezetőségének, hogy ezen is segített és közelebb — majdnem a az élszavalók működése mögé, ismerjük meg az észbontó propagandát és döbbenjünk rá végül, hogy miről is van itt szó. S ha az a sok jó magyar ember, aki még ma is behunyt szemmel jár ebben a világban, flgyelmasen nézi az eseményeket, gyűjti a tapasztalatokat, egy percig sem lehet kétséges, hogy a nagy szavalással szemére borított hályog végül is le fog hullani. Titkos szavazás előtt állunk, mindent meg kell gondolnunk é> fontolnunk. Nem szabad c>ak azt nézni, hogy valaki prófétai Ígéreteket, rózsaszínű felhőket, gazdagságot, földbirtokot, pénzt, vagyont Ígérget, hanem mögéje kell látni a dolgoknak, mint ahogy az Alföld legtisztább magyar vidékei közül igen sok felismerve a helyzetet, még ezt a minimális ajánlást sem adta meg ennek a társaságnak, amit a törvény megkövetel. Magyarok ! Gondolkozzatok s azután szavazz átok. város szivébehozta a sporttelepet. Mégis, hogy ez a körülmény sem hozta meg a mérkőzéseknek azt a látogatottságot, amelyet pedig oly erősen reméltek, annak egyedüli oka a sporttelep szegényes — mondhatnánk falusias— berendezése. Se tribün, se egy épület, ahol az esetleges nyári zivatarok alkalmával meghúzódhatna a közönség, nincsen. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, amikor az épületet megláttuk és kívülről szemléltük. Nem is késtünk beljebb menni, hogy közelről szemléljük meg az új alkotást.' ' * * * Vasárnap délelőtt van. A kellemes, napsütéses májusi időben szinte pompázik a sziget. Belépünk a sporttelepre. A gondnok és felesége szorgoskodik a terraszszerű új épületben. Asztalokat rendeznek. Mellé székeket raknak. Az asztalokra fehér térítőkét tesznek. Mi lesz itt, kérdezzük önmagunktól. Az épület jobbszélén megpillantjuk a söntést. . — Mi készül itt ? — kérdezzük a gondnokot, aki látható örömmel végzi munkáját. — Rendezkedünk kérem. Mindjárt jönnek a játékosok megbeszélésre, hadd legyen örömük. Rendben találják új helyiségünket. — Majd bő- beszédűen mondja el, hngy most fejezték be a helyiséget, a söntés pedig befejezés előtt áll, még csak a betonpadló hiányzik. —- Különben éppen itt van Sólymos úr, majd az elmond mindent. — Adjon Isteni Tollasódik a Move ? — szólítjuk meg Sólymost. — Nagyon kellett ez az épület, hisz nem volt hova mennünk, ha egy zivatart kaptunk. De meg különben is éreztük a hiányát egy helyiségnek, ahol leülünk, megpihenünk, elbeszélgetünk. Körülvezet a telepen. A bejárattól kezdve az egész pilyát jegenyefákkal. szegélyezték. Kicsinyek, csemeték még, de gyorsan nőnek. Pár év múlva igazán kellemes hely lesz. — Ide virágágyak jönnek — mutat az épület előtti térre. — Itt meg tánchoz alkalmas helyet létesítettünk. Itt lesz a pünkösdi táncmulatságunk. Vigyázzatok! A szavazás kötelező! Aki elmulasztja a szavazást, azt rendkívül szigorúan megbüntetik! Uj lehetőségek előtt ál! az esztergomi fntballsport üj épület, parkírozás és táncáéi? a lőve sporttelepen
