Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 40. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1939. május 25 tergomban. A biciklisták és a kocsi­sok nem kímélik a gyalogjárót, sőt nem respektálják a párosán temp­lomba vonuló iskolásgyermekeket sem. Nem a járművek akadályozá­sát és a biciklizés lehetetlenné téte­Folyó hó 20-án, szombaton este örömmel hallotta az egész ország, de különösen mi esztergomiak a rá­dió hiradását, mely szerint ismét nagy győzelmet arattak a magvar fiúk, akik között városunk fia: Tölr gyessy Sándor is szerepel. A Bécsben f. hó 18—21-ike kö­zött lezajlott német—magyar nem­zetközi céllövőversenyen a pisztoly- lövésben a magyar csapat lett az első, mig az egyéni számban Töl- gyessy Sándor, a MOVE Esztergomi Szent István Lövészcsapat kitűnő lövője, 542 ponttal nyerte meg a pisztolylövőbajnokságot. Tölgyessy Sándor, ki már az első évi működése alatt országos hirnévre tett szert, az 1936. évi olympiai cél­lövőversenyen is sikeresen szerepelt és mint kezdő lövő, a nagy és ha­talmas nemzetek pisztolylövői között a 7-ik helyezett lett, s ezzel a he­lyezéssel is dicsőséget szerzett; most pedig a nemzetközi bajnoki pálma elnyerésével megszerezte úgy az or­szágnak, mint szülővárosának a leg­teljesebb dicsőséget. Mi esztergomiak, kik benne bíz­tunk, magyar testvéri szeretettel öleljük keblünkre és szívből gratu­lálunk legújabb nagy sikeréhez, mely szerintünk még nem lehetett a leg­nagyobb és nem is az utolsó, mert ismerjük tehetségét, szívós kitartását e sportágban és reméljük, hogy még több és nagyobb dicsőséget fog sze­rezni hazánknak és városunknak. Mi pedig tanuljunk tőle küzdelem­hez kitartást, erős akaratot, magya­ros fegyelmezettséget és kövessük lét akarjuk, hanem a lassúbb, mér­sékelt hajtást és a közönség kímé­lését. Hálás lesz a rendőrkapitány­ság vezetőjének a város közönsége, ha a zabolátlan hajtókát alaposan megrendszabályozza. példáját, hozzunk e nemes sportért egy kis anyagi áldozatot, vonjunk el egy kis időt más szórakozásból, ambicionáljuk magunkat, mint ő, lépjünk be tagul abba az egyesületbe, amelynek ő is tagja és ahol kezdte ő is bontogatni szárnyait, mert senki sem tudja, mikor lép a dicsőség lép csőjére és amely egyesület szintén több országos sikert ért el s több országoshirű lövészt nevelt; támo­gassa ezt az egyesületet, ezt a lel­kes kis lövészgárdát Esztergom min­den polgára és hatósága úgy anya­gilag, mint erkölcsileg, különösen most, mikor újjászervezés előtt áll, új vezetőség új munkaprogrammal es tervekkel dolgozni akar, anyagiak ellen küzd, élni akar, nevelni akar és dicsőséget szerezni mind hazá­jának, mind szülővárosának és a löveszcsapat tagjainak. Azt hisszük, hogy az új vezető­séget ez a nagy siker még nagyobb munkabírásra készteti és munkájá­nak gyümölcse úgy a város polgár­sága részéről, mint a hatóságok ré­széről csak a legnagyobb támogatás lehet. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyető m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmá nyokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. EGYRÖL-MÁSRÓL Csak a hírlapok tudósításaiból is­merjük a hazai németség cikói se­regszemléjének lefolyását s az ott elhangzott és kivonatosan közölt be­szédek szövegét sem áll módunkban tanulmányozni. így természetesen nem foglalkozhatunk azzal a kér­déssel, de nem is a mi feladatunk ellenőrizni, hogy németajkú polgár­társaink szervezkedése mindenben a magyar nemzeti érdekek által meg­követelt irányban halad-e. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy ez határozza meg minden szervez­kedés jogosságát, akár faji, akár val­lási vagy szociális alapon történjék is, mert a legnagyobb nemzeti erő­kifejtésre való előkészület pillanatá­ban a szervezkedéseknek egyedül és kizárólag a társadalom egyesítése, összefogása és tömörítése lehet a célja, nem pedig a részekre tagolás, az elemekre bontás. Ismételjük, ennek az elvnek a be­tartását nem vagyunk hivatva el­lenőrizni s azt mi is, mások is nyu godtan rábízhatjuk jtaz arra illetékes hatóságokra. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a cikói kijelentések kei kapcsolatban a magyar nemzeti közvéleménynek volnának egynémely megjegyzései. Hogy csak egy példát említsünk : az egyik szónok azt han­goztatta, hogy a sváboknak részük volt Magyarország legutóbbi területi gyarapodásában, amivel nyilván a nazai németség érdemeit akarta do­kumentálni. Tisztelettel bátorkodunk megje­gyezni, hogy szerintünk a történelmi ország visszaálntasára törekedni az ország minden polgárának szent kö­telessége, tekintet nélkül arra, hogy ősei ezer, vagy csak kétszáz év óta öntözik a magyar rögöt, a maguk módja szerint, ki vérrel, ki meg ve­rejtékkel. Ahogy Hungária ölében a magyar kard védelme alatt minden fajhoz és nemzetiséghez tartozó gyer­meke megőrizhette a maga népiségét mind a mai napig, ugyanúgy köte­les mindegyik a magyar hazát az élete árán is megoltalmazni. Ez alól a magasztos kötelesség alól a népi jogok legkorszerűbb értelmezése sem mentheti fel az ország egyetlen pol­gárát sem. Talán a lelkében kétségtelenül benne élő reformtörekvések fattyú­hajtása az az újabban lábrakapott esztelen divat, mely lépten-nyomon hibát és mulasztást keres idehaza s míg a külföldi állapotokat az egekig magasztalja, lebecsül mindent, ami magyar. Furcsa tünete ez a végle­tekre hajló magyar léleknek, amely egyszer az Extra Hungáriám magas­latáról gőgösen lenéz minden idegent, másszor pedig nem győzi ócsárolni saját intézményeit, a saját szellemi alkotásait. Most, amikor úgyszólván köztudattá vált, hogy a megválto­zott európai helyzethez s a benne kialakult korszerű berendezkedések­hez bizonyos téren és bizonyos fo­kig nekünk is alkalmazkodnunk kell, sokak szemében hálásnak tűnhet fel a reformok önzetlen harcosának a szerepe s a társadalmi purifikátor biztosan számíthat a népszerűség olcsó babéraira. Hibát találni azon­ban mindenütt lehet, különösen an­nak, aki keresi. Ezeknek a hibáknak célzatos falsorolása, a magyar viszo­nyoknak összehasonlításra nem al­kalmas külföldi példákkal való egy­bevetése s a saját viszonyainkra mindig lesújtó következiések levo­nása azonban még nem reformpoli­tika, hanem csak felelőtlen locsogás, ami adott esetben kártékony defe- tizmus is lehet. Ezekben a malom- alatti reformpolitikusokban úgy lát­szik a rnultszázadbeli nagy hazafiak romatikus emléke él, akikről a tör­ténelemben azt tanulták, hogy „os­torozták a nemzetet“ s köZDen nem veszik észre, hogy bűnt követnek el a nemzet ellen, vagy enyhe nagy­zási hóbortjukkal — legalábbis ne­vetségessé valnak. Ruténfőid megszállása alkalmával a magyarság eileni gyűlöletükkel hír­hedtté vált ukrán bandák magukat szics-gárdáknak, tagjaikat pedig szics- gardistaknak nevezték s ezt az elne­vezést általában a magyar újságok s az ő revükön a nagyköznség is átvette, de úgyszólván senki sem tudja, hogy ez a név mit is jelent Egyes lapok a szics szót betűzve írtak (Sz. I. Cs.), nyilvánvalóan a német SS, vagy SA mintájára va­lami rövidítést sejtve az értelmetlen­nek vélt elnevezésben. Egy különö­sen jól értesült napilap pedig egye­nesen azt írta, hogy az elnevezés a szervezet megalapítójának nevétől szármázik. A fogalmak tisztázása végett megállapíthatjuk, hogy a szics épp úgy nem rövidítés és nem sze­mélyi név, ahogy nem gárda. A szics egy régi szláv szó, amelynek törté­nelmi múltja van. A XV. évszázad­ban a Dnyeper vidékén, a lengyel és orosz vógegen (melynek szláv neve : Ukrajna) kialakult a tatár szó val kozáknak nevezett határvédő nép. A szics szó ennek a keverék népnek megerősített lakótelepeit, tá­borait jelentette, Később azonban a szó jelentősége kibővült s a zapo- rogi, vagyis Dnyeperen-túli kozákok szicsekre tagozódó jellegzetes katonai szervezetét értették alatta, A kozák- ság a kisorosz mezőkről már régen eltűnt, felszívta őket a moszkovita birodalom. Természetes, hogy az új­keletű ukrán politikai mozgalom jog­talanul sajátítja ki magának a vité­zül harcoló kozákság szervezetének hagyományos elnevezését s ugyan­ilyen önkényesen díszelegnek a „gár da“ címében. Jellemző, hogy a fel­boruló társadalmaknak bandákban összeverődő kétes elemei milyen elő­szeretettel használják a reguláris had­seregek elitjét megillető elnevezést. Hogyan szavazzunk ? Megtörtént a képviselőválasztásra a jogéivényes jelölés 8Z induló jelöltek között sorshúzás útján. Ezek szerint Kunder Antal az egyéni kék cédulán a 2 ik kcckát kapta, a Magyar Élet Pártja pedig a lajstro- mos szavazólapon a 3-ik kcckát. Tehát a következőképen szavazzunk : 1. Átvesszük az elnöktől a szavazócédulákat és boritékokot s meggyőződünk arról, hogy az elnök kézjegyével s azonos betűvel elláíta-e azokat. 2. Félrevonulunk a szavazófülkébe s a) álló keresztet (-f) helyezünk az egyéni szavazőcédulán (kék színű) Kunder Antal neve fölé a 2. kockába. 3. b) álló keresztet rajzolunk a Iajstromos szavazócédulán (szürke színű) a 3. rovatba, afföíé a kocka fölé, ahol a következő neveket olvashatjuk: Kunder Antal, Tribolt László, Pál Endre és Patzenhofer Herbert. 4. Kijőve a szavazófülkéből a borítékot átadjuk az elnöknek, aki azokat elhelyezi az urnába. 5. Vigyázat: a rosszul irt kereszt érvénytelenné teszi a szavazatot. Az egyéni (kékszinü) szavazólapon így szavazzunk: 1. 2. 3. 4. A lajstromos szavazólapon pedig így: 1. 2. 3. Nemzetközi pisztolylövö-bajnok lett Tölgyessy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom