Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 34. szám

2 ESZTERGOM 5s VIDÉKÉ 1939. május 4 igazgató-tanitó olvasta fel mély gon­dolatokban gazdag nagyszerű tanul­mányát a nevelő önneveléséről. Végül Szkalka Imre h. székesfő­városi tanító ismertette az Emszo, Kálót és Hivatásszervezeti mozgal­mat, ezek célkitűzéseit, eddigi mun­kájukat. Kifejtette, hogy a szociális kérdés megoldása csakis a „Quad- ragesimo anno“ kezdetű pápai kör­levél szellemében lehetséges, amit az Emszo, Kálót éz Hivatásszerver zeti mozgalom készít elő. Az előadáshoz Kéhly György muzslai esperes is hozzászólt. A két tartalmas és szép előadás mély hatást váltott ki a hallgatók lelkében. A megjelent tanítóság lelkes han­gulatban oszlott szét. Rövidesen Magyarországon is be­vezetik a jobbrahajtást is, hogy ezt a hangot értjük, boldo­gan szivünkbe zárják és ezek a han­gok jobban eggyékovácsolják a Duna két partjának tanitóságát a paragra­fusok tömegénél. Elmondhatatlan érzés számunkra itt ^ezt a megszólítást használni: „Magyar tanítólestvérek 1“ . . . Húsz évig nem mondhattuk ezt I Ez alatt a húsz év alatt talán nem volt rossz sorsunk nekünk ; talán fehérebb is volt a tanítói kenyér ott, mint itt, de hogy benneteket csak távolról érezhettünk, hogy a magyar nép­nevelői munka célja itt és ott egye­nes szögben hajlottak el egymástól, keserűbbé tette a mi kenyerünket a fekete kenyereteknél. Sok megpró­báltatáson mentünk át, mert amíg felsőbbségünk által szigorúan ellen­őrzött munkánkat végeztük, lelkünk azt a másik célt kereste I Mi nem lehettünk a magyar pár­tok bejegyzett tagjai, de mi a mi csendes munkánkkal azokban a mus­kátlis kis falvakban mindnyájan a magyar génius titkos őrállói voltunk, akik nem szűntünk hinni és mások­kal is hitetni, hogy a Duna innenső és túlsó partja összetartozik. És hogy ez a munkánk eredmény nélküli nem volt, azt a visszacsatolás virágos, könnyes, mámoros napjai eléggé bizonyították. Mert — Testvérek — hogy húsz év alatt egy nemzedék megmaradt magyarnak, — mond­hatom jó magyarnak — azt a vilá­gon semmi és senki másnak, mini egyedül — és ezt ünnepélyesen le kell szögeznem és mint a tanítói munka aktív eredményét kiemelnem — a családokra is ható tanítói mun­kának lehet és kell köszönnünk 1 Hiába volt itt szlovák elemi, polgári, gimnázium, szakiskola és cseh egye­tem, a mi tanítványaink mindenüvé elvitték tőlünk — ha mást nem — azt a jelentős pillantást, amilyennel a Megváltó nézhetett az ingatag ta­nítványra és ez a pillantás könnye­ket csalt az idegenbe került magyar ifjú szemébe, ha megtantorodott volna és megmaradt néma, de tán­toríthatatlan magyarnak 1 Ott láttuk ókét a komáromi tárgyalások izzó napjaiban Pozsonyban, Kassán, az idegen tengerben — ahol a szint­vallás hősiesség volt — tüntetni, a bocskai nyakkendők ezreit gyártani, himnuszt énekelni, nemzeti kokárdát viselni és ezek a drága kis magyar diákok, diáklányok büszkén viselték gyenge testecskéiken a gumiboto­kat is 1 Testvérek l A válaszfalak leom­lottak. Egyek vagyunk, egy a célunk : a magyar nép, a magyar haza naggyá, boldoggá tétele! Ne is beszéljünk többé felvidéki szellemről, csak egy szellem legyen : magyar szellem I Új magyar szellem, amely a ti tudás­tokból, a mi értékes tapasztalataink­ból összetevődve a magyar kultúrát, a magyar szellemet szolgálva, szebb jövőt lesz hivatva teremteni a ma­gyarnak 1 Az elnöki szavak után telesleges­nek látszik, mégis kérek Tőletek a magunk számára valamit: bizalmat. Nem lesznek közöttünk, volt felvi­déki magyar tanítók között, akik erre a bizalomra, húsz évi szenvedés jutalmára, méltóak lenni ne akar nának. Mi elismerjük a Ti nehéz, csonkaországi életetek áldozatos vol­tát. Ti pedig elismeritek, hogy mi is magyar munkát végeztünk. Ezzel nyújtunk nektek testvéri jobbot 1 Kö­szönjük, hogy alkalmat adtatok meg hívástokkal ezek leszögezósére. Tud­juk, látjuk, jobban, mint kevéssel előbb is, hogy mi valóban testvérek vagyunk 1 Ezután szépen sikerült ügyes mintatanitás volt a rádióról, amelyet Kisházi Mihály h. gyakorlóiskolai tanító tartott osztatlan figyelem mel­lett. i^Utána Ambrus Béla kisterenyői Közlekedési és ipari szempontból egyaránt jelentős eseménynek tekint­hető az a terv, amely a jobbra való hajtás átszervezése ügyében a fő­város előtt fekszik. A múlt hetek­ben úgyszlván valamennyi környező szomszédos országban áttértek a jobboldali hajtásra, Európának e ré­szében egyedül Magyarországon áll még fenn a baloldali forgalom. Magyarország most már semmi esetre sem halogathatja a hajtási rendszer megváltoztatását és ezért illetékes helyeken már foglalkoznak is ezzel a kérdéssel. Az elkészített tervek mintegy hatmillió pengőben irányozzák eiő azokat a befekteté­seket, amelyek az új hajtási rend­szer megvalósítása érdekében Buda­pesten szükségesek. Át kell építeni a járdaszigeteket, a villamosvaitókat és általában az egész villamosközlekedési rendszert. Természetes, hogy ezek a hatalmas arányú költségek messzemenőleg éreztetnék hatásukat a gazdasági életben is, hiszen az iparnak számos agazata jut munkalehetőséghez az előirányzott hatmillió pengőből. Szakkörök véleménye szerint, a A belügyminiszternek a közszállí­tások vallalatbaadása kapcsolatában, 843. elnöki szám alatt, a helybeli iparosság érdekvédelmere fontos ren­deletét adott ki, amely intézkedik az alispánnak követendő eljárásáról. A rendelet tartalma a következő ; A közszallítások vallalatbaadása során gyakran előfordul, hogy a vi­déki hatóság a helybeli iparosság ajánlataival szemben, nem lényeges különbség esetén is, fővárosi vállal­kozó ajaniatát veszi figyelembe. Ez az eljárás arra vezet, hogy a vidéki helybeli iparosok a közmunkákban általában nemzetgazdasági és társa­dalmi súlyukhoz kepest aránytala­nul kis mértékben részesülnek, mer} a telepüktől nagyobb távolságban végrehajtandó közszállítás vállalására az azzal kapcsolatban felmerülő na­gyobb regieköltség miatt nem tud­nak versenyképes ajánlatot tenni. A gazdaságilag gyengébb vidéki iparosságnak az erősebb, főleg fő­városi vállalkozókkal szemben való támogatására a Közszáuítasi Sza­bályzat megadja a lehetőséget. A szabályzat 14. §-aban foglalt ren­delkezés ugyanis bizonyos feltételek kielégítésé esetében megengedi a te­rületileg korlátozott nyilvános ver­senytárgyalás hirdetését s ezáltal a nem helyüeli kisiparosoknak az aján­lattételből kirekesztését. Zártkörű versenytárgyalások esetében pedig azáltal, hogy a Szabályzat ilyen esetben a megrendelő hivatalra bízza az ajánlattételre felhívandó vállalko­zók kiválasztását, közvetlenül meg van a lehetősége a helybeli ipar elő- terbehelyezesere. Ezenfelül ramuta­lok a Szabályzat öl. §. (2) bekez­désében foglalt arra a rendelkezésre, hogy megfelelő minőség és nem lé­nyeges árkülönbözet mellett elsősor­ban a helyi vállalkozók ajánlatait terv lebonyolítása annál is inkább sürgős, mert minél később térünk át az új rendszerre, annál több költ­séget igényel az átrendezés lebo­nyolítása. Általában a hivatalos kö­rök véleménye szerint most már nem lehet halogatni ezt a régóta aktuális kérdést, mert Magyarországon semmi körülmények között sem lehet a szomszédos országoktól elütő köz­lekedési rend. Idegenforgalmi, gazda­sági, közlekedési szempontok egy­aránt sürgetően követelik a jobbra valő hajtás rendszerének gyors meg­valósítását. A főváros a közmunkatanáccsal együttesen gyors ütemben letárgyalja ezt a kérdést, úgy hogy még ez év nyarán, amikorra előreláthatóan meg­élénkül az idegenforgalom, Budapes­ten, illetve Magyarországon is meg­valósul a „jöbbrahajtas“ rendszere. Ipari körökben nagy érdeklődéssel várják az erre vonatkozó konkrét intézkedéseket, miután a tervbevett hatmilliós összeg rendkívül élénkítő hatással lesz a legtöbb iparágra. Az új rendszerre való áttérés főleg a vidéki nagy városokat erősen érinti. kell figyelembe venni. A vidéki ipa­rostársadalom gazdasági megerősö­déséhez fűződő érdekekre figyelem­mel, az iparügyi miniszter úrral egyet­értőén, felhívom címet, hogy köz- szállítasok kiírása előtt nyilvános ver­senytárgyalás esetében a Szabály­zat 14. § ának alkalmazását tegye megfontolás tárgyává zártkörű ver­senytárgyalások esetében pedig aján­lattételre a lehetőséghez kepest csak helybeli, illetőleg környékbeli iparo­sokat hívjon fel, vagy legalább ilye­nek nagyobb számban való részvé­telét tegye lehetővé. Az iparügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy a területileg korláto­zott nyilvános versenytárgyalások engedélyezését — hozzájárulása le­hetőség szerinti megadásával — messzemenően elő fogja segíteni. Katolikus-nap Szentkereszten A dorogi esperesi kerület összes plébániainak Actio Catholica szer­vezete f. évi május hó 7-én, vasár­nap a péliföldszentkereszti ősi bú- csujáróhelyen közös zarandoklással egybekötött kerületi Katolikus napot rendez, amelyen a kettős szentév lelki kegyelmeinek felújításával és atyáink kilencszázóves törhetetlen bizalmával óhajt tanúbizonyságot tenni a győzedelmes szent keresztbe vetett hite mellett. A Katolikus Nap programja a kö­vetkező: Vasárnap reggel fél 10 óráig a plébániák híveinek érkezése. 10 órakor tábori szentmise. Tartja: dr. Drahos János apostoli protonotárius kanonok, érseki általános helytartó. A szentmise alatt népének van, az énekkarok és a bányászzenekar köz­reműködésével. Szentmise után a helyszínen Ka­tolikus Nagygyűlés, melynek tárgy- sorozata a következő : 1. Pápai him­nusz. 2. Megnyitó. Mondja : dr. Torna Imre kerületi esperes. 3. Ünnepi beszéd. Tartja: Jeszenszky Kálmán apostoli protonotárius kanonok. 4. „Szent István országa.“ Előadja: dr. Krűger Aladár országgyűlési kép­viselő. 5. Zárszó. Tartja : dr. Drahos János apostoli protonotárius kano­nok, érseki általános helytartó. 6. Himnusz. D. u. 2 órakor szentséges kör­menet a lourdesi barlanghoz. Hodo- lat a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Körmenet után áldás a kegy­templom lépcsőjéről s utána a plé­bániák elvonulnak a kegyhelyről. HfHEK Ez már a tavasz . ., Jó ilyenkor a határban járni. Olyan szép minden, hogy a ren- geteg gyönyörűségtől fájni kezd a fejünk is. Tegnap még kopaszok voltak a fák, ma már a gyenge zöld levelek sokasága árnyékot vet, a földből a fűszálak milliói ser- kedtek ki. Az ég kék, a madarak szárnyai megnehezednek a napsu­gár aranyától. Hűvös, tüdőtágító tavaszi illat csapja meg az or­runkat. A vakond egy pillanatra kihemperedik a földből és vakultan néz szét; ilyen fényesnek soha nem látta még a nap aranytá­nyérját ; a nyulak közeire bevár­ják az embert, most ők sem félnek, néha két lábra állnak és úgy tesz­nek, mintha imádkoznának ; a pa­csirta reggeltől estig énekel, a bá- ránykák reszketve járnak a zöld bársonyon; mert fű lepett be min- dent. Fű, fű, az illatukat lehelve, édes kellemes iz gyűlik a számba. Ez már a tavasz. Lepkéknek, bo­garaknak, ürgéknek, ezernyi állat­nak végre eljött a napja. Most olyan szép mmden. A fák babonázóan fehérek. Olyan min- denik mint egy-egy roppant meny­asszonyi csokor, mintha fehér fá­tyollal lennének letakarva, mintha karácsony volna és hó lepte volna be őket. Fehér virágok, fürtösen, csomósán, gazdagon; majdhogy­nem összeroskadnak az édes, illa­tos tehertől a cseresznyefák, a szilva, meggy és almafák. Olyan mindenik, mint egy templomba menő menyassony, hamvasok, le­ír hatatlanul szépek, érintetlenek; hull rájuk a fény és állnak csen­desen. Tíz, száz, ezer, százezer virágos fa. Az ágaik között a vi­rágok sátorában behúzott nyakkal kicsi fészkeikben már kotlának a madárkák. A tarka tojásokban már megindult az élet keringése. Az Isten legnagyobb jótéteménye az, hogy minden esztendőben ád tavaszt, hogy ezt a varázslatosan gyönyörűséges látványt megmu­tatja az embernek. Ez már a ta­vasz . . . Szédülnek a fecskék, bó­dultán járnak az állatok és a fény­től ezüst és arany lesz az emberek haja. A meleg áramok már átcikáz­tak a föld testén és a sziveken. Éjszakánként a csillagok a fák hegyére ülnek, most mindenen va­lami változás megy végbe. Ahogy az irás mondja — a régiek el­múltak és most ime újjá lesz minden. Most a szivek is kinyii­nak, mint a piros virágok, a ke­rek világ oly m hihetetlenül meg­változott, hogy úgy járunk benne, mint a mennyország pitvarában. A test elerőtlenedik, Járadt lest, húzza magához a föld. Jó ilyenkor a fűben elheverészni és nézni 4 A helybeli iparosság érdesvadelme a közszaliitasoinál

Next

/
Oldalképek
Tartalom