Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 3. szám
HATVANADIK ÉVFOLYAM 3. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1939. JANUÁR 12 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Símor-u. 20 Keresztén? politikai ÓS társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 oengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszei Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. CSATLAKOZUNK! Szívvel, lélekkel csatlakozunk ! Csak ez az őszinte, készséges bejelentés lehet a válasz arra a meghívásra, amelyet Imrédy Béla pénteken délután intézett a nemzet minden egyes fiához megrázó és igaz beszédében. Nem politikai és különösen nem pártpolitikai megnyilatkozás volt ez a beszéd és mégis úgy érezzük, hogy minden becsületesen dolgozó magyar ember, minden küzködő magyar polgár, aki a mindennapi kenyérért vívott harcai során vál- lain érzi a magyar sors nehéz keresztjét és átérzi a magyar sorsközösséget, minden magyar közület, falu és város ezt a beszédet várta már hosszú évek óta az első magyar felelős politikustól, ezt a beszédet várta attól a férfiútól, akinek kezében van a politikai hatalom a magyar sors intézését illetően! Ezt a tiszta, egyenes, bátor, gáncs- és félelemnélküli, szem- től-szembe beszédet vártuk mindannyian és nyugodtan állíthatjuk, hogy megtalálta az utat a szivekhez, a magyarok millióinak lelke vágyához. Megállapíthatjuk, hogy az utolsó húsz esztendőben alig férkőzött politikus jobban és közelebb az összmagyarsághoz és mélyebben a magyar nép leikéhez, mint Imrédy Béla viz- kereszti beszédével. Annak dacára, hogy a miniszterelnök a politikánkivüliséget hangsúlyozta, soha jobb magyar politikát el nem ismerünk, mint a vigadói teremben az új magyar élet mozgalmáról elmondottakat! Miért?! Melyek azok az okok, amelyek miatt ezt a beszédet végre nem hitetlenkedve, hanem hivő lélekkel, nem kételkedve, vitatkozva, hanem mindannyian helyeselve, bizakodva és reménykedve fogadjuk és sietve odaállunk a kibontott zászló alá?! Az okok legfőbbje talán az, hogy érezzük az eszme és az eszmehirdető egybeíorrottságát, tudjuk és érezzük azt, hogy az eszméhez méltó az ember, aki az eszmét képviseli, — aminek következménye, hogy a beszédet tett is követi. A másik ok a beszéd módszerében rejlik, amely merőben különbözik azoktól a még mindig divatozó politikai és közéleti, önmagukért vagy elmon- dójukért elhangzó Tart pour Tart beszédektől, amelyek a dolgok csűrés-csavarásával, üres elmetornászásaikkal és a liberális politikai iskola nagyképű és lényegileg mégis semmitmondó kijelentéseivel és gondolatfűzéseivel — már nem a mai, ön- tudatraébredt magyar világba valók. Minél külszinesebb, csavarosabb és minél inkább negatívumokba és lehetetlenségekbe vezet a beszéd, annál kevésbé hiszünk neki ! Imrédy szózatából látjuk, hogy a „homályos“ politikának és az olyan közéleti beszédeknek, amelyek elkápráztató elmefuttatásai mögé különféle érdekeket lehet elbújtatni, leáldozott a magyar közvélemény előtt. A bátor, egyenes és világos szózat után szinte fellélegzünk: van tehát ilyen beszéd is a magyar közéletben, — ilyen, amelynek hinni lehet! Nem utolsó ok a lelkes csatlakozásra és együttérzésre az a körülmény is, hogy Imrédy beszédéből kicsendül a hozzáértő, elhivatott férfiú tettrekész elszántsága. Ez a bátor elszántság magával ragadja a nemzet minden hű fiát, aki a szebb magyar jövőnek, a szociális igazságon felépülő új Magyar- országnak hive! Nem elég tehát buzdítani a nagyközönséget az áldozatok elviselésére, nem elég a sok szenteltvizes beszéd, s nem elég a munkást kötelességteljesítésre inteni, hanem tenni is kell valamit, még akkor is, ha a tett a napos oldalon lévők áldozathozatalával jár. A szociális igazság megteremtését szolgáló reformok keresztülvitele tekintetében akadályt nem tűrhetünk és nem ismerhetünk: ezt valljuk és hirdetjük mi is a magyar élet mozgalommal. Tehetünk-e mást, mint amit a történelmi időkben minden jó magyarnak tennie kell? Odaállunk mi is a fajvédelem és nemzetvédelem zászlaja alá és készséggel vállaljuk az áldozatot akár mint békésen dolgozó hazafi, akár mint katona a poszton, — ha tudjuk, hogy ezzel a kötelességteljesítéssel a magyar élet mozgalmát szolgáljuk, amelynek gyümölcse a szociális igazságon nyugvó boldog Magyarország lesz — osztálygőg, osztálykü- lönböztetés, a még mais tapasztalható undok sznobizmus, üres úrhatnámoskodás, társadalmi előítéletek és főként társadalmi igazságtalanságok nélkül. Ügy hisszük, nem tévedünk, hogy tulajdonképpen az eszme győzelmét kívánjuk aktkor, amikor vitéz Imrédy Béla számára jó egészséget, erőt és kitartást kérünk a jó Istentől a cselekvések további útjára. Legyen szabad ezzel a pár szóval üzennünk Esztergomból is a magyar élet mozgalomnak. Egyben pedig felhívjuk a csatlakozásra a város társadalmi és politikai egyesületeit, polgárait és közületeit egyaránt. Úgy érezzük: itt az alkalom, amikor egyetakarásunk nem lesz hiábavaló ! * * * Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök Vizkere3zt estéjén hatalmas szózatot intézett a magyar nemzethez. A be széd messze kimagaslik a politikai megnyilatkozások közül s valósággal az új magyar élet távoli időkre való kijelölése. Épen ezért szükségesnek tartjuk, hogy — bár lapunk olvasó közönsége e beszéd szövegét olvashatta a fővárosi lapokban — rekapituláljuk a beszéd egyes jelentősebb részleteit. — Magyar Testvéreim I Magyar földön magyar eletet akarunk élni. ősi magyar földön új magyar életet. — Különös hangsúlyt nyert a szó a mai napon, amelynek hajnalán az ősi magyar északkeleti végvárat, Munkácsot, alattomos orvtámadás érte. A magyar katona, a magyar csendőr, rendőr, határőr, nemzetőr hősiesen megvédte a magyar földet, visszaverte a betörőt. De a hősi harcnak ismét áldozatul estek viruló magyar életek és úgy érzem, egy néma perc csendjének kegyeletével áldoznunk kell a magyar eszme új vértanúi emlékének. — Legyetek nyugodtan, magyar testvéreim, a magyar katona, a hatóságok, a kormány s az egész nemzet ismeri és teljesíti kötelességét. Azokhoz pedig, akik ezt az orvtámadást kieszelték és végrehajtották, akik egy békés magyar város újjászületését ágyútűzzel zavarták, száll jón el innen az intő kiáltás : vigyázz, ne bántsd a magyart 1 — Akarás kell, magyar testvéreim, az élethez, ernyedés helyett duzzadó erő. — Nincs helye a nemzeten belül a kasztokra, az osztályokra való elkülönülésnek, nincs helye a születési előjogoknak, nincs helye a gőgnek, nincs helye annak, hogy a fényes családfával biró lenézze az egyszerűbb származásút, gazdagabb a szegényebbet, a műveltebb, tudós abb az egyszerűbb elméjűt. Lehetnek sőt lesznek mindig különböző életkörülmények s a különböző életkörülményekből kifolyóan különböző életformák, életszínvonalak. Lehetnek különböző jogok, de azokkal együtt járjanak különböző kötelességek és a több jognak több kötelesség feleljen meg. Ez a különbség is csak úgy állhat fenn, egyrészt, ha biztosítva van az egyszerű, de emberhez méltó megélhetés a nemzet minden fia számára, másrészt, ha nyitva van az út mindenki számára, hogy befuthassa azt a pályát, amelyen a nemzetnek képességeihez mérten legtöbb hasznot hajthatja. Minél kisebb számú egy nemzet, annál kevésbbé engedheti meg, hogy tehetségei elkallódjanak. Ezeket összegyűjteni, ezeknek a kifejlődési lehetőséget megadni, ezeket ápolni, a megérdemelt posztra juttatni, egyike a legszebb feladatoknak. — Az új élet parancsszava tehát: egység a nemzetben, tudatos egység. Az egységnek necsak improvizált és éppen ezért tökéletlen megnyilvánulásai jelentkezzenek nagy nemzeti megpróbáltatások idején, hanem egy állandó, szerves, tudatos összemű- ködés hassa át a társadalmat, amely a nemzeti sorsforgandóságnak napsütéses időszakaiban lehet lazább, lehet az egyéni szabadságnak több teret adó, de amelynek történelmi viharok, történelmi próbatétel idején szorosan egybe kell kapcsolni a nemzet minden egyes fiát és azoknak éleiét, tevékenységét fegyelme" zetten kell a közös célok felé irányítania. — Elég volt a széthúzásból, elég volt az osztályok, rétegek szerinti széttagolásból. Mi a nép! egységnek új Magyarországát akarjuk felépíteni és utódainknak átadni. A turáni átok már néhányszor tetsz - halálra Ítélte a nemzetet s ki tudja, ha hagyják tovább pusztítani, nem fog e minket a népek nagy temetőjébe temetni. Valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy hosszú századok múlva ne soroljanak fel minket is ama népek között, amelyek birodalmat alapítottak a Duna völgyében és azután nyomtalanul eltűntek. — Szorosan kapcsolódik a nem- zeti öntudathoz, a nemzeti célok tudatosításához és átéléséhez annak a biztosítása, hogy ez a nemzeti öntudat oda nem való, asszimilálódni egyáltalán nem vagy csak igen csekély mértékben tudó népelemeknek,
