Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 27. szám

2

ESZTERGOM «• VIDÉKÉ

1939 április 9

más szeretetében, a minden önérzetes embernek fájó, igaztalan társadalmi megkülönböztetések nélkül, a testvériség összetartó érzésében — kenyerét és boldogulását. Senki sem tagadhatja, hogy mindennek megvalósulásához a gazdasági és társadalmi reformokon, törvényeken és rendeleteken túl lelki megújulás, lelki kultúra és feltámadás is szükséges.

„Feltámadt Krisztus e napon!“ Miért? Azért: „Hogy az ember vigadozzon !“ Nem egyes emberek, hanem minden hivő ember ! Magyarország sem egyes emberek kedvéért, hatalmáért és érvényesülési lehetőségeiért támad fel, hanem minden magyar emberért, minden magyar ember igazáért és boldogulásáért.

Amikor pedig a feltámadási énekbe belegondoljuk a mi szü- kebb pátriánkat, Esztergomot is, amelynek jelentősége és jövője szoros összefüggésben ván a történelmi Magyarország megnagyobbodásával, — hiszen minél nagyobb az ország, annál többet jelent Szent István szülővárosa, minél több valósul meg történelmi igazságainkból, annál súlyosabbra nő az ősi Esztergom, a művelt Magyar- ország bölcsője es minél több magyar hivő kerül vissza az anyaországhoz, annál többen tekintenek bizakodással a her- cegprimási székváros felé, — akkor a belső feltámadás szükségességét illetően azonos meggyőződésre jutunk.

Mire megnagyobbodik, kiépül, csatornázottá, modernné és széppé fejlődik ez a város, mire felépitettük új középületeinket,

Mátyás kálváriája.

irta: Einczinger Ferenc.

Dominus magister Cara-Dosso türelmetlenül várta a királyt.

• — Tégy még egy hasábot a tűzre I

— mit a famulus diák készséggel teljesített, mert maga is didergett a magas, keresztboltozatos műhelyben. Pedig még csak indul a tél, dehát a lombardiai langyos szellő hiányát nagyon érzik itt fent a budai Frisspalotában. Ezek a vastag falak nehezen melegednek fel s az apró, ólmos üvegablakok nem engedik be a késő őszi napsugarat. Különben is már csak fénye van, melege nincsen, mint otthon az ő hazájukban.

Várják a királyt. A maestro rendbe tétette a műhelyt, hogy illendően fogadhassa a magyar Eccellenzét, ki mint jelezte, új megbízást készül adni neki, pedig még a nagy serleg zománcának fényesitése sem készült el.

Dohogott a töJgyhasáb, vörös fénye és melege messze kisugárzott a stúdió mintás, csempós, hideg téglapadlójára. Bársonyos ujjasában üldögélt az ötvösmester rajzolóasztala előtt s hogy idejét kitöltse, sebes vonásokkal huzgálta ónját rajzos könyvében, valami új kürtös kupát tervezve.

Végre hallatszottak a közeledő léptek a visszhangos folyosón. Szélesre tárta az apród a nehézvasalasú ajtót és belepett a király, kit iródiákja követett, majd egy másik apród jött, ki két kezére fektetett szőttesbe göngyölt csomagot hozott.

bérházainkat, megteremtettük gazdasági összeköttetéseinket, útvonalainkat és boldogulásunk alapfeltételeit, addig a szociális megújhodás, a lelki feltámadás egész skáláján kell végigmenLázasan dübörög az élet Dorogon, j Hatalmas kémények sötétítik be az eget. Ezer és ezer lóerők dübörög- íeiik, rázzák a földet. Lázas munkáskezek ezerszinú tevékenységének az eredményén, a fekete gyémánton tompulva verődnek vissza a tavaszi napsugarak. Mintha csodálkoznának ezek a naiv tavaszi előhírnökök az emberi ész, a kultúra számos diadalán, a szénen, a villanyon, s ezek ezernyi alkalmazásán, amelyek ezer és ezer embernek jelentenek közelben és távolban szebb, köny- nyebb és kényelmesebb életet.

Folyik a nagy energiatermelés a föld méhében és a föld felszínén. Ezer és ezer munkás, mérnök, tisztviselő veti vállát neki a közös nagy munkának, miközben a község két végén, mint valami csodálatos világító tornyok, allanak őrt a bányászok lelki és testi egészségén a bányatemplom és a korház . . .

Itt állunk ezen az első tavaszi napon az egészség modern őrpalotája előtt, élvezzük a kórházépület remek perspektíváit, amelyeket Gathy Zoltán épitészi tudasa teremteLt meg uj és régi épületekből egy remekbe- sikerült renováció kereteben.

A kórház homlokzatán ott áll Szent Borbála kóbefaragoít szobra impozánsan szimbolizálva, hogy a bányászok védőszentje ott áll és őrzi a bányászok eletét, megköny- nyiti munkájukat, eltávolitía a told gonosz rémeit, letöröli a szenvedő bányászok szeméről a könnyeket.

Csodálkozva és meghatódva állunk a bányakórhás Borbála-szobra előtt.

— Ugy-e, milyen szép — szólal meg mellettem valaki —, pedig éjjel még sokkal szebb, amikor kis rej

nünk. Csak igy lesz a húsvéti ének, amely ma hit és bizalom, húsvéti megvalósulás a magyar földön, húsvéti vigadozás mindnyájunk számára.

tett reflektorok világítják meg a kórház bejáróját s emelik ki Szent Borbála finom alakját.

Igen, nagyon szép lehet ez a portálé esti megvilágításban, de nincsen sok időnk a szemlélődésre, beindulunk a kórházba, fölkeressük dr. Földessy Tibort, a kórház igazgatófőorvosát.

Lekötelező kedvességgel fogad s mikor elmondom jövetelem célját, személyesen jön velem, hogy végigkalauzoljon a kórházon. Es az ő szaktudásán, a tervező orvosnak minden kis nüanszot ismerő tájékozottságán keresztül ismerhetem meg a bányászok remekbe készült egészségpalotáját.

Első útunk a barátságos várószobán át az ambulatóriumba vezet.

Az ambulatórium tágas szobája a legmodernebb kezelőasztallal, beépített szekrényekkel, rejtett öltöző- szobakkai, rendkívül praktikus kötözőszer-tartókkal, finom és kényelmes csőbútoraival százszázalékosan megoldja azt a feladatot és kényelmet, amelyet a kórház hatalmas ambulancia rendelése megkíván.

— Milyen szép és finom — gondolom — az ambulatórium falát borító színes márványává!, amelyet a fai sima része felé csillogó, erős nikkelszegély határol. A kellemes színfoltok valósággal jól esnek a szemnek.

— A kórház berendezésében és felszerelésében — hallom az igaz gató-főorvos felvilágosító szavait, amellyel mintegy kiegészíti gondolataimat — az az alapgondolat vezetett bennünket, hogy ne legyen a kórház komor, kórházi színezetű, hanem minél csinosabb, barátságosabb, hogy az ott lévő beteg valósággal megfeledkezzék arról, hogy a kórházban betegeskedik.

Valóban tökéletesen sikerült ennek a célkitűzésnek a megvalósítása mindenütt. Bent a kórtermekben s kint a folyosókon, ahol egy-egy kis zöld szinfoltú élőnövény, aranyhalas akvárium rendkívül finom és meleg hangulatú.

Az ambulatóriumból a szem-, fül-, orr-, gégerendelőbe megyünk át, ahol a betegeknek külön szakorvos rendel.

Remek a világítása ennek a szobának, kék üvegen keresztül kellemesen letompul az éles fény, olyan puhává, amely a szembetegeknek a legmegfelelőbb.

Legelőször egy ügyes készülékre hívja fel dr. Földessy Tibor a figyelmemet. Ez a készülék a lehető legmodernebb. Magyarországon a legelső és még e napig is egyetlen. Automata működésével a fülgyógyász munkáját könnyíti meg, mert húsz fajta műveletet tud elvégezni (dobhártyamasszázs, inhaláció stb.) legtökéletesebben és legpraktikusabban.

Titokzatos műszereken, a laikus előtt rejtélyes készülékeken tompán csillog a kékesen beszűrődő tavaszi napfény. Az egyik sarokban a legmodernebb villanysterilizátor sziszeg, fölötte pedig kis hunyorgó villanyszem jelzi, hogy működésben van.

Látogatásunk következő színhelye a röntgenterem. A bejárat mellett sötétkamra áll a röntgenorvos rendelkezésére s biztosítja a felvételek gyors kidolgozását.

A röntgenterem fala vörösmárvánnyal borított — mint hallom —, ennek nemcsak esztétikai célja van, hanem praktikus feladatot is teljesít, mert a röntgennel dolgozó szeme ezt a szintónust kívánja.

A terem közepén áll a hatalmas röntgenkészülék. A lehető legmodernebb, 72oo-as másodparces felvételeket lehet vele készíteni. Ennek a rövid exponálási időnek az a nagy jelentősége, hogy pl. szívműködés vizsgálatánál a szivet álló helyzetben lehet fotografálni, tehát a kép éles, a szív minden működési szakáról pontos és tiszta tájékoztatást nyújt az orvosnak.

Ez a készülék is első Magyarorlásban rövidesen ott állott könyvében az új mű képe. Kehelyszerű test, háromszögű lábból indult. Felső záródásán ló, egyszarvú és sas figurái triumfus elé voltak fogva, a három szegleten zománcos szárnyas szfinxek ültek s karmaikban királyi címerek ékeskedtek, Mátyás hollós címerei.

A király elnézte a szorgos kéz munkáját, vele tudta érezni az alkotás gyönyörűségét, majd mert nem szokta gondolatait véka alatt tartani,

megszólalt:

— Kedves Maestro, ez a felső rész jellegzetes gótikus munka, itt a rajz szerint pedig a lábazatot afóle lombard rinascimentonak nézem.

— Csak kegyeskedjék ezt rám bízni, dicsőséges házasság lészen e kettőből — és az asztalon fekvő kereszthez hozzáilleszteite rajzát

— A lelke rajta I Csak siessen a munkával, mert Beatricemnek szántam újévi meglepetésül.

* *

*

Gyorsan múltak a napok, már hó- süveg borította a palota tornyait. A várpiacra néző ablakokból kitekintve, csak a nagy ünnepi várkonyha me- redezett sötéten az égre, koromtól fekete kéményeivel.

A mű elkészült, örömmel csillogó szemekkel vitte fel a mester a kancelláriára, de itt nagy ijedt csöndes- ségre talalt. Nesztelenül járt a suttogó szolganép. A királyi ház ajtajánál álldogáló apród is súgva közölte, hogy beteg a Regina, most készül hozzá a király. Már nyílt is

— Itt ugyancsak jó idő jár, maestro ! Persze mifelénk foga van az őszi szélnek, nem úgy, mint otthon, ugye ?

Az ötvösmester mély bókkal üdvözölte a királyt s nagy érdeklődéssel tekintett az asztalára koppanó súlyos tárgyra.

— Maestrom 1 Kincses házamban fedeztem fel e gyönyörű feszületet. Úgy mondják, Zsigmond király kapta meg s az ő hagyatékából maradt itt. Hanem nézae csak — és kibontotta vásznából —, a talapzata valami módon igen megrongálódott, meg kevésnek is találom. Úgy gon doltam, nagyobb méretű és díszesebb talapzatot kell ennek adni.

A mester elbűvölve tekintett a ragyogó zománckeresztre. Remegve a nagyszerű élménytől, szakértő szemmel vizsgálta, forgatta kezében.

— Szinarany ez, Éccellenza 1 Per Dió 1 A szobrok egész felületét elönti a zománc, még pedig az igen ritka technikájú. csodás „ronde bőssé“ zománc. Drágakő és gyöngy gyei ékes a kereszt, a talapzat, meg a felszökő oszlopai. Itt fent a Krisztus függ a kereszten, alatta a Madonna és Joannes evangélista. Ebben a gyönyörű toronyszerű építményben ismét a Jesu, oszlophoz kötözve, körülötte a fülkékben talán Ezsaiás, Éliás és Jeremiás próféták alakja.

A nagy műélvezetben úgy elmerült a mester, hogy szinte magának mondta a dicsérettől aradó, magasztaló szavakat, mintha nem is a magyarok hatalmas Rex Matthias Cor- vinusa állna előtte.

— Oh én nagyon is ismerem ezt a zománcot, bár eddig még magamnak nem sikerült. Ciermond-Ferrand- ból származott egyik társam sokat regélt e gyönyörűségről. Francus munka ez. Ilyen a toledói Madonna is. De ez a kálvária, azt hiszem, minden idők ötvösművészetének egyik legkiválóbb remeke. Fabulo- sus I

Türelemmel hallgatta a király a dicsérő megállapításokat, mert maga is tudta, érezte, hogy nem mindennapi élvezetben van részük.

— Úgy van, Illustrissime, bizonyára igen kiváió munkára akadtam, de ugye, hogy így nem maradhat ? Akarom, hogy új talpat készítsen neki. Nagyon akarom. Úgy akarom, hogy olyan talpazata legyen, mely méltó a kereszthez ; ezt a sé rült lábazatot elválasztja és megújítja. Akaiom, hogy utódaim is tudják, hogy ezt én gondoltam ki. Hej, az én utódaim vaj’ a véreim lesznek-e ?

Komor felhő borult a király szemére, időbe telt, míg a művészi alkotóvágy újra felcsilloghatott abban. Udvarában is állított már bronz, meg köszobrokat. Mithológiai alakokat is kedvelte, szfinxfigurát is már régen szeretett volna. Tudta ezt a mester s már látta is az új lábazatot, lelki szemei előtt már kirajzolódtak a len dületes formák.

— Fia megengedi Éccellenza, megpróbálom vázlatát adni elgondolá somnak. Majd kegyeskedjék elbírálni.

Elővette ónvesszőjét és szabályosan lendülő rinascimentó elgondoModernizálták a dorogi kórházat