Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 33. szám

2

ESZTERGOM gg VIDÉKÉ

1938. április 28 ?

— Amikor Esztergomba jöttünk —folytatta Oswald István megnyitó beszédét — s láttuk a virágzó vetéseket, amelyeket már ezer év óta érlel a magyar földre sugárzó nap és amelyet már ezer éve művel fáradságos verítékkel a magyar vföld népe, mindenki kimondhatatlan hálát érzett Szent István iránt, akinek államférfiúi bölcsessége ezt az ezeréves létet lehetővé tette.

— Szent István ; vetette meg a magyar jogrendszer alapjait és tartalmat adott azon mondásának, hogy minden nemzet a maga jogával éljen.

__ A magyar jogász nemcsak kegyelettel, hanem csodálattal is adózik Szent István iránt, mert olyan szervezetet adott a magyar nemzetnek, amely be tudta fogadni az idegen hatásokat, de egyben azokat tökéletesen magyarrá tette.

D

r. Oswald István azzal fejezte be megnyitó beszédét, hogy Esztergom ősi földjén újra bizalmat merít arra, hogy az isteni Gondviselés nem hagyja el a magyarságot.

A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után dr. Lázár Andor ny. igazságügyminiszter tartott bevezető előadást.

— Szenté István — mondotta többek között — minden alkotásában hangsúlyozta a magyar önállóságot, világosan meglátta azt, hogy e nemzetnek történelmi hivatásához erősnek kell lennie.

— A 900 éves jubileum alkalmából . Szent;istvánnal együtt a szabad, független, önálló magyar nemzeti gondolatot’!is; ünnepeljük.

Dr. Lázár Andor hatalmas gondolatokban bővelkedő bevezető előadása után a magyar jogtudomány legkiválóbb tudósai tartottak Szent Istvánról a legkülönbözőbb szempontokból előadásokat, amelyeknek nyomán Szent Istvánt, a nagy államszervezőt, ha lehet, még fenn- költebb nagyságában ismertük meg.

Az előadó tudósok és értekezéseik címei a következők voltak:

Dr. Angyal Pál egyetemi nyilvános rendes tanár: „Szent István és a büntető jog“, dr. Baranyay Jusztin egyetemi nyilvános rendes tanár : „Szent István egyházszervezete“, dr. Eckhart Ferenc egyetemi nyilvános rendes tanár: „Szent István állama“, dr. Egyed István: „Szent István államalkotása“, dr. Viski Illés József egyetemi nyilvános rendes tanár: „A Szent Imréhez intézett intelmek jogi méltatása“ (ezt az előadás a tudós professzor távolléte miatt Oswald István olvasta fel), dr. Nizsa- lovszky Endre : „A szent király és szolganépe“, dr. Stolpa József kul tuszállamtitkár: „Kánonjogi határozatok Szent István törvényeiben“, dr. Szladits Károly egyetemi nyilvános rendes tanár: „Szent István magánjogi törvényhozása“.

A tudós előadókat a megjelent közönség előadásaik végén hosszasan ünnepelte. Előadásaikért a Magyar Jogászegylet nevében Oswald István mondott köszönetét.

Az impozáns díszközgyűlés a Hím nusz hangjaival zárult be.

A díszközgyűlés után a Magyar Jogászegylet tagjai a Fürdő Szálloda termeiben mintegy 250 terítékes dísz ebéden vettek részt.

A díszebéden megjelent dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás és dr Mikecz Ödön igazságügyminisz- ter is.

Az elhangzott pohárköszöntők so rán dr. Radocsay László főispán Horthy Miklós kormányzót, dr. Oswald István ny. kúriai elnök dr. Serédi Jusztinián hercegprímást, és dr. Vladár Gábor, az igazságügyminisztérium magánjogi törvényelőkészítő osztályának főnöke dr. Oswald István köszöntötte.

A díszebéd után a Jogászegylet tagjai megtekintették városunk neveességeit és az esti órákban bizo- zonyára igen maradandó emlékekkel autókon visszautaztak Budapestre.

A jogászegylet nagy napja alkalmából, amely Esztergom jubileumi évének tulajdonképen első ünnepe volt, meg kell emlékeznünk dr. Be- rényi Róbert ügyvédről és Deseő Győző Idegenforgalmi Hivatal vezetőjéről, akik az ünnepséget minden részletre kiterjedő gondossággal előkészítették, továbbá Venesz Jánosról, a Fürdő Szálló bérlőjéről, aki nagy körültekintéssel és figyelemmel biztosította a megjelent hatalmas vendégsereg kényelmét.

Nagymaros és a németnyelvű iskola

A közelmúltban ^Nagymaroson föllángolt a németség iránti nagyobb érdeklődés. Általánosnak látszott akkoriban az a törekvés, hogy az állami népiskolát el akarják németesí- teni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter most dűlőre kívánja vinni a tannyelv kérdését és leiratot intézett az állami iskola gondnokságához, hogy az tegyen javaslatot. Az állami iskola gondnoksága — a tagok száma 12 — össze is ült s egyhangú határozatot hozott, hogy az iskolát a mai formájában, tehát magyar tannyelvvel, de a német nyelv tanításával is, fenn kívánja tartani. A miniszter nem elégedett meg e határozattal, most a községi képvise lőtestüietet hívta fel a javaslattételre. Múlt héten volt a képviselőtestületnek — 40 taggal — ez a nevezetes gyűlése, melyen ezt a határozatot egy szavazat kivételével megismételték. Ez az egy szavazó is látva egye- dűliségét, visszavonta szavazatát, hogy a határozat egyhangú legyen; csupán azt kérte, hogy a németnyelvi órákat oly tanító tartsa, aki maga is tud németül.

Különös, hogy ez a változás éppen akkor következett be, mikor a szomszédságunkban a hitlerizmus a legmagasabbra emelkedett. Mintha azzal némi összefüggésben is volna valamiképen. Nem merünk ebben tüntetést látni egyedül Magyarország és a magyarság mellett, keresünk más indítóokot is. Lehet, hogy a Nagymaroson nyaraló zsidóság fél tett lecsökkenése, lehet, hogy a jobb módban élő svábok más szociális intézkedésektől való tartózkodá sukban határozták magukat erre az irányváltoztatásra.

Érdekes, hogy e határozat közmegnyugvást kelt a lakosság körében is.

♦wwfrWHMiimninn

Időszerű jegyzetek

A elmúlt hetekben közvetlen szomszédságunkban világtörténelmi jelentőségű események játszódtak le. Ausztria a Német birodalomhoz csatlakozott és igy most már hazánk egy 75 milliós lakosságú hatalom szomszédja lett. A magyar kormány a két állam egyesülése alkalmából szerencsekivánatait kifejezte és különös örömének adott kifejezési, hogy ez az egyesülés minden véráldozat és minden erőszakos megrázkódtatás nélkül simán folyt le. A csonka Magyarország területén élő német nemzetiség tudomásul vette a tényeket, de a német birodalom megnagyobbodásának hire nem idézett elő változást németnyelvű állampolgáraink hűséges érzületében, lelkiségé ben, vagy a magyar nemzet iránt tanúsított magatartásában. A dunántúli svábság, amely pedig nagyobb es zárt tömbökben él együtt, félre nem érthető módon szinte tüntetőleg adott kifejezést a rendíthetetlen hűség és ragaszkodás érzéseinek.

Sorsuk a magyar nemzet sorsáv ál egy és egy pillahatra sem gondoltak még a legújabban bekövetkezett események hatása alatt sem arra, hogy Németországgal egyesüljenek. A magyar földön lakó németség megőrizte ugyan eredeti fajiságát és vérségi származásának jeleit, mégis hűséggel kitart a magyar haza mellett.

Szent István királyjubileummal és az Eucharisztikus Világkongresszussal kapcsolatban a magyarországi református és evangélikus egyház vezetői a gyülekezetekhez s a lelkészekhez intézett együttes deklarációt bocsátottak ki. A nyilatkozat szerint István király a magyar államiság megalapítója, a keresztény Magyar- ország legelső hittérítője és ezeréves történelmünk egyik legnagyobb műveltséghőse, akinek felséges alakjáról a két egyház a jubileumi évben hálaadással emlékezik, részt kérve a nemzeti ünneplés nagy közösségéből is. Az Eucharisztikus Világ- kongresszussal, mint a római katolikus egyház ünnepével a református és evangélikus egyháznak nincs közössége. Mig egyrészt felhívja lelkészeit, hogy híveiket hitükben erősítsék, másrészt hangsúlyozza, hogy a római katolikus testvérek ünnepét bántó hangnak zavarnia s a testvéri szeretet parancsának sérelmet szenvednie nem szabad.

Csehszlovákia felett megnehezedett az idők járása. A magyar, német, lengyel, tót és rutén kisebbségek megkezdték a prágai képviselőházban harcukat az autonómia kivívásáért. Az már eldöntöttnek látszik, hogy Csehország sorsa meg van pecsételve és napjai meg vannak számlálva. Már az is bizonyos, hogy a nyugati hatalmak nem fognak fegyveres segítséget nyújtani ennek az életképtelennek bizonyult, Trianonban összetákolt államalakulatnak. A megrontott, a tönkretett, a mindenéből kifosztott kisebbségek megmozdultak és jogokat követel nek. Önkormányzatott. Népszavazást. Sorsuk tejes és százszázalékos elintézésének elismerését. Az ország helyzete megrendült, úgy látszik, hogy a történelem bebizonyítja azt, hogy hazudni, jogot tiporni, embereket kifosztani büntetlenül nem lehet. Hitlernek az a kívánsága, hogy a cseh kérdésben még jumus előtt feltétlenül kielégítő és biztosított döntést kell hozni. Uj idők hajnalán állunk és várjuk izgalommai és remegéssel, hogy mit hoz a jövő. Ma még nem tudná megmondani senki, hogy a világvihar tör-e ki, vagy boldogabb béke korszaka következik. Ki tudja? Egy Dizönyos, hogy a revízió közeledik és ha nem is napok, már nem sok idő választ el tőle bennünket.

Tolakodó fráter.

— Fővárosi színházi tudósítónktól. —

Izgalmas és egyúttal mulatságos kaland játszódott le a Riviérán. Hősei Olivetta Thompson, a csodaszép amerikai özvegyasszony és Marechal francia rendőrfőnök, aki évek óta reménytelenül szerette Olivettat. De a rendőrfőnök nem egyedül imádta a szépasszonyt; egy ismeretlen fiatalember heteken át némán követte, anélkül, hogy meg tudott volna ismerkedni vele. Éjjel nappal O.ivetta nyomában volt, míg egy este beha tolt az Opera páholyába, csellel eltávolította a rendőrfőnököt és a „Don Juan“ hangjai mellett bevallotta szerelmét. Olivettának megtet szett a „tolakodó fráter“ és a Hotel Criilon bárjába ment vele. Itt történt, hogy Olivetta legszebb ékszere el-sMHar ■

tűnt. Olivetta Marechal rendőrfőnök miatt nem mert a rendőrséghez fordulni és a Riviérára repült, hogy leleplezze az udvarló ékszertolvajt. Itt történt a mulatságos eset, hogy a szép Olivetta beleszeretett az ékszertolvajba. Izgalmas boldogságuk azonban csak percekig tartott, mert a rendőrfőnök is megérkezett a Riviérára, leleplezte a tolvajt és a tolakodó frátert. Olivetta boldogan lett a tolakodó fráter felesége.

Ezt az érdekes esetet dolgozta fel Du Breuil a kitűnő francia iró, akinek vígjátékát most játszzák nagy sikerrel a Theatre de la Madaleine- ban. Budapesten a Művész Szinház mutatja be április 27-én a „Tolakodó fráter“ című vígjátékát Sik- lóssy Pál fordításában. Mezey Mária, Ráíkai Márton, Delly Ferenc és La- tabár Kálmán játszák a főszerepeket. A Nemzetközi Vásár igazolványára a Művész Szinház a legnagyobb kedvezményt nyújtja.

H I ftt E M

EMLÉKEZTETŐ Április 30-án (szombat):

. Az Esztergomi Széchenyi Kaszinó díszközgyűlése 100 éves jubileuma alkalmából. Este Széchenyi-emlékvacsora a Fürdő Szállóban.

Iájns 1-ón (vasárnap):

A Keresztény Községi Párt szentistvánévi zarándoklata. _

Az Esztergomi Szt. Imre-gimnázium hangversenye és táncestélye a Fürdőben.

május 3-án (kedd):

A NYOKOSz országos elnöki választmányának szentistánévi ünnepi ülése.]

Május 7-én (szombat):

Az Esztergomi Városi Zeneiskola III. bérleti hangversenye a bencésgimnázium dísztermében.

Idegességre hivatkoznak

egyesek, nitnt mentőkörülményre, amikor ezt vagy amazt meggondolatlanul elkövették. Idegei összeroppantak. Ma már minden erkölcsi és lelkiismereti faddigot idegességnek hivnak.

X megöli a szomszéd Y-t, feldúlt idegállapotban tette, legazem- berezi Y X et, idegei felmondták a szolgálatot és nem tudta, mit beszélt, esetleg mit irt. Elég volt már az ilyesmiből. Le kell szoktatni az embereket arrólf hogy azt higyjék: nekik minden szabad az idegesség nevében. Szabad gorom- báskodni, pökhendiskedni, nekitámadni tisztességes embertársaiknak. Le kell szoktatni őket arról, hogy bizzanak rángatózó idegszálaik megszanásában s arról, hogy elnézésre tarthatnak igényt az igazságszolgáltatás részéről.

Elfogultság volna azt állítani, hogy sok ember idegei nem roppantak össze, hogy nincsenek közöttünk sokan, akik tényleg nem urai mindenkor önmaguknak. Ezek az idegroncsok azonban rendszerint félénken húzódnak meg a mai élet valamelyik zugában és nem ágálnak, hanem észrevétlenül tengődnek. Ám meg kell szüntetni az idegességet, mint egyesek kéznél levő és bármikor előrerántható mentségét s rá kell szoktatni az embereket, hogy urai legyenek t. mindenkor önmaguknak s ha elkövetnek valamit, vallatják érte a felelősséget s ne meneküljenek az idegesség asylumába. Igenis van: pökhendiség, van pukkancsság, ez azonban nem idegesség és nem enyhítő, vagy mentő körülmény. A felelősséget ki kell építeni újra az emberekben, továbbá az emberek és a törvények tiszteletét.

+++