Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 79. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. október 16 jogát követeli. — Csehorszdgnak cseh, szlovák és rutén kormánya van. — Tizenkét német pfenninget ér egy cseh korona. — Elhalasz- tottdk a cseh elnökválasztást. — A a arab felkelők elfoglalták Palesztina háromnegyed részét. — Megala­kult az olasz korporációs parlament. — A Hlinka-gárda tart rendet Szlovákiában. — A karvini gazdag szénbányákat megszállták a lengye­lek. — Meggyilkolták a bolgár ve­zérkar főnökét. — Romániában megszüntették a szakszervezeteket. — Maximálták Romániában a hús, cukor és kenyér árát. — Ruténföl­dön bevezették a rögtönitélő bírósá­got. — Poasonyligetfaluba bevo­nult a német katonaság. — Eltá­volították a szlovenszkói hivatalok­ból Benes arcképét. — Német te­rületre került egy cseh rádióállomás. — Hazaindultak az olasz önkén­tesek Spanyolországból. — Megsza­kadt a diplomáciai összeköttetés Né metország és Brazília között. — Teljes megegyezés jött létre Anglia és Olaszország között a spanyol kér­désben. — Amerikában hódit az éjszakai sport. — Feloszlatták a belgrádi képviselőházat. — Az an­gol királyi pár meglátogatja Kanadát. — A francia szenátus vizsgálatot indított a hamis hirek eredetének fel­derítésére. — Húszezer vagon ró mán búzát vásárolt Hollandia. — Kiutasítják az idegeneket Csehszlo­vákia területéről. — Erdélyi politi­kus, Vojvoda lesz Románia minisz­terelnöke. — As olasz összbevitel 30'3 százaléka Németországból szár­mazott. — Huszonhétmillió liter benzin robbant fel Amerikában. — A pápa október végén tér vissza a Vatikánba. —Tizennyolcezer olasz földmivescsalád vándorol ki Li- byába. — Cyrill nagyherceg, az orosz trónkövetelő Párisban meghalt. — Finnország nagyban készülődik az olimpiai versenyekre. — A ja­pánok partraszálliak Délkinában és Kanton ellen vonulnak. — Simkó János lelt az új szlovák tartományi elnök. — önrendelkezési jogot kér az angoloktól Ciprus szigete. — Olaszországban 57.425 zsidó él. — Munkatdborokat állít fel Cseh Szlovákia. — Olaszországban 98 zsidó főiskolai tanart mentettek fel állásától. — Bevezetik az általános védkötelezettséget Angliában. — A csehek katonai repülőgépről a ma gyarságot gyalázó röpcédulákat szór­tak Ó-Komárom és Érsekújvár kö­zött. — A ruszin kormány is be­tiltotta a kommunistapártot. — Til­takozik a szlovákság a zsidóinvázió ellen. — Egyelőre nem megy Pá- risba az olasz trónörökös. — Bécs területe megnégyszereződött. — Az erdélyi piaristák és premontreiek va­gyonelkobzása ügyében megegyezés készül. — A románok Kolozsvárrá szállítják Szatmármegye levéltárát. — Ostmark gazdasági életéből két éven belül kivonják a zsidókat. — Betiltották Kassán a nemzeti jel vények viselését. — 55 millió már­ka volt a német Lufthansa repülővál- alat forgalma. — Véres zavargások vannak Ruszinszkóban. — Szlová kidban kegyetlen cseh terror ural kodik. — A spanyol polgárháború­ból kikapcsoljak az idegeneket. — A német kormány megtiltotta az ál­lami tisztviselőknek, tanároknak és tanítóknak, hogy vallásos egyesüle­teknek tagjai lehessenek. — Vilmos volt német császár súlyos beteg. — 3400 hordár sztrájkol Londonban. — Nagy nehézséget okoz az angol kormánynak a palesztinai lázadás le­verése. — Szigorú intézkedéseket és házkuta.ásókat rendeltek el Szó fiában. — Anglia megerősíti távol- keleti hajóhadát. — A csehek ti­zennyolc korosztályt tartanak fegy­verben. — A szudétanémet vidó ken nem lesz népszavazás. — Nagy •z izgalom és fejetlenség Pozsonyban. figyeltük az órát s amikor meg­történt a még megszállás alatt lévő ősi magyar városban ez a hangtalan magyar kézszo­rítás, a mi szemünkből is bő­ven folyt a könny. Bőven folyt azért, mert tudtuk, éreztük, hogy abban a kézszorításban a magyar sorsnak kifürkészhe­tetlen tragikuma játszódott le. Tragikum, amely ezt a szegény népet jóban és rosszban, de állandóan végigkiséri, mégis ez a nép minden sorsüldözés dacára is él és élni fog. Itt nem számít az, hogy va­laki ebben a nemzetben kicsiny vagy nagy, palotában lakó, luxusautóban száguldó gazdag vagy betevő falattal alig biró, rongyosruhájú szegény. Itt csak egy van: az, hogy ma­gyarok vagyunk. Magyarok va­gyunk határon innen és hatá­ron túl és mindnyájunkat hang­talanul is egy érzés hat át, hogy élnünk kell, élnünk kell a tradíciókért, élnünk kell a jelenért és élnünk kell az utá­nunk jövők magyarságáért. Tudjuk, hogy ez az érzés hatja át azokat is, akik most a cseh járom alól való mielőbbi felszabadulásukat kérik az Egek Istenétől, azokat is, akik a Har­gita alján összebújva melen­getik titokban a magyar feltá­madás reményét, azokat is, akik a Bánát és Bácska rónáin húsz év óta rebegnek fohászt a magyar igazságért Magyar- ország Nagyasszonyához. Igen, ezen a hűvös októberi estén a meleg kézszorításban együtt volt az egész magyarság. Együtt volt és egy volt a vágya: újra együtt élni. Felejteni mindent fe­lejteni bánatot, keserűséget, meg­aláztatást, szegénységet, ezer­Igazságot Magyarországnak! Velünk az Isten s a löld minden szépe, Az igazság feltámad, mi megszenvedtünk érte. Közéig már felénk, mit milliók várnak : Igazságot Magyarországnak! Nemzetünk már eddig is sok vihart állott, Most sem foghat rajt a trianoni átok. Már velünk kiáltják, kik ellenünk álltak: Igazságot Magyarországnak 1 Szavunk nem az elesettek esdeklő kérése. Sem a dölyfösek büszke kérkedése, Hanem köszöntése egy szebb jövő napjának : Igazságot Magyarországnak 1 Egy nép, mely a Golgotát erős hittel járja, Méltó egy dicsőséges feltámadásra. Fülébe harsogjuk hát az egész világnak: Igazságot Magyarországnak 1 Kovács fenő. * Az Országos Revíziós Himnusz pályá­zaton dicséretben részesült pályamű. Emlékezés a 10 éves Tormay Cecilre Egy feledhetetlen, szép nyarat töltöttem Tormay ékkai a régi családi birtokon, Áldófalván, Aradmegyében. Cecilé akkor nagyon-nagyon szép 10 éves kis lány volt; irói hajlama és nagy szervező képessége már akkor megnyilatkozott nála. A délelőtti órák­ban mi gyermekek eper- és málna- szedéssel foglalkoztunk a gyümölcsös nyi üldöztetést, csak újra együtt lenni, megértésben, szeretetben, azért hogy közösen dolgozhas­sunk a magyar jövőért. Most innen is és túl, fenn és lenn nem lehet más érzés, nem lehet más szó és gondo­lat, csak az integer magyar igazság. Aki nem így érez, aki nem így gondolkozik, akinek egyéni hiúsága, önzése még mindig nagyobb, mint a nem­zet érdeke, az nem való kö­zénk és nem érdemli meg azt, hogy magyarnak nevezzék. Most minden címnél, rangnál, pozí­ciónál és gazdagságnál többet ér a becsületes szív és az ön- feláldozásra is kész, igazi test­véri szeretetben felmelegedni tudó magyar lélek. Úgy érzem, komáromi öreg városbiró, édes magyar test­Október hó 11-én tartotta meg vármegyénk szokásos havi rendes gyűlését dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt, aki a következő nagy hatású beszéddel nyitotta meg a gyűlést: „Komáromban vasárnap este óta tanácskozik a magyar és a cseh­szlovák delegáció, a húsz év óta el­szakított Felvidék magyarlakta terü­letei visszaadásának módozatairól s az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Úgy érzem, nem mulaszthatom ez alka­lommal e helyütt is kifejezni határ­talan hazafias örömünket és a lel­künk mélyéről fakadó hálánkat. Há­lánkat mindenekelőtt a Mindenható Isten iránt, akinek végtelen jósága — úgy látszik — megelégelte a ma­gyar nemzet szenvedéseit és meg­hallgatva buzgó imádságainkat, im­már fokozatosan jobbra fordítja nem­zetünk sorsát. De mélységes hálán- | kát keli kifejeznünk azok iránt a 1 kiváló nagy államférfiak iránt, ma­kertben és válogattunk a nagy gar­madába rakott szebbnél-szebb nyári almákban, mit fényesre kidörzsölve raktunk állványra — a két „nagy“ Mária és én — bizony csak asztal­dísznek, mert ki nyúlna alma után, mikor az eper bővében van. Gyü­mölcsszedés után jött a fürdés, úszás a Kőrös-csatornában, mely szélesen hömpölyögve szeli át a nagy gyü­mölcsös kertet. Itt már Cecil is ve lünk tartott. Vidám, élénk leányka volt. A gyümölcsszedésből azonban szerette magát kivonni és elbujdosptt a kert egy árnyas zugába és irt. Én kértem őt: — Jöjj velünk, oly szép a napon. Mit bujkálsz az irkafirkáiddal ? Cecil megsértődött. Majd dacosan kikérte magának: — Éz nem irka-firka I Ez egy szép mese, átdolgozom színdarabbá s elő fogjuk adni Kálmán bácsi szü­letésnapján . . . Majd kissé megengosztelődve, ké­rőén tekintett rám okos szemeivel, s igy folytatta: — Ne szóld le Írásaimat. Majd büszke leszel még te arra, hogy ón az unokatestvéred vagyok. Tudd meg, azért bujkálok, mert nem aka­rom, hogy a mamáék megtudják, mivel dolgozom, mire készülök . . . Meg akarom lepni őket . . . És a kis Cecil csak dolgozott lan­kadatlanul. Betanította a szereplőket. Tervezte a kosztümöket. A német, a franci kisasszony és a nagymama komornája pedig elkérhették azo kát. vérem, ezeket akartad elmon­dani. S ha nem is mondtad el, a Te pár szavad, a lehulló meleg könnyeid, meleg baráti kézszorításod a legszebb be­széd volt s mi megértettük an­nak elmondatlanul is minden szavát. A Te megrendítő né­maságod pedig örök emléket fog állítani Neked kérgeskezű, egyszerű magyar paraszti voltod dacára is, de emléket fog állítani annak a magyarságnak is, amely annyi sok külső és belső keserűség, szomorúság és megaláztatás dacára is fa­natikusan magyar tudott ma­radni és fanatikusan hinni tud még ma is abban, hogy a ma­gyarságnak örök időkig helye és rendeltetése van ezen a föld­tekén. Dr Ernyei István gyarok és külföldiek, élők és halott iránt is, akik ezt a rendkívül örven­detes eredményt előkészítették, ki* munkálták s akik most ennek a nagy munkának végső befejezésén lángoló hazaszeretettel és bölcs céltudatos­sággal, igen nehéz viszonyok között, éppen most fáradoznak. Amilyen nagy a mi örömünk és hálánk, olyan nagynak és komolyak kell lennie ezekben a sorsdöntő napok­ban és hetekben az egész magyar nemzati társadalom egységének, hig­gadtságának és fegyelmezettségének is. Ha valaha szükség volt erre az egységre, nyugalomra és fegyelme­zettségre, úgy akkor most százszo­rosán meg kell lennie, hogy a ki­rályi kormány rendkívül súlyos fá­radozásának eredményét semmi se kockáztassa. Most azután igazán meg kell sünnie minden szétkúzás- nak, minden pártoskodásnak, mert az elszakított Felvidék visszaszer­zése nem pártpolitikai és nem is Ügyesen összeforgatott székek — valami szürke anyaggal leteritve — képezték a sziklát, melynek tetejében a hat éves kis Béla kuporgott, mint erdei manó. Az üvegházból felhozott citrom- és narancsfákból alkotta az erdőt, ahol a bájos kis Vera száz- fodrú tüllruhácskában tündóri táncot, lejtett, Gáza királyfi volt, ő maga pe­dig a szerző, főrendező és főszereplő egy személyben. Remekül sikerült a meglepetés! A mamák finom tapintattal nem vet­tek tudomást a készülődésről. A kis Cecile bolog volt ... Na és néhány év múlva eljött az idő, amikor meg­mondhattam neki, hogy a tízéves kislány jóslata megvalósult: — Most már komolyan büszke vagyok rád 1 A gyermekben megnyilvánult buz­galom és erős akarat, amely lehetet­lenséget nem ismert, egész életén átvonult, mert hogy mit fáradt, mit tett üdvösét, szépet, hasznosat édes, szép hazánk érdekében, csak kevesen tudják. Fájdalmas, szomorú, örök kár, hogy elment ... De most sem nyug­szik. Ő odafönt könyörög Krisztus Király előtt Nagymagyarországórt. A Mindenható meghallgatta őt. Remé­nyeinek, törekvéseinek beteljesülése küszöbön van . . . Ó, hogy ő ezt meg nem érhette I Kegyetlen sors. Mily boldog volna, hogy reményeiben nem csalatkozott. Ő mindig bízott és hitte a legjobbat. Tóth Imréné Kintzly Irén, 120 darab nemzetizászlót rendelt a vármegye a felszabadulandó túisóféli községek részére

Next

/
Oldalképek
Tartalom