Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 57. szám
OTVENKILENCEDIK ÉVF. 57. SZ. VASÁRNAP, 1938. JULIUS 24 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 filléi Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Tűrhetetlenné vált immár a drágaság. Nem a gyümölcsről van szó, amelyet a májusi abnormis hidegek szüreteltek le, s amelynél bizonyos mértékben érthető is lenne a drágulás. Noha itt sem indokolt a többszáz százalékos áremelkedés. — Azonban a legszükségesebb élelmicikkek árai mutatnak olyan kilengést, amilyenre alig volt példa az utóbbi évek történetében. A rekordot a mi mindennapi kenyerünk tartja, noha a jó Isten különös kegyelme folytán ebben az évben jónak, de legalább is közepesnek mondható búza és rozstermésről számolhatunk be. Semmivel sincs indokolva tehát, hogy az árakat a mostani toronymagasságban tartsák. Ámde nemcsak a mi mindennapi kenyerünk, a többi élelmicikkek árai is túlhaladták azt a színvonalat, amelyet még szó nélkül, hang nélkül, panasz nélkül vehetünk tudomásul. Nem nehéz megjósolni anyagi szempontból hol végezzük ezt az évet, ha a kirívó jelenségeken nem segítenek, a tűrhetetlenné vált drágaságot le nem törik és a véle kapcsolatos mohó gazdagodási rendszert kellő mederbe nem kényszerítik. Mert például a kenyérnél nem a kínálat és kereslet szabja meg ma már az árakat. Búzánk, rozsunk bőven van. És kenyerünk mégse lenne, ha nem tudjuk megfizetni azokat az árakat, amelyekkel a pékkartell teszi boldogtalanná a fogyasztót és sokasítja gondjait főleg a sokgyermekes családapáknak. Azzal mindig számolunk és számolnunk is kell, hogy a profit lovagjai megragadják a kínálkozó alkalmakat az árak emelésére és a drágítás folytonossá tételére. De még nem volt példa arra, hogy ez a drágulási folyamat olyan tartós legyen, mint ebben az évben. Szükséges tehát, hogy az arra illetékes hatóságok nézzenek szét az árak dzsungelében s vizsgálják felül, hogy főleg a tömegfogyasztási cikkek árai indokoltan emelkedtek-e arra a színvonalra, amely egyre tűrhetetlenebbé teszi a mindennapi életet. Meg kell vizsgálni és ott, ahol túlhajtott buzgósággal találkoznak, könyörtelenül le kell sújtani. Le kell sújtani, mert tapasztalásból tudjuk, hogy a nyerészkedési ambíció nem áll meg egy színvonalon, minden kínálkozó alkalommal csavar egyet az árakon s ezt a féktelen mohóságot csak hatósági intézkedéssel és . közbenjárással lehet megakadályozni. A magyar fogyasztó már nem egyszer adta tanujelét báránytürelmének. Nem harcol és nem idegeskedik. Hiszen a kartelek könyörtelen árdiktatúrája elieni küzdelme is mintha alább hagyott volna s az üzleti mohóság ellen legfeljebb a parlamentben vagy a sajtó hasábjain hallatja hangját. Ez a türelem, ez a sok mindenbe való beletörődés azonban nem jelenti, hogy a végsőkig, a teljes anyagi romlásig engedik az úgynevezett tejjel-mézzel folyó Kánaánban a legszükségesebb élelmicikkek árait emelkedni. Nem, ennyire mégsem vagyunk. Ennek a társadalomnak is van önérzete, tud számolni, nyitott szemmel jár a világban és meg tudja állapítani, hogy a drágulás mikor indokolt és mikor nem. Egyhangú a vélemény, hogy tovább feszíteni a húrt nem lehet. Tovább hajtani a drágulást nem szabad, mert annak nagyon súlyos következményei lehetnek. Ezt pedig tudomásul kell venniök a drágítóknak és azoknak is, akik az ő ellenőrzésükre és adott esetben szigorú megbüntetésükre hivatottak. Augusztus 1-én kezdődnek az ifjúság átképző tanfolyamai A munkanélküli értelmiségi ifjú-1 banknivatamokká képezzék át. A ság elhelyezése aktuálissá vált: a kérvényezőknek ez a tömege, min legrövidebb időn belül megindulnak az akciók, hogy megfelelően szakképzett fiatal intellektuelek álljanak rendelkezésre, amikor lehetővé válik a nagyobbarányú elhelyezkedés. Ezeknek az akcióknak homlokterében az úgynevezett átképzési tanfolyamok állnak, amelyeknek tudvalévőén az a céljuk, hogy a tisztán elméleti képzettségű értelmiségi ifjúságot megtanítsák, ráneveljék a gyakorlati életpályákra. Tekintve azonban, hogy egy-egy ilyen tanfolyam huzamosabb ideig is eltarthat, gondoskodni kellett arról, hogy átképző tanfolyamon résztvevő ifjú közben megélhessen. így született meg az a terv, amely szerint ezek az ifjak a tanfolyam elvégzése közben havi 100 pengős támogatásban részesülnek. Mint ismeretes, a magyar ipar és kereskedelem megfelelő érdekképviseletei, de magánvállalatok is igen jelentős, már eddig is több- százezer pengőt kitevő adománnyal járultak hozzá a tanfolyamok anyagi megalapozásához. Az átképző tanfolyamok irányítója Kultsár István, az értelmiségi munkanélküliek kormánybiztosa. — Augusztus 1 én kezdődnek a tanfolyamok. A május 27-én lejárt jelentkezési határidőig 8750 pályázó adta be kérvényét. Ebben a tekintélyes tömegben feltűnő nagy számban vannak jogászok, államtudományi dók torok, főleg pedig bölcsészeti fakultást elvégzett középiskolai tanárok, de igen szép számmal jelentkeztek olyan fiatalemberek is, akiknek csak érettségijük van. Ezt az óriási jelentkező létszámot természetesen nem lehet azonnal száz százalékig kielégíteni. A szelekciónál legelőször számításba veszik azt a körülményt, hogy a jelentkezők legtekintélyesebb hányada, körülbelül 1800 ifjú azt kéri, hogy sajátitása egy diplomás embernek sokkal rövidebb időt vesz igénybe, de általában fölösleges az egész esztendős tanfolyam. így alakult aztán ki a tanfolyam kategorizálása, úgy, hogy a legrövidebb tanfolyam három hónapig, a leghosszabb nyolc hónapig fog tartani. Ez viszont azt jelenti, hogy augusztus 1-én meginduló tanfolyamok során nem egészen egy esztendő alatt 1500—1600 ifjút lehet átképezni. Amikor a jelölt elvégezte az átképző tanfolyamot és arról sikeresen levizsgázott, bizonyítványt kap. Ez a bizonyítvány minden további vizsgáztatást, kipróbálást fölöslegessé tesz. A bizonyítványt nyert ifjakat szá- montartja az értelmiségi munkanélküliek kormánybiztosa, aki azután a felszabaduló állasokhoz képest gondoskodik az ifjak elhelyezkedéséről. Az igy kijelölendő ifjak minden további nélkül elfoglalhatják állásukat, fizetésüket pedig a később megállapítandó létminimumban szabják meg. Ez természetesen csak a kezdő fizetés: az elhelyezkedés után már az illető szorgalmától függ a további előmenetel. Az átképzőit ifjaknak végül jogosultságuk van arra is, hogy a nemzeti önállósítási alapnál pályázzanak. Ha a kormánybiztos úgy találja, hogy az illető kérése megokolt, akkor — amennyiben az Önállósítási Alapnak megvan a megfelelő fedezete — folyósítják azt a pár ezer pengőt, amellyel megindulhat az új egzisztencia. Ezekben foglaltuk össze annak a hatalmas munkának körvonalait, mely augusztus 1-én, az átképző tanfolyamok kezdetével indul meg és amely előreláthatóan a most következendő esztendő során másfélezer értelmiségi munkanélkülit képez át a legéletképesebbnek, leghasznosabbnak ígérkező gyakorlati életpályákra. A Szent István-emSék és a szenttamásiak den valószínűség szerint háttérbe szorul a sorozásnál, mert a bankhivatalnoki pályán éppen elég olyan jelentkező van, aki egyenesen erre a mesterségre készült. Nincs szükség arra, hogy ezt az amúgy is túlzsúfoltnak Ígérkező pályát még jobban elárasszák. Eredetileg — az anyagi lehetőségnek megfelelően — úgy tervezték, hogy az első esztendőben ezer ifjút képeznek át a gyakorlati pályákra. Amikor azonban konkretizálódtak a megoldási módozatok, rájöttek, hogy nem feltétlenül szükséges szigorúan egy esztendőben meghatározni a tanfolyam időtartamát, mert vannak olyan gyakorlati pályák, amelyek elHála az Istennek, hogy a Szenttamás-hegyen épülő Szent István-em- léknek határidőre el kell készülnie. Ezt a munkát már nem lehet tovább halogatni, mert hiszen alig há- romhétmulva itt vannak az augusztusi jubileumi ünnepek, amikor a Szent István emlékmű felavatásra kerül. Nem is halogatják. Porzik a csákány, izzad az ember, szünet nélkül hordják, rakják, faragják a követ és szinte napról-napra, szemünk láttára épülnek a párkányok és lép- csőzetek, emelkednek a bástyák és tornyocskák, most már szemünk elé rajzolódik az egész stílusos lépcső - rendszer és elénk tárul az érdekes új kép, az új szenttamási hegyoldal, az esztergomi Szent Istváa-bástya, amely — ha tekintetbe vesszük a mű jövő továbbfejlesztését, művészi és praktikussági szempontból való további gazdagítását, gyarapítását és esetleg a lépcsőzetek fokozatos továbbépítését a hegyoldalon, — olyan érdekességet, idegenforgalmi és városszépítési értéket jelenthet Esztergomnak, akár Budapestnek a Halászbástya. Hisszük, hogy aki egyszer végigjárja a Szent István-lépcsőt és a Szenttamáshegy tetejéről végignézi a várost és hegykoszorús vidékét a Duna csillogó, széles tükörszalagjával, az igyekezni fog minél többször megjárni ezt az enyhén emelkedő, érdekes szerpentinútat ezért a gyönyörű panorámáért. Örömmel, szinte jóleső érzéssel figyeljük az építés lázas munkáját, —■ hiszen az alkotás ieheilete érzik most a Szenttamás-hegy körül, amely pedig a legnagyobb öröm a művelt ember számára. Hisszük és reméljük. hogy mire készen lesz a mű, a más elgondolások hívei és a magántervezők is megnyugodva ismerik el azt, hogy a város új értékkel gazdagodott és hogy a műnek éppen azért, mert a Szenttamás-hegyen emeltetett, speciális, érdekes jövője van. Ennyit minden tárgyila-
