Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 27. szám

ÖT VENKILENCE01K EV«'. 27. SZ. CSÜTÖRTÖK, 1938. ÁPRILIS 7 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra : 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Két dologra figyelmeztet bennünket mosta­nában minden iparosmegmoz­dulás és ennek a kettős figyel- meztetesnek komoly, sürgető hangja hallatszott a magyar társadalom felé a legutóbbi szép esztergomi iparosünnepen, a le­gényegyleti jubileumon is. Az egyik az a tény, hogy nemcsak egyetemet és magasabb iskolá­kat végzett intelligencia és nemcsak széles földmives- és gazdatársadalom, hanem közé­pütt a nemzeti, állami és gaz­dasági élet főereibe kapcsolódva tekintélyes iparostársadalom is él ebben az országban, amely szintén érvényesülést, megbe­csülést és kellő értékelést kö­vetel — nemcsak a maga, ha­nem az ország boldogulásának érdekében is. Divatos, de eléggé kifejező szólással élve : hely kell a ma­gyar ip^rostársadalomnak is a nap alatt, mert sohasem a ki­terjedt lateinertársadalom, vagy az elvont tudományokban ki­művelt agyak nagyrészt hiva­talos elhelyezkedéseket kereső sokasága és nem is pusztán a nemzet gyökereit tevő földmi­ves társadalom, hanem igenis a nemzet derekának is nevez­hető iparostársadalom erősödé­se, boldogulása teszi naggyá, erőssé és boldoggá a nemzetet. A kézműiparosok megélhe­tési és kereseti lehetőségei és a független, erős, munkás, élet­kedvtől vidám iparosegziszten­ciák sokasodása nélkül megre­ked és elszűkül a nemzet köz- gazdasági élete. A kisiparosság művelődése és kulturális fejlő­dése nélkül nemcsak a maradi- ság jegyét hordja magán a nemzeti társadalom, hanem ve­szedelmes üregek tatonganak a nemzeti kulturközösség testében, — abból a szempotból veszedel­mesek, hogy aj magyar népkö- zösségés keresztény államgondo­lat eszméjére veszedelmes irány­zatok tenyészhelyei lehetnek. Művelt, munkás, anyagilag és üzletileg jól megalapozott és ezeken az alapokon függet­len, jókedvű kisiparos társada­lomra van szükség, amely nem a kisebb vagy nagyobb ada­gokban kiutalványozott megbe­csülésre tarthat szamot, hanem teljés joggal és komolysággal elvárhatja a valóságban is azt a megbecsülést, amelyről az utób­bi időben olyan sokat prédi­káltak. Gyakorlati iskolapolitika, közgazdasagi reformmunka és a magyar társadalmi előítéle­tek kiölése mindenesetre szük­séges ennek az új iparostársa­dalomnak feléledéséhez. Ez az egyik dolog, amelyre az iparosmegmozdulások figyel­meztetnek bennünket. A másik dolog az a körülmény, hogy tovább nem élhetünk a szavak­ból és tervekből, hanem csele­kedetek kellenek. Itt a tizen­kettedik órája annak, hogy a magyar gazdasági és társadal­mi életet törvényes rendelkezé­sekkel és a közfelfogás és az eddig érvényesült beteges és Az Esztergomi Katolikus Legény- egylet fényes ünnepi keretek között ünnepelte meg fennállásának hetvenöt éves jubileumát. A bensőséges ünnepségekben nem­csak a szorosan érdekeltek, hanem Esztergom nagyközönsége is impo záns módon résztvett és méltó mó­don dokumentálta azt a szeratetet és nagyrabecsülést, amelyet a Legény egylet iránt érez. Az ünnepségek lefolyásáról az alábbiakban számolunk be. A jubi leumi ünnepségek fővédnökei dr. Serédi Jusztinian bíboros, herceg­prímás és dr. Bornemisza Géza m kir. ipar- és kereskedelemügyi mi niszter voltak, a zászlóinyai tisztet vitéz Szívós-Waldvogel Józsefnó töl­tötte be. A főünnepségeket lekigvakorlatos szentbeszédek előzték meg, hogy a Legényegylet tagjai lélekben is mél tóan ünnepelhessék meg a hetvenöt éves jubileumot. A szentbeszéd ;ket dr. Hóka Imre érseki tanácsos, do­rogi bányalelkész mondotta. Az ünnepnap előestéjén a Legény- egylet kiünő műaedvelőgárdája Paul Anthelme: „Abbé“ cmű drámáját mutatta be díszelőadás keretében. A díszelőadásra előkelő és szép­számú közönség gyűlt össze, élén dr. Radocsay László főispánnal és dr. Frey Vilmos alis ;ánnal. Ott lát­tuk a közönség soraiban a helybeli papság igen sok tagját és városunk társadalmának veze őit. Az „Abbé“ előadása az egylet gárdájának tökéletes alakításában, teljesen meghódito'ta a közönséget, amely a gyönyörű dráma szépségei vei alig tudott betelni. Talán nem lesz felesleges a drátm tartalmát néhány sorban ismetetni! A történet a gyónási ti ok szent ségének gloiifiKációja, amikor Pioux abbé vállalja a börtönt, a szégyent, sőt a halait is, de a gyónás révén megismert titkot még sem árulia el. Pioux abbét a gyilkosság vádjával terhelten állítják a bírák ele, a kö­éppen a tisztes dolgozókra sok­szor sértő társadalmi becslés­formák szellemiségének és gya­korlásának gyökeres megmásí- tásaval olyanná tegyük, hogy lényegében és kifejtésében meg­feleljen a keresztény igazságos­ság és testvériesseg eszméjé­nek. Ebben az irányban pedig a legsürgősebb tennivalók a magyar kisiparosságot illetően sorakoznak. Nemcsak a könyvekben és tu­dományosságban van intelli­gencia, hanem a tisztes ipari munkában is, amelyet csak azért is szeretnünk és becsül­nünk kell, hogy élhessünk és boldogulhassunk. rülmények teljesen ellene szólnak s ő nem tud védekezni, mert bár is­mert a gyilkost, de az oűntettét ná'a gyónta meg, tehát köti a gyónási titok. Alibit is tudna igazolni, de nem él vele, mert itt is köti őt a papi be­csülete. Minden a pap ellen szól, elitéltetése már teljesen bizonvos, mikor a rablógyilkos a lelkiismeret szörnyű mardosásától üldözve, ön­gyilkos less és felesege felfedi férjé ben a tettest s tisztázza az abbét. E köré a száraz váz köré a dráma költője gyönyörű dialógokat, remek mellékjeleneteket, impozáns jellem­zéseket és gyönyörű lelki tanulságo kát állított s alkotását igazi drámává, igazi művészetté tette. A Legényegylet gárdája az Abbé előadásával' gyönyörű teljesítményt produkált, amelynek é deme elsősor­ban a rendező Merényi Gyuláé. Az abbéi. Szű s Zoltán alakította oly tökéletes átérzéssel és megját- szásal, mintha nem is színpadon, hanem az élet szörnyű valóságában folyt volna le a drama cselekménye. Alakítása minden elismerést megér­demel. Bárdos Kálmán, a gyilkos asztalos és felesége Juhász Erzsébet alakítá­sukban méltó partnerei voltak az abbénak. Kele Magda és Ilonka ked­vesen játszották meg kisleánya szere peiket, Cziffra Zoltán a csavargó szerepében produkált kiváló játékot. Egyébként az egész gárda működé- >éről a legőszimébb dicsérettel és elismeréssel szólh ltunk. A kitűnő s ereplők: Németh Ilonka, Ciffra Jolán, Lesser Ilona, Vassel Mária, Bakos Piroska, Szűts Béla, Müller Ferenc, Schrenk Pai, Székely László, Temesvári Béla, Szed mer József, Dinnyés Mihály, Kovács S mdor, Gr ff József, Duha Árpád és Sztojan József. A jubileumi ünnepségnek méltó szonbates i bekezdése után vasarnap 9 órakor órakor a belvárosi kegyúri piebánia-temp ómba ünnepi szent­mise volt, amelyet Mátéffy Viktor c. prépostplébános, kormányfőtanácsos az egyesület elnöke celebrált nagy papi asszisztenciával. Evangéliumkor a szentbeszédet dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok mon­dotta. Az illusztris szónok mély gon­dolatokban fejtegette a jubileum je­lentőségének egyházi vonatkozásait és a Kitolikus Legényegyletnek val­lási jelentőségét. A remekbeszabott neszed mély hatást keltett a megje­lent ünneplő közönség lelkében. A szentmise alatt az Egylet tag­jai testületileg járultak a szentáldo­záshoz. A kóruson az Egylet dalárdája Ammer József ez alkalomra írt Kol- ping férfikari miséjét énekelte. Ammer József legújabb zeneszerzői alkotása is méltóan sorakozik eddigi igazi művészi sikereihez. Este 6 órakor ismét előkelő és díszes közönség gyülekezett össze a Legényegylet dísztermében, hogy részívegyen a jubiláns díszközgyű­lésen. A megjelent közönség soraiban ottt láttuk dr. Drahos János általános érseki helynököt, aki a hercegprímást képviselte. Petneházy Antal államtit­kárt, aki a beteg Bornemissza Géza iparügyi miniszter nevében jelent meg a díszközgyűlésen, dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos alispánt, dr. Brenner Antalt a pol­gármester képviselőjét, dr Ernszt Sándort városunk országgyűlési kép­viselőjét, Cettler Jenő műegyetemi professzort, a S'.ékesfőkáptalan igen sok tagját, Pintér Józsefet a Legény- egylet Országos Szövetségének el­nökét, a hatóságok, közhivatalok, intézetek és egyesületek vezetőit stb. A díszközgyűlés első számaként a Legényegylet dalárdája az egyleti jeligét énekelte el, majd Mátéffy Viktor legényegyleti elnök mondott nagyhatású megnyitóbeszédet, amely­ben többek között a következőket mondotta : — „Isten áldja a tisztes ipart“ köszöntésben kettős gondolat van : egy állítás és egy kívánság. Benne egy hatalmas léleknek Kolpingnak szelleme tükröződik. Ez a szellem örökéletű, mert mindig él a Legény- egylet tagjaiban és nemzedékről nem­zedékre öröklődik. — 75 év távlatában bizonyos büsz­keséggel mondhatjuk el, hogy hiva­tást teljesítünk a társadalom életé­ben és állítjuk, hogy a munka nem szégyen, hanem az Istennek nagy adománya. — Nem hivalkodásból állapítjuk meg, hogy ma, amikor nagy vál­ságok vannak, akkor ebben az Egy­letben ott fénylik Krisztus lelke, aki kereste az embert s aki azokat az értékeket hirdette, amelyek ma ve­szélyben forognak. —- A Katolikus Legényegylet elő­ször az egyéni embert akarja meg­nevelni, azután egy nagy családban megtanítani mindenki arra, hogy ér­tékelje a nemzet legnagyobb kincsét, a családot. — A Legényegylet az Isten há­zában köszönte meg a 75 éves ju­bileumot és kért segítséget a jövőre. — Mély tisztelettel és hódolattal köszöntöm a hercegprímás képvLe­IIWWWM*mWimWWIIIilWW»WW%WMW\WWMMWIIWIIIWWIWW Felemelő keretek közölt folyt le a Kát. Legényegylet jubileuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom