Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 99. szám

1938. december 25 3 ESZTERGOM ii VIDÉKÉ r vonatkozású adatáról: mikor a Ma­gyar Tudományos Akadémia és Liptó megye egyesitett bizottsága megtalálta a költő csontjait és Dr. 7örök Aurél szakvéleménye alapján bebizonyult, hogy a talált csontok csakugyan Balassa Bálinté, ezek a csontok Lipótszentmiklósra kerültek és ott egy deszkaládaban évekig he­vertek. Akkorjában fordult meg Li- pótszentmiklóson Jeszenszky Kálmán esztergomi preláius kanonok. Látta, milyen kegyeletsértő állapotban he vernek a költő hamvai, cikket irt az „Alkotmány“ c. budapesti lapban, feltárta a bántó helyzeti tarthatatlan­ságát. Erre a döntő jelentőségű cikkre mozdultak meg ismét az illetékesek, megmozdulásuknak eredménye lett az a fényes temetési ünnepély, amely méitó volt Balassa emlékéhez. A nagy tudással előadott szabadelő adás Balassa Bálint emlékét felejt­hetetlenül szivébe véste a hálás hall gatóságnak. A műsort a tanítóképző énekkan zárta be. Harmat Artúr zeneakadé rniai tanárnak, az esztergomi tanító képző volt egykori növendékéne szép „Nem, nem, sohal“ szerzem«- nyét mutatta be Geyer Béla vezény létével a lelkes énekkar. E számma a tartalmas műsor véget ért, s a je lenvolt közönség azzal az őszinte ki vénsággal távozott, hogy minél több­ször legyen része ily felejthetetlen hazafias érzéseket kiváltó lelkes, ma gas színvonalú irodalmi és művészi élvezetekben. Hivatalosan is átvették a megnagyobbodott és gyönyörűen átalakított Eolos-kórbázat Kedden délelőtt városunk kulturá­lis és közegészségügyi élete hivata­losan is hatalmasat gazdagodott a Kolos-kórház kibővített és uj épüle­teivel. Ezen a napon járta be a kor­házi bizottság az új alkotásokat. Alábbi riportunkban elvezetjük ol­vasóinkát az egészség modern, gyö­nyörű palotájába, de bevezetőül meg keli emlékeznünk dr. Eggen- ho/er Béla kórházigazgató főorvos­ról, arról a férfiúról, akinek törhe­tetlen energiája, akadályt nem ismerő vasakarata elindította útjára az épít­kezést. Mikor a nagyszabású, mindent felölelő terveket hallottuk, sokan csóváltuk hitetlenkedve fejünket, mert nem tudtuk elképzelni, hogy Esztergom e:zt a lendületes haladást elbírja ? S alighanem a kételkedők­nek lett volna igazuk, ha nincs az egesz ügynek törhetetlen erejű moz­gató motorja az igazgató főorvos személyében. krisztusi kínok százszor szent vo­násainak mása, úgy elevenedett meg a kálvariás nemzet kínszenvedésé­nek vérző arculata. Rákóczi kibon­totta az egység zászlaját. Az össze- forrasztás, ez 11. Rákóczi Ferenc hal­hatatlanságának a titka. Jobbágyok voltak első önkéntesei, a legelsők éppen Beregből, Ugocsából, Szatmár- ból és mindvégig leghívebb vitézei, mert megérezték és később ezerszer tapasztalták, hogy a fejedelem ha­talmának súlyát a hatalmasokkal szemben érezteti, szívének melegét pedig a rongyok közt fagyoskodókra árasztja. Apponyi Albert gróf Rákóczi- rajongásával akkor joglalkoztunk, mikor egyik nagy kultuszestélyün­kön, 1934-ben, emlékezetének áldoz­tunk. Most csak annyit idézünk in­tegritási apostolunk Rákóczi egyéni­ségét jellemző kitételeiből: „Rákóczi kultusza a legnagyobb nemzeti kincs.“ Valóban az. Eggyéforrasztó erő. E kultuszban teljesen eltűnik a válaszfal a társadalmi osztályok, nemzetiségek között. Minden ma­gyar egy táborba tömörül a Rákóczi- féle hazafias vallásosságnak áldoza­tos gyakorlásában. Egymillió hold­ról lemondani, a Haza szent föld­iétől távol, idegen, egészségtelen helyen évtizedeken keresztül a buj­dosó keserű kenyerén élni a Ha­záért — oly történeti tény, amely Rákóczi egyéniségében rejlő varázs­erővel együtt mindenkor érezteti buzdító, sugalmazó erejét. Boldog örömmel fogadtuk a Kor­mányzó úr őfőméltósága magas in­tézkedését, hogy a rádióban déli harangszó s a Himnusz után a Rákóczi-induló is buzdít hazafias állásos munkánkban és a Rákóczi- ultuszban. (Folytatjuk.) Dr. Eggenhofer Béia kórházigaz­gató főorvost köszöntjük Esztergom város és közeli, távoli környékének nevében, tolmácsoljuk annak a sok­sok betegnek háláját és köszönetét, akik már az új, kibővített kórház­ban találnak enyhülést és gyógyu­lást ; s kívánjuk neki, hogy hatal­mas ívben futó pájálya tűrhetetle­nül, Isten áldásával kísérten, legyen, mint eddig, hosszú hosszú esztendő­kön át Esztergom közegészségügyé­nek biztos oszlopa. * * * Kedden délelőtt ünnepi gyűlésre gyülekezett össze a kórházbizottság, hogy a megtartandó rendes gyűles után bejárja a Kolos-kórház új és kibővítést épületeit. A bejárás előtt dr. Eggenhofer Béla kórházigazgató főorvos bejelen­tette a kórhózbizottságnak, hogy a bejárás tulajdoképeni célja az, hogy a kórházbizottság tagjai személyes meggyőződés alapján mondhassak el észrevételeiket az. építkezések zár­számadásainak bemutatásakor. A munkálatoknak igen nagy nehézsége volt, hogy legtöbbször kész helyzet tel kellett számolni, amelyhez min­den körülmények között ragaszkodni kellett. A nehézségeket sikerült le­győzni s ma már Esztergom a mo­dem gyógyászatnak mindenben meg­felelő kórházzsl rendelkezik. Beszédének befejezésében dr. Eg \genhofer Béla köszönettel emlékezett meg a városi mérnöki hivatalról, amely a szükséges új utakat készí­tette el. . . . Örömmel és lelkesedéssel in­dultunk el az új épületek megtekin­tésére dr. Eggenhofer Béla kórház- igazgató vezetésével. Első utunk a fertőző és tüdőbetegosztály teljesen új épületéhez vezetett. Az épület már külső megjelenésre is megkapja az embert. Az Előhegy romantikus szépsége, a fenyves hal­kan duruzsoló misztikuma, a közel­fekvő Kálvária, s kis városunk ezer nyi szépsége olyan környezetet ad­nak az itt gyógyuló, helyesebben üdülő betegeknek, ami csak a leg híresebb szanatóriumoknak büszkén propagált értéke. Az épület belül két teljesen szét­választott részre különül ; a fertőző és tüdőbeteg osztályra, mindkettő­ben ízléses, szépérzékkel berende­zett betegszobákat látunk. Ragyog a tisztaság az emelettől a földszintig, a megnyugtató csend pedig már fél- gyógyulás a betegnek. Berendezés itt is a legkorszerűbb és a legmodernebb, külön készülék biztosítja, hogy a fertőző baciüuso- kat kivinni ne lehessen, egy másik szobában röntgen készülék áll az orvosok és a gyógyítás rendelkezé­sére. Hasábokat Írhatnánk tele az elénk táruló képekről, amidőn terenv ről-teremre járunk . . . Körzetképviselet: ifj. Juracsek Ferenc Esztergom, Rákóczi-tér. Telefon: 182. Mikor pedig elérünk az emeletre, a csodálkozás moraja fuf végig a társaságon. Gyönyörű fekvőcsarnokban állunk, a környező hegyek és a fenyves sugározzák felénk a gyógyulást, az egészséget jelentő nagyszerű kristály- tiszta levegőt. Ez a nyitott fekvő­csarnok igazán nagy nyeresége a kórháznak. Megkérdezzük dr. Rajner János osztályos főorvost, hogy ilyen hideg időben (—.9 fokot mutatott á hő mérő) is kihozzák e a betegeket a fekvőcsarnokba. — Természetesen — feleli — csak mig nyáron és kedvezőbb időben jó­formán az egész napot kint töltik a betegek a fekvő-csarnokban, addig té­len néhány órára korlátozzuk a kint­tartózkodást. Megtudjuk azt is, hogy még egy fekvő-csarnokot terveznek fenn a fenyvesekben. Kifelé indulunk a tüdőpavillonból, amelyet Fazekas Kálmán magasépí­tési vállalkozó épített igazi lelkiisme­retességgel és felkészültséggel és búcsúzóul megállapítjuk, hogy Esz­tergom közígészséügyének mindig nagy értéke lesz ez a „tüdőbeteg- szanatórium“. Utunk innét a kazánházba vezet. Az egész kórházat ma már be­hálózza a központi fűtés, aminek ezernyi előnyét : a tisztaságot, taka­rékosságot, állandó hőmérsékletet stb. stb. — azt hisszük — részle íezni felesleges. Ennek a központi fűtésnek van a szive a kszánház- házban. Hat hatalmas kazán bizto­sítja a betegeknek a meleget és gon­doskodás történt arra is, hogy a villanymotorokat netáni áramszünet esetében benzinmotorok pótolják. A központi fűtés berendezése Tollár Lajos cég szakavatottságát dicséri. Megtudjuk még a kazánházban azt is, hogy a kazánok ebben az erős hidegnek számitó időben 12 mm szenei fogyasztottak. A. kazánházból kijőve elsétálunk a belgyógyászati paviilon mellett. Ez az épület, sajnos, még a régi kön­tösében szomorkodik. Pedig nagyon nagy kár ez 1 De reméljük, hogy nemsokára itt is beszámolhatunk a kitatarozásról és renoválásról, mert biztosak vagyunk abban, hogy az illetékesek is hamarosan észre fog. ják venni az új és a régi épületek közötti hatalmas ellentétet. Benézünk egy pillanatra az új portáslakásba. Ideális kislakás, benne van elhelyezve a kórház központi telefonja, amely most már a város és az egyes pavillonok közötti ösz- szeköttetést bonyolítja le. A portás­házat Ujváry- és Rontanék-cég épí­tette. Utoljára maradt a kórháznak talán legszebb épülete, a kibővített sebé­szeti pavillon, Kósik- és Táky-cég lelkiismeretes kivitelezésében. Kellemes, jóleső meglepetés már a foyer is — mint valaki mellettem igen szellemesen megjegyzi — in­kább hasonlít egy szálloda bejárójá­hoz, mint valami kórház előcsarno­kához. Apró kis dohányzóasztalok, remek örökzöld növények, ügyesen elhelyezett pihenőhelyek szolgálják a betegek, illetve a látogatók kényel­mét. A másik meglepetés rögtön belé­pésnél az, hogy az ambulanciának ás a kórházban fekvő betegeknek a különválasztása tökéletesen sikerült, így a kórházba bejáró kezeltek egy­általában nem zavarják a fekvő be­tegek nyugalmát és pihenését. Szemlélődésünk közben először a két műtőbe megyünk be, külön van ugyanis a szeptikus és az asszepíikus műtő. Mindkettő lehető legmodernebb berendezésével értékes büszkesége a kórháznak. Az előkészítőben igen szellemesen gondoskodás történt ablak segítségé­vel arról, hogy az operáló orvos már bemosakodás közben is állandóan láthassa betegét s igy figyelhesse és irányíthassa az altatas igen kényes munkáját. A műtő valóságos kis kápolna, ragyog a tisztaság, tompán csillog­nak a rejtélyes műszerek, a közé­pen lévő műtőasztal pedig egyene­sen csodája az emoeri konstruáló képességnek. A műtő világítását ár­nyékra eníes reflektor biztosítja. Igen ügyes megoldás az átvilágító lámpa, amelynek célja, hogy az operáló orvos állandóan maga előtt láthassa műtét közben az aktuális röntgen felvételt. I A műtő beépített szekrényei, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom