Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 11. szám
Bj ÖTVENKILENCED1K ÉVF. 11. SZ. VASÁRNAP, 1938. FEBRUÁR 6 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresvény politika! és társadalmi lap Megjelenik heíenkint kétszer Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. ötvenezer bőid földet juttatott másfél év alatt birtokpolitikai célokra az a kormányzati rendszer, amely Magyarország gazdasági talpra- állításában a közelmúlt évek során örökkétartó eredményeket produkált. Ez az ötvenezer hold föld, amely több mint 13 millió pengő értékben jutott a verejtékező kisemberek kezébe mint magántulajdon és haszonbérlet, alakjában véve nem sok, nem oldotta még meg mezőgazda- sági szegényeink ellátásának a kérdését. Mint kezdet, mint a szegénysorsú földmíves lakosság megsegítésének első lépése mégis nagyjelentőségű eredmény, épp úgy, mint a magán- vállalatoknál alkalmazott kis- egzisztenciák védelmére alkotott munkaidőszabályzó rendelet. Mind a két momentum, sőt az ingó tőkének hárommillió pengős áldozata is arra mutat, hogy a magyar kormány, a magyar társadalom ma már nem elégszik meg a jelszavak és ígéretek politikájával, hanem tettekkel kezdte meg a jobb magyar jövendő felépítését. — Ez a kedvező tünet azonban — minden politikától függetlenül csupán gazdasági szempontból nézve is — magában hordja a lezáruló korszak szomorú kritikáját. A sebek gyógyítása, a hiányok pótlása visszamutat a megsebeztetésre és a lezajlott rombolásra, amiért az előttünk járó nemzedékek felelősek. Ezeknek a generációknak a hibájából nőtt ki az a keserves helyzet, hogy a mi korunk fiatalsága annyira el van telve hiányérzettel s a helyzet megváltoztatásának kényszerítő érzésével. A letűnő világnézeteké a felelősség azért, hogy ezt a fiatalságot valósággal belehajszolták az erőszakos követelésbe, a türelmetlen lázongásba, hogy ennek a fiatalságnak szent, de nagyon hálátlan feladata lett: erőszakos eszközökkel kiharcolni az igazságot és a méltányosságot. Mert, ha volnának, akik nem tudnák, vagy akik elfelejtették volna, hogy nyomorral küzdő agrárnépességünk megmentésére és a 44 órás munkahét bevezetésére a mai fiatalság állandó ostroma hívta fel a közfigyelmet, azoknak emlékezetébe kell idéznünk a sápadtarcú, nyomorgó egyetemi hallgatók heroikus küzdelmeit. A küzdelmeket, amelyeket a falu sorvadó népének egészségéért, emberi sorshoz való juttatásáért folytattak éveken keresztül szóban, képben, írásban, egészségvonatokkal és magántisztviselői ankétokkal, lázas propagandával. Ezeknek a harcoknak ma már kezd eredménye mutatkozni nemcsak a társadalmi ellentétek csökkenésében, a közszellem és a társadalmi szolidaritás Semmi szándékom terhelni a közönséget ennek a dolognak felszínen tartásával így hirlapilag, — felszínen tartja az önmagát azzal, hogy beválik-e elsősorban a közönség, a vásárló közönség szempontjából, másodsorban vájjon általánossá válik-e a hús árának leszállítása. Nem válasz ez a nekem címzett cikkre. Csak egy-két tételre fogok kitérni röviden Ha én olyan nagy szakértelemmel birnék a húsipari szakmában, ahogy a cikk beéllitja s irányító szerepre vágynék, akkor hűsiparos lennék. Nem a szakma ismerése vagy nem ismeréséről van és volt szó I Az árak, a hús és zsírszalonna áráról volt és van szó. S az olcsóbb árak mellett a megfelelő jó árúról. Ezt pedig a közönség dönti el. Botor dolog lenne azt állítani, hogy más mészárszékben nincs jó árú I Sót nagyon is van olyan, mint Znojek Jánosnál — de az árak ? I Távol áll tőlem személyt támogatni, személyi kultuszt csinálni — de ahol feltűnően olcsóbban kap jó árút a fogyasztóközönség, arra rá kell mutatnom. Aki kiváncsi, ám sétáljon el a Simor János-utcába, a húsvásárlás szokott idejében, meglátja az olcsóbb jó hús milyen varázzsal van a közönségre. Aztán lehet ám már a Széchenyi- téren, a Honvéd-utcában is ugyanolyan áron kapni a zsírszalonnát, mint Simor János-utcában. Sót a Kossuth Lajos-utcában az egyik hússzék kirakatában egy napig a zsír szalonnát 1 P 54 fillérért kínálta a székiulajdonos. Hogy milyen felsőbb hatalom intette le, fogalmam sincs. A másik dolog, amit említ a cikk, . az én nagyon szeretett szülővárosomban, Békéscsabán a hús árát, hogy ott bizony 2 pengő a marha hús kilója. Hát mondtam én, hogy Békéscsabáról kell hozni a húst ? Én megadtam a győri árakat s ha nem fogadnak szót, igazán nem tehetek róla. Nem mondok árakat, de tessék a budapesti nyugati pályaudvar melletti húsüzem kirakatát megnézni, mi az ára a zsirszalonnának, akkor közelebb jön gondolatban is a zsír- szalonna árának általános csökken tése. jótékony megváltozásában, hanem gazdasági vonatkozásokban is. Akkor, amikor a toll névtelen katonája elfogulatlanul bíráló szemmel így látja a dolgokat, ebben a perspektívában kibontakozik a két utolsó generáció összefogásának jövője, amelyben kezdenek elsimulni az egymáselleni, az ellentétek s a küzdelemre forgácsolt erők egyesülnek a jobb jövendőért indított közös harcra. üg De,hisz én nem akarok szélmalomharcot vívni. Arról volt és van szó : drága a hús, a zsirszalonna, s egyik húsiparos leszáilitotta az árakat I Tessék a többinek is leszállítani s akkor a vásárló közönség Szent- györgymezőről, Vízivárosról, Tabánból, Ripáriáról és Szenttamásról nem a Simor János-utcában, hanem a lakóhelyéhez legközelebb lévő olyan hússzékben fogja beszerezni szükségletét, ahol legalább olyan jó húst kap, mint Znojeknél. Pont! * * * á főispán elnököli a Eai. Eör közgyűlésén Az Esztergomi Kát Kör január 30-án tartotta meg 46-ik rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A gyűlésen a beteg dr. Csárszky István prelátus-kanonok, elnök s a szintén gyengélkedő dr. Major Ödön ny. árvaszéki elnök, alelnök távol léte miatt dr. Rudolf Béla ny. já- rásbirósági elnök a közgyűlés névé ben dr. Radocsay László főispánt kérte fel az elnöki tiszt elvállalására. Dr. Radocsay László főispán ál talános éljenzés kíséretében foglalta el helyét. — Megtisztelésből való örömébe — nyitja meg a gyűlést — szomorúság vegyül. A betegségük miatt távolmaradó elnökökről állapotukkal kapcsolatban fájóan emlékezik meg Azonban örömének is szeretne kifejezést adni, hogy a közgyűlés őt kérte fel az elnöki teendők ellátá sára. Mindig őszinte készséggel vállalkozott olyan munkára, amely a nemzet és a vallás ügyeivel kapcsolatos, hiszen az a kát összetevő adja igazán az egynek s a nagyobb egységnek valódi értékét, biztosítja az egyén és a nemzet virágzását, fennmaradását. Különösen ez az esz tendő nagyfontosságú Magyarországra. A kettős szentév ránk irányítja nemcsak Európa, hanem a világ kultumépeinek figyelmét. A legszebbet, a legjobbat kell adnunk, mert a magyarság reprezentatív kiállásáról van szó. A legméltóságo- sabb Oitáriszentség diadaiútja s országot alapító első, szent királyunk áldozatos föidiélet-Iobbanásának fórA nagyközönség szives elnézését kell kárnem, hogy ezzel a húsárkérdéssel újból terheltem, de egy olyan dolog adódott elő, amit feltétlenül kell, hogy a város közönsége elé tárjak. Meggyőződésem, hogy a húsiparosoknak Dincs keze a dologban. Január 31-én névtelen levelet kaptam, amely az én húsárak körüli szerepemet olyan — nyomdafestéket sem tűrő — modorban kezeli, hogy felháborító. Az én önzetlen, közérdekű munkámért — hogy csak az enyhébb kifejezéseket adjam vissza — „kommunista“, „hülye“, „buta“, „zsidó- bérencének titulál. A levél végén pedig kijelenti, hogy munkámért pofon jár s ezt meg is fogom kapni, — össze fognak verni. A nagyközönség elbirálására bízom ezt a meg- félemlitő eljárást. A magam részéről a kedves levélíró után kutatok, azt hiszem jó nyo- nyomon, s ha sikere lesz a nyomozásomnak, közölni fogom a gyáva fráter nevét — esetleg a megbízóét. Olyan fából vagyok faragva, hogy a levél vétele óta rettenetesen meg vagyok ijedve — már ahogy ezt a levélíró szeretné, vagy elképzeli. Most pedig béke velünk — gyerünk azzal az olcsóbb húsáruval! Gruman László. dulója két olyan lelkesítő valóság, amely tettre parancsolja a jóakaratú katolikus, keresztény magyarságot s nem_ fog közömbösségbe feledkezni az Éggel s nemzete atyjával szemben fennálló adósságáról. Különösen komolyan vett kötelesség terheli az esztergomiakat, hiszen a szent Király innen indult életbe lobbanó fényével isteni hivatása teljesítésére. Bízó reménységben, kívánságban hiszi és várja minden esztergominak, a Körnek s tagjainak ez irányban kötelező áldozatos munkáját, fáradságot nem ismerő kötelességteljesítését. Az elnök megállapította, hogy a tagok határozatképes számban vannak jelen, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr Drahos János ált. érseki nelynök, prelatus-kanonokot és dr. Rudolf Béla ny. járásbirósági elnököt kérte fel. A lelkes éljenzéssel, tapssal fogadott elnöki megnyitó után Vértes Zoárd bencés tanár, a Körnek agilis ítkára számolt be a Kör működéséről. Megemlékezett a Kör életének minden nevezetesebb eseményéről. Elparentálta halottait. E sősorban a Kör felejthetetlen örökös diszelnökét, nagy jótevőjét, dr. Machovich Gyula ált. érseki helynök, prelátus-kanono- kot. A titkári jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Guttray Gyula MFTR főintéző, a Kör pénztárosa tette meg ezután pénztári jelentését. Az 1937. évi zárszámadást, a Kör pénztári forgalmáról és vagyoni állapotáról a következő összeállításban olvasta fel: 1937. évi összes bevétel 3803'58 HWWMMIMMWIMWIMWWMWWWMMMMWVmwWMWWmwWW* Még egy pár szó az olcsóbb húsról
