Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 87. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. november 13 s mindig a helyzet magaslatán álló külpolitikai vonalvezetése meghozta a nemzet számára a legnagyobb eredményt. De megkülönböztetett hódolat, rajongó szeretet es mélységes hála veszi körül ezekben a napokban az ország első emberét: vitéz nagybányai Horthy Miklóst, aki egykor a forradalmak után a trianoni romokból újjáépítette az országot és most országgyarapitó lett, f hiszen az ő páratlan bölcsessége és atyai gondoskodása irányította a magyar történelemnek talán legnehezebb két évtizedén keresztül ezt a sokat szenvedett nemzetet a mostani örömünnepig és az ő bölcs kormányzása mellett fogja a csonkaország népe immár a felszabadított területek magyarságával együtt a nemzet új és boldogabb korszakát előkészíteni. Y. Egyesítsük Párkányt Esztergommal! Reményeink valóraválásával első gondolatunk az, hogy Párkányt egyesíteni kell Esztergommal, még pedig azonnal. Ennek az egyesülésnek gondolatából és tényéből induljon ki a szükségessé váló magyar közigazgatási átrendezés. Párkánynak Esztergommal való egyesítése mint terv és gondolat nem új és nem a felszabadulás alkalmából született meg. Már a világháború előtt a várospolitikai köröknek állandóan napirenden tartott kedvenc gondolata volt az egyesítés terve, amellyel melegen rokonszenveztek azok az esztergomi és párkányi vezetőférfiak, akik a kicsinyes akadékoskodásokon túlnézve, a jövő fejlődés gyönyörű lehetőségeit és reális előnyeit mérlegelték — mind Esztergom, mind pedig Párkány szem- pntjából. A történelem sem tűr kételyt a sorsközösséget és egymásrautaltságot illetően, hiszen a párkányi síkon lezajlott történelmi események az esztergomi vár és Esztergom város történelméhez tartoznak. De nemcsak a múlt emlékei és nemcsak a jelen adottságai, nemcsak a hely magyar lelkiségének vonzóerői fűzik egybe itt a Duna két partján lakó népet, hanem az új nemzeti, kulíú- rális, közgazdasági és városfejlesztési hivatás, amely a vérző trianoni határ eltűnése után Esztergomra és Párkányra vár. Ez az új hivatás pedig annyit jelent, hogy egyesült erővel meg kell szervezni azt az új magyar életet, ki kell építeni a Duna két partján azt a gazdasági erejében megujhodott és kultúrális alkotásaiban megszépült magyar várost, amely nemcsak székvárosa, hanem gazdasági és kultúrális gócpontja lesz Esztergom megyének és népének. A természetes fejlődés következetessége és összeható ereje végül is egybekovácsolja a Duna két partján szemben elhelyezkedett népet. Budát ma már nehéz Pest nélkül elképzelni és amint Komárom nem él Ujkomá- rom nélkül, úgy Esztergom sem él — csak vegetál — Párkány nélkül és viszont. Emlékezzünk csak egy kissé: a Bazilikát a párkányiak is magukénak tartották, csakúgy, mint az esztergomiak, a párkányi diákok ide jártak iskolába, az esztergomi boltok a párkányiakéi voltak, a párkányi vásár pedig legalább annyira az esztergomiak, mint a párkányiak öröme volt stb. — az élet tehát már régen intett arra, amelynek már a meg. szállás előtt meg kellett volna történnie. Amióta pedig az ország egyik legszebb és legtökéletesebb hídja kötötte össze Esztergomot Párkánnyal, az egyesülés minden előfeltétele készen állott. Párkány és Esztergom számára egyaránt keserű tragédiát jelentett az a végzetszerűen bekövetkezett tény, hogy éppen a nagyhidat vágta ketté a trianoni határvonal. Minden bizonyítás nélkül tudjuk és érezzük mindannyian a Duna mindkét partján, hogy életerek vérzettek el az ostoba, kegyetlen vágással. A szörnyű magyar sorstragédia nyomán csalódásba vesztek a régi elmaradt álmok is az Esztergom—párkány- nánai vasútvonal tervével együtt. A szenvedések, nélkülözések és küszködések húsz estendeje után végre újra beszélhetünk elveszett terveinkről és bizhatunk elhagyott álmaink megvalósulásában. Az egy isteni örök igazság alapján, amelynek feltámadásában mindig hittünk, végre ráléphetünk a párkányi földre és kezet szoríthatunk testvéreinkkel. Könnyek közt találkozott ismét a magyar Duna két partja. Itt az alkalom — önként adódik — Esztergom és Párkány egyesítésére 1 Ennél szebb alkalmat, ennél fönségesebb, lélekemelőbb pillanatot erre nem találunk és soha nem is fogunk találni 1 Hisszük és reméljük, hogy ebben a régi életbevágó kérdésben vezető köreink és a szakfórfiak felfogása, jóakarata és agilitása egybeesik az esztergomi és párkányi közönség kívánságával, amely egyben a Duna- szlöget kultúrális és gazdasági érdeke is. Róma-berlini tengely Irta: BORBÉLY GYÖRGY jogszigorló Rövid értekezésem első felében a roma—berlini tengely előzményeit ismertettem. Úgy érzem, ha magasabb külpolitikai szemmel nézzük a mostani boldog eseményeket és keressük a boldog jelen okozóját, akkor minden körülmények között eljutunk a berlin—római tengelyhez. Hogy érthetően meg tudjam világítani azokat az okokat, melyek a róma—berlini tengelyt létrehozták, vissza kell térnem az 1933-as időkre. 1933 bán Oroszország és Kina között diplomáciai tárgyalások indultak meg. 1937 augusztus 30-án nyíl vénosságra került, hogy Szovjet- oroszország és Kina megnemtámadási szerződésre léptek egymással. Amint annak idején az újságok Írták, a paktum kimondja, hogy a két ország között felmerülő vitás kérdé seket békés úton fogják elintézni és egyik állam sem fog támogatást nyújtani annak, amely a másikat megtámadja. A paktum öt évre szól és az időnek lejárta után hat hónapra felmondható. A fel nem mondás esetén két ‘évvel meghosszabbodik. Azt a japán gyanút, hogy a szerződésben titkos klauzulák van nak, kínai oldalról alaptalannak mondották. 1936 nyarán a montreuxi konfe rencia egyezménye értelmében — amely a Dardanellák és a Boszporus áthajózását tartalmazza — Szovjet Oroszország Földközi tengeri hata lommá vált. Bár Románia és Bulgária hajói is kijöhetnek az Égei-tengerre ugyanolyan feltételek mellett, mint a szovjethajók, azonban ezen államok hajóhada nem számottevő. A montreuxi egyezménnyel tehát Szovjetoroszország Földközi-tengeri hatalommá vált Anglia és Olaszország mellett. Az eddig ismertetett két egyezménynek az ellenhatásaképpen 1936 nov. 25-én Berlinben egyezmény jött létre Németország és Japán között a szovjet elleni közös küzdelem érdekében. Az egyezmény bevezetése: „A német birodalom kormánya és a császári japán kormány abból a felismerésből vezetve, hogy a „kom- mitern“-nek nevezett kommunista internacionáló célja az, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel tönkre tegye a fennálló államodat és abban a meggyőződésben, hogyha eltűrik a kommunista internacionálé beleavat- kozását a nemzetek belső viszonyaiba, ez nem csupán az illető nemzetek belső békéjét ás társadalmi jólétét veszélyezteti, hanem fenyegeti az egész világ békéjét is, attól az óhajtól áthatva, hogy közösen védekezzenek a kommunista munka ellen, a következőkben állapodnak meg:“ (Külügyi Szemle 1937, január, 67. oldal.) Most következik a szerződés szövege. 1937 szeptember 25-én Mussolini olasz miniszterelnök Németországba érkezett és Hitler kancellárral beható tanácskozást folytatott. A két állam között szoros baráti viszony alakult ki. Egymás közti viszonyuk nem birt ugyan formális szövetség jellegével — egy Gömbös Gyulától eredő kifejezés szerint a róma berlini tengely nevet kapta —, de sok olyan eleme van, amely rendszerint a szövetségesek közti viszonyt jellemzi. 1937 november 7-én Olaszország csatlakozott ahhoz az egyezményhez, Beszélgetés a Boldogan járunk-kelünk az ujjongó magyarokkal zsúfolt párkányi főutcán. A régi, jó keményítőgyár felé tartunk amely annak idején hosszú búgással jelezte reggel, délben, esté a munka kezdetét. Hányszor hozta át ezt a hangot a szél Esztergomba a békeévek nyugodt napjaiban I Megállunk egy pillanatra a kerami- tos párkánynánai úton, ott, ahol elágazik Kőhidgyarmat felé. Kár, hogy kissé későre jár az idő, soká tartott az ünnepély a diadalkapu előtt, és este lett, mire ideértünk. Pedig az esztergomiak közül sokan a párkánynánai vasútállomást is látni akarták. A nyilegyenes úton sorra felvillannak a katonaautók reflektorai. Az országút két oldalán a házak újak a az esztergomi szemnek. A különféle „népbankok“ emeletes épületeit is jól megnézik az erre régen járt esztergomiak. Az üzletek mind telve vannak vásárlókkal. Különösen sok cukorka fogy, mert az esztergomi mamák, papák megígérték a nagynehezen otthon maradt gyerekeknek, hogy párkányi cukrot visznek haza. Kissé lassabban megy a boltokban a kiszolgálás, mert a csehkoronát pengőre kell átszámítani. Mindenki csokrot vagy legalább egy szál virágot szorongat kezében — mint a párkányiak határt nem ismerő lelkesedésének, kedvességének emlékét. A kivilágított nemzetiszalagos kirakatokban a magyar címer és a kormányzó képe díszük. Örömkialtás, barátságos ölelkezés, hangos, vig beszéd mindenfelé. A kocsmákban húzza a cigány a magyar nótát, a vendéglőkben nem lehet helyet kapni. Egy szép, modernül épített, új házat nézegetünk éppen. Feltűnően sötét, csendes, egy-kót ablaka betörve. amely 1936 november 25-én létesült Németország és Japán között a kommunista veszély elleni küzdelem érdekében. A csatlakozás egy jegyzőkönyv alakjában történt, amely szerint Olaszországot ezentúl úgy fogják tekinteni, mintha a szerződés eredeti aláírója volna. A német és olasz álláspont szerint a szerződés hatalmas védőgát az európai államok kultúráját fenyegető bolsevista izgatás ellen. A róma—berlini tengelynek tehát feltétlen kiinduló pontja a kommi- tern elleni küzdelem. Mint ahogyan az eddig leirt részben kifejtettem, Szovjetoroszország minden képpen igyekezett behatásait érvényesíteni Európában és hogy ezt megtehesse, először Kínával szemben igyekezett biztosítani magát. A montreuxi egyezmény és az a tény, hogy 1934 szeptember 18-án beléphetett a Nemzetek Szövetségébe állandó tanácstagsággal, mutatja a szovjet igyekvéseit. Oroszországnak ugyanis sikerült elérnie azt kétszínű, ravasz politikájával, hogy nem is saját kérelmére, hanem meghívás útján lépett be akkor, amikor Maxim Litvinov külügyi népbiztos a meghívást állama nevében elfogadta. Visszatérve a róma—berlini tengelyre a két állam politikája az igazság útját követi. A bolsevizmus nemzetközi elveivel szemben a két ország politikája erősen nacionalista. Minden erejükkel igyekszenek biztosítani az európai igazságos békét, a nemzetek jogait Európa és az egész világ szférájában. Felismerve a trianoni békeszerződések igazságtalanságait Magyar- országgal szemben, felismetve országunk fontos helyzetét európa érdekszférájában fordult a róma—berlini tengely, hogy beváltsa a nagy igét: Igazságot Magyarországnak 1 párkányiakkal — Ez, kérem az egyik cseh út- biztosé volt, aki elhurcolkodott a többi cseh hivatalnokkal együtt. — Több ilyen ház is van Párkányban ? — kérdjük szives informátorunkat. — Bizony most sok ilyen szép eladó ház lesz itt. Megkérdezzük, mit szóltak ezek az új telepesek, akiknek el kellett hagyniok Párkányt. — Panaszkodtak, sajnálkoztak szüntelen, hogy itt kell hagyniok — mint ők mondták — ezt a „szép és jó“ életet — halljuk a feleletet. — Volt olyan is a cseh alkalmazottak között, aki itt akart maradni. A cseh rendőrfőnök azonban ezt nem engedte meg. Ügy gondolkozott, hogy ha neki is menni kell, nem maradhat itt a csehek közül senki. A rendőrfőnököt különben a párkányiak nagyon kétszínű embernek mondják, aki az utolsó napokban mutatta ki a foga fehérét. BARABAS GYULA ELVESZTETT ARCOK Kisebbségi sors: ez a regény tárgya és ez ad neki ma időszerűséget. Alakjai döbbenetesen elevenek, lírai mélység árad soraiból. Ára 2.80 pengő, egész vászonkötésben 4 P. Megtekinthető minden könyvesboltban.
