Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 83. szám
ÖTVENKILENCEÜÍK ÉVF. 83 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik heíenkint kétszer keresztén? politikai ás társadalmi lap VASÁRNAP, 1938. OKTÓBER 30 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Sürgős megoldást követelve sorra megelevenednek előttünk elintézetlen, nagy problémáink ezekben a sorsdöntő napokban. Ilyen a nemzeti megújhodásunk körébe tartozó népi- ség kérdése is, amelynek az utóbbi időben sokszor meghirdetett elvek szerinti őszinte és becsületes megoldásával kell megindulnia a megnagyobbodott Magyarország életének. Talán a népiség gondolata és gyakorlata ellen vétett legtöbbet az a liberális szellem, amely a magyar politikai, gazdasági és kultúrális életben a világháborúelőtti Magyarországon uralkodott és amely a magyar lélektől és szellemtől teljesen idegennek bizonyult, — sőt a liberálizmus itt maradt csö- kevényei és a közéleti és sajtóbeli elferdült és fertőzött szellemiség feltörő érvényesülése, miatt egészen az utolsó évekig (ajóakaratú próbálkozás dacára) nem tudtunk elérni a gyökeres megoldásig. Emlékezzünk csak vissza azokra a komolytalan népies szinekurákra, amelyek mellett valamikor népi reformokat hirdettek. A nagy hang, a árvalányhajas kalap es a csizmás megjelenés jellemezte ezt az irányzatot, amely különben a magyar népet soha meg nem értette igazán. Csak a nevet, a színt, a szereplési és érvényesülési jogcímet vette a magyar néptől, de a nép lelkét, szándékait nem ismerte és egészen más érdekekért működött. Jusson csak eszünkbe ez a ferde — de sajnos, általános — közfelfogás és társadalmi vélemény, amely a „népi“ vagy „népies“ jelző haszálatával kapcsolatos és amelynek következteben igazában sohasem tudott a városias úrhatnámkodással szemben a kellő megbecsülés színvonalára jutni a falu népi vezetőintelligenciája: a pap, a jegyző és a tanító. Nem szemrehányásképpen, csak az igazság leszögezéseképpen meg kell állapítanunk, hogy a néppel való foglalkozás hosszú ideig az önzetlenséget és önfeláldozást követelő, legszerényebb sorsközösségbe való önkéntes száműzetést jelentette. Fölényeskedő, külsőséges műveltségben tetszelgő s ezért az első sorokban járó társadalom mögött szerénykedve vállalniok kellett az egyszerű feketében járás és a lélek értékeiben való vigasztalódás elhagyatottságát azoknak, akik a magyar népet ismerve, vele vele éltek és értük dolgoztak. A magyar feltámadással feltörő új életszellem azonban most az ő igazukat hirdeti és nekik szolgáltat elégtételt. A külsőségek ideje lejárt a magyar gló busón mind gazdasági, kultúrális, mind pedig társadalmi téren. A belső értékeket keressük végre és ezt meg is találjuk a magyar nép lelkének nemességében, egyszerűségében és őszinteségében. A szavak és frázisok helyett azok az egyszerű cselekvések és áldozatos tettek kellenek most, amelyek a magyar nép sajátjai és amelyekből a válságos napokban is levonhattuk a tanulságokat. A népiség eszméje vészesen megkomolyodott azokkal szemben, akik még ma sem képesek lényege szerint megítélni és akik — persze csak titokban gondolhatnak erre — még ma is a politikai érvényesülés ugródeszkájául akarják felhasználni, — viszont vigasztaló fénnyel ragyog fel ez a gondolat a magabízó magyarság számára, amely erre akarja és fogja a magyar jövőt felépíteni. A népiség jogelve és igazsága alapjan alakul most át Európa térképe és ennek alapján kapcsolódnak vissza nagy magyar területek. A népiség gondolata alapján a nacionalizmussal párosult szocializmus jegyében hatalmas, dicsőséges nemzetek keltek új életre körülöttünk és az élet friss lelkét lehelik a kiöregedett gazdasági és politikai rendszerek miatt betegeskedő kultúrvilágba. Senkisem kételkedhetik abban, hogy a népiség szelleme és értékei a magyarság számára is új életet Ígérnek, de ugyanakkor új, sürgős és bátor módszereket, reformokat és eljárásokat követelnek főként gazdasági, kulturális és szociális téren. Nem hosszas programokat, hanem gyors cselekvéseket! A nemzet részéről egységet, mindenki részéről kötelességteljesítést követelnek a mai idők abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy a magyar népiség értékein, igazságain és kultúráján fel fog épülni — a boldogabb magyar jövő. Keresztény erkölcsöket az egész vonalon, magán- és közéletben egyaránt irta dr. Imréáy Béla miniszterelnök vasárnapi feltűnő cikkében Hallgattam idáig. Hallgattam, mert nem adtam fel a reményt, hogy a történelem hullámverése egy táborba sodorja a magyart és hogy ennek a nemzetnek minden fia, félretéve széthúzást és gyűlölködést éppúgy, mint fellengző törtetést, vagy gyáva kishitűséget, az egységben rejlő imponáló erővel és fegyelmezettséggel fogja megvívni a maga harcát. Hallgattam és tűrtem, hogy a bomlasztás bujkáló bérencei rám szórják a leggaládabb rágalmakat. Van idő, amikor a legnemesebb férfikötelesség némán tűrni, mert nem az a fontos, hogy mi lesz az egyessel, életével, vagy akár megbecsülésével is, hanem a nemzetnek a java való mindenek fölé. De most úgy érzem, meg kell szólalnom. Világosan szerettem beszélni mindig. Most is világos leszek. Hiszem, vallom és állítom, hogy ennek a nemzetnek igenis szüksége van belső megújhodásra. Szüksége van egy régi, tetszetősebbnek látszó, de közelről nézve bizony kopottas és divatjamúlt öltözék levetésére különösen ma, amikor a nemzet történelmi próbatétele megindult s amikor egy húsz éve elszakított milliónyi embertömegnek újra magunkbaolvasztásáról van szó. Húsz év nagy idő. Egy generáció nőtt fel más életkörülmények közt. A csonkaország északi határain túl húsz év a'att egy új magyarság született : összeterelte a nyájat a vihar, egy táborba kergette egy idegen, a magyar lelkiséggel értetlenül szembenálló és minden magyarsággal szemben gyűlölködő uralomnak akadékoskodása, elnyomása, üldözése. Megkérné yítette a csapások sora, a vihar vilálmfényei nemhogy nem vakították meg, hanem inkáob élesebben rajzolták eléje a körvonalakat és most ott áll a hazatérésre felvirágzott kapuk előtt a húsz év alatt magára öltött új habitusában. Társadalmi felépítésében, jogokról és kötelességekről vallott felfogásában, nemzeti és faji öntudatában a hazatérő drága testvér máshol tart, mint mi. Ez a különbség feladatot jelent számunkra. Örömrepesve várom a pillanatot, amikor az öreg törzsbe beoltjuk ezt a szenvedésekben megújhodoít megfrissült ágat, mert életet adó áramlásnak a megindulását várom azoktól az új feszültségektől, amelyek a húszévi különéléssel járó fejlődés természetes következményeképpen jelentkezni fognak. Támadhatnak bárhonnan, nem keresek segédcsapatokat az ellenkező oldalon. Sem tömjénezés, sem támadás nem térít el attól az úttól, amelyet magam elé rajzoltam. Aikuvásra, kompromisszumokra azért, hogy nagyobb, de kétes megbízhatóságú táborra támaszkodjam, hajlandó nem vagyok. Aki nem akar, ne kövessen, forduljon szembe vagy álljon félre és hallgasson. Hallgasson, d& igazán, mert a bölcs szemlélők vállvonogatásában és kritikájában rejlő destrukciót tűrni nem lehet s aki erre akar berendezkedni, számoljon vele, hogy a nyílt ellenfélnél is élesebb szembenállásban lesz része. A programból, amelyet a tavaszi és a nyári hónapok folyamán adtam, sem az eszmei háttér, sem a gyakorlati pontok tekintetében nem veszek el semmit. De az idők járása a megyaíósulás ütemének meggyorsítását és egyes vonások erősebb kidomborítását teszi szükségessé. Testből és lélekből áll az ember, teste és lelke van a nemzetnek is. A nemzettest védelme faji öntudatot igényel s a fajnak védelmét és ápolását. A nemzet lelke is reformokra szorul. Szent István évében igazabb keresztényekké keli lennünk. Tehát keresztény erkölcsöket az egész vonalon, magánéletben s közéletben egyaránt! Igaz keresztény hitet és evangéliumi harcos szeretetet kell oltanunk mind- den magyar lélekbe. Tisztaságot, egyszerűséget, puritánságot és az áldozatnak a szellemét. Társadalmi épületünkből az osztálykülönülésre emlékeztető korhadt gerendákat el kell távolítanunk és új, az ideális tagozásnak megfelelő erős tartóoszlopokkal helyettesitenünk. Nem hirdetek egyenlőségi tanokat. Vannak különbségek, kell, hogy legyen az értékeknek egy hierarchiája, de ebben rangadó csak az lehet, hogy ki mennyi hasznot tud hajtani nemzetének.
