Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 82. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. október 27 megsemmisítették a városnál a pénz- tárellenör megválasztását A m. kir. Közigazgatási Bíróság f. évi szeptember hó 6-án tartott tanácsülésén végső fokon Ítéletet hozott, amelyben megsemmisítette Esztergom város közgyűlése által hozott és a vármegye kisgyülése által jóváhagyott hetározatot, amelyben Horváth Zoltánnét pénztárellenőri állásra megválasztotta. Az ítélet indoklása az 1883: I. te. 18. §-a hivatkozott, amely a következőket mondja ki: „A köztörvényhatósági pénztárnok, alpénztárnok (ellenőr) és könyvvezetőre nézve a képzettség a gimnáziumi vagy főreáltanodai tanulmányok bevégzése és érettségi vizsga, vagy valamely ezen középtanodákkal egyenrendű kereskedelmi iskola vagy megfelelő katonai tanintézet bevégzése és a szabályszerű vizsgálatokról bizonyitvány. Azok, akik az áilamszámviteli vizsgát letették, minden állami és törvényhatósági vagyonkezelői hivatali állásra előnynyel bírnak.“ Ezen törvénycikk alapján megállapítja az ítélet indoklása, hogy Horváth Zoltánnét a pénztárellenőri állásra megválasztani nem lehetett, tekintettel arra, hogy nem rendelkezett a törvény által előírt képesítéssel. Az ítélettel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy lapunk tavalyi év augusztus havában, tehát a vá lasztást jóval megelőzően igen komoly hangú cikket közölt „Nyílt levél a pénztárellenőri állás ügyében“ címmel, amelyben figyelmeztette az illetékeseket, hogy a választás meg- ejtésénél legyenek figyelemmel a törvény ellenmondást nem tűrő szavára. Ugyanebben a cikkben közöltük az idevágó törvénycikket is szószerinti terjedelmében, amelyet, most, mint láttuk a m. kir. Közigazgatási Bíróság is a magáévá tett és végső fokon megsemmisítette a választást. Ugyanebben a cikkben szociális szempontokra is rámutattunk és befejezésül azt írtuk: „őszintén szeretném remélni, hogy ez a választás is méltósággal, sebet nem hagyóan fog elmúlni s városi közigazgatásunk tekintélyét mindenben emelni fogja.* Mi tehát az igazság teljés és szigorú álláspontjára helyezkedtünk, minden személyeskedést és kicsinyes szempontot mellőzve, figyelmeztetésünket az illetékesek még sem fogadták meg, hanem szándékukat mindennek ellenére is végrehajtották, aminek következménye lett ez az itéíet, amely nem éppen dicséret azok számára, akiknek eljárását semmisnek nyivánitották. További kommentárokat nem fűzünk az ügyhöz, csak megállapítjuk, hogy nagy elégtétel számunkra a bíróság itelete s hogy türelmetlenül várjuk a pénztárellenőri állásra a pályázat kiírását. tikai kérdések fejtegetésére tért át. — A magyarságnak mindig az volt a főhibája, hogy nem foglalkozott kellően külpolitikai kérdésekkel — mondotta — de ez némileg magyarázható is azzal, hogy a Habsburgok a külpolitikától elzárták a magyarokat. — A külpolitikában mindig a legfontosabb négy tényező volt: az élelmiszer, az iparcikk, a nyersanyag és a tőke s ezek közül is első sorban a nyersanyag. Dr. Papp Sándor ezután részletesen ismertette a következő külpolitikai problémákat: az olasz törekvések, az olasz-abbesszin háború, spanyol háború, az arab és mohamedán népek szerveződését, Perzsia, India kérdését, a japán kínai háborút s végül a berlin—római tengelyt. (Ez utóbbiról megállapítoita az előadó, hogy az tulajdonképpen Gömbös Gyula elgondolása volt.) — A magyarság tudott csatlakozni ehhez a hatalmas értékű tengelyhez, s hiába a liberális sajtónak az a tevékenysége, hogy beszuggerálja a nagyközönségnek, hogy a tengely cserbenhagyta az országot. Különben is az az érzése, hogy ezt a sajtóprapagandát szándékosan külföldről irányítják. — A legutóbbi napok eseményeit tekintve, meg kell állapítani azt, hogy a magyar kormány teljesen és tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a komáromi tárgyalások fiaskóval fognak végződni, de meg kellett azt tartani, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy mindent elhövetünk a béke érdekében, hogy kár minden csepp kiöntött magyar vérért, hogy nem abban a helyzetben vagyunk, hogy bármit is kockáztathatnánk. — A magyarság húsz évig türelmesen várt, akkor most már türelemmel lehet néhány napon keresztül. — A mai napokban — fejezte be beszédét dr. Papp Sándor — évszázados hibákat kell orvosolnunk, természetesen ez nem mehet máról- holnapra végbe. Szükséges a nagy nemzeti összefogás. Minden nemzet olyan, mint amilyen a fiatalsága, ezt a fiatalságot kell nekünk nevelni. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Kosa Lajos párttitkár tért ki néhány aktuális kérdésre. Hangoztatta, hogy milyen nagy hina nálunk a politikai iskolázatlanság és a teljes centralizáció, s a jogosulatlan pesszimizmus, ezeken a legelső sorban segíteni kell. A nagyválasztmány ülése dr. Marczell Árpád pártelnök szavaival ért véget. A katonai szolgálatra igénybevett jármüvek dija A hivatalos lap múlt szerdai számában a honvédelmi miniszter közli a szállító eszközök katonai használatáért járó dijak összegét. A rendelet értelmében mind lovas, mind gépjárművek a katonaság részére hosszabb vagy rövidebb időre igénybe vehetők. A kincstár az igény- bevételért a következő összegeket téríti meg a tulajdonosoknak : kétlovas járműért naponta 4 P, felnyergelt lóért 175 P, nyeregnélküli lóért 1*00 P, szekérért, társaskocsiért, személy- kocsiért 50 fillér, hatüléses gépkocsiért 5 P, négyüléses autóért 3*50 P, két-három ülésesért 3 pengő a napi térítés összege. A teherautóknál 6000 kg teherbírás esetén napi 14 50 P, 3—5000 kg-ig 10 P, 1500—3000 kg-ig 375 P, 500—1500 kg-ig 3 pengő a használati díj. Kerekes vagy lánctalpas vontatóért 3‘50 P, pótkocsiért 2 P, motorkerékpárért 1‘25 P, oldalkocsival 175 pengő, kerékpárért 40 fillér. Az autóbuszok térítési dija megfelel az ugyanolyan teherbíró tehergépkocsi összegének. A hajtáshoz igénybe vett vezetőnek, ha katonai rendfokozata van, az ennek megfelelő illetmények, ha katonai rendfokozata nincs, a rendfokozat nélküli honvéd illetményével egyenlő díjazás jár. Huszonnégy órán túl minden megkezdett napért teljes összegű a díjazás. A térítési dijak kifizetése a szállító eszköz birtokosának állandó lakhelye szerint illetékes község elöljárósága útján történik. A szállítóeszköz hajtásához, illetőleg vezetéséhez igénybe vett kisérő személy ellátása és családjának segélyezése szempontjából ugyanaz alá az elbírálás alá esik, mint a rendkívüli fegyvergyakorlatra bevonult személy. A most megjelent rendelet intézkedik az igénybevétel folytán keletkező károk megtérítésének módjáról, továbbá arról is, hogy állatoknak és járműveknek igénybevételére csak a katonai parancsnokság jogosult és az igénylések Írásban, az elöljáróságok útján történhetnek. EGYRÓL-MÁSRÓL A prágai rádió reggelenkint a csehszlovák ármádiához felhívást intéz, amelyben azt bátorságra és kitartásra buzdítja, a cseh legionisták hősi tetteit magasztalja és rámutat a magyarországi vörös hadsereggel szemben 1919. évben elért magasztos eredményekre, továbbá a határainkon lévő csehszlovák katonákba igyekszik lelket önteni. Ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt hadseregről még nem állítottak ki. Ebből a buzdításból láthatjuk, hogy amilyen szellem uralkodik a hadseregben, milyen hősök a cseh katonák, akiket minden reggel doppingolni kell a bátorságra, nehogy a megszokott „hőre ruki* hősi taglejtéssel Prága felé özönöljenek. Ezek az állig felfegyverzett hősök nagyon jól tudják, hogy milyen nemzet katonái állnak velük szemben. A mi katonáinknak nem kell bátorítás, mert a bátorság a lelkűkben gyökerezik, különösen, ha arról van szó, hogy a cseh zsebrákokat az ezeréves Magyarország területéről kizavarják. A mi katonáinkat rádió útján legfeljebb türelemre kell inteni és fékezni, nehogy nekirohanjanak a cseheknek és puszta kézzel fojtsanak meg minden zsebrákot, aki hazánk szent földjére betolakodott. Lloyd George volt angol miniszterelnök, a békeszerződések egyik megalkotója legújabb művében elárulja, hogy az angol külügyi hivatal 1916-ban azt javasolta, hogy Csehországot csatolják Lengyelországhoz, mert ez nagyban előmozdítaná mindkét ország fejlődését és a cseheknek csak előnyt jelentene a magasabb műveltségű lengyelekkel való együttélés. Magyarország magyar területeiből önálló államot akart alakítani az 1916-os angol emlóklékirat, sőt biztosítani az ország összeköttetését az Adriai tengerhez. Hogy Magyarország független és életképes állam legyen, nem lett volna szabad területektől megfosztani. Lloyd George szerint nem a békeszerződéseket kell hibáztatni, hanem azokat, akik megtagadták saját ünnepélyes kötelezettségeik teljesítését és gyalázatos előnyöket kovácsolva ideiglenes fölényükből megtagadták az igazságot azoktól, akik • tehetetlenségükben képtelenek voltak A NÉP nagyválasztmányi ülése Vasárnap délelőtt a Nemzeti Egység Pártjának Esztergomi Szervezete dr. Marczell Árpád pártelnök elnökletével saját párthelyiségében nagyvá- lasztmányi gyűlést tartott, amelyen megjelent dr. Papp Sándor országos felügyelő titkár is. Városunkból a nagyválasztmány tagjai közül igen sokan jelentek meg, hogy meghallgassák a pártvezetőség tájékoztatását az eddigi munkákról és a jövő tervekről. A Magyar Hiszekegy elmondása után dr. Marczell Árpád tartotta meg nagyhatású elnöki megnyitóját, amelyben többek között a következőket mondotta; — Legelőször is — mondotta — mag kell állapítanunk azt, hogy sohasem volt aktuálisabb Gömbös Gyula néhai miniszterelnök legfőbb politikai programmja: a tökéletes nemzeti egység és a 95 pont, mint ma, ezekben a sorsdöntő napokban. Ez a tervezet ideális keret volt. Hogy ebből mikor és mennyit lehet megvalósítani, azt mindig a körülmények szabják meg. — A külpolitikai helyzet a mai napokban lényegesen átalakult, az erőviszonyok annyira eltolódtak, hogy iyen változásra még a legmerészebbek sem gondolhattak még álmukban sem. — A történelmi helyzetek mindenkor súlyos feladatokat rónak a nemzetre. A mai időkbe is ilyen történelmi helyzetbe kerültünk bele Erőfeszítő erők működnek, ezeknek a kellő felhasználása a történelmi ember feladata. Aki nem érti meg a rohanó idők parancsszavát, azt eltapossa az idő vágtató szekere. — Ma a magyarság számára legfontosabb a külpolitikai helyzet. Folyik a küzdelem, ha sokszor nem is tudunk róla — a magyar érdekekért. Emellett minden másnak el kell törpülnie. Elemi kötelessége minden magyar embernek ezekben a sorsdöntő napkban, hogy teljes egységben a kormány mellett álljon. — De ez nem akadálya annak, hogy a magyarság problémáiról, hacsak elméletileg fis, ne beszéljünk. — Ma az emberek leikeiben különösen két probléma éi, amelyeket hamarosan meg kell oldani: az igazságos jövedelemelosztás és a megélhetés kérdése. — Ne élvezhessenek ebben az országban olyanok nagy jövedelmet, akiknek munkája a nemzet egyeteme szempontjából nem ér semmit, akik kívül állanak a magyar nemzeten. — A szociális egészségvédelmet ki kell. terjeszteni a legkisebbektől a legnagyobbakig. — Nagyon sürgős kérdés a társadalom kellő megszervezése, mert az elmúlt napok szomorú képet nyújtottak a szervezettség szempontjából. — Ha olvassuk az újságokat, el kell szörnyűködnünk, hogy milyen aknamunka folyik a nemzeti érdekek ellen. — Köszönjük — mondotta beszéde befejezésében dr. Marczell Árpád — a kormány külpolitikai tevékenységét, amely a meg nem alkuvás álláspontján ván és nem engedi a jogos magyar érdekeket. Köszöni a pártvezetőségnek, hogy fenntartja a vidékkel a kapcsolatokat. Dr. Marczell Árpád ezután még röviden beszámolt az esztergomi pártszervezet munkájáról, majd megemlítette, hogy a kormány eddigi belpolitikai tevékenységét csak kezdetnek tekinti, további erős munkára van szükség. Mi keressük a másokkal való együttműködést, sokszor még áldozatok árán is. Kérjük, hogy a kormány ne engedjen politikai célkitűzéseiből, akkor majd a boldogan mondhatjuk el, hogy a nemzet történelmi munkájában részt- vettünk. Dr. Marcell Árpád nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Papp Sándor, országos központi tikár állott fel szólásra. Tolmácsolta az esztergomi szervezetnek az országos központ üdvözletét, majd külpoli
