Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 77. szám

fsnrnm j/mfKF ÖTVENKILENCEDIK ÉVF. 77. SZ. VASÁRNAP, 1938. OKTÓBER 9 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 keresztén? politikai és társadalmi lap Előfizetési ár í hóra: 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Magyar zászlók lobognak húszéves megszállás után Ko­máromban, amelynek népe telve van a felszabadulás izgalmas örömével és lelkesültségével. Ugyanannak a jognak és igaz­ságnak alapján és ugyanannak a fönséges lélektani folyamat nak következéseképpen s ugyan­azon történelmi események kény­szerítő erejének alkalomszerű­ségével Párkányban is lobog­hatnának a magyar zászlók, ott is tündökölhetnének a magyar kokárdák és Párkány s környé­kének szinmagyar népe is fel­kiálthatna a felszabadulás bol­dog örömében, de a mellékkö­rülmények még egy kis türe­lemre íntik a párkányiakat és velük együtt az esztergomiakat is. A szerda, csütörtök és pén­tek még a türelemreintés je­gyében telik el és azzal vigasz- talgatják egymást az esztergo­miak, hogy húsz keserves esz­tendő kivárása után most már kibírjuk ezt a pár napot. Mert napokról még csak igen, de hetekről már nem akar­nak tudni az esztergomiak. Ha őszintén akarunk beszélni, akkor meg kell mondanunk az igazat, hogy türelmünk fogy­tán van. Mindannyian úgy érez­zük, hogy tizenkettő felé kö­zeledik a magyar ügyben is az óramutató és ütött a cse­lekvés órája. Szerda déltől már készítik a nemzeti kokárdákat az eszter­gomi asszonyok és leányok, gyűlnek a magyar zászlók és készülődik az esztergomi nép. Át akarunk menni Párkányba. A szerda és csütörtök délutáni őszi napsütésben sűrű rajokban járt-kelt a nép a Dunaparton végig a hajóállomástól Szent- györgymezőig. Minden szem Párkány felé szegeződött, min­denki hitt valami*rendkivüli ese­mény bekövetkeztésében, hogy egy csapásra megszüntesse a szomorú és mindig lehetetlen­nek tűnt állapotot, amely a rab- ságbakerülés óta Párkányra, Esz­tergomra és a kettőt összekötő hídra nehezedik. A nagyhídnál az út két ol­dalán sorakoztak fel a tömegek. Innen is, onnan is hallani le­hetett a kérdést: „Mikor me­gyünk már?“ Az ésti órákban sem szűnt meg a vándorlás a híd felé. Egyszerű munkásem­bereket láttunk, amint mun­kájukból jövet családjukat, gyermeküket vezetve siettek a hídhoz. Nem titkoljuk: türelmetlenül várjuk az eseményeket. Nem találunk egyetlen embert sem ebben a városban, de nem is akarunk ilyet találni, aki egy pillanatig is kételkedne abban, hogy a Felvidék felszabadulása és ezzel kapcsolatosan a pár­kányi átvonulás csak napok kérdése lehet. Napok kérdése, a türelmetlenül kivárt idő kér­dése csupán, mert a müncheni megegyezés óta a nemzetkö- zöleg is elismert magyar jog és igazság szerint a túlsóféli magyar területen idegen impé- riumnak többé helye ott nin­csen. Amint^Kornárom a magya­roké, úgy kétségtelenül Pár­kány is a magyaroké. Nyíltan és bátran valljuk ezt és nincs ezen semmi titkolni való. Igenis A Nemzeti Egység Pártja szerdán este párthelyiségében vezető értekez­letet tartott dr. Marczell Árpád elnöklésével. A gyűlés tárgysoroza­tán Magyarország aktuális problémái szerepeltek. Dr. Marczell Árpád beszédében többek között a következőket mon­dotta : — Az események gyors iramban zúgnak el felettünk, ami tegnap még lehetetlennek látszott, az ma már megvalósult. Külpolitikailag ás bel- poütikailag egyaránt olyan új helyzet állott elő, amellyel szemben nem áll­hatunk meg tétlenül. — Külpolitikai szempontból há­ború réme fenyegette Európát, a ve­szély elmúlt s a magyarság számá­ra legnagyobb eredmény volt, hogy a magyar ügy a müncheni négyha­talmi értekezleten szóba került s a részleges magyar revízió a megva­lósulás stádiumába lépett. — Ennek folyományaképen új helyzet előtt állunk. Uj területek, új emberek jönnek vissza hozzánk, az elmúlt 20 évet nem lehet lelkűkből kitörülni. — Olyan erőteljes felkészülésre van szükségünk — folytatta dr. Mar­czell —, amely az évtizedek óta vá­gyott otthoni nyújtja visszaszabadult véreinknek : igazi demokratikus szel­lem, a széles nemzeti népréiegek fel­karolása és az igazi nemzeti egység kikovácsolása. Dr. Marczell Árpád ezután belpo­litikai kérdésekre tért át.-— Belső életünk tekintetében sem lehetünk közömbösek az elmúlt na­pok tanulságai iránt. Nem mondok részleges ismertetést, mégis ki kell jelentenem, hogy a magyar társada­lom nem mutatott fegyelmet és ab­mielőbb át akarunk menni. In­dulásra készen állunk a ma­gyar nemzeti lobogóval, amely- lyel nemcsak szimbólumot kí­vánunk átvinni testvéreinkhez, hanem új hitet és életet. A Felvidék felszabadulásá­nak örömét hirdető magyar zászlók alatt szent fogadalmat kell tennünk, hogy nem foly­tatjuk többé azzal az úrhat­nám nemtörődömséggel és a magyar életproblémák iránti ér­zéketlenséggel, amellyel annak idején abbahagytuk. A fello­bogó magyar zászló a dol­gozó magyar millióknak a fel­szabadult magyarsággal való testvéries boldogulását és jobb sorsát hirdesse a nemzeti érdekek és a magyar haza szent esz­ményeinek szolgálatában ! Lobogjon tehát a magyar zászló Párkányban is, még pe­dig ne holnap vagy holnap­után, hanem még ma! szolút egybeforrottságot ezekben a nehéz napokban, technikai előkészü­leteink a légoltalom és egyebek te­rén igen gyarlóak voltak. Nem ke­resem, hogy ki ezeknek az oka : a hatóság, a társadalom vezetősége, vagy éppen maga a társadalom ? — Kevés történelmi pillanat van az egyes nemzetek életében. 1918 bán éljátszottuk, ráfizettünk, most nem szabad. — Vannak pillanatok a történe­lemben, amelyek tele vannak a jö­vőt formáló feszítő erőkkel. Most is ilyen kort élünk. Most nem lehet vi­tázni, hogy valami helyes, vagy nem helyes, hanem cselekedni kell. Aki ezeket a történelmi időket megérti s ki tudja fejezni, az a nemzet életét talán hosszú évtizedekre szabja meg, aki nem, azon keresztülgázol a tör­ténelem szekere. — Úgy érezzük — folytatta dr. Marczell emelt hangon —, hogy ma sürgős és gyökeres reformokra van szükség, a kisérleteknek, a félmeg­oldásoknak, a tüneti kezeléseknek ideje elmúlott. — Feltétlenül szükségesnek tart­juk a földbirtokpolitika gyorsabb üte­mét, a munkaalkalmaknak növelését mindenütt, az álláshalmozások meg­szüntetését, a jövedelmek arányosí­tását, a nemzeti vagyon felelősségét és fokozott védelmét, a nemzeti tár­sadalom erőteljes összekovácsolását és nevelését. — Mi — fejezte be beszédét dr. Marczell — ezeket az eszméket szol­gáljuk, mert ezekben látjuk biztosí­tottnak a magyar jövőt. Ezután vitéz Szívós■ Waldvogel Jó­zsef ny. tábornok szólalt fel. Felszólalásában először az önzet­len, összeforrott társadalom kialaki­HETI ESEMENYEK BELFÖLD Dorner Aurélt és Csizik Bélát ál­lamtitkárokká nevezte ki a kormány­zó. — Jakabffy Károly lett a Pos­tatakarékpénztár vezérigazgatója. — Nagy termés van zöldségből és sár­garépából az országban. — Gróf Csáky Károly, a külügyminiszter ka­binetfőnöke fontos tárgyalásokat foly­tatott Varsóban. — Az egész nem­zet mélységes kegyelettel áldozott Gömbös Gyula emlékének. — A magyar és cseh tárgyalásokat f. hó 9-én, vasáraap kezdik meg Komá­romban. — A főváros 4 2 milliós kölcsönt vesz fel az OTI-tól. — Ab életképtelen bankokat 1939. évben egyesíteni fogják. — A felvidéki hitelszervezeí átvételére készülnek a fővárosi pénzintézetek. — Minisz­teri engedélyhez kötik az ipari ma­gánoktatást. — 48 millióval tartoz­nak a munkáltatók az OTI-nak. — Végleg betiltották Meskó nyilasve­zér „Pesti Újság“ című napilapját. — Győr 250 ezer pengőt fordít lég­védelemre. KÜLFÖLD Megalakult Zsolnán az önálló szlovák kormány. — Svájc a me­nekültek számára csak ideiglenes tartózkodási helyet nyújt. — Össze­ült a németek által megszállandó területek határát megállapító bizott­ság. — Ruszinföldnek Magyaror­szághoz csatolását követelik a len­gyelek. — Benes lemondása után Csehország németbarát külpolitikát kezd. — Benes lemondása megköny- nyíti a megegyezést a szomszédál­lamokkal. — Az új cseh külügy­miniszter két órát tárgyalt a Musso- linivel. — Olaszország megkezdte a spanyolországi önkéntesek vissza­vonását. — Blücher szovjettábor­nok, a mandzsuriai orosz seregek parancsnoka öngyilkos lett. — 616 szovjetvezért tüntetett el a cseka Sztálin parancsára. — Németor­szág ki akarja békiteni Kínát Ja­pánnal. — Chamberlain, minisz­terelnöknek, a szenvedélyes horgá­szónak Norvégia egy pisztráng-pata­kot ajándékozott. — Japánban a bányalégrobbanás 214 munkást meg­ölt. — Önálló hadsereget követel­nek a szlovákok. — Benes elhagyta Prágát és birtokára vonult vissza. — Svájc védekezik a zsidók be- özönlése ellen. — Az angol állam- háztartás félévi deficitje 4'3 milliárd pengőre emelkedett. — Négymil- liárd pengőt fordított fegyverkezésre Anglia hat hónap alatt. — Hétszáz­millió dollárral csökkent az ameri­kai gazdák jövedelme. — Bécsben a zsidók nem mehetnek a sportpá­lyákra. —- Beregszászon eltávolí­tották Masaryk elnök szobrát. — Visszaadták a rádiókat a túlsóféli lakosságnak. — A nemzetközi csa­patok október 10-én érkeznek meg Csehországba. — A szlovákok ki­zavarják a cseheket Szlovenszkóból. — 30 ezer olasz földmives dolgozik Németországban. —- Franciaország elismerte az olasz császárságot. A esztergomi NÉP gyűlése áj reformokat sür­getett a demokratikus Magyarországért

Next

/
Oldalképek
Tartalom