Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 74. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. szeptember 29 Adják vissza a Felvidék igazságtalanul elrabolt magyarlakta vidékeit! Ugyanekkor pedig adják meg az önrendelkezési jogot, tót, lengyel és rutén testvéreinknek is, akik az ezeréves hazában együtt éltek velünk ! A hallgatóság ezrei határtalan lelkesedéssel kisérték és fogadták a beszédet. Több helyen percekre megszakították a szavakat, éljeneztek, tapsoltak. „Éljen Horthy !“ „Éljen Hitler!“ „Duce! Duce!“ —hangzott kórusban. Mikor felvidéki testvéreinkről volt szó, egy szívvel, egy^ lélekkel zúgott a tömeg: „együtt érzünk, együtt leszünk!“ A beszéd végeztével a Turista Dalárdával együtt a Magyar Hiszekegyet énekelte el a nagygyűlés közönsége, majd dr. vitéz Zsiga János a vitézek, frontharcosok, hadviseltek és hadiárvák nevében követelte ugyanazt, amit az előző szónok tárt a hallgatóság és a világ lelkiismerete elé és a magyar igazság kivívásában, nevezetesen a Felvidék magyarságának visszacsatolásáért a vitézek és frontharcosok közreműködését Ígérte. Zúgó taps és éljenzés fogadta ezt a beszédet is, amely után a munkásság nevében Pál Endre üzent a felvidéki magyar testvéreknek és a magyar ipari, földmunkások és egyéb munkásság nevében követelte a Felvidék visszacsatolását és a nemzetiségeknek az önrendelkezési jogot. Lelkesen tüntetett a közönség a magyar munkásság hazafias követelései mellett, majd az ifjúság szónoka, Gáthy Zsolt bencésdiák mondotta el hazafias lelkesültségiől áthatott, szép beszédét, amelyben a cseh hazugságokkal való leszámolást és a magyar nemzet számára a mielőbbi igazságszolgáltatást követelte. A hallgatóság együtt tüntetett az ifjúság szónokával, akit beszéde végén a főispán megölelt. Vitéz Szívós-Waldvogel József ny. tábornok intézett végül rövid beszé det a hallgatósághoz. A magyar anyákhoz szóló lelkesítő szavai után hálával emlékezett meg néhai vitéz Gömbös Gyula miniszterelnökről, aki a magyarságnak a két hatalmas barátot és pártfogót, Hitlert és Mussolinit szerezte. Majd felolvasta azt az üdvözlő táviratot, amelyet a trianoni határszélre jutott Esztergom városnak a Felvidéket visszakövetelő nagygyűlése Hitler vezérnek és kancellárnak küld: „A német nép vezérének és birodalmi kancellárjának HITLER ADOLFNAK BERLIN A trianoni békeparancs gyalázatos rendelkezései folytán határ- várossá lett Esztergom egész közönsége által megtartott tiltakozó gyűlés hálával tekint a vezér magasztos személyére és reméli, hogy a német néptársaknak az idegen járom alól megszabadításával egyidejűleg a mi szorongatott magyar testvéreink is felszabadíttatnak. Isten áldása legyen a nemzeti becsület és kötelesség parancsolta közös segitség művén. Üdv Hitlernek.“ Nagy helyesléssel és éljenzéssel vette ezt tudomásul a nagygyűlés hatalmas közönsége, amely a Szózat eléneklése után Horthy kormányzót, a Dúcét, Hitlert és Mosciszkyt éltetve, a legnagyobb rendben és fegyelmezettségben oszlott szét. Január 1-én életbelép a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvény Az 1938. évi XII. törvénycikk bevezette a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítását. A törvény végrehajtási utasítása már megjelent, amely szerint az élőké szítő munkákat most mór megkezdték. Szeptember 15 ig ki kellett jelölni a helyi járadébmegállspitó bizottság tagjait, meiyet a városi mező- gazdasági bizottság választ meg saját tagjai közül. A mezőgazdasági munkások kötelező öregségi biztosításának ügyével az Országos Mezőgazdasógimunkás Biztosító intézet fog foglalkozni, melynek minden nagyobb városban is lesz egy szerve. A törvény értelmében minden 18 életévét betöltött férfi mezőgazdasági munkás kötelező öregségi biztosítás hatálya alá tartozik. Minden 18 ik életévét betöltött férfi mezőgazdasági munkás köteles magát bejelenteni az Országos Me- zőgazdaságimunkás Biztositó Intézet helyi szervénél. A mezőgazdasági munkások az OMBI helyi szervétől igazoló könyvecskét kapnak. Azok a munkások, akiknek főfoglalkozásuk nem mezőgazdasági munka és más munkában elért bért meghaladja, nem esnek kötelező öregségi biztosítás alá, de 1939. évi január 1-től nekik is kell igazoló könyvecskét kérni az OMBI helyi szervétől. Azok a mezőgazdasági munkások, akiknek főfoglalkozásuk eddig is a mezőgazdasági munka volt és 65-ik életévöket már betöltötték, október 15-től kezdve már jelentkezhetnek az OMBI helyi szervénél igénymeg- állapitás céljából. A munkaadók, tehát a gazdák, csak olyan munkást alkalmazhatnak a jövőben, akinek igazolóköny- veaskéje van és az általuk foglalkoztatott munkásokról ős az azok által ledolgozott munkanapokról kötelesek külön nyilvántartást vezetni. Ezen nyilvántartást minden hónap 10-ik napjáig az OMBI helyi szervénél kell a gazdáknak beadni. A gazdák hozzájárulását rendelet szabályozza. A hozzájárulást a kataszteri tiszta jövedelem alapján a városi adóhivatal állapítja meg, Írja ki és szedi be. A törvény értelmében az a gazda, akinek a földadóösszege a 23 P 20 fillért meghaladja, de a 34 P 80 fillért nem éri el, a földadójának 5 százalékát fizeti hozzájárulás címén. Az a gazda pedig, akinek a földadóösszege a 34 P 80 fillért is meghaladja, hozzájárulás címén földadójának 181/* százalékát fizeti. A gazdák 1938. év második felére is fizetnek már hozzájárulást, az évi összeg felét. Törvényhatósági közgyűlés a vármegyénél A törvényhatósági bizottság f. hó 22-én tartott közgyűlése elsősorban különböző törvényhatóságok átirataival foglalkozott, amelynek eredmé- menyeként felír a belügyminiszterhez, hogy a 104.801 —1937. B. M. számú rendeletének azon részét, mely szerint az Aszbeszt-cement (Eternit) nyomócső-vezetéket vízvezetéki célokra városokban egy általán nem, községekben pedig csu pán kisebb, legfeljebb 80 mm belső átmérőjű, csak nyilvános közkutakat tápláló elosztó csőhálózatokban, általában tehát csak kisebb befektetést jelentő községi és települési vízvezetéknek szabad alkalmazni. Dr. Schmidt Sándor felszólalásé ból és a közgyűlés javaslatából be- igazoltnak találta a törvényhatóság, hogy az Eternit-csövek nemcsak 30 °/o-al olcsóbbak, de a célnak teljesen megfelelőek is, tehát különösen vármegyékre nézve, ahol az Eternit- csövek előállítása történik és ezzel kapcsolatban sok munkás talál megélhetést, nagyon fontos, hogy a vármegye felirata meghallgatásra találjon az illetékes helyen. ZaJavármegye átiratával kapcsolatban felír a vármegye közönsége a miniszterelnökhöz, hogy a pénz- és valutacsempészeket, valamint a vámcsalásokat sújtó jogszabályokat szigorítsák s a tettesekkel szemben a vagyonelkobzást is alkalmazzák s minthogy ezen bűncselekmények elkövetői többnyire a világháború alatt és óta Galíciából bevándoroltak, közérdek lenne, hogy az illetőket a legrövidebb időn belül toloncolják ki az országból. Felír a vármegye a kormányhoz, hogy a párbér-kérdést törvényhozá- silag rendeztesse éz ugyanúgy talál jón megoldást a régóta vajúdó cigánykérdés megoldására. A telepítési törvény keretében e célra kijelölt ingatlanokon a községekben ösz- szegyűjtve kellene letelepíteni a cigányokat, hol kellő államrendőri fel ügyelet alatt a földmívelési teendőkre megtanítanák őket, gyermekeiket megfelelően iskoláztatnák és ezzel eredményesen polgárosíttatnák őket. Kecskemét város átirata kapcsán a közkórházak államosítását kéri a vármegye és ettől reméli, hogy a betegellátás ügye az egész országban a szükséglethez képest fog fejlődni s az e téren mutatkozó aránytalanságok és hiányok megszűnnek. A közgyűlés foglalkozott a vármegyei ebadó- és háztartási-alap 1939. évi költségvetésével és ezzel kapcsolatban megnyugvással vette tudomásul, hogy a pótadószázalék ” 1938-hoz viszonyítva a két megyei városban ezidőszerinti 12‘7 °/o-ról 10 %-ra, a községekben pedig 24'8 %-ról 17'9%-ra fog csökkenni. A közgyűlés a kisgyűlés javaslatára elvileg hozzájárult ahhoz, hogy a komáromi főszolgabírói hivatal részére a vármegyei háztartási-alap megtakarításainak terhére megfelelő épületet emeljenek a város által felajánlott ingyentelken. Az alispán felhatalmazást kapott az előkészületek megtételére és a tervek elkészítésére. A közgyűlés az állatorvosok magángyakorlatának díjazásáról szóló vm. szabályrendeletet módosította a diagnosztikai oltások díjtételeinek megállapítására. Tudomásul vette a kisgyűlés a vármegyei állattenyésztési-alap állásáról és felhasználásáról beterjesztett alispáni jelentést, mely szerint az alap bevétele 1937-ben 53 534 P, kiadása 52.827 pengő, maradvány 706 P volt. A cselekvő vagyon 124.704 P, a szenvedő vagyon 36,622 P. Az alap 1937-ben 86 bikát szerzett be 64.250 P értékben 753 P átlagáron, 73 bika magyar piros-tark3, 13 pedig telivér szimentáli; megyebeli tenyészetbői származó 43, idegen vármegyéből 45 drb ; 1936—37-ben Összesen 132 drb-t szereztek be. Ezek közül betegség, baleset és hágóképtelenség miatt kiselejteztek 1936- ban 2 drb-t 229 P átlagos áron, 1937- ben 11 drb-t 497 P átlagáron. A selejtezés az állomány 10 %-a volt. A beszerzett apaállatok ára 1936. évihez viszonyítva 13 % al emelkedett. 1938. óv első felében 49 bikát szereztek be 43.420 P-órt, 884 P-s átlagáron, még pedig 4 drb ot a buda pesti országos mezőgazdasági kiállításán, 9 drb selejtezés volt 400 P ős átlagáron. A bikák gondozása és takarmányozása általában megfelelő. A közgyűlés nagy sajnálattal tárgyalta dr. Divéky István vm. t. főügyész nyugdíjazási kérelmét. Az elnöklő főispán meleg szavakkal emlékezett meg közszolgálati érdé meiről és polgári erényeiről s amikor a törvényhatóság nevében köszönetét mondott buzgó és eredményes működéséért, egyúttal a jó Isten áldását kérte a nyugalomba vonuló főtisztviselőnek. A közgyűlés végén a jelenlévők lelkesen megéljenezték a közgyűlés elnökét, dr. Radocsay László főispánt. Üdvözlő sürgönyök fflnssolinihez Esztergom szab. kir. megyei város közönsége Benito Mussolini olasz miniszterelnököt trieszti beszéde alkalmából olasz nyelven a következő szövegű távirattal üdvözölte: „Esztergom város, a cseh határszélre került Magyar Róma hálás köszönettel fogadta azt a baráti megértést, mely Nagyméltóságod trieszti beszédében a Tria- non-sújtotta magyarság iránt megnyilatkozott. Amidőn polgárságunk igaz köszönetét tolmácsolom, egyben az Isten áldását kérem Nagyméltóságod önzetlen munkájára. “ Ugyancsak üdvözlő táviratot intéztek Mussolinihez Esztergomból a TESz és a Frontharcos Szövetség. A TESz táviratszövege a következő : „Nagyméltóságodnak a magyarság ügyében elhangzott trieszti állásfoglalásáért hálás köszönetét tolmácsolja a Társadalmi Egyesületek Szövetségének esztergomi csoportja. “ A Frontharcos Szövetségé pedig : „ Esztergomból, a Trianonban határszéllé vált primási városból mély tisztelettel és örök hálával üdvözöljük Nagyméltóságodat, hogy a magyar igazságért újból mél- tóztatott hallatni hathatós szavát és bizalommal kérjük szent ügyünk melletti további szives állásfoglalását.“ Esztergom és a népművelés A legutóbbi népművelési értekezleten kitűnt, hogy Esztergomban a mai viszonyok között nem érhető el a hivatalos körök által megkívánt népkultúrai eredmény és az esztergomi népművelési munka mindig szűkebb keretek közé szorul. Nem azért, mintha itt hiányoznék a munka elvégzésére hivatottak buzgósága, vagy hiányoznának az előadók. A rendezőségek sok hiábavalónak bizonyult erőfeszítései mellett lelkes és nagyszámú előadók vállalkoznak itt is a közremunkálkodásra. Az arányla- gosan silány eredménynek és a kényszerű vékony munkamenetnek három főoka van: az egyik az érdeklődés és a megfelelő hallgatóság hiánya, a másik a színdarabok nagy előadási és hatósági költsége, a harmadik a köri és egyesületi élet pangása. Megszüntethetjük-e ezeket az okokat és lendíthetünk-e valamiképpen az esztergomi népművelési akciónak csaknem megfeneklett ügyén ? Véleményünk szerint az első főok nagyrészt annak a körülménynek logikus következménye, hogy az esztergomi népművelést falusi mintára szervezték meg. Esztergom nem falu, igaz, hogy nem is nagyváros, de mégis csak város, amelynek azonban 50—00 százaléka földműves, napszámos, munkás. Van a városnak egy szűkebbkörű intelligenciája, amely az előadások nívóját illetőleg kényes és általában az esztergomi közönségnek módjában van országos tekintélyek és kiváló tudósok beszédeit hallgatni. A népművelés gondjaiba inkább az 50—60 százalék
