Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 73. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE

1938. szeptember 25

vissza nem térő történelmi lehetőség idején, hogy a Hrad- zsin urainak amúgy is kellemetlen álmát még kellemetlenebbé tegyük. Oh, nem azért kellemetlenkedünk, hogy éretlen gyerekeskedéssel kavarjuk az amúgyis zavaros életet, hanem hogy nyíltan, elszántan megmondhassuk : nekünk is van elszámolni valónk!

Nekünk is van elszámolni valónk! Vegyék ezt tudomásul Prágában és mindenütt, ahol a világ felett döntenek. Mi nagyon jól tudjuk, nagyon jól érezzük, hogy ezek a sorsdöntő napok mit jelentenek a világnak és mit jelentenek nekünk. Elmúlt az a diplomáciai két- szinűsködések kora és nyílegyenesen meg kell mondani, hogy komolyan akarják a népek szadadságát, vagy csak egy allam-csoport érdekében hazudjék azt továbbra is.

Ha az egészséges népek ösztöne nem birja tovább a hazugságok jármát, ha azért zúzódnék szét ez a nyomorult béke, mert még mindig erőszakkal akarják a népek egyenlőtlenségét fenntartani, akkor lelkiismereti urdalás nélkül, s a történelmi felelősség tudatában büszkén vállaljuk mi is a kemény leszámolások minden kö- vetkezmenyet, mert keserű poharunk betelt és nem vagyunk hajlandók többé arra, hogy egy ezeréves birodalmi álmot olcsó prédául dobjunk oda alattomos diplomáciai játékoknak.

Félreerthetetlenül leszögezzük, hogy egyetlen magyar sorsa sem közömbös nekünk és ezekben a túlfűtött hangulatú percekben, magunkénak érezzük a felvidéki magyarságot. Annyira magunkénak érezzük, annyira testvérei vagyunk velük, hogy a bekövetkezhető legkomolyabb események idejen is ott leszünk, ha az ősi földhöz való visszatérésük érdekében munkával, verejtékkel, vagy ha úgy tetszik, vérrel kell áldozatot hozni.

Mi is ott leszünk, amikor a tiszta igazság, az igazságos beke, milliós tömegek felszabadítása érdekében véres harcba

kell szállni, mert a mi nemzeti létünk nem hitvány trianoni rongyon, hanem dicsőséges ezer éven alapszik.

Mi is ott leszünk, mert húsz év alatt nagyon sok elszámolni való került a rovásra és mert ezekben a nagy elhatározásokban tudunk olyan egyek lenni, hogy csak elbamul a rabláncot tartó hazug cseh demokrácia .. .

Sb—t.

A vármegye lelkesen ünnepelte a kormányzót és meleghangú táviratban üdvözölte Imrédy miniszterelnököt és Mussolinit

A törvényhatósági bizottság őszi rendes közgyűlését megelőzőleg f. hó 22-én a vármegye bisgyűíése tartott rendkívüli ülést, amelynek 10 pontból álló tárgysorozatát dr. Zá- vody Albin vm. főjegyző, dr. Zsiga János vm. II. főjegyző és dr. Fel egyházy Elemér vm. közigazgatási gyakornok ismertette. A kisgyű ésen, valamint a közgyűlésen dr. Radocsay László főispán elnökölt.

A kisgyűlés foglalkozott a vm. ház- tartási és th. ebadó-alap 1939. évi költségvetésével, amelyre vonatkozó érdemleges határozatot a közgyűlési beszámolónkban ismertetünk.

A különböző községi képviselő- testületi határozatok között jóváhagyta a kisgyűlés Felsőgalla község képviselőtestületének azon határozatát, amellyel az ottani Szent János- és Baross Gábor utak építésére beérkezett határozatok felett döntött. A képviselőtestületi határozat ellen beérkezett fellebbezést a kisgyűlés elutasította.

Örömmel hagyta jóvá a kisgyűlés Tatabánya község azon határozatai, amellyel a Nemzeti Repülőalap javára 1000 pengő anyagi támogatást aján iott meg.

A törvényhatósági bizottság őszi rendes közgyűlését a Nemzeti Hiszek egy elmondása után dr. Radocsay László főispán a Kormányzó U

Őfőméltósága és fennkölt lelkű hitvese németországi útjáról való megemlékezéssel nyitotta meg.

Az állandó tetszésnyilvánítással kisért megnyitóbeszédet a közgyűlés tagjai ünnepi hangulatban állva hallgatták végig.

— Ahhoz — . mondotta többek között a főispán —, hogy kifejezésre juttassuk Magyarország kormányzója iránt érzett mélységes hódolatunkat, soha el nem műló hálánkat, törhetetlen hűségünket és ragaszkodásunkat, valóban nem kellenek rendkívüli alkalmak és események, mert ezek az érzelmek mélyen ott gyökereznek minden igaz magyar lelkében és állandóan ott lobognak minden igaz magyar szivében, mint ahogyan viszont a Kormányzó Úr lángoló magyar szive is állandóan a nemzetért dobog.

— Hiszen csak nemrégiben volt szerencsém egy ünnepi alkalommal itt, Esztergomban, reámutatni arra, hogy a Kormányzó Ur és a nemzet mennyire egy, a Kormanyó Ur és a nemzet jelenti a magyar létet es a magyar jövendőt. A Kormányzó Ür és a nemzet a megdönthetetlen sziklászilárd egység, amelyen megtörik minden ármánykodás.

— Bármennyire igaz is tehát, hogy a Kormányzó Ur magas személye iránt állandóan a legnemesebb érzelHETI ESEMÉNYEK

BELFÖLD

Baghy Andrást, Zogu király sógorát nevezték Albániába magyar főkonzullá. — Csepelen két amerikai vállalat hatalmas raktárházakat épit. — 15 milliót költ hat év alatt a főváros légvédelemre. — Uj rendelet készül a tűz- és robbanásveszélyes folyadékok tárolásáról. — Vácott megkezdődött a zsidók rendőrségi igazoltatása. — Lázár Andor ny. igazságügyi miniszter és Vadnai Béla távoztak az „Est“ lapok éléről. — 210 ezer gyermek neveltetéséről gondoskodik az ipari családi, bérpótlék-törvény. — További ötvenszázalékos vámcsökkenéssel gyorsítja az állam a motorizál ást. — Sajtrendelet készül a földmivelésügyi minisztériumban. — Felavatták a hires miskolci új Deszka-templomot. — Elárasztják Mussolinit a magyar üdvözlőtáviratok. — Kelemen Krizosztom főapát keresztelte meg József Ferenc főherceg újszülött leányát. — Pápa automata központot kapott. — A kormányzó pár napot Németország ben töltött vadászaton. — Málnási Ödön nyilasvtzér bevonult két hónapra a fogházba. — Ötszázezres tömeg követelte Budapesten a Felvidéket. — Imrédy miniszterelnök és Kánya külügyminiszter Hitlernél voltak tanácskozáson. — A magyar kormány jegyzéket intézet Prágához és a hatalmakhoz. — Künder Antal lett a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. — Villamos úton végzik ki ezentúl Budapesten a kutyákat.

KÜLFÖLD

Nagyot csökkent a cseh nemzeti bank aranyfedezete. — Chamberlain angol miniszterelnök Hitler kancellárral tárgyal a cseh válságról. — Benes csak politikus és nem államférfi, mondotta Hitler. — Mussolini barátságos látogatást tett jugoszláv területen. — A szlovák néppárt teljes önkormányzatot követel a cse- hektől. — Oroszország esek Franciaországgal együtt teljesíti a cse hekkel való szerződéses kötelezettségét. — Marxistákból és fegyen- cekből szerveznek rohamcsapatokat a csehek. — A lengyelek a tes cheni Sziléziát követelik vissza a csehektől. — Többszáz olaszországi zsidó elindult Palesztinába. — A szovjetcsapatok átlépték Mandzsúria határát. — Kényszermunkára fogják és kínozzák a túlsóféli magyarokat a csehek. — Prága feltétel nélkül elfogadta az angol francia javaslatot. — Benes minden pillanatban kész a szökésre. — A cseh értékek óriásit zuhantak az értéktőzsdén. — A szudétanémet menekültek már meghaladták a százezret. — Öldöklő szélvihar dúlt Argentínában. — Feloszlatják Romániában a szakszervezeteket. — Az olasz rádió nem közvetít zsidó hanglemezt. — Megszűnik száztizezer zsidó kereskedelmi ügynök működése Németországban. — Chamber Iáin és Hitler véglegesen rendezték a szudótakérdóst. — A cseh kormány lemondott és helyébe hivatalnok kormány lépett. — Varsóban szabadcsapatok alakultak a lengyellakta területek felszabadítására.

— A csehek vörösőrségeket szerveznek. — Benest kétszáz főnyi szovjet orosz katona őrzi. — Benes éles szemrehányást tett a francia és angol követeknek. — A cseh kormány korlátozta a bankbetétek kifizetését. — Egymillió mázsa rozs ból szeszt főznek Lengyelországban.

— Hét új város épült olasz Líbiában. — A csehek aláaknázták a dunai hidakat. — Irtózatos öldöklést csináhak a csehek a szudétanémet vidéken.

Az első esztergomi kávéház története

irta: O’sváth Andor.

Kevesen tudják, hogy Esztergomban 1896-ig a mai értelemben vett modern kávéházakról szó sem volt. Igaz, hogy a régi „Fürdő“, a „Magyar Király“ és a „Háromszerecsen“ szállók vendéglőivel kapcsolatban volt egy-egy helyiség, amely a kávéház elnevezést viselte, azonban ezek a helyiségek csupán kiegészítő részei voltak az éttermeknek s bennük ebéd és vacsora után a feketekávé mellett csupán a kártya- és billiárdjáték járta. Elavult füstös helyiségek voltak ezek. Rosszul szellőzöttek s emiatt az ételszag és a dohányfüst állandóan éporodottá tették a levegőt.

Volt ezeken kívül a régi, akkor még girbe-gurba Lőrinc-utcában egy kis kávómérós is, de ez kávéháznak igazán nem számított. Budapesten és nagyobb vidéki városokban ekkor már javában terjedt a kávéházi kultusz és bizony, hogyha az idegent Esztergomba hozta útja, nem találta meg azt a kényelmet, amelyet a más városok modern kávéházai nyúj lotiak.

Hogyan, hogyan nem, egy tavaszi napon egy pesi ember jelentkezett Lindtner Jánosnál. Kaufman Ferenc nek hívták. Ez a Kaufman ajánla tót tett Lindtnernek abban az irányban, hogy a Rákóczi-tér és a szenttamási piac sarkán ma is meglevő és ez idő szerint az örökösök tulajdonában lévő emeletes ház földszinti részét kávéház céljára bérbe veszi. Lindtner János jó üzleti érzékkel biró ember volt, az ajánlat is ked vezőnek mutatkozott és az ^üzletet megkötötték. így létesült az akkortól fogva „Központidnak nevezett kávéház, amely most negyven éves fordulójához ér.

Az akkori újdonság számba menő „Központi" rövid napok alatt kedvelt találkozó helye lett nemcsak a város társadalma elitjének, hanem a volt cs. és kir. 26-ik gyalogezred tisztikarának is, nemcsak azért, mert a tulajdonos kitűnő és előzékeny szakember volt, hanem azért is, mert ott játszott az akkori idők hires prímása : néhai Jónás Pali is. A Központi kávéházat Kaufmanntól a nem rég elhunnyt Neubauer János vette át.

Ki volt ez a Neubauer János ? Egy laikus, vagyis a kávésiparban járatlan férfiú, egyébként pedig néhai József főhercegnek, a mostani József főherceg atyjának legbensőbb bizalmasa, utimarsallja, világjáró útjában hű kísérője.

Az öreg József főherceghez mint volt dragonyos tiszt került. Talán két évtizeden át volt a szolgálaté bán. Amikor Esztergomba jött, úgy negyven óv körül járt. Szálegyenes, magáratartó, választékosán öltözködő es rendkívül udvarias, embernek bizonyult s mint ilyent, mindenki megszerette. Sült, akarom mondani stock német volt. Magyar tudománya alig egy pár szóból állott, de igyekezett

nyelvünket kerékbe törni és amikor magyar neszedbe kezdett, olyan sületlenségeket mondott, hogy előadása mulatságszámba ment.

Megtörtént például, hogy amikor valakinek sajátkezűleg hozott borovicskát, eként ajánlotta fel azt:

— Próbálj porovicska I

Egy alkalommal egy — a vendégekre és az üzletére — igen kellemetlen vendégének megmondotta, hogy ne jöjjön többet az üzletébe, mert, ha jön, nem fogják kiszolgálni. Az illető azonban mégis eljött. Amint Neubauer meglátta, határozott léptekkel eiéje ment és ékes magyarsággal így utasította ki:

— Du, csirkefogdmeg I March hinaus I — Azzal egyszerűen kidobta.

Neubauer igen sokat adott arra, hogy a kávéházát csak válogatott egyéniségek látogassák és hogyha a késő éjjeli órákban nem neki tetsző emberek akartak letelepedni, nyomban kitessékelte őket.

Kávéházi vállalkozásáról emlékezve azzal kellett volna kezdenem, hogy az öreg József főherceg halála után nyugdijoa került és igy jutott arra a gondolatra, hogy — mint ő elbeszélte — olyan helyen nyisson kavéházat, ahol katonaság is van. Amint rajongott a katonaságért, ép olyan tisztelettel adózott az ősz uralkodónak és a néhai főherceg emlékének. Ez utóbbi tekintetben üzlete megnyitásakor első dolga volt, a kávéház díszítésére életnagyság-