Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 71. szám

2 ESZTERGOM ll VIDÉKÉ 1938. szeptember 18 hájuk is lobogna 1 S körülöttük a hegyre guggolva, összehúzódva mint menekült csapat, apró, festői, fehér vályogházak, félig beépítve az agya­gos partba, egymás hátán csüggve, roskadozva, omló szurdékok és ola­szos girbegurbák között: ez Szent- Tamás. Mily középkori kép ! Ezek az ut­cácskák alighanem jobban hasonlíta­nak a Szent István városának pri­mitiv utcáihoz, mint akármi más Esztergomban. Ámbár, mint hallom, egész új telep ez s a bazilika építé­sével függ össze: olasz kőmíveseit ültette ide az akkori prímás, saját telkén engedve helyet vityillóiknak. De ki választ már szét itt régit és újat, magyart és idegent ? Eggyé gyalulta mind a „százados szelíd sze­génység“, mely megnevezhetetlen szépséggel árasztja el e dombot; a vityillóknak éppúgy meglévőn a ma­guk szépsége, mint a palotáknak. Én egy harmadik hegyről szoktam nézni mindezt, ez az én saját külön hegyem: egy nyájas szőllőhegy, kis kápolnákkal és pincesorokkal 1 Innen a másik kettőt jól belátom s így szeretem őket látni együtt ; itt ütöt­tem föl nyári tanyámat immár hosszú évek óta. A hideg pompájú Benczur- festmény helyett ma otthonos tájkép néz rám, meghitten mosolyogva, ve- randés üvegkockáin át, friss színek­kel, mint egy rajzhálós karton. Szent István székhelye iparkodó, messziről füstölgő bányavéroskák közt pilledíen őrzi pompáját s sze­génységét. Tekintetem kéjjel csusz­kái a csillogó Dunán, a méltóságos kanonokházaktól, a Csitriszigetek ős- vadonáig. Ahol én lakom, ott is ős­vadon volt, amikor idecsöppentem, mint egy gyarmatos a Csöndes Óceán valamely ismeretlen szigetére. Mennyi türelem, lemondás a gyarmatos élete, míg némi kényelmet teremthet magá­nak I Sokszor eltűnődöm, mit szere­tek Esztergomon? Nyilván a Benczur- pompát, az ősvadont és a szelíd szegénységet együtt. Öreg esztergomiak még emlékez­nek a Simor prímás négyesíogatára, amely lépésben sétált át a legszege- nyebb utcákon, előtte három hajdú járt, mint a mesékben és hatosokat osztogatott a szenttamást rongyos gyerekeknek. Simor bíboros nemcsak hatosokat osztogatott, hanem képe­ket is gyűjtött s ő vetette meg a kis múzeum alapjait, ahol ma édes olasz primitívek láthatók és középkori ma­gyar festmények, Filipo Lippi, Ko- lozsváry Tamás s a titokzatos M. S. mester mellett, s közben Pázmány Péter séíabotja is helyet talál vén juhászok faragott botjai közt, s egy régi hercegnő dísztárgy- és szelence­gyűjteménye. Igen, minden van Esz­tergomban, poma és szegénység, szent csillogás és otthonos magyar­ság, a magyar élet egész kereszt- metszete. S ha leszállók a hegyről, a Sötét- kapu mellett, s tovább ballagok a kishíd felé, elém tárul az időbeli hosszmetszet is, maga a történelem, minden dicsőségével és pusztulásá­val. Egyformán jelentős itt. amit Iátok és ami hiányzik., A szent papi barokk Pázmány Pétert juttatja eszembe, holott ez persze mind csak későbbi. Hisz Pázmány esztergomi érsek volt ugyan, de nem lakhatott Esztergomban. Esztergom a török alatt nyögött 140 éven át. A hídon túl látom a szigetet, ahol Balassa Bálint elesett a török ellen küzdve. A cseh-szlovák partról gémeskútak intenek felém. Esztergom ismét vég­hely, mint Balassa korában. Visszafordulok. A városház körül még ósdibb barokk fogad, mely a kuruckor emlékét idézi: duplatetejű házak, faragott erkélyek, legyezőrnód széttáruló sugarakkal díszített jelleg­zetes kapuk. Maga a városház, mely a híres Vak Bottyán palotája volt, kecses tornyával s tömzsi árkádjai­val, a legszebb épületek egyike. Ide ült be Kucklaender, a labanc gene­rális : amit a török meghagyott, azt a labanc bontatta le. Az útjábaeső építményeket behordatta földdel, hogy ágyúinak állást szerezzen. S amit a labanc meghagyott, azt a talajegyenítők bontották le vagy föl­delték el. A régi, szentistváni bazilika állt még, mikor a műveleteket megkezd­ték ; az utolsó tornyok közben dől­tek össze. Néhány év előtt még azt hittük, hogy végkép elsüllyedt és el­pusztult minden, ami a török előtt volt Esztergomban. Esztergom, mint egy nagy temető a föld alatt őrizte igazi kincseit s ékes sírköveket emelt fölébök. Különös véletlen folytán épen Szent István évére ismét láthatóvá lett valami ebből a múltból. A történelmi sétát, amit megkezd­tem a Dunaparton, folytathatom a föld alatt. Lelkes és kitűnő szak­emberek kiásták Szent István palo­táját a sárból! Ez a palota, három­szor átépítve más-más korban és stílusban, mintegy geológiai képződ­mény tárja föl Esztergom eltűnt múltjának rétegeit. Esztergomét, vagy Magyarországét: mert hisz Eszter­gom, mielőtt véghely lett volna, szék­város volt. Sőt még Magyarország­nál is többről beszélnek ezek a ré­tegek ! Az európai kereszténység lei­kéről beszélnek, melynek a magyar lélek előbb áhitatos kis inasa, ké­sőbb már tökéletes munkatársa ... A magyar míves együtt dolgozott a III. Béla francia építészeivel s a Vitéz János olasz festőivel. A pompa, melyet nemzedékeken át fölrétegező- dött alkotásuk romjai megsejtetnek, talán nem egészen ugyanaz, mint amit valaha, a Benczúr kép nyomán, elképzeltem. A szellem azonban, mely belőle árad, pontosan az a szellem, aminek Szent István nyitott kaput ebbe az országba. Az európai kul­túra és keresztény egység szelleme. meth Vilma, Táncos Emília, Wer­ner Éva. IV. osztály: Franke Éva, Haáz Mária, Kemény Margit, Újhelyi Gizella. V. osztály: Bedross Margit, He- tényi Anna, Kovalik Marianna, Mik- lóssy Anna, Niedermüller Márta, Wojeslawsky Éva. A tanítónőképző értesítője befeje­zésképpen a gyakorló elemi nép­iskoláról számol be. Az elemi iskola két tagozatban működött. Az alsó tagozat I—IV. osztály; tanítónője: Juhász Nyitó M. Alfonza, a felsőtagozat IV—VII. osztály: tanítónője Weisz M. Kor­nélia. A növendékek száma az alsó ta­gozatban : 43, a felső tagozatban: 34. Vármegyei gyűlések Dr. Radocsay László főispán el­nöke alatt folyó évi szeptember hó 13-án megtartott kisgyűlésen a 81 pontból álló tárgysorozatot vitéz dr. Zsiga János vm. II. főjegyző, Viz- váry Viktor vm. aljegyző és dr. Fél- egyházy Elemér közig, gyakornok adták elő. Különböző törvényhatósági átira­tokkal kapcsolatban a kisgyűlés elő­terjesztést tett a törvényhatósági bi­zottságnak, hogy törvényben bizto­sított felirati jogával élve kéri a kor­mánytól az Eternit-csöveknek a víz­vezetéki és csatornázási munkálatok­nál való felhasználásának engedé­lyezését, a pénz, valuta és nemes­fémeket az országból kicsempésző egyéneknek szigorú megbüntetését, a cselekmény elkövetőivel és a vám­csalókkal szemben a vagyonelkob­zás alkalmazását. Nógrád- és Hont- vármegyék feliratával kapcsolatban a kisgyűlés kívánatosnak, sőt szük­ségesnek tarja a párbérkórdésnek tör­vényhozási rendelését. Elhatározta a kisgyűlés, hogy Ko­márom városban a főszolgabírói hi­vatal és lakások céljaira nagyobb épületet ad, erre a várostól telek­ajánlást vár és az építési költségek­re a vármegyei 1937. évi megtaka­rításokat leköti, a tervek elkészíté­sével a vármegye alispánját meg­bízza. Javasolja a kisgyűlés az állator­vosok magángyakorlatának díjazásá­ról alkotott vármegyei szabályrende­letnek és a köztenyésztésre szánt bikák vármegyei tulajdonként leendő beszerzéséről szóló vármegyei sza­bályrendeletnek módosítását. A különböző városi és községi képviselőtestületi határozatokkal kap­csolatban jóváhagyta a kisgyűlés dr. Antóny Béla polgármester és több nyugalmazott városi tisztviselő pót- nyugdija tárgyában hozott képvise­lőtestületi határozatokat és a Schalk- ház Ferenc Esztergom városi főin­téző kitüntetésére vonatkozólag dr. Középiskoláink az értesítők tükrében Az esztergomi érseki tanítónőképzö Az Esztergom-Vízivárosi Irgalmas Nővérek Érseki Nőnevelő Intézete az elmúlt iskolaévben közös értesítőt adott ki, amely magában foglalja a tanítónőképző, leánygimnázium, pol­gári és elemi leányiskolájának érte­sítőjét. Az egybekötött értesítők előtt az általános részben Nádler Istvánnak, a tanítónőképző igazgatójának két rc- mekbefoglait tanulmányát találjuk : „Eucharisztikus nevelésünk“ és „Nemzeti nevelésünk a Szent István évben.* Ebben a részben értekezik még Goriczky M. Salvatoria „Eucharisz­tikus és Szent István ünnepléseink“ címmel és Fekete M. Carissima: „Pedagógiai kiállításunk“ címmel. Az Érseki Nőnevelő Intézetek tör­ténetét Fekete M. Carissima össze­gyűjtött adatai alapján Nádler István igazgató ismerteti. Ebből az érdekes fejezetből meg tudjuk, hogy az irgalmas nővéreket 1842-ben Hám János püspök tele­pítette le Szatmáron. A társulat tag­jainak hivatása az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása. A rend által létesített nevelőintéz- mények a következők : 3 tanítónő- képző, 1 gimnázium, 6 polgáriiskola, 17 elemiiskola és 17 óvoda. Esztergomba 1865 ben Scitovszky János hercegprímás telepítette le az irgalmas nővéreket. Az értekezés részletesen ismerteti ezután az irgalmas nővérek munkás­ságának történetét, az intézetek igaz­gatóinak névsorát, az egyházi és világi közéleti nagyságokat, akik az intézeteket meglátogatták. Az általános bevezetések után kö­vetkezik a Tanítónőképző Intézet értesítője, amelyet Nádlet István, a tudós és kiváló pedagógus igazgató tesz közzé. Az értesítő első két fejezete is merted az intézet múltját és az elmúlt iskolaév vázlatos történetét. Külön fejezet foglalkozik az intó zet különböző hatóságaival, a tanári testület beosztásával és társadalmi, irodalmi munkásságával. Igen érdekes adatokat találunk az intézeti internátusra vonatkozóan, annak nevelési szellemét, tanulmányi elgondolásait illetően. Az internátus- nak az idén 73 tanítónőképzős növen­déke volt. Gazdag fejezetet szentel az érte sítő az intézet gyakorlat-pedagógiai kiképzésre irányuló tevékenységének ismertetésére. Á pedagógiai kikép­zést különböző előadások, pedagó­giai kirándulások, értekezletek segí­tették elő. Igen szép egyesületi élet folyt az intézetben : a Mária-Kongregációban és az Önképzőkörben. Mindkét intéz­mény hatékonyan elősegítette az in­tézet valláserkölcsös és nemzeti nevelési célkitűzéseit. A tanílóképesítői vizsgálatok jú­nius közepén folytak le dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok, egyházme­gyei főtanfelügyelő elnöklete alatt. A vallás- és közoktatásügyi minisz­tert dr. Becker Vendel címzetes kir. főigazgató, a szegedi katolikus kir. tanítóképző intézet igazgatója képvi­selte. Tanítónői oklevelet nyertek: Bed­ross Margit, Brandt Julia, Csaba Irma, Faragó Valéria, Fényi Angéla, Futó Anna, Gnandt Julianna, Harlmann Irén, Hetényi Anna, Hopp Stefánia, Jánossy Rózsa, Jeney Erzsébet, Kár- páthy Ida, Kertai Mária, Kiss Klára, Kmo.-kó Valéria, Kolcza Margit, Kollár Jolán, Kondráth Borbála, Ko­valik Marianna, Kovács Márta, Kő­halmi Teréz, Kubovich Edit, Legény Éva, Majorán Magda, Menyhárt Má­ria, Mezei Margit, Miklóssy Anna, Molnár Gabriella, Németh Teréz, Niedermüiler Márta, Resser Róza, Szász Ida, Szentmiklóssy Edit, Szo- kob Ilona, Sztupovszky Teréz, Tau­ber Klára, Teleki Etel, Urbanovits Magda, Varga Julia, Varga Mária, Weisz Katalin, Viszneki Mária, Wo- jesziaw,zky Éva, Wundei Julia. Az intézet vastagbetűs növendé­kei: I. osztály : Luplovics Lenke. II. osztály: Gonda M. Hildegard, Kovács író Paula, Kummer Aranka, Varga Livia. III. osztály: Húszai Karolin, Né­■imniii IlMllllMntlIMlinMtIllMllllWllHMIllllBllllMllllMllllMlHIWiniainillBllinBlinMimiMMIlMlllMiniMllMflfflMIMIlllMi iVIRIdes SZÁNTÓ ■ SZÖVET SELYEM MOSÓ­KELME V*v> FÉRFI PORÓZUS I INGEK AMJSITAS 4-80-töi unni

Next

/
Oldalképek
Tartalom