Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 67. szám
ÖTVEi\KILENCEDIK EVr. 67. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkiní kétszer Seresütéor joiiliiai és lársaűalaii lap VASÁRNAP, 1938. SZEPTEMBER 4 Előfizetési ár 1. hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Huszonhatos bajtársak, megismeritek-e még egymást a régi szóval és barátsággal? Szorongva érezzük, hogy nem hiábavaló ez a kérdés. Bár egy pillanatig sem hiszünk abban, hogy a bajtársias szavak elvesztették tartalmukat és kihűlt volna a régi barátság melege — (utolsó lehelletünkig bízunk ennek ellenkezőjében!), — mégis szinte borzongva gondolunk arra, hogy az idő ebben a tekintetben kegyetlenebb volt hozzánk, mint a véres veszedelmek állása. Az úgynevezett „békeévek“ hosszú, szür- kítő, őszítő és idegölő taposómalma nagyobb pusztítást vitt véghez a huszonhatosok kedves bajtársiassággal összefűzött nagy családi körében, mint a háborús viszontagságok fajó kegyetlenségeknek latszó fordulatai. Testet tépett a gránát, életet oltott a golyó, de tűzön, poklon keresztül testvériesen szerettük és becsültük egymást, — az a beke azonban, amelyet nekünk szántak, olyan volt, akar a kőbanyák melye: az élet szépségéit és értelmet feledtető, küzdelmes es hiábavaló, amelyben mindig a lélek finom és nemes értékéit fenyegeti a kiégés veszélye. Hiszen azóta az emlékezés is micsoda távlatokra kényszerült egy emberöltőhöz viszonyítva ! Negyedszazada már pár hónap híján az első nagy eskünek a Rudnay-teren, amely ma Hősök-tere a házért elesettek szazainak aranybetűs névsorával borított oroszlános obeliszk- kel. Negyedszázados fordulóját ünnepelhetjük jövő esztendőre a véres es dicsőséges bihawai csatanak, — huszonkét nehéz esztendő telt el a zlocowi, zwicini és zborowi oroszharctéri tusakodások óta (régen elkorhadtak mar a huszonhatos sírok keresztfasorai!) — a tagiiamentoi és piavei észbontó esemenyekre is több mint húsz év távolából emlékezünk, — és a nagy összeomlásnak, az őszirózsás forradalomnak is huszadik évfordulójához érünk az idei októberben! . . . Hősi halott bajtársaink elporladnak már a véráztatta mezők alatt, a rokkantán és betegen hazatérteknek 60—70 százalékát hiába keressük az élők között, — és mi lett azok; ból, akikre azt mondották, hogy : „szerencsésen“ megúszták a veszedelmeket és akiknek az isteni gondviselés még szerepet szánt a háború utáni idők küzdelmeiben ? Az apák nagyapákká, a fiúk apákká lettek, főleg pedig megfeheredett a sok hetyke fej és sokan közülünk túlságosan megkomolyodtak és elszomorodtak. Milyen nehezen lehetne ma megnevettetni azokat, akik hajdan daloltak szüntelen és ugrottak, akár a csikó, füttyentettek, akár a rigó, amikor türelmetlen várakozás után felvarrhatták a zászlósi disztinkciót vagy a hadnagyi aranycsillagot a dekung mélyén, miközben odakinn a tejük felett dörgött az ágyú és ropogott a gépfegyver! Mi lett a betyáros r. ngú, stramm őrmesterekből, a mindig nevetgélő és anekdótázó káplár urakból és a többiekből, akik mind szerelmesek, vőlegények vagy fiatalasszonyaik után vagyakozó újdonsült apák voltak valamennyien, esetleg egykét pufókképű gyerek fényképét hordozva blúzuk belső zsebében ?! Hol, merre keressük és találjuk ezeket ? Hová veszett ez a kedves katonai romantika, hová, merre sodorta a szél a sok huszonhatos bakát, miután mindvégig kitartott?! Hasztalan is keressük, pusztul, vesz a régi meghitt együttes, — még pedig a termeszei rendjénél és törvényénél sokkal erősebben. Mindig ritkábbak lesznek a sorok és mindig kevesebben lesznek az egyszázadbeli vagy egyszakaszbeli bajtársak s ezért a huszonhatos ezrednapokon évről-évre kevesebb Jesz a közvetlen ismerős. Bele kell nyugodnunk és szomorúan, de férfiasán bele is nyugszunk ebbe, Csak egy dolog lenne, amibe soha belenyugodni nem tudnánk, — és ez az — szinte írtózattal mondjuk ki —, hogy ha a társadalmi elhelyezkedés különbözősége, az élet sikerei és sikertelenségei, a szerencsék és szerencsétlenségek, a rang és pozíció beképzelt értékelései folytán lennénk ismeretlenek egymás számára! Ezt a hitványságot nehezebb volna elviselni, mint a dum- dum-golyót, ebbe az aljasságba soha belenyugodni nem tudnánk ! Szentül hiszünk a bajtársias érzés mélységes erkölcsi erejében, amely évről-évre összehozza Esztergomban a huszon- hatosokat. Az idő mind távolabb visz bennünket a közös fegyvertények emlékeitől és sok olyan arccal találkozunk, amelyet ismeretlenül kell köszöntenünk a minden bajtársnak kijáró szeretet és megbecsülés j mosolyával, de hátha összeakadunk még páran olyanok, akik a közösen átélt harci kaland emlékére megöleljük egymást és melegen kezet szorítva megkönnyezünk valamit, ami mindörökkön szép és kedves lesz nekünk . .. (4?) 2000 pengőt adományozott a városi közgyűlés a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalapnak Szerda délután a Városház nagytermében dr. Brenner An'al h. polgármester elnöklete alatt a város képviselőtestülete rendes közgyűlést tartott. A napirend előtti bejelentések so rád dr. Brenner Antal kegyeletes szavakkal emlékezett meg Nemethy Lászlónak, a város ny. számvevőjének haláláról, aki hosszú évtizedekig állott a város szolgálatában. Emlékét a város jegyzőkönyvben örö^ kitette meg. Ugyancsak a tárgysorozaton kívül határozta el a képviselőtestület, hogy dr. Ernszi Sándor m. kir. titkos tanácsost, v. minisztert politikai pályájának 4Ó éves évfordulója alkalmából táviratilag üdvözli. A napirend tárgyalása során tudomásul vette a közgyűlés, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó 70 éves születésnapja alkalmából a város által hozzáintézett hódoló feliratra legmagasabb köszönetét nyilvánította. Ezután egyhangú lelkesedéssel járult hozzá a képviselőtestület, hogy a város a Horthy Miklós Nemzeti Repülöalapnak 2000 pengőt adományozzon. A város légoltalmi felkészülésének költségei cca 120 000 pengőt vennének igénybe. Ez a felkészülés és felszerelés a város szempontjából na gyón fontos volna bár, de a költségvetési keretek messze túlhalad iák a város teherbíró képességeit, így a költségek fedezése tárgyában szükség van az állam támogatására, ezért a városi közgyűlés elhatározta, hogy ebben a tárgyban áUamsegé lyért kérelemmel fordul az illetékes kormány ható Ságokhoz. A pénzügyi bizottságnak annál a javaslatánál, amelyben indítványozta, hogy a tűzharcos városi alkalmazottak részére a törvény értelmében folyósítsa a város a hadipótlék diját, Gere János kifogásolta, hogy a tisztviselő tűzharcosok kedvezőbb elbánásban részesülnek, mint a többi tűzharcosok, akik semmiféle pótlékot nem kepnak. Vitéz Szívós-Waldvogel József tiltakozott Gere János felszólalása el len és szomorúnak tartotta, hogy ilyen felszólalás egyáltalában elhangozhatott. A fogyasztási adóról szóló szabályrendelettel kapcsolatban Gere János kifogásolta, hogy Esztergomba idegenből hoznak be bort. Dr. Brenner Antal felvilágosította a felszólalót, hogy az országban szabadkereskedelem van, tehát ezen kérdést csak országosan lehetne rendezni. Jóváhagyta a közgyűlés a Kolos kórház központi fű ésével kapcsolatban szükségessé vált kémény- építési munkálatokat. Ezesnek költségé megtérül kelöaböző takarékos- sági eljárások segítségével. Bemutatta a számvevőség a belvárosi kegyúri templom renoválási költségeinek végelszámolását. Az ösz- szes költség 19 000 pengő volt, ebből a többletmunka 2000 pengőt igényelt. Ugyancsak elkészült a kórházi szü* lészeti osztály átalakítási munkálatainak elszámolása. Itt 27.000pengő volt a végösszeg. A képviselőtestület elhatározta, hogy a 26-os emlékműhöz 700 pengővel járul hozzá, továbbá, hogy a jutalmazási hitelkeretet 480 pengőről 1000 pengőre emeli fel. Ez utóbbira különösen most a képviselőválasztók névjegyzék elkészítése alkalmából van szükség. 300 pengőt szavazott meg a közgyűlés a Tábor előtti motoros repülőtér műszaki előmunkálatainak elvégzésére. Névszerinti szavazással átengedte a kópvise:őtestü!et a Táti úti vám- ház területét a katonai kincstár részére. Itt az elhelyezendő tüzérség fog istálókat építtetni. A jogügyi bizottság szabályrendeletet dolgozott ki a hasznos madarak fokozottabb védelme érdekében. Erős András ezzel kapcsolatban indítványozta, hogy irtsák ki a cigányoknál lévő kóbor macskákat, amelyek rengeteg kárt okoznak a marhaállományban. Elhatározta a közgyűlés a belügyminiszterhez egy kérvény felterjesztését, hogy engedélyezze a Kolos- kórház keretében a tüdőbetegosztályt. A dr. Csernoch János-fále alapítványt, amely a budapesti Szent Imre kollégiumban biztosít teljes ellátást, Márkus Pál joghallgatónak ítélte oda a közgyűlés. A Szent Imre községi gimnáziumban helyettesi minőségben tornatanárnak választották meg Király Lászlót. A különböző vizdij mérséklések ügyében Gere János szólalt fel, aki hibáztatta a sok kedvezményt, mert a föld míves társadalom ezekből a
