Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 65. szám
ÖTVENK1LENCEDIK ÉVF. 65. SZ. VASÁRNAP, 1938. AUGUSZTUS 28 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztén? politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Onnep utánra is megmarad a tanulság az ünnep és a munka összefüggéséről. Dolgozunk azért, hogy ünnepelhessünk, — de ez megfordítva is igaz, amennyiben ünnepet rendezünk azért, hogy dolgozhassunk. Az esztergomi jubieumi esztendő ünnepsorozatában is az eszmei jelentőség és a szemet- lelket gyönyörködtető szépségek mellett az alkotó munka volt a legszebb és az a körülmény, hogy az ünnepi alkotásokhoz sok-sok kenyeretadó munka kellett. Mindvégig megnyugtató és felemelő volt az a tudat, hogy a jubileumi szentévben Esztergomban is felszaporodott a munka és sorban adódtak a kereseti lehetőségek, nőtt e szegény ember munkája és kenyere. A sokat hangoztatott jubileumi érzelmek és gondolatok s az átélt pompás ünnepnapi események jelenkori hátterében ott van ez az emberi vonás és szociális kapcsolat, amely segített felmelegíteni a sziveket. Az ünnepnek a szegény ember munkájával és kenyerével való eleven kapcsolata maradjon meg a jövőre is. A jövőben is tartsunk kapcsolatot a szegény ember (akár szellemi, akár testi munkás) dolgos kezével. Építsünk, alkossunk vele és ne sajnáljuk a pénzt olyan kulturális alkotásoktól, amelyek száz és ezer kéz becsületes, kenyeretadó munkájából emelődnek. A nagy alkotások és építmények, a kő és bronz remekei nemcsak a szivnemesítő gondolatról beszélnek, amelyet képviselnek és nemssak arról a nagy erkölcsi és nemzeti kul- turhivatásról szólnak, amelynek betöltésére születtek. Az emberi alkotás lázában megnemesedett kőnek és bronznak testvéries, közvetlen, szociális beszéde is van a ma embere és a jövő nemzedékek számára. Nem tudjuk bizonyosan, hogy hány családnak jutott vasárnapi hús az asztalára és hány gyereknek volt meg a rendes mindennapi kenyere a szenttamási munkálatokból és hány kis fiúnak lesz új ruhája a beírásokhoz s hány kisleánynak lesz új szoknyácskája az egyéb munkálatok következményeként. Jó volna ismerni egy ilyen szempontból összeállított statisztikát, amely szintén bizonyítaná azt, hogy a munka és az alkotás illik az emberhez. Az alkotás és a munka felemeli az embert a tétlenséggel és dologtalansággal szemben, amely tönkretesz és elsorvaszt. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat tatabányai bányatelepe bensőséges keretben ünnepelte meg a bányatelep védőszent- jének, Szent István első magyar királyunk napján 11 40 és 165 25 évet szolgáló bányaalkalmazottjának szolgálati jubileumát, valamint 48 vájarképesítést nyert bányamunkásnak vájárrá történt előléptetését. Az ezer személy befogadására alkalmas Népház (Kulturház) az egyházak templomaiban bemutatott istentiszteletek után zsúfolásig telt meg a telep minden rendű és rangú lakosságával : tisztviselőkkel, segédtisztekkel, bányafelvigyázókkal és bányamunkásokkal egyaránt. Az ünnepélyen a m. kir. iparügyi minisztert Tassonyi Ernő miniszteri tanácsos, a társulat központi igazgatósagát Rehling Konrád m. kir. bányaügyi főtanácsos, tatabányai bányaigazgató képviselte. A bányászdalárda „Magyar Hiszekegy“ e után Rehling bányBügyi főtanácsos meleg szavakkal üdvözölve az iparügyi miniszter kiküldöttjét, visszapillantást tett a múltra, megemlékezvén az 1922. év Szent Ist ván napján elsőizben ünnepelt és megjutalmazott, 25 éven át Tatabá nyan dolgozó alkalmazottakról. Azóta minden évben, Szent István napján ünnepli Tatabánya a 25 éves szolgálati jubileumukat elért munkásokat, akiknek az ezen célra létesített alapból a társulat pénzjutalmakét ad. Jóleső érzéssel állapította meg a ju- talmazandóknak évről-évre való növekedését, örvendetes jeléül annak, hogy a munkaadó és a munkavállaló között megértő együttmunkál- kodás Tatabányán évről-évre szilárdul és erősödik. Az ezévi ünnepély jelentőségét növeli az a mozzanat, hogy a telep most jutott el elsőizben oda, hogy nemcsak 25, de már 40 évet szolgáló alkalmazottadat is ünnepelhet és jutalmazhat. A bányaigazgató méltatta a magyar bányamunkást, aki tudja hazáját sze- rstni, tud és akar jó hazafi, vallásos és szorgalmas lenni, s azon reményének adott kifejézst, hogy ezen az úton továbbhaladva a munkásság megtalálja egy emberséges munkás sorsban való megbecsültetósét és a honpolgárok közösségeben megérdemelt és méltányos boldogulását. Ügy az ünnepeiteket, mint a többi bányamunkásokat arra kérte, hogy ezen Boldogulásunk főprogrammja ez: vigyázzunk arra, hogy mindig mindenkinek legyen munkája. Ha van munka, akkor van kenyér és kultúra is. Kenyeretadó munka a nagy eszmények megvalósításáért: ez e nemzeti nagyság alapja. Kenyeretadó munka nagy eszményeink szolgálatában: ez az alapja és feltétele az olyan város boldogulásának is, mint amilyen Esztergom. az úton maradjanak meg, a magasztos eszméktől ne tántorodjanak el és legyenek meggyőződve arról, hogy a becsületes, hűséges, vallásos és hazafias szellemtől áthatott munka mindenkor és mindenki által elismerést és megbecsülést vív ki magának. Ezen megbecsülésnek jele az a körülmény, hogy az ünnepélyen a-kormány képviselője a legmagasabb hely üdvözletét és elismé- rését tolmácsolja, mig a társulat vezetősége, a feljebbvalók és a bánya telep ,összmunkássága megjelenésével mutatta ki elismerését. A 40 évet betöltő jubilálóknak megérdemelt nyugalmat kiván, a 25 éves jubilánso kát, valamint a vájárképesítést nyert munkásgárdát pedig arra kéri, hogy vegyenek példát a 40 éves jubilánsokról, hogy emelt fővel érkezhessenek el ők is 40, illetve 25 éves szolgálatuk határához. Mindhárom érdemes munkáscsoport további munkájához Isten áldását kéri és a bányamunkáknál annyira szükséges „Jó szerencsét!“ kívánja. Tassonyi miniszteri tanácsos afölötti örömének adott kifejezést, hogy ezen jubileumi ünnepségeken minden évben jelen volt és büszkeséggel szemlélhette az évenként felsorakozó és folyton növekvő jubiláló munkások számát. Első szavát a 40 évet betöltöttekhez intézte, megállapítván, hogy a mai jubileum élénk cáfolata annak a több helyen hangoztatott aggodalomnak, hogy a bányamunkások kötöttségének megszűnte következtében azokban a vándorlási vágy fog felülkerekedni és nagyon kevesen lesznek azok, akik hosszú éveken át egy munkahelyen kitartanak. A bányamunkások kö zött is akadnak többen, akik hiú reményektől áltatva és félrevezetve, munkahelyüket, a biztos kenyeret elhagyják, de ezeknek legnagyobb részét rövidebb-hosszabb idő után csalódás éri és tekintélyes azoknak a száma, akik később még alkalmi munkát sem tudnak elnyerni. Rehling bányaigazgató beszédébe kapcsolódva, a hallgatóság tetszés- nyilvánítása mellett kijelentette, hogy az iparügyi miniszter s a minisztérium mindent elkövet a bánya- nyugbérek rendezésére. A 25 éves szolgálati jubilálok elé mintaképül állította a kitüntetett, 40 éves szolgálattal bírókat, szivükre kötvén, hogy hazafias, vallásos, megbízható és hű munkások legyenek továbbra is. Felhívta a munkásság figyelmét arra, hogy az ország gazdasági szempontjából mily fontossággal bir a bányászai s különösen az ország első nagy bányatelepe: Tatabánya. Miként a háborúban a vörös keresztes intézményekre lőni nem szabad, úgy a bányatelepekhez sem szabad senkinek sem nyúlnia, azoktól mindennemű áramlatot távol kell tartani. A jövő bányászgenerációja elé tárja azt a megbecsülést, amely a bányászmunkát, a bányászmestersóget érte azáltal, hogy az iparügyi miniszter azt képesítéshez kötötte elismervén ezáltal azt, miszerint bányász csak az lehet, aki rátermettségével, tudásával ős szorgalmával arra képesítést nyert. Szavait az ösz- szeség érdekében szükséges, munkaadó és munkás közötti összhang fenntartásának és mélyítésének hangoztatásával fejezte be. Leshó helyettes bányaigazgató felolvasta a bányaigazgatóságnak és a bányaalkalmazottaknak Bornemissza iparügyi miniszterhez intézett hódoló sürgönyét. A bányászhimnusz eléneklése után az elismerő okiratok, pénzjutalmak és vájárbizonyítványok kerültek kiosztásra. Az egyik jubiláns talpraesett, keresetlen szavakkal köszönte meg társai nevében — akik a tatabányai munkásság múltját, jelenjét és jövőjét képviselték — a jutalmazást és az ünnepeltetést. Hangoztatta, hogy örökké kitörölhetetlen élmény lesz életükben ezen ünnepély, amely Szent István Évében, Szent István napján érte őket. A Himnusz hangjai zárták be a bensőséges ünnepséget. megindul Dobogókő kiépítése Örvendetesen fejlődő idegenforgalmunk arra indította tavaly illetékes fórumainkat, hogy új és vonzó attrakciókkal bővítsék Budapest világ- viszonylatban is elismert vendéglátó intézményeit. így került előtérbe az a gondolat, hogy miután az ország hegyvidékei iránt egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg, a buda- pestkörnyéki Dobogókőn újszerű és nagyvonalú üdülőtelepet építenek. Amint már lapunkban is megemlékeztünk róla — a fővárosi Közmunkák Tanácsa már megindította az előkészítő munkálatokat, amelyek arra irányulnak, hogy Nagy-Budapest újabb vonzóerővel szolgáljon külföldi vendégeinknek. Az elmúlt hetekben Dobogókő kiépítése fokozott mértékben került előtérbe, mert az illetékes tényezők fontos idegenforgalmi megbeszélésein az a vélemény alakult ki, hogy mind Budapest, mind az egész ország idegenforgalmi intézményeit — a nagy külföldi konkurrenciára való tekintettel — minden lehetőség szerint gyarapítani kell. Értesülésünk szerint ennek a hivatalos álláspontnak megfelelően Dobogókő kiépítésére vonatkozóan Bányászünnep Tatabányán
