Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 62. szám
1938. augusztusi 4 ESZTERGOM ét VIDÉKÉ 8 Aki eddig csak hallotta vagy könyvekből olvasta a szomorú, nagy magyar élethivatást és a szívfacsaró nemzeti sorstragédiát a Nyugat kapujában és talán nem hitte el, — az jöjjön el ide a romok közé és el fogja hinni! Miért éltünk, küzdöttünk, építettünk, alkottunk és remekeltünk itt? Csak azért, hogy leromboljanak, elpusztítsanak bennünket és vérezhessünk a romokon hazánk és a művelt világ védelmében, — és mindig újra építsünk, újra alkossunk. A művészet és kultúra re mekeit emeltük golyöfogóul és ágyúmartalékul, hogy a művelt Nyugat békességben élhessen és virágozhasson ! Íme: a kövek beszélnek az esztergomi Várhegyen és hirdetik a magyar igazságot! Ma nyílik meg a pedagógiai kiáiiitás Beszámoló és méltatás a látnivalókról hátra és az újság helyszűke miatt futólagos beszámolóra vagyunk kényszerítve. Az intézet virágzó múltjához tartozik az a térkép, amely azt mutatja, hogy a zárdái tanintézetek Nagyma- gvarország minden részéből kapták növendékeiket és kulturhatásuk szinte az egész országot behálózta. Az inintézmény jelenéről beszél az a másik érdekes térkép, amely bizonyítja, hogy ez a hatás az ország csonka helyzetében is él és csak részben szűnt meg. Nemcsak a csonkaország minden részéből, hanem a megszállott területekről is jönnek a zár dába növendékek. Pedig ugyancsak megnehezedtek az élet gondjai és az elhelyezkedés lehetőségei. Igaz, hogy ez az intézetben végzett növendékeknél nem olyan reménytelen. Mint a sok szépen és ötletesen kidolgozott grafikon és statisztika közül az egyik mutatja, a tanítónőképzőin- Freskó a királyi palotában. XV. század, tézetben eddig képesített 397 tanítónőből mindössze 84 nincs állásban, — ezek pedig az*utóbbi években végzettek közül valók. Érdekes, hogy az intézet minden volt növendékéről tud és csak tiz olyan van, aki netn adott hirt magáról. Egy másik statisztikai képről tudjuk, hogy a zárdái intézetek 993 növendéke közül az elmúlt évbén 119 járt be vidékről vonattal. Érdekes az a gondos statisztikai összeállítás, amely szerint a tanítónői oklevél a helybenlakónak 1190, vidéki vonatjárónak 1480 P-be, az igényesebb bentlakónak 7014 P-be kerül. Amig az érettségi bizonyítványt kézbe kapja a tanuló, a helybeli után 1574 P-t, a vidéki után 1914 P-t, a bentlakó után 7014 P-t fizet nyolc éven át a szülő. Ezekben az ösz- szegekben minden, még a szórakozások költsége is benne van. A folyosót a kirándulásokon felvett érdekes képek díszítik, majd a következő termekben a tanárok munkája, az intézet fejlett sportéletének, internátusi, önképzőköri életének dokumentumai láthatók, majd a gyakorlóiskolás gyermekek szellemi munkaerejéről készített tanulságos grafikonok, érdekes fogalmazási szemléltető képek kötik le a figyelmet. Külön érdekes tanulmány a pedagógus érdeklődő számára a kesztölci gyermekek fáradtságvizsgálatáról készült gondos grafikon, melyet az intézet egy növendéke rajzolt. Meghatóan kedves a vallásos egyesületek működésének beszámolója, ebben is a kínai magyar ferences missióval szőtt kapcsolatok. 140 P-ért váltottak kínai gyereket a növendékek. Eredeti kínai tájképek lógnak itt a falon és micsoda eredeti kínai selyemruhákban, hímzésekben, szobrocskákban gyönyörködhetik itt az ember! A művészettörténeti és műtörténeti térképek, amelyek a gimnazista növendékek munkái a tanárok irányítása mellett, továbbá a fizikai előadói termekben felsorakoztatott fizikai kísérleti taneszközök, amelyeket mind a tanítóképzősök készítettek házilag, ennek a kiállításnak külön értékei — a polgári iskola szebbnél-szebb szemléltető képei mellett. Az emeleti termekben nyertek elhelyezést a Szent Anna-zárdai elemi leányiskola, a tatai, ácsi, esztergomtábori szerzetesiskolák nagyrészt kézimunkákat és gyermekrajzokat bemutató szép kiállításai. Eredeti, szép és tanulságos munka a magyar népi kézimunkák és szőttesek elterjedésének magyarországi térképe a folyosón, amelyet különben a növendékek finom magyarstílusú rajzai is díszítenek. Tovább a régi és a modern (Luttor-féle) írástanítás eredményeinek tanulságos sorozatait találjuk. Amig a finoman elrende zett, változatos látnivalók sokasága között járunk, szives és fáradhatatlanul magyarázó kísérőmtől, Fekete M. Carissirna nővértől, aki bizonyára a kiállítás lelke, megtudom, hogy mindent, még a kereteket is maguk készítették, amelyekhez pedig 2000 méter lécet használtak fel. A kiállítás előkészítését és rendezését végző szerzetestanárnők közül feljegyezzük Máté M. Gratiana, Komondi Carmella, Russai M. Aranka, Fazekas M. Con- stantina, László M. Consilia, Belicai M. Ancilla, Máté M. Benedicta, Czumbil M. Bonfiiia, fleitler M. Christo- hpora nevét, akik a többiekkel együtt buzgóikodtak a nemes ügy sikeréért. Végül meg ne feledkezzünk még az intézet diszteimében berendezett gyö- Freskó a királyi kápolnában. XIV. század, kertet és kitisztítottak két török kazamatát, amelyekben még helyükön vannak a török kályhák. Végül a királyi palota nyugati felén lévő 63 méter hosszú reneszánsz szárnyépületet bontották ki. Ebben volt Vitéz János prímás világhíres ebédlőterme, amelynek belső falát a fejedelmektől kezdve az összes magyar királyok életnagyságú képe díszítette. a Duna felé nyíló erkélyfolyosóját pedig csodálatos mííKeltős diszkapu a királyi lakosztályban. XII. század. vészettel faragott vörösmárvány borította. Sajnos ez a második emeleten volt, amely teljesen eltűnt. Csak az első emelet boltozatáig állanak a falak. A nagy érdeklődéssel várt tanügyi és pedagógiai kiállítást, amelyet a Szent István jubileum alkalmából Esztergom város és Komárom-Eszter- gom vármegye iskolái rendeztek, ma, vasárnap délután 6 órakor nyitja meg gróf Teleki Pál kultuszminiszter a bencésgimnáziumban. A kiállítás látnivalóiról az alábbiakban tájékoztatjuk olvasóközönségünket. Két helyen, a bencésgimnázium és a vízivárosi zárda épületében rendezték el a kiállítás hatalmas anyagát. Amikor e sorokat írjuk, a vízivárosi zárdái kiállítás csaknem teljesen készen van a gimnáziumban rendezett kiállítással szemben, ahol — különösen a középiskolák termeiben —még mindig erős munka folyik. Ezért a vízivárosi zárdaépületben látottak beszámolójával kezdjük. Az új épületnek a vízivárosi templommal szemben lévő kapuja a kiállítás főbejárata. Az ízlésesen díszített előtérben szembetűnő feliratok ragadják meg az ember figyelmét, amelyek azonnal világosan tájékoztatnak az elrendezésről, sőt megismerjük belőlük a kiállítás irányelveit. Ezek a feliratok az intelligens, egységes és szakszerű rendezői munkáról is bizonyságot tesznek. „Intézetünk jelene és múltja“ főcímen feldolgozott értékes és érdekes anyag megtekintésére az egyik földszinti folyosón, — a „Pedagógia, vallásos élet“- tanulságos csoportjának megszemlélésére a másik földszinti folyosó felé, — „Jnternátus, egyesületek. Tanárok munkája“ főcímen csoportosított látnivalók megtekintésére a földszint más szakasza felé, — „A növendékek munkája“ hatalmas kiállítási csoportjának tanulmányozására pedig az emeleti termek felé indul az érdeklődő. Hosszan és szívesen szemlélődik az ember az első termekben, amelyekben az intézet 'múltjáról, történetéről számolnak be a festmények, fényképek, kedves emléktárgyak sorozatai és elnézelődünk a nagy alapítók, elöljárók arcképei alatt, megtekintjük a zárda legne- hezebb idejében volt vezetőjének és kultúrintézményei kifejlesztőjének, Benkő Szeréna tartományi főnöknőnek kitüntetéseit, — szinte megfeledkezünk róla, hogy Magyar kőfaragó feje a királyi kápolnában. XII- sz. sietnünk kell, sok van még
